Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-24 / 8. szám

V V asárnap folyamán a Kom­munista párt vezetősége nyugtalanító jelentéseket Kapott a Nemzeti Szocialista Párt vezetőinek hazárd törekvéseiről; megpróbálták aktivizálni saját tisztségviselőik és követőik fel­fegyverzett csoportjait azzal a világos céllal, hogy szükség ese­tén erejüket is megmutassák, s így alakítsák a politikai esemé­nyeket. A kommunista párt ve­zetősége ezt új, nagyon lényeges tényezőnek tartotta, mely kedve­zőtlenül hathatott volna a folya­matban lévő politikai válság ki­zárólagos politikai eszközökkel való megoldására és veszélyesen bonyolulttá tehette volna az egész helyzetet, főleg a köztársaság fő­városában, a csehszlovákiai ha­talmi-politikai harcok nagy fon­tosságú központjában. Ezért szü­letett meg a döntés, hogy ké­szültségbe helyezik a kommunis­ta párthoz hü Nemzetbiztonsági Testületet. Ugyanakkor határoz­tak arról is, hogy védelem alá helyeznek minden fontos objektu­mot, főleg az üzemeket és a közlekedési eszközöket, mégpedig azok segítségével, akik ott dol­goznak — a munkásokéval. A CSKP KB Elnöksége és Szlo­vákiában az SZLKP KB Elnöksé­ge a burzsoá pártok ellenforra­dalmi akcióiról kapott híreket mérlegelve eldöntötte, hogy mun­kásőrségeket szervez mint a mun­kásosztály tömeges és fegyvere­sen is ütőképes erejének képvi­selőit. Már vasárnapról hétfőre virra­dóra elindult a brnói fegyver­gyárból (Zbrojovka) az első fegy­verszállítmány a prágai munkás­őrségeknek. Az SZLKP vezetősé­ge intézkedett az üzemi munkás­őrségek és partizánok felfegyver­zéséről Bratislavában. A reakciósok azonban tovább­ra sem adták fel terveiket, hogy puccsot hajtsanak végre. Szlová­kiában ez szörnyűséges uszításba torkollott. A Cas napilap február 22-i számának egy részét a cen­zúra kénytelen volt törölni a Nemzetbiztonsági Testület durva sértegetése miatt. „Ki védte őket?“ — kérdezte, és máris fe­lelt rá: „Szlovákia Kommunista Pártja.“ A Demokrata Párt végrehajtó bizottsága, kibővítve az összes szlovákiai funkcionáriussal, e na­pon hallgatta meg Jozef Lettrich főbeszámolóját. A párt elnöke na­gyon magabiztos volt. Energiku­san követelte, hogy a demokra­ták ne lépjenek be az üzemek­ben és hivatalokban megalakított akciós bizottságokba. — A mi embereink nélkül nem lesznek cselekvőképesek — mondta in­doklásul. A jelenlévők nagy többsége tel­jes támogatásáról biztosította a párt vezetőségét. Milan Polák és Jozef Lukaőoviő arra kérték Jo­zef Lettrichet, hogy hallgassa meg őket. — Az egyetlen járható út az együttműködés, ami azt jelenti, hogy be kell lépni az akciós bi­zottságokba. — A köztársasági elnök nem fo­gadja el a lemondást. Az akciós bizottságokról pedig már hallani sem bírok — méltatlankodott Lettrich, és elvonult a párt fő­titkárának, dr. Hódiénak a dol­gozószobájába, és onnan adott te­lefonutasítást néhány tisztségvise­lőnek a további teendőkről. — A mi utunk^hogy együttmű­ködjünk a kommunista párttal, csak akkor járható, ha szakí­tunk a Demokrata Párt vezetésé­vel — szögezték le Milan Polák lakásában ők kétten, a születőben lévő ellenzék tagjai közül. Mar­tin Kvetkónak nem sikerült le­beszélnie őket elhatározásukról. Jozef Lukaőoviő, mikor mint a többi demokrata párti megbízott, megkapta Gustáv Husák levelét, megvált reszortjától. Hasonlókép­pen cselekedett Milan Polák is. Jozef Lettrich felhívása, melyet külön levélben fogalmazott meg, hogy a demokrata párti megbí­zottak ne adják fel hivatali szé­küket, csak egy darab papír