Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-24 / 8. szám
új ifjúság 2 ----------------Kommentárunk A munkaértekezletek szükségességéről Senki számára sem közömbös, hogy a munkaértekezletek valóban hasznot hoznak-e, vagy csak tartalmatlan locsogásnak minősíthetők. A konstruktiv, demokratikus légkör megteremtéséhez feltétel az ügyekbe való beleszólás Joga. Azok a döntések, amelyekhez minél több véleményt mondtak, nemcsak könnyebben megérthetek és elfogadhatók, hanem növekszik a mellettük kiálló és végrehajtásukért, tennikész emberek tábora is. Ha tudatosítják, hogy a mindannyiunk érdekeivel számoló közös célokon keresztül valósítjuk meg a magunk szándékait, olyan erőtartalékok szabadulnak fel, amelyek hatványozzák társadalmunk teljesítőképességét. A tudományos kutatásban, a műszaki fejlesztésben, az oktatásban, a közművelődésben, az egészségügyben, a közigazgatásban dolgozók számára sem közömbös, hogy beleszólhatnak-e az őket körülvevő, a munkájukhoz feltétlenül szolgáló környezet dolgaiba. Az anyagi érdekeltséget Illetően sem lehet megfeledkezni arról, hogy a helyes arányokat, a nagyobb teljesítményeket elismerő bér és Jövedelemszabályozás is csak úgy lehetséges, ha Jól működnek azok a mechanizmusok, amelyek állandóan visszajelzik, hogyan fogadják az intézkedéseket és milyen a tényleges hatásuk. Ezért a munkaértekezletek, a társadalmi szervezetek gyűlései egyben a demokrácia fórumai is, Tény az is, hogy az emberek nem élnek mindig a demokrácia adta lehetőségekkel. Ennek az okait a múltban, esetleg a közelmúltban kell keresni. Sok helyen még óvakodnak a véleménynyilvánítástól, tartanak attól, hogy kiesnek a vezetők kegyeiből, ha nekik nem tetsző kijelentéseket tesznek. Persze, fejletlenek még a viszonyok a másik oldalon is, a munkatársak, a kollektívák önálló gondolkodása, aktivitása oldalán is. Bizonyára időre van szükség, míg ezeket a hiányosságokat kiküszöböljük, de kitartó munkával siker érhető el. A Jó megbeszélések kulcsa: a pontos cél megjelölése és a körültekintő, gondos előkészítés. Ezt egészíti ki a célratörő, operatív értekezlet vezetése. Már az előkészítés szakaszában érdemes ismertetni a meg- • hívottakkal, hogy kitől mit várnak el, és milyen a tárgyalás Jellegé. E kérdések tlsz. tázása azért is fontos, mivel így nemegyszer kiderülhet, hogy a' kívánt célt más munkaformákkal, kevesebb beszéddel Is el lehet érni. Az értekezlet operatív vezetése közben szükség van az önfegyelemre, a- melynek egyik célja, hogy szigorú ellenőrzés alá vonják a felmerülő elképzeléseket. E szándéknak sokszor ellentmond annak a vezetőnek a viselkedése, aki kétséget nem hagyva, kategorikusan csak a saját álláspontját tartja kivitelezhetőnek. Időnként érdemes külön vitát nyitni arról, hogy miként mérsékelhetők az előrelátható hátrányok, nehézségek. Nem tekin- télyrombolő az sem, ha a vezető nem akar mindenáron dönteni vagy döntetni, s inkább Javasolja, hogy aludjanak rá egyet, és a résztvevők egy csoportját megbízza az ú] Javaslatok kidolgozásával. Ez a megoldás is a demokratikus módszerekhez tartozik. A gazdasági átalakítás további kibontakoztatása óhatatlanul konfliktusokat is felszínre hoz a munkahelyek többségében. A szocialista demokrácia megköveteli, hogy a különböző intézkedések előkészítésében