Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-17 / 7. szám

Kommentárunk Társadalmunk a statisztika tükrében Tanulságos olvasmány a Szövetségi Sta­tisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk tavalyi fejlődéséről. A jelentésből kitűnik, hogy a népgazdaság továbbfejlődött, de lassúbb dinamikával, mint az elmúlt évek­ben. Az ipari, az építőipari és a mezőgaz­dasági termelés mennyiségi mutatóit tel­jesítettük. Fedeztük a népgazdaság tüzelő­anyag- és energiaszükségletét, a piac fo­lyamatosan el volt látva alapvető élelmi­szerekkel, a tervezettnek megfelelően nőtt a lakosság személyi és társadalmi fogyasz­tása. Népgazdaságunkban (ideértve az efsz- eket is) az átlagos nominálbér 3087 ko­rona volt, amit azt jelenti, hogy 1988-hoz viszonyítva 2,1 százalékos növekedést köny­velhettünk el. Ezzel összhangban növeke­dett a kiskereskedelmi forgalom, az élel­miszerek és az iparcikkek forgalma is. A pozitív eredmények kategóriájába sorolha­tó az is, hogy gyarapodott az egészség­ügyi intézmények száma. Egy orvosra or­szágunkban 271 lakos jut, ami világvi­szonylatban is igen szép eredmény. A gyógyfürdőkben tavaly 449 ezer beteget gyógyítottak. A főidényben 329 ezren töl­tötték szabadságukat külföldön, ami szin­tén több, mint az előző évben. Többet for­dított a társadalom a nyugdíjakra, beteg- biztosításra, a gyermekes családok meg­segítésére. A jó eredmények mellett vannak azon­ban hiányosságok is. Itt elsősorban a ter­melési költségek alakulására gondolunk, a termékek egy része nem éri el a szük­séges minőséget. A gazdaság intenzívvé és hatékonnyá tétele nem a terv szerint alakult, és nem értük el a kívánatos gaz-- daságosságot. Nem teljesítettük a felada­tokat a termékek hazai és külföldi érté­kesítésében, elsősorban a tőkés piacokon. Nem sikerült fordulatot elérni a termelési alapok és készletek kihasználásában, ami az egyenlőtlen termeléssel és az alacsony színvonalú szállítói fegyelemmel együtt sú­lyos gondokat okozott. A legnagyobb hiányosság, és ezt a CSKP KB főtitkára, Milo§ JakeS elvtárs is hangsú­lyozta február 3-i beszédében, hogy a gaz­daság intenzívvé tételének lassú üteme kö­vetkeztében a nemzeti jövedelem az el­múlt két évben 15 milliárd koronával volt kisebb a tervezettnél. Megállapította, hogy így az elért eredményekkel távolról sem lehetünk elégedettek. Az előrelépés végett radikális intézke­désekre van szükség. Továbbra is számol­ni kell azzal, hogy csak az igényes, való­ban kiváló termékek számíthatnak biztos piacra. A párt főtitkárának szavaival él­ve: „Sehol sem szabad megtűrni a visz- szásságokat és a fegyelmezetlenséget, a szocialista törvényesség és erkölcs meg­sértését. Határozottan fel kell lépni a tár­sadalomban fellelhető minden negatív je­lenség ellen.“ Strasser György Tennivalóinkról, lövőnkről ^ Zdeno Vyletellel, a SZISZ Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Bizottságának elnö­kével Polgári László beszélgetett — A járási szervezet az ifjúság tudo­mányos-műszaki aktivitása terén keveset hallat magáról. Szerinted ez miből szár­mazik? A szakemberhiány vagy szervezési fogyatékosságok, esetleg a nem kielégítő anyagi felszereltség fékezi a tevékenység kibontakozását? — Szerintem mindhárom együtt, és ehhez jött még a tapasztalathiány és egyes nem­zeti bizottságok magatartása. A járási bi­zottság élén az utóbbi években őrségvál­tásra került sor, és akik ide kerültek, se nem örököltek haladó tapasztalatokat, se nem rendelkeztek olyan tárgyi Ismeretek­kel, hogy megbirkózzanak a hirtelen jött áramlattal. Lassacskán azért már egye­nesbe jutottunk. A rimaszombati számítás- technikai üzem fiataljai széles körű fel- világosító munkába kezdtek. Nemcsak a felvilágosítást vállalták, nagyon aktívan foglalkoznak a