Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-24 / 8. szám

Segíteni az embereknek 2 A képek világa 8 Februári történet 3 Beszélgetés a Poptarisznyáról 9 A piramisok árnyékában 5 Sokolov 88 10 FEBRUÁR Gondolatok a februári győzelemről Februárban dőlt el, vajon köztársaságunkat ki­ragadják-e a Szovjetunióhoz és a többi népi de­mokratikus országhoz fűződő szövetségből, s va­jon újból kommunistaellenes, szovjetellenes front­ba hurcolják be, sőt Klement Gottwald szavai­val szólva „a nyugati imperialisták politikájának játékszerévé válik-e?“ Ekkor dőlt el, hogy köz­társaságunk a Szovjetunió és a szocialista világ­közösséget kialakító többi ország oldalán fog-e haladni és fejlődni mint szabad, szuverén, nem­zetiségileg igazságos szocialista állam. A burzsoáziával vfvott küzdelem fő osztályereje munkásosztálynnk volt, amely fejlettségével és népességével döntő módon járult hozzá a bur­zsoázia ellenforradalmi terveinek vereségéhez. A munkásosztály viselte és viseli a társadal­munk szocialista átalakításáért és további fejlő­déséért vívott küzdelem legnagyobb terhét. A munkásosztály mint uralkodó osztály, szocialista társadalmunk alkotó, építő tevékenységének leg­nagyobb forrása és záloga, fő támasza és ereje. Pártunk összefonódása a munkásosztállyal, annak életével, érdekeivel és célkitűzéseivel, továbbá a munkásosztály vezetésére való képessége a győ­zelmes február egyik hagyatéka, s az utóbbi években is nagyszerű politikai és gazdasági ered­ményeket hozott. Pártunk nem felejtette el, hogy a csehszlovák állam Aj tartalmáért ás jellegéért, további szo­cialista fejlődéséért vívott osztályharc elválaszt­hatatlan attól az internacionalista harctól, ame­lyet a világ szocialista erői, valamint a haladás és a béke erői folytatnak az imperializmus, a reakció és a háborű ellen. I (Részletek GUSTAV HUSÁK elvtára beszédéből); Gerstner István rajza Februárjaink Szövetségünk zászlóbontása óta ezer­nyi szállal kötődik szocializmust építő népünk történelméhez. Az ifjúmunká­sok gondolkodásában, tevékenységében mindjárt a második világháború befe­jezése után, de főleg akkor, amikor véglegesen eldőlt a hatalom kérdése Csehszlovákiában, tehát 1948 február­jában a fiatalok százezrei álltak csata­sorba egy új rend létrehozásáért. Már ekkor kezdett megfogalmazódni ifjúsá­gunk tömegeiben a becsületes munka, a szervezettség, az ésszerűség igénye. Sőt sokan közülük áldozatvállalásra is készen álltak a kibontakozásért. A há­ború utáni években fiatalos lendülettel építették, Illetve újították fel a gyára­kat, üzemeket, utakat, vasutakat és hidakat. Az Ifjúsági vasútvonal építői közül nőtt ki az a nemzedék, mely bátor helytállásról tett tanúbizonysá­got a' munka frontján. Visszatérve az építkezésről, ugyanolyan lelkesedéssel láttak munkához az üzemekben, fal­vakban, mindenütt, ahol szükség volt a dolgos kézre. 1948 győzelmes februárja új lehető­ségeket teremtett az egységes ifjúsági szövetség működéséhez, tagságának te­vékenységéhez. Tízezrekre tehető azok­nak a fiúknak és lányoknak a száma, akik Lidice, Most, Litvinov, a barátság vasútvonal, az ifjúsági duzzasztógát, valamint a Dél-Szlovákiában fekvő If­júságfalva építésén dolgoztak. A sző szoros értelmében vett forradalmi tet­teket hajtottak végre ezek a fiatalok. Azoktól a bátor katonáktól vették át a stafétát, akik a szlovák nemzeti fel­kelés és a második világháború harc­terein küzdöttek. Minden kornak, minden februárnak vannak forradalmi tettel. A mai nemze­dék büszke az elődökre, tisztelettel és elismeréssel tekint az általuk létre­hozott műre, annál Is Inkább, hogy ők ásóval, lapáttal és csákánnyal hajtot­ták végre nagy tetteiket. Természetes, hogy a mai fiatal nem­zedék nem Ismerhette meg közvetle­nül a negyven év előtti eseményeket, de éppen arra hivatott, hogy merítsen a múlt tapasztalataiból, az írott tör­ténelemből. Forradalmi feladatunknak tartjuk a fejlett szocialista társadalom építését. Fiataljaink többsége kész tu­dását, alkotóképességét a közösség, a társadalom javára fordítani. Szerte ha­zánkban sokan vannak olyanok, aki­ket nem tart vissza az újtól a meg­szokás, akik képesek elvetni mindazt, ami fékezi a haladást, akik késedelem nélkül megértik, mit kell tenni azért, hogy nehézségeink fogyjanak, hogy szocialista országunk gyarapodjon. Negyven február telt el 1948 óta. Számunkra, csehszlovákiai magyarok számára az az első volt a legjelentő­sebb. A munkásosztály februári győ­zelme lehetővé tette a csehek ás szlo* váltok, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetiségek politikai, gazdasági és élilamjogi kapcsolatainak a lenini elvek szerinti megoldását; tehát az egyenlőség, a proletár internacionaliz­mus elvei alapján. A magyar nemzeti­ségű munkásság az uralkodó osztály, az egységes csehszlovák munkásosz­tály részévé vált. Ez határozta meg a csehszlovákiai magyar lakosság politi­kai helyzetének további alakulását. A magyar dolgozók a politikai, illetve a közéletben fokozatosan elfoglalták az őket megillető helyeket. Februárban valóban nagy ütközet folyt le a reak­ció és a pártunk vezette népi demokrá­cia között. Ezt az ütközetet az egész vonalon a népi demokrácia és a párt nyerte meg. Nemzedékek váltották egymást az elmúlt negyven év alatt. Február ha­gyatéka tovább él a mai fiatalokban is. Csikmák Imre

Next

/
Thumbnails
Contents