folytonos legyen a párbeszéd az érintettekkel. Strasser György Időjósló ballonok A Magas-Tátra aljában, Gánovcéban található hazánk egyik legfontosabb Hidro- meteorológial Intézete, amely a közelmúltban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Az Intézet dolgozói éjjel-nappail határúnként egy hidrogénnel töltött léggömböt bocsátanak fel a magasabb lég rétegekbe. E léggömb meteorológiai szondát visz magával, amely méri a levegő hőmérsékletét, páratartalmát, nyomását, a szél irányát és erejét mindaddig, amíg a léggömb nagy magasságba érve szét nem fakad. Ez Időnként másfél óráig is oltárt. A közelmúltban például 28 kilométer tengerszlnt feletti magasságról továbbította utolsó adatait az intézetbe. Érdekes, hogy akkor, amikor a föld felszínén plusz 2,8 Celslus-fokot mértek, 28 kilométer magasságban mínusz 58,6 Celsius fok volt a hőmérséklet. Az Intézet az adatokat azonnal továbbítja a prágai számítóközpontba. Ezeknek a megfigyeléseknek és a belőlük származó előrejelzéseknek nagy Jelentőségük van, mert a Magas-Tátra egyre láto- gatottabb idegenforgalmi központunk, és Jő tudni, mikor milyen időjárás várható. Farah Valéria SEGÍTENI az embereknek Merva Lóránt mérnökkel, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának titkárával Nesz méri Sándor beszélgetett — Egyszer azt nyilatkoztad, hogy számodra az otthont a Duna és a Kis-Duna köze Jelenti, s az egyiken vagy a másikon áthaladva sem érzed jól magad. És most? — Most sincs ez másként. Miért is lenne? Nézd, én gyönyörű időket éltem Szlovákia fővárosában főiskolás éveim alatt. És ne arra a klasszikusan értelmezett gondtalan, szabad időben gazdag főiskolai életre gondol). Nem. A Jelenlétünket akartuk igazolni, munkával bizonyítani, a köztudatba kerülni. A Jőzsef Attila klub alapftői közé tartoztam, az Ady Endre Diákkör első lépéseit is segítettük, a Forrással a Jókai Napokat is megjártam. Ilyen értelemben volt szép és felejthetetlen. Mégis örültem, ha Jött a hétvége, örültem a vizsgaidőszakoknak, mert akkor otthon lehettem. Megnyugtatott a környezet, biztonságot adott a csallóközi, pontosabban a felső-csallöküzi emberek közelségR, akik mindig nyíltszivűek, őszinték és vendégszeretők voltak, s azok ma is. Jó volt, jó közöttük, öröm együtt dolgozni velük, segíteni nekik. — Igen, de most más a helyzet. Munkahelyed országos gondokat ró rád. — Az egy más lapra tartozik. Tény, hogy az egész szakszervezeti mozgalommal úgy kerültem kapcsolatba, hogy segíteni akartam az embereknek, a munkatársaimnak, a szerdahelyi cukorgyár munkakollektivái- nak. Mindig is azért tetszett ez a munka, mert középpontjában alapszabályzatunkból és minden egyéb munkafeladatból eredően az ember állt. És sosem tettem különbséget kelet-, közép- vagy nyugat-szlovákial ember között, ha segítenem kellett, ha segíteni tudtam. De otthon mégis a Felső- Csallóközben vagyok, mert ott érzem igazán Jól magam, ott tudok megnyugodni, megpihenni. Munkámból kifolyólag viszont még az ellenségemnek is segitek. Nem is olyan régen volt éppen egy ilyen esetem. Sokan csodálkoztak is rajtam, pedig szerintem ez a világ legtermészetesebb dolga— Honnét benned ez a megértés, embertisztelet? — Felső-Csallóközből! — Ja, persze. Hát akkor térjünk vissza a Felső-Csallóközbe, pontosabban szülőfaludba, Nagymagyarra (Zlaté Klasy — Ras- tloe). De időben is ugorjunk vissza egy kicsit. 