ma­radt. Szlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetősége és a Megbízotti Hivatal elnöke rendkívül nagy fi­gyelmet szentelt annak, milyen intézkedésekkel akadályozható meg, hogy a tömegtájékoztatási eszközöket a Demokrata Párt a maga reakciós szándékainak szol­gálatába állítsa. A Casban maguk a dolgozók fogtak neki rendet teremteni. Vasárnap délután, amikor a Slovenská Grafia nyomdájában szedni kezdték a hétfői „Cas v sporté“ (A Cas a sportban) ol­dalait, az egyik szerkesztő a cím­oldalra hozott egy cikket, amely az üzemi és alkalmazotti taná­Vlliam Plevza Kus rendszere ellen, a szövetsé­ges országok, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom és a Kassai Kormánprogram ellen, e kötele­zettségüket nem tartották meg. S mivelhogy nem látunk semmi biztosítékot arra, hogy ezen szer­kesztőségek a jövőben nem fog­nak uszítani a nép vívmányai el­len ....... a Slovenská Grafia mun­kásai úgy határoztak, hogy nem készítik el a Cas, a Sidlo és a Nővé prúdy számait mindaddig, míg a Demokrata Párt, amelynek e lapok a sajtótermékei, nem ren­dezi viszonyát a kormánnyal, a Megbízott Hivataltól és köztársa­ságunk népi demokratikus rend­szerével.“ A Slovenská Grafia munkásai­nak egy csoportja levette az épü­let tetejéről a CAS nagy fémbe- tüit. Az egyik közülük azt mond­ta: — A mieink is megtagadták hogy érvényre Juttassa a kor­mány politikájának teljes mérté­kű támogatását, és leleplezze a reakciós puccsisták szándékait. Az SZLKP alapszervezetének ve­zetősége, élén Jozef Vrabec elv­társsal azonnal határozott, és kö­vetkezetes intézkedéseket hozott. A szolgálatokat úgy osztották be, hogy a legfontosabb műsorokban és technikai munkahelyeken min­dig két vagy három kommunista volt egyszerre, akik önállóan i- rányították, gyakran össze is ál­lították a műsort. A műsorért e- gészében Ján Cíz, Ctibor Kovád, Richard Raiman és mások felel­tek. Klement Gottwald öváros téri beszéde után, mely az éter hul­lámain Szlovákia legeldugottabb zugaiba is eljutott, a kommunis­ták forradalmi változást hajtot­tak végre az adás teljes struktú­Februári történet---- Részlet ---­csők kongresszusának határozatai ellen szólt, s akkor a szedők fel­lázadtak: — Ml Ilyen dlsznóságot nem teszünk meg. A kommunisták — a műszaki vezető, Július Gábor és Pavol Mokráő szedő — követelték, hogy a hétfői szám tartsa meg szoká­sos sportújság Jellegét. Akkor a szedőterembe jött egy másik szerkesztő és a Bystrica kiadó könyvelője, Kníháf. Sürget­ték, hogy az oly nagy ellenszen­vet kiváltó cikket mégis szedjék ki. Éles eszmecsere kezdődött, s amikor Knlháf trógereknek ne­vezte a kommunistákat, majdnem verekedéssé fajult a helyzet. A helyzeten nem tudott úrrá lenni a Cas főszerkesztője, Karol Husek sem, aki közben szintén a szedőterembe érkezett. Amikor a fenyegetéssel semmire sem ment, magas jutalmat ígért. — Az inkriminált cikket nem szedjük ki — kapta meg a vég­leges választ. július Gábor megegyezett Ka­rol Kuőera gépmesterrel és a sztereotípia dolgozójával, Koneö- n?val: — Fiúk, mindenre számít­va, ki kell dobnunk a tartalék kliséket, hogy lehetetlenné fe­gyük a rotációs gép munkáját. A szedők kettesével mentek haza az üzemből. A Duna utcai Egyesületi Székházba volt össze- híva az egész kiadói szövetkezet dolgozóinak gyűlése. Knlháf és a Cas főszerkesztője kétségbe voltak esve. Arra kér­ték Karol Kuőerát, hogy menje­nek vissza a rotációs géphez, ö meg csak megfordult, és odaszólt: — Nem tudunk szedni, üzemza­var van. A Káblo és a Közlekedési Vál­lalat munkásőrei már hétfőn