pionírokkal. Elektronikai és számítástechnikai szakköröket vezetnek, a járási ' ZENIT-kiaállítás, -verseny leg­jobbjai. A járási tudományos-műszaki klub megnyitása még mindig várat magára, de már elmondhatjuk, hogy az előkészületek utolsó szakaszába értünk. A Safárlkovói Vnb jóvoltából már van épületünk, Kudlák Árpád mérnök személyében pedig olyan hozzáértő aktív SZISZ-tagunk, aki a szá­mítástechnikában is elsőrangú szakember, a SZISZ kerületi bizottságától pedig ha­marosan megkapjuk a számítógépeket Is. — Haladás viszont, hogy a mezőgazda­sági üzemek e téren is jó példával jártak elöl, sőt több helyen a pionírok szakte­vékenységét felkaroló szakállomások is elkezdték a munkát. — Igen, a mezőgazdasági fiatalok a ZENIT-mozgalomban már évek óta jelen­tős erőt képviselnek. Helytállnak az „Egy szem se vesszen kárba“ aratási verseny­ben, de említhetném az Életfa-versenyt vagy más megmozdulásokat. Az sem pusz­ta véletlen, hogy a SZISZ IV. kongresszu­sának előestéjén Parti László, a Safáriko- vót Állami Gazdaság dolgozója állami jtl- tüntetést kapott. Az utóbbi hónapokban példamutatóan támogatják a ptonírmozgal- mat. Járásunkban rövid időn belül Gömör- almágyon (Gemersky Jablonec) és Rima- szécsen (Rimavská SeC) Is alakultak a szövetkezetek mellett szakállomások, ame­lyek azon kívül, hogy oroszlánrészt vál­lalnak a helyi alapiskolák pionírjainak neveléséből, a szövetkezeti fiatalságnak is kellemes órákat szereznek olyan prog­resszív ágazatokban, mint a számítástech­nika, biotechnológia és mások. — De hiszen az ipari üzemek jóval na­gyobbak a szövetkezeteknél és állami gaz­daságoknál. ök, illetve az itt dolgozó fia­talok lejjebb vannak a SZISZ ranglétrá­ján? Pedig ha jól tudom, elsősorban az ő érdemük az ifjúsági kezdeményezés sta­fétájában elért sikerek. — Kétségtelenül így van, ezért én nem akarom őket elmarasztalni. Viszont az Is igaz, hogy az ő helyzetük más, mint a mezőgazdasági fiataloké. Az üzemeink je­lentős része tervteljesítési gondokkal küz­dött az elmúlt években, így a fiatalokra is nagy feladatok hárultak, sok pluszmun­kát végeztek szabaidejük rovására. Bár­mennyire igyekeztünk, az idegességgel és gondokkal teli légkörben nem sikerült be­vezetnünk az ifjúsági kezdeményezés szám­láját. Az Idén, reméljük, kedvezőbb lesz a helyzet, és megnyílik a számla a Safá- rikovői, a tisoveci és a rimaszombati gép­gyárban, valamint a hnúSfal vegyiművek­ben. — Demográfiai sajátosság járásotokban a cigánylakosság nagy hányada, ami a 7400 tagú járási szervezetben is visszatük­röződik, Mennyire vagytok a munkájukkal megelégedve, illetve mit tesztek a helyzet javulásáért? — Kezdeném egy-két adattal. A Járási szervezetben jelenleg 631 cigányfiatalt tar­tunk nyilván, ami nem sok. Van két, csak cigányfiatalokból álló alapszervezetünk Cakóban (Cakovo) és a rimaszombati Dúsa úti lakótelepen. Ezek szintén nem nagyok, hiszen csupán 12—12 taggal működnek. Sajnos, nem tudjuk őket kellőképpen be­vonni a munkába, akik pedig bekerülnek az alapszervezetbe, azok állandóan a jut­tatásokat várják. A rájuk bízott eszközök­kel sem tudnak úgy bánni, ahogy azt el­várnánk tőlük. A jövőben még körültekin­tőbben, még differenciáltabban fogunk ve­lük foglalkozni. Nem célunk önálló ol- gányalapszervezetek létrehozása, hanem olyan kollektívákba akarjuk őket beszer­vezni, ahol van kitől tanultniuk és ta­pasztalniuk. Harcot hirdettünk a fiatalkori bűnözés ellen is. Ezt főleg Ismeretterjesz­tő előadásokkal és beszélgetésekkel való­sítjuk meg, nem feledkezve meg azokról, akik éppen javító- vagy nevelőintézetből tértek vissza. E téren nagyon jó az e- gyüttműködésünk a közbiztonsági testület, a bíróság és ügyészség embereivel, vala­mint a nemzeti bizottságok Illetékeseivel is. Kötelességünknek érezzük, hogy mi is