Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-24 / 8. szám
I Engedélyt kaptam arra, hogy elbeszélgessek az egyik végzős, érettségi előtt álló ösztály diák jaival. Az Iskolában négy választható szaktantárgyat oktatnak, harma dikban heti kétszer két, negyedikben heti háromszor két órában. Ezek a szaktantárgyak a következők: számítástechnika, gépé szét, mezőgazdaság és építészet Az általam megismert osztályból a legtöbben, kilencen számítás technikára Járnak, A legkeveseb ben az építészetet választották, mindössze két lány. Gépészetet négyen, mezőgazdaságot öten tanulnak. Ilyen megosztottság láttán az első, legkézenfekvőbb kérdés az, hogy ki miért döntött úgy, ahogy döntött. Sorra meghallgat- tam minden diák válaszát, a legjellemzőbbekből idézek néhányat. — Szeretem a fizikát, érdekel az elektronika, ezért választottam a számítástechnikát, no meg azért is, mert érettségi után a villamosmérnöki karon szeretnék tanulni, s a gimnáziumi órákon szerzett ismereteimnek a későbbiekben bizonyára nagy hasznát veszem. Ezt többen Is mondták, az osztályból négyen készülnek elektrotechnikai főiskolára. Még azok a lányok is, akik orvosira vagy a közgazdasági főiskolára Jelentkeztek, a majdani szakmájukban való esetleges felhasználhatósága miatt döntöttek a számítástechnika mellett. Akadt azonban olyan diáklány is, aki már megbánta döntését. — Én a Játékprogramok által szerettem meg a számítógépet. Aztán csalódnom kellett, mikor rájöttem, hogy a számítástechnika nemcsak játékprogramokból áll. Néha úgy érzem, hogy nagyon belemerülünk az anyagba, az órákon fölösleges dolgokat is tanítanak velünk. A gépészetet tanulók között is találtam olyan diákot, aki azért választotta ezt a tárgyat, mert gépészmérnöknek készül. De akadt olyan is, aki egyszerűen csak szereti a gépeket, s jó, ha az ember össze is tudja rakni azt, amit szétszedett. Ebbe a negyedik osztályba alig jár városi diák, a legtöbbjük a környékbeli falvakból származik. Ezért csodálkoztam azon, hogy csak öten választották a mező- gazdaságot. A tanároktól azonban megtudtam, hogy sokkal többen érdeklődnek e szak iránt, de a négy szaktantárgyat tanuló diákok számának nagyjából egyeznie kell, ezért az iskola igyekszik úgy irányítani az érdeklődést, hogy a számbeli különbségek ne legyenek nagyok. Hogy mi az oka a mezőgazdaság iránti érdeklődésnek? Az egyik mindenképpen az, hogy Galánta környéke mező gazdasági vidék, s egy gimnazis tának is jól jön, ha ért valami: a földműveléshez. A másik ok hogy azok, akik szívük szerinl semmilyen szaktantárgyat sen választanának, a mezőgazdaságn szavaznak, mert úgy gondolják hogy ez a legkönnyebb. Ki tudja igazuk van-e? Építészetre ebből az osztálybó csak ketten járnak, de ez se jel I-, ,;;<j „ - ■ ■. ‘>£p fi.-,íll* - <• | A tartók balsó erói — Morvay Béla magyaráz. Kell is meg nem is (?) Lapunkban már többszőr is foglalkoztunk a gimnáziumok irán ti érdeklődés csökkenésének, ezen iskolafajta presztízsvesztésének problémájával. Megállapítottuk, hogy a gimnáziumoknak elsőrendű feladata a diákok felkészítése az egyetemekre, főiskolákra. De ha a főiskolai felvételi nem sikerül, vagy a diáknak nem áll szándékában továbbtanulni, igencsak nehéz helyzetbe kerül a fiatal. Mert a gimnázium — s ez is az oka az iskola iránti kisebb érdeklődésnek — semmilyen szak- képesítést nem ad. Vagy talán igen? Az iskolaügyi szervek néhány évvel ezelőtt több olyan szaktantárgy oktatását vezették be a gimnáziumokban, amelyek közül a diákok — kezdetben nem kötelezően, most már igen — választanak egyet, leérettségiznek belőle, s ezáltal a szakközépiskolásokkal egyenrangú végzettséghez jutnak. Vagy talán mégsem? Vajon ml a valódi haszna és értéke a fakultatív oktatásnak? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Galántai (Galanta) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban. Mutasd, mit tanulsz? lemző adat. Erről azonban majd később! A diákok válaszaiból kiderült, hogy legtöbben a főiskolai tanulmányoknak és magának a felvételinek a megkönnyítését várják a szaktantárgyaktól, a gimnázium után rögtön munkába állni, a „tanult szakmában“ elhelyezkedni senki sem akar. Idézőjelbe tettem a tanult szakmát, mert nem tudom, lehet-e valóban szakmáról beszélni. Mi erről a negyedikesek véleménye? — Az alapokat megkapjuk, s akit érdekel a munka, jó szak* A számítástechnika nemcsak játékprogramokból áll, telelni is kell az órákon. ember válhat belőle — mondták a gépészek, mezőgazdászok. — Én ismerek olyat, aki itt érettségizett, mezőgazdaságot tanult, és most segédagronómus egy szövetkezetben — fűzte hozzá egyikük. A számítástechnikusok viszont megegyeztek abban, hogy nehezen tudnának ebben a szakmában dolgozni. De ez nem az iskola hibája. Az ok egyszerű: két év csak az alapok