dél­előtt elfoglalták a Slovenská Grafia nyomdáját. Azután elkez­dődött a saját üzemőregység ki­alakítása, amely a következő na­pokban átvette a felügyeletet az üzem felett. Még aznap délután tárgyalt a Slovenská Grafia üzemi tanácsa a szedőkkel. A kormány elnöké­nek, Klement Gottwaldnak és a Szakszervezetek Központi Taná­csa elnökének, Antonín Zápotoc- kynak rezolúciót küldtek, amely­ben többek közt ezt írták: „Bár a Demokrata Párt folyó­iratainak szerkesztőségei már többször kötelezték magukat, hogy nem jelentetnek meg cik­kekét államunk népi demokratl­Kassán a kelet-szlovákiai Demok­rat kiszedését. — Az urak úgy döntöttek, hogy stencllezett Cast adnak ki. Ezen mind jót nevettek. A bratislaval rádióban az őszi politikai válság megoldása után — amikor végleg megszűnt dr. Samuel Belluä beleszólása ezen intézmény tevékenységébe, s a- mikor Jozef Lukaőoviő került a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal élére — kedvezőtlenné vált a helyzet a reakciós erők számá­ra. A Csehszlovák Rádió szlovákiai főigazgatója, Dobroslov Chrobák mérnök, akit érdekelt az iroda­lom, az irodalomkritika és az erősáramú elektrotechnika is, töl­tötte be a kormánymegbízott tisztségét a rádió ügyeit illetően Szlovákiában. Egészen könnyedén fogadta a kinevezési okmányt, a- mely arra kötelezte, hogy „a rá­dió kizárólag a kormányprogra­mot, a Megbízott Hivatal prog­ramnyilatkozatát szolgálja“. Kor­mánymegbízotti minőségében ki­zárólag az én beosztottam — írta neki Gustáv Husák. — Az ön he­lyettesítésével Richard Ralmant bízom meg.“ A rádió kommunistáinak mun­káját Ján Báltnth Irányította. A kommunisták tevékenységét e fontos, tömegek gondolkodására ható eszközben így jellemezte: Az SZLKP üzemi szervezetének a rádióban az volt a feladata, rájában. Fölösleges bonyodalmak nélkül vették át a hatalmat a rádióban. A Demokrata Párt szócsövet visszahúzódtak és kivárásra ren­dezkedtek he. Ctibor Kováö vette át az adá­sok Igazgatását. Amikor a be­mondónő megtagadta az első fel­hívás beolvasását, elvette tőle a mikrofont, s maga olvasta fel a felhívást... A rádió főigazgatója rögtön a mozgalmas események kezdetén, a Megbízotti Hivatal elnökének és saját helyettesének tudta nélkül „szabadságot vett ki“, és Isme­retlen helyre távozott. Csak ak­kor tért vissza, amikor a rádió­ban hallotta az állandóan ismé­telt felhívást, hogy azonnal jöj­jön vissza. Kormánymegbízotti minőségben semmilyen irányel­vet nem adott ki, várakozó állás­pontra helyezkedett, ahogy ezt Ján Bálinth észrevételezte. Igaz, nem hiányoztak a reakció kísérletet, hogy a „demokratikus Jogok“ palástja alatt megpróbál­ják kihasználni a rádiót a De­mokrata Párt politikai pozíciói­nak megvédésére. A kommunis­ták azonban megakadályozták ezt. Amikor nem engedték mik­rofonhoz a Demokrata Párt meg­bízottját, Jóskát, ő, „tekintélyé­nek teljes súlyát bevetve“ állí­totta, hogy joga van „megvédeni a demokráciát“. Telefonon pró­bált interveniálni az SZNT elnö­kénél, dr. Jozef Lettrichnél. En­nek ellenére nem járt sikerrel. Jozef Vrabec ezekkel a szavak­kal utasította el: — Maguk, urak, már nem fognak a mi mikrofon­jainkba beszélni. Szlovákiában a reakciós erők" elleni akciók élén az SZLKP KB Elnöksége állt. Amíg a válság tartott, nem távozott Bratlslavá- ból Villám Sírok? sem. A Szlovák Nemzeti Tanács El­nökségén különbizottság ülése­zett, az ún. „biztonsági ötös“. En­nek elnöke, Karol Smidke és, tag­jai, Frantlsek Lipka ezredes, Sa­mo Falfan és Anton Rasla kez­deményezték a partizánok moz­gósítását. 