hozzájáruljunk a ctgányfiatalok élet- és kulturális színvonalának emeléséhez. HA VAN PÉLDAKÉP... Már három éve Németh Viktória (a ké­pen] az elnöke a Diőspatonyi (Orechová Potönl Alapiskola Július Fuőík pionírcsa­patának Ez a nyolcadikos lány igyekszik tartani a kapcsolatot a SZISZ helyi szer­vezetének tagjaival, néhánnyal pontos ter­vet dolgozott ki arra, hogyan segíthetnék a pionírok munkáját. — Lipovszky Teréziával, a csapat veze­tőjével sokat beszélgettünk arról, mivel frissíthetnénk fel munkánkat, s rájöttünk, jól jönne a külső segítség. Korban a SZISZ-esek vannak legközelebb a pionírok­hoz, ezért hozzájuk fordultunk. Engem azért érdekelt, hogyan dolgoznak az ifjú­sági szervezetben, mert jövőre én is kö­zéjük tartozók majd — mondta Viktória. Nem mindegyik fiatal tudja úgy beosz­tani az Idejét, hogy délután a pionírokkal foglalkozhasson, hogy rendszeresen eljár­hasson közéjük. De talán nem Is a tö­megen van a hangsúly, hanem azon, hogy aki vállalta a raj- vagy a szakkörveze­tést, az egy-két foglalkozás után ne hagy­ja cserben kis barátait. Példamutatóan jó munkát végez Nagy Frigyes, Lukács Im­re, Csáky Lajos és Varga Edit. — Nagy Frigyes kimondottan példakép lett számunkra. A szövetkezetben dolgo­zik, de mindig talál ránk időt; ű vezeti az Irodalmi kört, rövid Jeleneteket választ számunkra, irodalmi összeállításokat ké­Várunk benneteket szít, minden foglalkozásunk tartogat va­lami újat. Sokat tanulunk tőle, és jő ba­rátunk lett. Nagy Frigyes Csáky Lajossal együtt egy másik, a turisztikai szakkör vezetését is elvállalta. Ezekkel a gyere­kekkel sokat járnak a természetbe, a kör­nyékre, figyelik a fákat, a virágokat, a madarakat. Sőt télen még etetik Is az ál­latokat. A raj- és szakkörvezetés közelebb hozta egymáshoz a pionírcsapatot és a SZISZ helyi szervezetét. Varga Edit SZISZ- elnök például nagyon érdekes beszélge­tést szervezett a nyolcadikosok számára a SZISZ küldetéséről, célkitűzéseiről, a he­lyi szervezet klsebb-nagyobb rendezvényei­ről, a társadalmi munkákról, amelyet a faluért végeznek a fiatalok. Rengeteg újat megtudtunk a fiatalokról, a terveikről, el­képzeléseikről. Főleg az érdekelt bennün­ket, mi újat hozott életükbe, munkájukba a SZISZ IV. kongresszusa. Beszélgettünk a hiányosságokról, a gondokról is, ame­lyekkel nemcsak a dióspatonyiak küzde­nek, általában jellemző a helyi szerveze­tekre. Ez pedig a taglétszám kérdése. Nos, ml, akik most nyolcadikosok vagyunk, nagyon jő alapokat kaptunk a pionírcsa­patban a közösségi munkához, ezért az alapiskola befejezése után, középiskolások­ként a SZISZ-ben szeretnénk folytatni. Bi­zonyára ott Is olyan jól fogjuk érezni ma­gunkat, mint Itt, iskolánk pionírcsapatá­ban — vélekedett Németh Viktória. A dlóspatonyi pioníroknak példaképei a falu fiataljai, s hozzájuk hasonlóak sze­retnének lenni ők is. Benyák Mária A gyarmatosítás elleni harc világnapjára ZZ Szégyenteljes örökség Századunk elején földünk minden ötödik négyzetkilométere brit fenn­hatóság alá tartozott. Ezenkívül az Egyesült • Államok, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország és még sok más ország is óriási terü­leteket és emberek millióit tartotta gyarmati sorban. Az ember azt hin­né, hogy ez ma már a múlttá, hogy gyarmatok már csak a történelmi filmekben vannak. Sajnos, ez nem * Igaz. Jóllehet az első világháború, külö­nösen pedig a nagy októberi szo­cialista forradalom győzelme után elindult a gyarmatbirodalom felbom­lása, amely a második világháború után különösen meggyorsult, gyar­matok még ma, a huszadik század utolsó negyedében Is vannak. Az emberiség szégyenfoltjai ezek. S mindez annak ellenére, hogy léte­zik egy ENSZ-nyilatkozat a gyarmat- birodalom felszámolásáról, amelyet a világszervezet közgyűlése a Szovjet­unió