Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-28 / 52. szám
A LELTÁR 1988 Dr. Fónod Zoltán, a Komensk^ Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének vezetője — Az átalakítás társadalmi programja hatással van-e a magyar tanszék tevékenységére, céljaira, törekvéseire? — Törekvésünk lényege az, hogy korszerűsítsük az oktatást. Ez szorosan összefügg a közoktatás átépítésének programjával, bár azt kell mondani, hogy a tartalmi átépítés meglehetősen vontatott. Az átépítés társadalmi programja az oktatás terén Is erőteljesebb haladást, következetesebb, átgondoltabb megoldásokat igényelne, mert bizony, számunkra sokszor az alapvető oktatási feltételek hiányoznak. A műszaki főiskolák igényes és színvonalas ellátottságához viszonyítva a tanárképzés lényegesen hátrányosabb helyzetben van. Tanszékünk további tevékenysége szempontjából lényeges lehet az a tantervi módosítás, melyet ezekben a napokban véglegesítettünk, és ha minden jól megy, a jövő év szeptemberében szeretnénk bevezetni. Ennek lényege, hogy megszabadítjuk az oktatást a fölösleges tantárgyaktól. A szakmai felkészültség maximális lehetőségeit szem előtt tartva csökkentettük az óraszámot, ezenkívül megszüntettük egyes tantárgyak túlméretezettségét. így Jutottunk el arra az eredményre, hogy a tanítási idő csökkentése ellenére bővítjük a világirodalom, a kortárs magyar irodalom óraszámát, és új tantárgyként bevezetjük az esztétikai nevelést. Javaslatunkat majd a Bölcsészettudományi Kar Tudományos Tanácsa véglegesíti, tekintettel arra, hogy megszűnt a korábbi központi koordináló tantárgybizottság, s ennek Jogkörét átvették az egyetemi és főiskolai karok. Szeretnénk elérni azt Is, hogy az egyetemi ifjúság kezdeményezőbb legyen, szakmája iránt is odafigyelőbb, érdeklődőbb, s az ifjúsági szervezet adta lehetőségeket is az eddiginél Jobban használja ki. Meglehetősen sok az alakiság és az üresjárat. „Műhely“ néven irodalmi kört szerveztünk, % mely módot ad arra, hogy az oktatási fo- * lyamaton kívül bármilyen kérdést megvitassunk. Hasonló kört kívánunk szervezni a nyelvészet iránt érdeklődők számára is. Vannak évfolyamaink, amelyek- ban rendkívül érdeklődőek és aktívak a hallgatók. Öröm látni, hogy az életbe lépő leendő tanárnemzedék képviselőiben megvan a becsvágy, hogy a nemzetiségi oktatásügy és kultúra felkészült, elkötelezett szolgálói legyenek. — Milyennek látja a hazai magyar tanító- és tanárképzés színvonalát? — A tanárképzés terén az elmúlt évek során súlyos tévedésekre került sor. Nemcsak a színvonal, a műveltség szempontjából lehetnek kritikai észrevételeink, hanem a nemzetiségi tanárképzést illetően a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Kar magyar tagozatának leépítése miatt is. Rossznak bizonyultak egyesek „előrejelzései“, s csak a pártszervek elvszerű politikájának köszönhető, hogy levették a napirendről azokat a semmivel sem magyarázható „ötleteket“, melyek a szaktantárgyak tanítási nyelvének megváltoztatásával akarták „alkalmassá tenni“ a magyar oktatásügyet a nemzetiségi tanulók érvényesülésének, a főiskolai felvételi sikerességének garantálására. Az oktatás Jövője a tudásszinttől, a teljesítményre koncentráló oktató munka sikerétől függ, s ezt nem lehet „nyelvi“ készséggel pótolni, helyettesíteni. Köztudott egyébként, hogy „érvényesülési“ gondok még ott is előfordulnak, ahol a nyelvi problémák fel sem vetődnek. Igény ma már, hogy a főiskolákra, egyetemekre nagyobb arányban kerüljenek be a magyar nemzetiségű fiatalok, hiszen még messze a lehetőségek mögött kullogunk. Ezt a célt az oktatás nagyobb tudatosságával, az egyes pályákra való differenciáltabb felkészítéssel érhetjük el. A felkészítésben, a nemzetiségi iskolákban vitathatatlanul fontos szerepe van a nyelv- oktatásnak, mindenekelőtt a szlovák nyelv színvonalas oktatásának és elsajátításának. Az