1948 februárjában te ötéves gyerkőc voltál. Vannak-e emlékeid abból az időből? — Az idő távlatából nagyon nehéz megítélni, mi az én személyes élményem, és ml az, amire ugyan emlékszem, de már nagyon szépen lekerekített történetként, amelyet az idősebbek elbeszélése formált ilyenné. Egy viszont biztosan az én privát emlékem, mert azt sokáig senkinek nem mertem bevallani, hogy mennyire féltem az iskolától. A bátyám akkor már Iskolába járt, s nekem is mondogatták, hogy na, jövőre már te is mész. És én hiába fi- gyelgettem a bátyámat, mit tanul, egy szót sem értettem az egészből. Tudtam, hogy szlovákul tanul, de hát én akkor még csak magyarul tudtam. Aztán végtelenül boldog voltam, hogy én magyarul tanulhatok. Mondom, van még néhány emlékem, például a május elsejéről, amit szüleim az első szabadként szoktak emlegetni, de nekem azokból inkább csak dereng valami, főként elbeszélésekből idézgetem vissza magamnak a történteket Meg aztán az az igazság, hogy nem szívesen tekingetek hátra, mindig inkább a Jövő érdekelt, az előttem álló feladatok. — Pedig a történelem éppen napjainkban éli reneszánszát, egyre gyakrabban emlegetik tanulságait, s a Jövő feladatait meghatározó alaptudományként hívják segítségül. — Én sem vitatom a történelem tanító szerepét. Sőt, éppen mi, csehszlovákiai magyarok sokat tanulhattunk belőle és tanultunk is. Hiszen a burzsoá köztársaságban mi voltunk a megtűrtek, a nyűg, Horthy Magyarországában meg az üldözött vörös agitátorok, a bolsevikügynökök, aztán mégis háborús bűnösök lettünk, és még ma sem hiszi el mindenki, hogy mi itt érezzük magunkat otthon, s azért dolgozunk olykor szó szerint látástői vakulásig, hogy Csehszlovákia gazdaságilag, társadalmilag, politikailag tovább gazdagodjék, erősödjék. Látod, most eszembe jutott még egy emlék. Igaz, az m'ér az ötvenes években volt, amikor már tanultam Tornácról, a manifesztációról, amely nemcsak fasizmus elleni tiltakozás volt, hanem az itteni magyarság hittétele is Csehszlovákia mellett. Egészen pontosan 56-ról van szó, a- mikor a magyar rádió tele volt minden, féle jelszavakkal, s otthon, az egyszerű emberek ágy reagáltak: mit akarnak ezek, megint grófokat meg nyilasokat?! Azt hiszem, én akkor értettem meg végérvényesen, hogy itt, Közép-Európa kellős közepén igenis csehszlovákiai magyar vagyok. S ez nem helyzet, nem is állapot, ez tudatosan vállalt történelmi-politikai tény. Én legalábbis Így érzem, s biztos vagyok benne, hogy a csehszlovákiai magyarok óriási többsége hasonlóan gondolkodik. Ebből kell kiindulni, s ezt kell tudnunk elfogadtatni a világgal — az egészen szűk és a legszélesebb értelemben vett világgal. Azt, hogy nem szívesen tekinge. tek hátra, önmagámra és hétköznapi dolgaimra értettem. — Akkor tekintsünk előrel Mit tartasz a legfontosabb teendőnek napjainkban? — Politikai rendszerünk tökéletesítését, a demokratizmus elmélyítését. Gazdaságunk rugalmassá tételét, a bürokratizmus irányítási módszerek leépítését. A tudományos eredmények gyors kihasználását a termelésben, az irányításban — hogy mindenütt az embert szolgálják. Az ösztönzők átértelmezését, hogy a felkészült, ráadásul ügyes és becsületes emberek ne csak erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. So. roljam még? Nagyon sok a feladat. Ráadásul szinte mind halaszthatatlan. Dolgozni Kell! S méghozzá minden szinten megfontoltan, kitartóan, állhatatosan. — S mit üzensz az Ifjabb nemzedékeknek? — Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy nyitott szemű, nyílt szívű fiataljaink vannak. Maradjanak meg ilyennek: figyelő, őszinte és bátor embereknek, akiktől sosem áll távol a cselekvés. Tennivalóinkról, jövónkről ^ Vladimír Slavkovskyval, a SZISZ Lévai (Levice) Járási Bizottságának elnökével Palágyi Lajos beszélgetett • Kezdjük talán azzal, hogy milyen a Járás szociális rétegződése, és ezzel összefüggésben a SZISZ Jellege? — A korább mezőgazdasági jellegű Járás Ipari Jellegűvé vált. Az alkalmazásban levő lakosság 57,4 százaléka munkás. Sajnos, a SZISZ-tagállomány összetétele en- pek nem felel meg még akkor sem, ha a szakmunkástanulókat is ideszámítjuk. É- gyébként sem igen dicsekedhetünk a szervezettséggel, bár a többi szlovákiai Járáshoz képest nem állunk legrosszabbul. Járási szervezetünknek 9061 tagja van, a szervezettség körülbelül 31 százalékos. Ezzel a helyzettel ml mégis elégedetlenek vagyunk, és a SZISZ IV. kongresszusa után elsősorban a taglétszám növelését tűztük ki célul, különösen az iparban dolgozó fiatalok, illetve a szakmunkástanulók köréből várjuk az új tagokat. • Hogy akarjátok ezt a nem könnyű elképzelést megvalósítani? — Két évvel ezelőtt alapos felmérést végeztünk a szervezettségről, a tagállomány összetételéről, Még mindig folyik az elemzése, és annak az alapján akarjuk majd bővíteni a taglétszámot. Megállapítottuk például, hogy amilyen a vezetőség, olyan az alapszervezet, ezért nagy Jelentőséget tulajdonítunk a tisztségviselők kiválasztásának és nevelésének. Nagyon alacsony a taglétszám olyan üzemekben, mint a Smreéina vállalat pukanecl részlege, a TEMOS szolgáltatóvállalat vagy a Levitex. A Levitex az külön probléma, mert az alkalmazottak több mint nyolcvan százaléka nő, elsősorban fiatalasszony vagy leány. Most a szakszervezeti üzemi bizottsággal azt latolgatjuk, hogyan biztosítsuk ennyi fiatal nőnek, hogy hasznosan, tartalmasén töltsék a szabadidejüket, és hogyan szervezzük be őket az ifjúsági szövetségbe. Tartalékaink vannak a falusi és a lakóhelyi szervezetek terén is. Néhány kisebb településen például egyáltalán nincs szervezet, ami némely esetben érthető is. Viszont Kiskér (Maiy Kiar) példája azt bl- ‘ zonyítja, hogy parányi településen is lehet élénk szövetségi élet. Ezt az alig kótszáz- kilencven lélekszámú községet közigazgatásilag már Lévához csatolták, de Így is megalakult az alapszervezet 11 törzstaggal és 13 nyilvántartott taggal. Máshol is példát vehetnének róluk. Aztán némi bonyodalmat okozott a RADIM bevezetése a középiskolákban, főleg a középfokú szakmunkásképzőkben és a szaktanlntézetek- ben. • A RADIM-mal kapcsolatban már máshol is úgy nyilatkoztak, hogy amióta bevezették, csökkent a tagok létszáma. Mi ennek az oka, és ml a helyzet a Lévai járásban? — Hogy csökken a tagok létszáma, annak nem a RADIM az oka. A RADIM egy végtelenül okos és hasznos akció vagy mozgalom, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Nagyobb önállóságra, kezdeményezőkészségre neveli a tanulókat. Több szabadságot ad a szervezetekben a