Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-28 / 52. szám
új ifjúság 4 Jelentkezünk, szót kapunk Szilveszteri különkiadás Az Orbitál a Vágsellyei (Sala) Vegyipari Szakközépiskola szlovák nyelvű diáklapja. Válogatásunk kissé egyoldalúan mutatja be, ugyanis nem minden írása ilyen „komolytalan“, mint az alábbiak, de olvasóink, reméljük, nem veszik zokon, hogy ezek mellett döntöttünk. Lehet, egyszer majd sor kerül arra is, hogy az Orbitál egy más oldaláról is bemutatkozik, de addig szívesen adunk teret másoknak is. Várjuk a jelentkezőket! Egy fővárosi kecske élete (Népmese) Életrajzok Ozembuch, Barnabás Pezinokban született 1955. április 1- én. Már az óvodában háromszor ismételt évfolyamot. Annak ellenére, hogy pszichológusa 120-szor látogatta meg, életévének 15. évéig egy árva szót sem szólt. Miután megszólalt, kedvenc kifejezése a „hmnmooaoa“ lett. Csodával határos módon sikerült elvégeznie az általános iskolát, miközben az iskolai pszichiáter 12-szer kapott idegösszeroppanást. Ozembuch ma J. A. Komensk^nek mondja magát. Ez a figyelemreméltó teremtmény végül is felvételt nyert iskolánkba, ahol 13 évi kemény tanulás és a laboratóriumok látogatásának szigorú tilalma mellett sikerült eljutnia az érettségiig. Piskálósch, Jonathan Oxfordban látta meg a napvilágot 1978. szeptember 1-én. Kéthónapos korában elvégezte a haladó angol nyelvkurzust. Félévesen megnyerte a Zseb- enciktlopédla-versenyt. Az általános iskolát négy év alatt végezte el, látva tehetségét, az iskola pedagógiai karának több mint fele a felvételét kérte a kisegítő iskolába. Jonathan! felvették a vegyipari szakközépiskolába, a- melynek másodikos diákjaként megnyerte a keresztrejtvényfejtés bolygóközi olimpiáját. Bebizonyította több természettudományi tétel helytelenségét, az iskolai számítógép pedig idegsokkot kapott, mikor Jonathan konzultálni kezdett vele. Ruzansk? tanár javaslatára az ipari tanári kara úgy döntött, hogy a diákot kellő felkészültsége hiányában nem engedik az érettségi vizsgákra. Hallottuk... ___ Azért van vérünk, hogy belülről ki ne száradjunk. Az üveg főnév, amelyért az üzletben egy koronát lehet kapni. Ha alszunk, akkor pihen a testünk is, meg a szüléink is pihennek. A cigaretta dohányból és füstből áll. Nem tudtam megírni a házi feladatot, mert nagyon rövidek a szünetek. Dobbal nem lehet verebet fogni, mert nincs zenei hallásuk. Azt mondta, hogy minden a kisujjában vari. Nem volt szerencséje, mert akkor felelt, amikor be volt gipszelve a keze. A pénz háromféle lehet: papír, fém és semmilyen. IV Károlynak ügyes politikával sikerült elérnie, hogy két fia született. Ha a tehén nagyon hülye, ökör lesz belőle. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bratislavai lakótelepen egy kecskemama hét kis gidájával. így szólt egy reggel a mama a kicsinyekhez: — Gidácskáim, én elmegyek az ön- kiszolgálóba kenyérért, rajtam kívül senkinek ne nyissatok ajtót! A kicsik bólogattak. A mama lefutott a lépcsőkön. (A lift természetesen nem működött.) Alighogy kifutott a panelházból, a farkas, aki ott leselkedett a szemeteskukák mögül, fölszaladt a VI. emeletre. Megállt az előtt az ajtó előtt, amelyre ez volt kiírva: „Vén kecske“, s alatta: „Elvált“. Becsöngetett, és elváltoztatott hangon így könyörgött: — Gidácskáim, nyissatok ajtót, én vagyok itt, az anyukátok, friss kenyeret hozok nektek! — Te nem lehetsz az anyukánk! — hallatszott az ajtó mögül. — Ö soha nem hoz nekünk friss kenyeret! A farkas szomorúan eloldalgott. Nemsokára azonban újra próbálkozott. Még inkább elváltoztatta a hangját, és így kérlelte a gidákat. — Gidácskáim, nyissatok ajtót, az anyukátok jött meg, jó kemény kenyeret hozott nektek! De a kicsik így feleltek: — Te nem lehetsz a mi anyukánk, mert ő kemény kenyeret soha nem hoz nekünk. Jó ismeretsége van az önki- szolgálóban. De a farkas nem adta fel, harmadszor is becsöngetett: — Nyissatok ajtót az anyukátoknak. Finom kenyérkét