1947 ősze szlovákiai po­litikai válságának tapasztalatai­ból kiindulva, megtették a szük­séges intézkedéseket. S az ő jó­voltukból az elsők közt álltak a nemzeti felszabadító küzdelem következetes végrehajtói sorába az ellenállók és a szlovák nem* zeti felkelés résztvevői. Egyértel­műen támogatták a mély politi­kai válságból kivezető megoldást, melyet Klement Gottwald akart átültetni a köztársaságot veszté­be vivő reakció ellen. Már egy nappal a nyílt kor­mányválság előtt összeült Prágá­ban a Szlovák Partizánszövetség és a Cseh Partteánszövetség ko­ordinációs bizottsága, és egy kö­zösen jóváhagyott kiáltványban figyelmeztettek: „Ha a reakció elégedetlenséget szítana és sza­kadáshoz vezetné az országot, minden haladó és hazafias erő oldalán védeni fogjuk népi de­mokratikus rendszerünket.“ ■ S amikor ez valóban megtör­tént, Szlovákiában több mint öt­ezer volt partizán állt harci ké­szültségben. Több mint ezer kö­zülük a Nemzetbiztonsági Testü­let tagjaival együtt, akiknek Fran- ti§ek Lipka volt a parancsnokuk, a szlovák főváros forradalmi vív­mányait védte. A többség parti­zán egyenruhában mint rendfenn­tartó szolgálat ügyködött. Együtt a felfegyverzett üzemőregységek- kel — zárt katonai alakulatokban — meneteltek Bratislava utcáin, Lipka ezredes volt megbízva, hogy kaszárnya! szállást biztosít­son nekik. A volt partizánok egységeinek fő hadiszállása a Duna utcai le­ánygimnázium épülete lett. Azok után a hírek után, hogy Prágá­ban megalakultak a népi milícia egységei, FrantiSek Lipka azt ja­vasolta, hogy ők Is váljanak a munkások fegyveres egységeinek részévé. Így alakultak meg az első mun- kásőregységek Szlovákiában. Számos partizán járőr volt har­ci készültségben Breznóban, Zvo- lenban, Prlevldzában, /Bánovcé- ben, RuZomberokban, Tfenőinben, Kassán (Kosice) és Szlovákia más városaiban és falvaiban. A népi milícia tagjaival együtt járőröz- tek az utcákon, őrködtek a vasút­állomásokon, a postákon, az üze­mekben. Bratislavába olyan hírek érkeztek, hogy Trenőínben, Bá- novcében és más járásokban meg­kezdték a Demokrata Párt titkár­ságának elfoglalását. Sehol nem ütköztek nagyobb ellenállásba. Szlovákia fővárosában megala­kult Bratislava város akciós bi­zottsága. Az elnöke Anton Rasla lett. „A helyzet a városházáit rendkívül kiéleződött“ — jelenti, A Demokrata Párt néhány napja tette polgármesterré dr. Martin Kubáftt, és többségben volt a Fő­városi Nemzeti Bizottság Elnök­ségében és Tanácsában is. Egye­bek közt közellátási gondokat kellett megoldani — kevés volt a hús, a textil stb. — Több ki­sebb üzemben, amely nemzeti igazgatás alatt állt, a nemzeti felügyelők egyszerűen abbahagy­ták a termelést, sokan közülük elrejtőztek és később elhagyták a köztársaságot — emlékezik’ Anton Rasla. — Ezeket újra ü- zembe kellett helyezni és új nem­zeti felügyelőket kellett kinevez­ni. Mindezt Bratislava város ak­ciós bizottsága intézte. Arról volt szó, hogy ne legyenek zavarok az ellátásban, hogy ne haragítsuk magunkra a munkásokat. A Nemzeti Front járási akciós bizottságának megalakulásáról érkeztek hírek, s e bizottságok az SZLKP képviselőiből, a népi demokráciához hű demokrata pár­ti tagokból és tisztségviselőkből, más politikai pártok és tömeg­szervezetek képviselőiből álltak, például Prelovban, Bardejovban, Sablnovban, Giraltovcében, Strop- kovban, Vranov nad Topfouban, Svidníkben, Stará Eubovfíábari, Ruüomberokban, Trenőínben, SpiS- ská Nová Vesben, Michalovcébari, Tőketerebesen (Trebläov) és Zvo- lenban.

Next

/
Thumbnails
Contents