elsajátítására elég. Végezetül még egy kérdés az osztályhoz: Akkor is választanának-e szaktantárgyat, ha nem kellene azt kötelezően tanulni? A legtöbben azt állították, igen. Csak az a baj, hogy ez a heti óraszámot jelentősen növeli, s annál kevesebb a szabadidejük. — Az a tapasztalat, hogy a szaktantárgyak felkeltik diákjaink érdeklődését a műszaki pályák iránt, többen jelentkeznek műszaki főiskolákra, sikeresebbek a felvételiken — mondta Púkkal László tanár, az iskola nevelési és pályaválasztási tanácsadója. — Elsősorban az építészetre gondolok. Idén is hárman jelentkeznek építészmérnökire. A kolléga nagyon lelkesen tanítja ezt a tárgyat, szép eredményeket ér el a gyerekekkel. — S mi van azokkal, akik az itt tanult szakmával akarnak elhelyezkedni? — Bizony, elég nehezen találnak muhkát. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy az üzemek, vállalatok egyre csökkentik az adminisztratív munkaerők létszámát, ezért mostanában elég nehezen vesznek fel gimnáziumot végzett középkádereket. A másik ok, hogy sajnos az üzemek nagy része ma még nemigen ismeri el a gimnáziumban szerzett szakképesítést. A harmadik, hogy mivel diákjaink kétharmada lány, s a munkába jelentkezők túlnyomó többsége is lány. építkezéseken építésvezetőként vagy mezőgazda- sági munkásként nehezen tudják őket elhelyezni. A fiúkkal már kevesebb az Ilyen jellegű gond De még visszatérve az okok so Tolásához: sokszor maguk a diá kok vagy a szülők is hibásak ab ban, hogy az illető nem tud el helyezkedni. Nehezen tudják u gyanls elképzelni, hogy az érett ségizett „egyszerű munkásként“ dolgozzék. — Az iskola tud-e segíteni anPukkai László: „Az iskola csak részben tud segíteni.“ nak, aki a gimnáziumban szerzett szakérettségivel szeretne munkába állni? — Csak részben. Szóbeli megegyezésünk van a járás három építővállalatával, és azokkal a mezőgazdasági üzemekkel, amelyeknek társadalmi munkában segíteni szoktunk, hogy a munkásfelvételnél előnyben részesítik a mi diákjainkat, de természetes, hogy mindenkit nem tudnak felvenni. Benéztem az építészeti órára. A tanár, Morvay Béla mérnök épp a tartók belső erőit magyarázta az építészeti szaktanteremben. Az oktatási segédeszközöket a diákok segítségével ő maga gyűjtötte össze. Óra után leültünk néhány szóra. Arra a kérdésemre, hogy szükségesnek tartja-e a szaktantárgyak, konkrétan az építészet oktatását, a gimnáziumban egy diákjának műszaki rajzát húzta elő, amely — már ameny- n.yire laikusként meg tudom ítélni — vetekszik egy építészeti szakközépiskolás alkotásával. — Ez persze a jobbak közé tartozik, de diákjaim többsége megtanulja az építészet alapjait. Hogy szükséges-e a szaktantárgy? Erről megoszlanak a vélemények. Érvként talán felhozhatom, hogy tavaly nyolc diákunkat vették fel építészetire, tavalyelőtt hetet. — Akkor is lennének diákjaid, ha nem lenne kötelező a szak- tantárgyak választása? — Az elsősök közül az építészeti szakkörbe nyolcán vagy kilencen jelentkeztek, s ott még nem kötelező. — Mi a legnagyobb nehézség, gond számodra az építészet oktatásában? — Mivel nincsenek magyar tankönyveink, kezdetben nehézséget okozott az órákra való felkészülés. Időbe telt, amíg a szakiroda- lomban ráakadtam egy-egy szak- kifejezés magyar megfelelőjére, de a legnagyobb gondnak a gyakorlatok hiányát tartom. Elméletben tudnak ugyan falat rakni a diákok, a gyakorlatban mór kevésbé. Meg vagyok azonban győződve, hogy akit érdekel az építészet, az a gyakorlati tudnivalókat később gyorsan elsajátítja. — A szaktantárgyak oktatására engedélyezett heti óraszámot elegendőnek tartod? — A szakma elsajátítása szempontjából kevés, de a diákok szempontjából sok ez az óraszám. Ügy érzem, ezek a gyerekek nagyon túl vannak terhelve. Tapasztalataim nagyon felemásak. Kellene is ez a fakultatív szakoktatás meg nem is. A két év nagyon kevés egy szakma elsajátításához, de a heti óraszámot a diákok túlterheltsége miatt már nem lehet emelni. Sok tanárnak az a véleménye, hogy ezt a fajta szakoktatást meg kellene szüntetni, s fakultative — sőt más, nem igazán fontos tantárgyak rovására — olyanokat kellene tanítani, amelyekből a diákoknak a főiskolára való felkészülés szempontjából nagyobb haszna lenne. Ehhez persze az kéne, hogy a gimnázium végzősei felvételi nélkül bekerülhessenek a főiskolákra, és a szelektálást már a felsőoktatási intézményeken végeznék el. Mert a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik. Középiskolás diákjainknak egyre több órán egyre több információt kell elsajátítaniuk. Galántán például — s ez nem egyedi eset — a heti 33 kötelező óra helyett átlagban 37 órájuk van a diákoknak. S így, a sok tanulnivaló mellett nem jut idő a tanulásra. Klinko Róbert (A szerző felvételei)' Ez nem fakultatív óra, hanem szünet — a negyedikben.