munkához, Jobban elengedhetik a fiatalok a fantáziájukat. Ami a gimnáziumokat és szak- középiskolákat illeti, nincs is semmi baj. Már Januárban mindenütt megalakítottuk az első osztályokban az aLapszervezeteket a RADIM szerint. Jóformán minden tanuló belépett az ifjúsági szövetségbe. Más a helyzet a középfokú szakmunkásképző Iskolákban és a szaktanintézetekben. Ezekbe az Iskolákba, rendszerint politikailag fejletlenebb, gyengébb tudású tanulók Jelentkeznek, s nemigen érdeklődnek kezdetben a mozgalmi élet iránt. A felsőbb évfolyamokban már Jobb a helyzet, mert közben ugye, a szaktanintézeti nevelés is megteszi a magáét, s fejlődnek a gyerekek. Persze, ml mindent elkövetünk a RADIM népszerűsítéséért. Tanfolyamot Is szerveztünk a felsőbb évfolyamok tanulóinak, azoknak, akik számba Jöttek, hogy Instruktorok legyenek az elstf évfolyamokban. Itt Is iskolája válogatja, hogy hol milyen a helyzet. Előfordul, hogy valamelyik szak- tanintézetben a 23—25 tanuló közül legfeljebb 8—7 jelentkezik az Ifjúsági szövetségbe, máshol, mint például a lévai szaktanintézetben, ahol legalább húsz szakmát tanítanak, tehát meglehetősen heterogén az iskola összetétele, a tanulók zöme belépett a SZISZ-be. A pedagógusok hozzáállásán is sok múlik. Sajnos, el kell mondanom, hogy a pedagógusok még most Is túlságosan be akarnak avatkozni a szervezet életébe, szinte kézen fogva akarják vezetni tanítványaikat, és ez helytelen. A RADIM ennek éppen az ellenkezőjét diktálja, Ismét hangsúlyozom, nagyobb önállóságot biztosít. Előfordult, hogy némely Iskolában egyik-másik pedagógus „lefújta* az elsősök RADIM-os akcióját pusztán azért, mert nem kérték fel pedagógiai felügyeletre. A múltnak ezzel a káros gyakorlatával feltétlenül szakítani kell. Ennek ellenére elmondhatom, hogy a mi Járásunkban Így sem csökkent a középiskolás SZISZ-tagok száma. • A Lévai járásban, Mohiban JMochov- ce) folyik a csehszlovák népgazdaság egyik legnagyobb szabású vállalkozása, az atomerőmű építése. Mi a helyzet Mohiban az ifjúság körében, 'és miként hat ez a nagy építkezés a járás ifjúsági mozgalmára? — A mohi atomerőmű építkezésén egy kicsit bonyolult a szervezet szerkezeti felépítése. Mivelhogy nagyon sok vállalat az építkezés kivitelezője, létesült a SZisZ-nek egy építkezési csúesblzottsága, amely ösz- szefogja az összes szervezett fiatalt, számszerűleg legalább hatszázat, összehangolja az alapszervezetek munkáját. Ezenkívül van üzemi csúcsbizottság is, amely viszont közvetlenül Irányítja a hatáskörébe tartozó alapszervezeteket az egyes vállalat-okon belül. Az összhang Jó, az alapszervezetek Jól működnek, elvégre Mohiban általában magas szakképzettségű, de politikailag is fejlett emberek dolgoznak. Jó hatással vannak a Járási szervezet tudományos-műszaki tevékenységének az összehangolására is. Körvezetőkként dolgoznak vagy a tudományos-műszaki tevékenység Járási klubjában működnek közre, egyelőre a járási pionír- ház égisze alatt, mert elhúzódott annak a háznak a kisajátítása, amelyben klubot szándékozunk berendezni. S ha már a tudományos-műszaki haladásnál tartok, hadd mondjam el, hogy nagyon Jő számítógépes klubja van a tolmácsl (TImaőe) Szlovák Energetikai Gépgyárnak, az ATARI-klub, amely még a járásunk határain túli kluboknak is szakmai segítséget nyújt.