hozok nektek, se nem friss, se nem kemény! A gidák nagy örömmel kiáltották: — Te vagy a mi anyukánk! — és beengedték a farkast. A ragadozó felfalta valamennyiüket, és elfutott. Csak a legfiatalabb gidának sikerült megmenekülnie, elbújt a mögé a hifitorony mögé, amelyet anyja kapott ötvenedik születésnapjára. Amikor a vén kecske hazaért, a gida mindent elmesélt neki. No, ekkorra a farkas már régen a hasát süttette, egy feltúrt lakótelep szemétdombján henyélt. A vén kecske nem volt rest, beugrott egy háztartási boltba, vett egy modern, Narex márkájú konyhakést. Utánament a farkasnak, fölvágta a bendőjét, és abból egymás után ugráltak ki az eltűnt gidák. De hiába, elkéstek, mert a kenyér, amelyet az anyukájuk hozott nekik, azóta már rég megkeményedett. (Igor Skorvagu) Végre érettek (Jelenet) SZEREPLŐK: az érettségi bizottság elnöke, a vizsgáztató tanár, az érettségiző diák Elnök: Kérem, húzzon egy kérdést, csak bátran! (Megpróbál mosolyogni.) Lojzi, az érettségiző: No, Jó. (Grimaszt vág.) Elnök: No, lájta, milyen szerencséje van. A tizenhármas kérdés. Tizenöt perce van a felkészülésre. Tizenöt perc múlva furcsa görcsökkel az ajkán közeledik a diák a táblához.) Lojzi: No, hogy elkezdjem — no, hm, manapság, de minthogy a múltban is, feltételezem, hogy lehetséges, hogy ha, de nem szükséges, a jövőben befolyásolhatja, ebben a formában, no, hm, hogy is fogalmazzak, egyszerűen komoly probléma, de mérlegelve minden érvet és ellenérvet, azt mondanám, hogy mégis lehetséges. De ha nem, hát nem, de mégis, mikor a fejlődés fázisában, azt lehetne mondani... Diákfilozófia Minél többet tanulunk, annál többet tudunk. Minél többet tudunk, annál többet elfelejthetünk. Minél többet elfelejtünk, annál kevesebbet tudunk. Minél kevesebbet tudunk, annál kevesebbet felejthetünk el. Minél kevesebbet felejtünk el, annál többet tudunk. Akkor tulajdonképpen miért tanulunk? Hirdetések Kutya eladó. Jelige: Sürgősen, még mielőtt megdöglene. Elcserélném a feleségemet egy szamovárért. Jelige: Még teát se tud főzni. Egy anya levele internátusbán lakó fiához Kedves fiam! Azért írom ezt a levelet, hogy tudd, hogy még élek. Lassan írok, mert nem vagyok benne biztos, tudsz-e gyorsan olvasni. Ha majd hazajössz, rá sem ismersz a házunkra, ugyanis máshová költöztünk. Ebben az új lakásban már mosógépünk is van. Legutóbb 14 inget tettem bele és egy láncot húztam ki belőle. Apádnak új foglalkozása van, 500 ember fölött áll. Füvet kaszál a temetőben. A múlt héten Józsi bátyád belefulladt a boroshordóba. Ki akarták húzni belőle, de erre annyira ka- pálódzni kezdett, hogy nem sikerült. Mária nővérednek gyereke született, de nem tudom, lány-e vagy fiú, ezért azt sem tudom megírni, nagynéni lettél-e vagy nagybácsi. A múlt héten csak kétszer esett: először három, azután négy napon át. Ügy dörgött az ég, hogy a tyúkunk négyszer tojta meg ugyanazt a tojást. Anyuka Ui.: Ebben a levélben pénzt is akartam küldeni, de már leragasztottam a borítékot, amikor eszembe jutott. (N. Laszabová, G. Podobová) Elnök: A tárgyra! A tárgyra térjen, kérem! Lojzi: Mint mondtam, a fő probléma az, hogy el lehetne mondani, hogy pszichológiai szempontból nézve nem lehet megengedni, hogy a nukleáris katasztrófa bekövetkezzék. A kísérleti prototípus manapság inverzibilis. Ezért el kell mondani... Elnök: Ez már mindennek a teteje. (Arca epegörcs előtti színekben játszik.) Már mondtam, térjen a tárgyra! Lojzi: (Az újszülött ártatlanságával folytatja): No, meghatározhatnánk, a következőképpen, szeretném, de hozzá kell fűznöm... Elnök: Kifelé! Ilyet még nem láttam! Vizsgáztató tanár: Elnök elvtárs, szeretném megjegyezni, hogy a diákunk helyesen válaszolt. Mi az ilyenfajta kérdésekre már fél éve gyakoroljuk a választ. A kérdés egyébként így szól: Hogyan tudja feltalálni magát a diák akikor, ha semmit nem tud, hogyan tud tizenöt percet erről beszélni. (I. Hojer) Válogatta és fordította: KL1NKO ROBERT