és a szocialista országok Indít­ványára 1980 ben fogadott el. Az im­perial Izmus mes'erkelésel folytán a határozati jellegű nyilatkozatnak mindmáig nem sikerült érvényt sze reznl. Ezért még mindig időszerű, hogy február 21-ről úgy emlékezünk meg, mint a gyarmatosítás elleni harc vi­lágnapjáról. A világnap egy esemény­hez fűződik Negyvenkét évvel eze­lőtt e napon lázadtak fel Bombay kikötőjében az indiai tengerészek a brit gyarmatosítók ellen. Merész vál­lalkozásukért sokan életükkel fizet­tek. Először egy évvel később, 1947- ben a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség és a Nemzetközi Diákszö­vetség indítványára emlékeztek meg február 21-én a gyarmatosítás elleni harc világnapjáról, és azóta minden évben így tesz a haladó emberiség. Mert az Imperializmus gyarmatbi­rodalma ugyan felbomlott, de ma­radványai máig is léteznek Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában, sőt Eu­rópában is. jelenleg mintegy 12 mil­lió ember él gyarmati sorban, és akkor még nem számítottuk azokat a népeket, amelyek szintén függő viszonyban vannak valamelyik impe­rialista hatalomtól. Gondoljunk csak Namíbiára, amelyet az ENSZ soro­zatos felszólítása ellenére Is a Dél- afrikai Köztársaság tart fennhatósá­ga alatt. A legnagyobb gyarmattartó hata­lom i— talán véletlen? — az Ame­rikai Egyesült Államok. Legalább három és fél millió ember él fenn­hatósága alatt Puerto Rlcótól Kelet- Szamoátg. Nagy-Brltannia alig pár évvel ezelőtt nem átallotta háborút viselni a határaitól mérhetetlenül tá­vol eső Malvin-szigetekért, ahová egyetlen század katona eljuttatása fontok milliójába kerül. De ne fe­ledjük, hogy éppen egy brit minisz­terelnök, a végtelenül bölcs Disraeli mondta még a múlt században, hogy a gyarmatok lesznek majd egyszer azok a malomkövek, amelyek között felőrlődünk. Az örlődés egyelőre tart. Igaz, ma már nem szuronyokkal tartják fenn hatalmukat a gyarmatosítóik, sokkal finomabb módszereik vannak ural­muk megőrzésére. Gazdasági és po­litikai nyomással tartják markukban a szegény fejlődő országokat, és azért — mint a Malvin-szigetekért folyó háború is bizonyítja — a szu­ronyok használatától sem riadnak vissza. Bizonyára eljön az Idő, amikor minden nép elnyeri függetlenségét, megszűnnek az utolsó gyarmatok is, de most nyilván olvasóink Is kíván­csiak lesznek arra, valójában hol is vannak ma még gyarmatok, s me­lyek a gyarmattartók. Nagy-Britannia: Gibraltár (Euró­pa), Bermudák, Malvin-szigetek, Szent Ilona szigete, Turks és Gai- cos-szigetek az Atlanti-Óceánban, Antiqua, Brit-Hebridák, Cayman-szi- getek, Montserat, Pitcairn, Chagos szigete, Bahama-szigetek, brit Hon­duras, brit Virgin-szlgetek és Hong­kong, amelyet 1997-ben adnak át a Kínai Népköztársaságnak. USA: Puerto Rico, Amerikai-Sza­moa, Amerikai Virgin-szigetek, Ba- kar, Howland és Jarvis, a Nagy-Bri- tanniával közösen uralt Canton és Enderbury-szlgetek, Guam, Johnston- és Sand-szigetek, Kingman Reef, Mld- way-szigetek, Palmyra, a Panama- csatorna övezete, Marshall-szlgetek, Swan-szigetek, valamint Wake. Franciaország: Francla-Guayana, Guadeloupe és Martinique-szigetek, Réunion, Saint Pierre és Miquelon, Futuna, Wallis, Űj-Kaledónia, Fran­cia Polinézia, Afar és Issza, Nagy- Britanniával közös birtok az Új-Heb- ridák. Spanyolország: Ceuta és Mellila Afrika északi tengerpartján és a hoz. zájuk tartozó három sziget. Portugália: Macao, amelyet 1999- ben, adnak át a Kínai Népköztársa­ságnak. Hollandia: Holland-Antilláik. Ausztrália: Kókusz-szigetek, Kará­csony-szigetek. Üj-Zéland: Cook-szlgetek, Niue, To­kelau. Dél-afrikai Köztársaság: Namíbia. Amint látjuk, még nagyon sok erő­feszítést kell tenni, hogy érvényt szerezzünk az ENSZ-határozatnak. K. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents