Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-17 / 7. szám
Várunk benneteket 2. Űj híd a Dunán 3. Iskola a szőlőskertben 4. Calgary a rekordok olimpiája 6. Engem minden érdekel 8. A XXI. századra készülnek 10. Az ifjúság mindenhol és minden <or a tudományos-műszaki haladás tártján áll, szorgalmazza, segíti a fejlődést. E számunk ötödik oldalán a bolgár fiatalok tudományos-műszaki tevékenységébe nyújtunk bepil lant ást. A diákok és az űj gondolkodásmód Josef Skála, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke nyilatkozik — Milyen nagy horderejű feladatok állnak 1988 ban a Nemzetközi Diákszövetség előtt? — Mindenekelőtt el kell érni azt, hogy az általános emberi érdekek, amelyeknek a diákfiatalok nagyon is tudatában vannak, mind szélesebb akcióegységet öltse- nek. A politikailag aktiv értelmiségi réteget be kell vonni a legveszedelmesebb jelenségek elleni harcba. Fel kell lépni a fegyverkezés, a neokolonlalizmus, az ökológiai pusztítás, a lelki életünk megzavarása, a sovinizmus és a hidegháborús csö- kevények ellen. Sokkal erélyesebben szembe kell szállni azokkal a diákellenes megnyilvánulásokkal, amikor egyesek állítólagos elidegeníthetetlen jogukat védik. A hatékonyabb szolidaritáson kívül jogi és egyetemes segítséget is kell nyújtanunk. A nemzetközi diákmozgalomban uralkodó új légkor hatása a XIII. VIT előkészületei során is megnyilvánult. — A Nemzetközi Diákszövetség tavaly tartott XV. kongresszusa után hogyan nyilvánul meg a diákfiatalok új gondolkodásmódja? — Még szembeötlőbben, és meglátszik ez a jóvö értelmiségi nemzedék áliásfog- aiásán is Ennek alapja pedig az, amit a mi XV kongresszusunkon is elfogadtunk. Válasszon is el bármi bennünket, azért fogunk harcolni, hogy az ezredfordulóig mentesüljön az emberiség az atomháború rémétől, hogy egy mindent átfogó és az egész világra kiterjedő biztonságot sikerüljön teremteni. Azon fogunk munkálkodni, hogy a haladás érdeksfeen sor kerüljön a leszerelésre, a nemzetek szabad választási jogot nyerjenek. Egységre törekszünk a természetnek, a műveltség, a tu-, domány humanisztikus küldetésének, az etika és a kultúra egyetemes emberi értékeinek védelmében. Mindezeket a célokat a műveltség minden fokán összekapcsoljuk az emberi jogokhoz való Igazságos hozzáállással, a diákság érdekeinek és jogainak védelmével. — Milyen konkrét formában mutatkozik meg az új gondolkodásmód? — Az együttműködés révén sikerült olyan kérdésiben Is közös nevezőre jutni, amelyekben éveken át éles összeütközésekre került sor. Korábban elképzelhetetlen lett volna regionális konfliktusokkal összefüggő akciókra sort keríteni. Nicara- i guában például 21 ország diákjai segítenek a kávé betakarításában, az ifjú kommunistáktól kezdve a nyugati országok konzervatív fiataljaiig különféle felfogású emberek. Az afganisztáni nemzeti megbékélés céljait nem semmisíthetik meg az Imperialisták által felfegyverzett Iszlám fanatikusok, s Kábulban nemzetközi találkozója lesz a diákszövetségeknek. A palesztin felkelőkkel valő tömeges szolidaritás több tfz ország diákszervezeteinek egységes mozgalmává hatalmasodott. S nem kisebb tömegbázisa lesz annak a béke- missziónak Is, amelynek célja az Iráni- iraki háború megszüntetésének elősegítése. Cselekvő részvétel Ha jóí emlékszem, lehet már tíz esztendeje is, amikor arról vitatkoztunk: mit jelent napjaink forradalmisága. A vita két szélsőséges pólus között „hömpölygőit“. Voltak, akik azt állították, hogy létezik hétköznapi forradalmlság, eszerint a társadalom szocialista átalakítása maga a forradalmi folyamát, s az egyének, ha forradalmár akar lenni, nincs más dolga, mint helytállni a reá szabott hétköznapi tennivalók sokaságában. Mások egyáltalán nem tartották korunkat forradalminak, a hetvenes évek az egyes ember számára semmi különös tennivalót nem kínálnak — vélték —, dolgozni kell, megélni valahogy, a többi nem tartozik az ember fiára. önkényesen és vészesen leegyszerűsítettem a két pólust, hiszen magam is tudom, hogy a viták ennél jóval árnyaltabbak voltak. Ám így tán élesebben kitűnik: a hetvenes években bekövetkezett kedvezőtlen világgazdasági változások és belső gazdasági fejlődésünk megtorpanása ugyancsak háttérbe szorították a korábbi vitában használt fogalmakat. Már nem a forradalmár szó lényegét kutatjuk, inkább a szerényebben hangzó reformer szó jött divatba és olyan kifejezések lopakodtak be köznyelvünkbe, mint innováció, árrobbanás, cserearány, külkereskedelmi mérleg, kisvállalkozás, és még sorolhatnám tovább. A szavak és fogalmak változása, persze, eszmecseréink tartalmát is megváltoztatták. Kevésbé magasztos eszmék, ám annál fontosabb „köznapi* teendők kerültek a viták középpontjába. (Bár még akadnak néhányan, akik éppen határainkon belül vélik felfedezni a szocializmus és a kapitalizmus összeütközésének aktuális küzdőterét.) Továbbfejlesztendő gazdasági reformjaink ugyanis csak akkor „műkődnek“, ha mind többen értik és érzik a változás szükségességét. Innen már csak egy lépés,, (igaz, jókora), hogy kl-ki a tennivalóját Is megtalálja. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy számoljunk: akkor hatékony a gazdaság, ha minél kevesebb ráfordítással minél jobb eredményt érünk ef. Ehhez pedig mindannyiunk alkotó képzeletére, szorgalmára, divatos kifejezéssel élve „cselekvő részvételére“ van szükség. Szükséges, hogy gyorsabban és differenciáltabban tudjunk reagálni a fiatalokat foglalkoztató kérdésekre. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk az élő, eleven politizálásnak, a tömegpropagandának, a fiatalokat foglalkoztató kérdéseknek. Az agitáció és a propaganda akkor jó, ha meggyőző, ha hiteles és őszinte. Az embereket, a fiatalokat nem egyszerűen az Igazság érdekli, hanem az, hogy mit kell tenni, hogyan lehet többre, előbbre jutni, ennek érdekében mit kell másképpen csinálni, s mi ebben az ő saját szerepük. A hétköznapok nagy tettein van a hangsúly. 0. I.
