Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-24 / 8. szám

V

V

asárnap folyamán a Kommunista párt vezetősége nyugtalanító jelentéseket Kapott a Nemzeti Szocialista Párt vezetőinek hazárd törekvéseiről; megpróbálták aktivizálni saját tisztségviselőik és követőik felfegyverzett csoportjait azzal a világos céllal, hogy szükség esetén erejüket is megmutassák, s így alakítsák a politikai eseményeket. A kommunista párt vezetősége ezt új, nagyon lényeges tényezőnek tartotta, mely kedvezőtlenül hathatott volna a folyamatban lévő politikai válság kizárólagos politikai eszközökkel való megoldására és veszélyesen bonyolulttá tehette volna az egész helyzetet, főleg a köztársaság fővárosában, a csehszlovákiai hatalmi-politikai harcok nagy fontosságú központjában. Ezért született meg a döntés, hogy készültségbe helyezik a kommunista párthoz hü Nemzetbiztonsági Testületet. Ugyanakkor határoztak arról is, hogy védelem alá helyeznek minden fontos objektumot, főleg az üzemeket és a közlekedési eszközöket, mégpedig azok segítségével, akik ott dolgoznak — a munkásokéval.

A CSKP KB Elnöksége és Szlovákiában az SZLKP KB Elnöksége a burzsoá pártok ellenforradalmi akcióiról kapott híreket mérlegelve eldöntötte, hogy munkásőrségeket szervez mint a munkásosztály tömeges és fegyveresen is ütőképes erejének képviselőit.

Már vasárnapról hétfőre virradóra elindult a brnói fegyvergyárból (Zbrojovka) az első fegyverszállítmány a prágai munkásőrségeknek. Az SZLKP vezetősége intézkedett az üzemi munkásőrségek és partizánok felfegyverzéséről Bratislavában.

A reakciósok azonban továbbra sem adták fel terveiket, hogy puccsot hajtsanak végre. Szlovákiában ez szörnyűséges uszításba torkollott. A Cas napilap február 22-i számának egy részét a cenzúra kénytelen volt törölni a Nemzetbiztonsági Testület durva sértegetése miatt. „Ki védte őket?“ — kérdezte, és máris felelt rá: „Szlovákia Kommunista Pártja.“

A Demokrata Párt végrehajtó bizottsága, kibővítve az összes szlovákiai funkcionáriussal, e napon hallgatta meg Jozef Lettrich főbeszámolóját. A párt elnöke nagyon magabiztos volt. Energikusan követelte, hogy a demokraták ne lépjenek be az üzemekben és hivatalokban megalakított akciós bizottságokba. — A mi embereink nélkül nem lesznek cselekvőképesek — mondta indoklásul.

A jelenlévők nagy többsége teljes támogatásáról biztosította a párt vezetőségét. Milan Polák és Jozef Lukaőoviő arra kérték Jozef Lettrichet, hogy hallgassa meg őket.

— Az egyetlen járható út az együttműködés, ami azt jelenti, hogy be kell lépni az akciós bizottságokba.

— A köztársasági elnök nem fogadja el a lemondást. Az akciós bizottságokról pedig már hallani sem bírok — méltatlankodott Lettrich, és elvonult a párt főtitkárának, dr. Hódiénak a dolgozószobájába, és onnan adott telefonutasítást néhány tisztségviselőnek a további teendőkről.

— A mi utunk^hogy együttműködjünk a kommunista párttal, csak akkor járható, ha szakítunk a Demokrata Párt vezetésével — szögezték le Milan Polák lakásában ők kétten, a születőben lévő ellenzék tagjai közül. Martin Kvetkónak nem sikerült lebeszélnie őket elhatározásukról.

Jozef Lukaőoviő, mikor mint a többi demokrata párti megbízott, megkapta Gustáv Husák levelét, megvált reszortjától. Hasonlóképpen cselekedett Milan Polák is.

Jozef Lettrich felhívása, melyet külön levélben fogalmazott meg, hogy a demokrata párti megbízottak ne adják fel hivatali széküket, csak egy darab papír maradt.

Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége és a Megbízotti Hivatal elnöke rendkívül nagy figyelmet szentelt annak, milyen intézkedésekkel akadályozható meg, hogy a tömegtájékoztatási eszközöket a Demokrata Párt a maga reakciós szándékainak szolgálatába állítsa.

A Casban maguk a dolgozók fogtak neki rendet teremteni.

Vasárnap délután, amikor a Slovenská Grafia nyomdájában szedni kezdték a hétfői „Cas v sporté“ (A Cas a sportban) oldalait, az egyik szerkesztő a címoldalra hozott egy cikket, amely az üzemi és alkalmazotti tanáVlliam Plevza

Kus rendszere ellen, a szövetséges országok, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom és a Kassai Kormánprogram ellen, e kötelezettségüket nem tartották meg. S mivelhogy nem látunk semmi biztosítékot arra, hogy ezen szerkesztőségek a jövőben nem fognak uszítani a nép vívmányai ellen

....... a Slovenská Grafia munkásai úgy határoztak, hogy nem készítik el a Cas, a Sidlo és a Nővé prúdy számait mindaddig, míg a Demokrata Párt, amelynek e lapok a sajtótermékei, nem rendezi viszonyát a kormánnyal, a Megbízott Hivataltól és köztársaságunk népi demokratikus rendszerével.“

A Slovenská Grafia munkásainak egy csoportja levette az épület tetejéről a CAS nagy fémbe- tüit. Az egyik közülük azt mondta: — A mieink is megtagadták

hogy érvényre Juttassa a kormány politikájának teljes mértékű támogatását, és leleplezze a reakciós puccsisták szándékait. Az SZLKP alapszervezetének vezetősége, élén Jozef Vrabec elvtárssal azonnal határozott, és következetes intézkedéseket hozott. A szolgálatokat úgy osztották be, hogy a legfontosabb műsorokban és technikai munkahelyeken mindig két vagy három kommunista volt egyszerre, akik önállóan i- rányították, gyakran össze is állították a műsort. A műsorért e- gészében Ján Cíz, Ctibor Kovád, Richard Raiman és mások feleltek.

Klement Gottwald öváros téri beszéde után, mely az éter hullámain Szlovákia legeldugottabb zugaiba is eljutott, a kommunisták forradalmi változást hajtottak végre az adás teljes struktúFebruári történet---- Részlet ---csők kongresszusának határozatai ellen szólt, s akkor a szedők fellázadtak: — Ml Ilyen dlsznóságot nem teszünk meg.

A kommunisták — a műszaki vezető, Július Gábor és Pavol Mokráő szedő — követelték, hogy a hétfői szám tartsa meg szokásos sportújság Jellegét.

Akkor a szedőterembe jött egy másik szerkesztő és a Bystrica kiadó könyvelője, Kníháf. Sürgették, hogy az oly nagy ellenszenvet kiváltó cikket mégis szedjék ki. Éles eszmecsere kezdődött, s amikor Knlháf trógereknek nevezte a kommunistákat, majdnem verekedéssé fajult a helyzet.

A helyzeten nem tudott úrrá lenni a Cas főszerkesztője, Karol Husek sem, aki közben szintén a szedőterembe érkezett. Amikor a fenyegetéssel semmire sem ment, magas jutalmat ígért.

— Az inkriminált cikket nem szedjük ki — kapta meg a végleges választ.

július Gábor megegyezett Karol Kuőera gépmesterrel és a sztereotípia dolgozójával, Koneö- n?val: — Fiúk, mindenre számítva, ki kell dobnunk a tartalék kliséket, hogy lehetetlenné fegyük a rotációs gép munkáját.

A szedők kettesével mentek haza az üzemből. A Duna utcai Egyesületi Székházba volt össze- híva az egész kiadói szövetkezet dolgozóinak gyűlése.

Knlháf és a Cas főszerkesztője kétségbe voltak esve. Arra kérték Karol Kuőerát, hogy menjenek vissza a rotációs géphez, ö meg csak megfordult, és odaszólt: — Nem tudunk szedni, üzemzavar van.

A Káblo és a Közlekedési Vállalat munkásőrei már hétfőn délelőtt elfoglalták a Slovenská Grafia nyomdáját. Azután elkezdődött a saját üzemőregység kialakítása, amely a következő napokban átvette a felügyeletet az üzem felett.

Még aznap délután tárgyalt a Slovenská Grafia üzemi tanácsa a szedőkkel. A kormány elnökének, Klement Gottwaldnak és a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének, Antonín Zápotoc- kynak rezolúciót küldtek, amelyben többek közt ezt írták:

„Bár a Demokrata Párt folyóiratainak szerkesztőségei már többször kötelezték magukat, hogy nem jelentetnek meg cikkekét államunk népi demokratlKassán a kelet-szlovákiai Demokrat kiszedését.

— Az urak úgy döntöttek, hogy stencllezett Cast adnak ki.

Ezen mind jót nevettek.

A bratislaval rádióban az őszi politikai válság megoldása után — amikor végleg megszűnt dr. Samuel Belluä beleszólása ezen intézmény tevékenységébe, s a- mikor Jozef Lukaőoviő került a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal élére — kedvezőtlenné vált a helyzet a reakciós erők számára.

A Csehszlovák Rádió szlovákiai főigazgatója, Dobroslov Chrobák mérnök, akit érdekelt az irodalom, az irodalomkritika és az erősáramú elektrotechnika is, töltötte be a kormánymegbízott tisztségét a rádió ügyeit illetően Szlovákiában. Egészen könnyedén fogadta a kinevezési okmányt, a- mely arra kötelezte, hogy „a rádió kizárólag a kormányprogramot, a Megbízott Hivatal programnyilatkozatát szolgálja“. Kormánymegbízotti minőségében kizárólag az én beosztottam — írta neki Gustáv Husák. — Az ön helyettesítésével Richard Ralmant bízom meg.“

A rádió kommunistáinak munkáját Ján Báltnth Irányította. A kommunisták tevékenységét e fontos, tömegek gondolkodására ható eszközben így jellemezte:

Az SZLKP üzemi szervezetének a rádióban az volt a feladata,

rájában. Fölösleges bonyodalmak nélkül vették át a hatalmat a rádióban.

A Demokrata Párt szócsövet visszahúzódtak és kivárásra rendezkedtek he.

Ctibor Kováö vette át az adások Igazgatását. Amikor a bemondónő megtagadta az első felhívás beolvasását, elvette tőle a mikrofont, s maga olvasta fel a felhívást...

A rádió főigazgatója rögtön a mozgalmas események kezdetén, a Megbízotti Hivatal elnökének és saját helyettesének tudta nélkül „szabadságot vett ki“, és Ismeretlen helyre távozott. Csak akkor tért vissza, amikor a rádióban hallotta az állandóan ismételt felhívást, hogy azonnal jöjjön vissza. Kormánymegbízotti minőségben semmilyen irányelvet nem adott ki, várakozó álláspontra helyezkedett, ahogy ezt Ján Bálinth észrevételezte.

Igaz, nem hiányoztak a reakció kísérletet, hogy a „demokratikus Jogok“ palástja alatt megpróbálják kihasználni a rádiót a Demokrata Párt politikai pozícióinak megvédésére. A kommunisták azonban megakadályozták ezt. Amikor nem engedték mikrofonhoz a Demokrata Párt megbízottját, Jóskát, ő, „tekintélyének teljes súlyát bevetve“ állította, hogy joga van „megvédeni a demokráciát“. Telefonon próbált interveniálni az SZNT elnökénél, dr. Jozef Lettrichnél. Ennek ellenére nem járt sikerrel. Jozef Vrabec ezekkel a szavakkal utasította el: — Maguk, urak, már nem fognak a mi mikrofonjainkba beszélni.

Szlovákiában a reakciós erők" elleni akciók élén az SZLKP KB Elnöksége állt. Amíg a válság tartott, nem távozott Bratlslavá- ból Villám Sírok? sem.

A Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségén különbizottság ülésezett, az ún. „biztonsági ötös“. Ennek elnöke, Karol Smidke és, tagjai, Frantlsek Lipka ezredes, Samo Falfan és Anton Rasla kezdeményezték a partizánok mozgósítását. 1947 ősze szlovákiai politikai válságának tapasztalataiból kiindulva, megtették a szükséges intézkedéseket. S az ő jóvoltukból az elsők közt álltak a nemzeti felszabadító küzdelem következetes végrehajtói sorába

az ellenállók és a szlovák nem* zeti felkelés résztvevői. Egyértelműen támogatták a mély politikai válságból kivezető megoldást, melyet Klement Gottwald akart átültetni a köztársaságot vesztébe vivő reakció ellen.

Már egy nappal a nyílt kormányválság előtt összeült Prágában a Szlovák Partizánszövetség és a Cseh Partteánszövetség koordinációs bizottsága, és egy közösen jóváhagyott kiáltványban figyelmeztettek: „Ha a reakció elégedetlenséget szítana és szakadáshoz vezetné az országot, minden haladó és hazafias erő oldalán védeni fogjuk népi demokratikus rendszerünket.“

■ S amikor ez valóban megtörtént, Szlovákiában több mint ötezer volt partizán állt harci készültségben. Több mint ezer közülük a Nemzetbiztonsági Testület tagjaival együtt, akiknek Fran- ti§ek Lipka volt a parancsnokuk, a szlovák főváros forradalmi vívmányait védte. A többség partizán egyenruhában mint rendfenntartó szolgálat ügyködött. Együtt a felfegyverzett üzemőregységek- kel — zárt katonai alakulatokban — meneteltek Bratislava utcáin, Lipka ezredes volt megbízva, hogy kaszárnya! szállást biztosítson nekik.

A volt partizánok egységeinek fő hadiszállása a Duna utcai leánygimnázium épülete lett. Azok után a hírek után, hogy Prágában megalakultak a népi milícia egységei, FrantiSek Lipka azt javasolta, hogy ők Is váljanak a munkások fegyveres egységeinek részévé.

Így alakultak meg az első mun- kásőregységek Szlovákiában.

Számos partizán járőr volt harci készültségben Breznóban, Zvo- lenban, Prlevldzában, /Bánovcé- ben, RuZomberokban, Tfenőinben, Kassán (Kosice) és Szlovákia más városaiban és falvaiban. A népi milícia tagjaival együtt járőröz- tek az utcákon, őrködtek a vasútállomásokon, a postákon, az üzemekben. Bratislavába olyan hírek érkeztek, hogy Trenőínben, Bá- novcében és más járásokban megkezdték a Demokrata Párt titkárságának elfoglalását. Sehol nem ütköztek nagyobb ellenállásba.

Szlovákia fővárosában megalakult Bratislava város akciós bizottsága. Az elnöke Anton Rasla lett. „A helyzet a városházáit rendkívül kiéleződött“ — jelenti, A Demokrata Párt néhány napja tette polgármesterré dr. Martin Kubáftt, és többségben volt a Fővárosi Nemzeti Bizottság Elnökségében és Tanácsában is. Egyebek közt közellátási gondokat kellett megoldani — kevés volt a hús, a textil stb. — Több kisebb üzemben, amely nemzeti igazgatás alatt állt, a nemzeti felügyelők egyszerűen abbahagyták a termelést, sokan közülük elrejtőztek és később elhagyták a köztársaságot — emlékezik’ Anton Rasla. — Ezeket újra ü- zembe kellett helyezni és új nemzeti felügyelőket kellett kinevezni. Mindezt Bratislava város akciós bizottsága intézte. Arról volt szó, hogy ne legyenek zavarok az ellátásban, hogy ne haragítsuk magunkra a munkásokat.

A Nemzeti Front járási akciós bizottságának megalakulásáról érkeztek hírek, s e bizottságok az SZLKP képviselőiből, a népi demokráciához hű demokrata párti tagokból és tisztségviselőkből, más politikai pártok és tömegszervezetek képviselőiből álltak, például Prelovban, Bardejovban, Sablnovban, Giraltovcében, Strop- kovban, Vranov nad Topfouban, Svidníkben, Stará Eubovfíábari, Ruüomberokban, Trenőínben, SpiS- ská Nová Vesben, Michalovcébari, Tőketerebesen (Trebläov) és Zvo- lenban.