anyanyelven szerzett tudás a szlovák nyelvtudással párosulva hozhat igazán e- redményt. Az évszázad végének pedagógusigényét rosszul határozták meg. Ezzel magyarázható, hogy az idén és az elkövetkező é- vekben lényegesen több hallgatót vehetünk fel mi is, a nyitraiak is, mint korábban. Az előrejelzett pedagógushíány, amely az oktatásban meghatározó szerepet vállaló „derékhad“ nyugdíjkorhatárhoz érkezésével függ össze, felveti nálunk a levelező oktatás megszervezésének kérdéseit is. Ez a fajta oktatás ugyanis módot adna arra, hogy olyanok is vállalhassák a továbbtanulást, akik már eddig is gyakorolták az oktatás mesterségét. — Folyik-e a magyar tanszéken tudományos tevékenység? — Azt szorgalmazzuk, hogy tanszékünkön alakuljon egy osztály a csehszlovákiai magyar irodalom és a magyar nyelv kutatására. Ezenkívül bekapcsolódunk a Szlovák Tudományos Akadémia egyes intézményeinek kutatótevékenységébe is, ha ők erre igényt tartanak. Hovatovább egy táj- szótár megalkotása is szükséges lenne, s nagyobb gondot kellene fordítani a csehszlovákiai magyar irodalom kiváló képviselői tevékenységének monografikus feldolgozására is. Az igényes feladatok elvégzéséhez azonban elenyészően kicsi a tanszékünk létszáma, s így — a lehetetlennel is küszködve — próbálunk eleget tenni a sokirányú társadalmi elvárásoknak. Dr. Klimits Lajos, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat igazgatója Takáts Ernőd érdemes művész, a Matesz igazgatója — Az új körülmények között dolgozó színházunk ebben az évben zárta első és kezdte második évadát komáromi [Komár- no) székházában. Mit jelentett ez a színháznak? — Sikereket és tapasztalatokat. Az év első fele még színházunk megalakulásának 35. évfordulója jegyében zajlott, a- melynek szakmai - klcsúcsosodását házi fesztiválunk jelentette, ahol két társulatunk öt darabbal mutatkozott be Komárom közönségének. A fesztivál is tükrözte azokat a törekvéseinket, amelyek megformálására, megfogalmazására éppen az új központ adott lehetőséget. Az ugyanis a szándékunk, hogy mind tartalmilag, mind műfajilag és formailag sokszínűek legyünk, ami kínálatként is jó — a közönség igényei szerint nagyobb választási lehetőséget kap —, de a színházunk is azt, hiszen elősegíti a szakmai fejlődést, s új energiával tölti fel a társulatot. A jobb körülmények következtében született több bemutató még más pozitívumokkal is járt. A sokszínűség mellett jobban ügyelhettünk a műfaj és tartalom egységére: Néhány színészünk — az elmúlt időszakban elsősorban Cs. Tóth Erzsébet, Németh Ica, Boráros Imre, Bugár Béla, Dráfi Mátyás, Ho- locsy István és Ropog József — minimum két olyan szerepet kapott, amely megformálása szakmai megüjhődást igényel, ezáltal a fejlődést, a felfrissülést is szolgálja. De gondolhattunk a közönség-utánpótlás nevelésére is, két darabot mutattunk be a gyerekeknek, a Rózsa és Ibolyát Kassán (Koäice), a Koldus és királyfit Komáromban. Szakmai sikereink közé tartozik a Májusi Nyitra (Nitra) elnevezésű fesztivál, ahol az Egy szabad ember bemutatásával kerekítettünk szép szakmai vitát, magunkra irányítva kicsit a szlovák szakemberek figyelmét Is. — Említette a tapasztalatokat is. Melyek azok, amelyeket már az új idényben ■ 1988-ba már az ön igazgatásával lépett a kiadó. Milyen az első ilyen év mérlege? — Még bizonytalan. Napi huszonnégy órán keresztül számolunk, forgatjuk a lehetőségeket, de lehet, csak december utolsó napján tudjuk meg pontosan, hogy mire is jutottunk. A tervezett könyvek száma megjelent, így valójában teljesítettük a tervünket. Csakhogy ez mindössze egy mutató. A bevételi tervünkkel van baj. Az ötvenegy könyv közül ugyanis hiányzik az a három, amely igazán megnyomta és egyenesbe hozhatta volna a bevételi tervünket. Ez a három könyv jelentős nyereséggel járna, de nem készültek el. ■ Kin múlik, hogy elkészüljenek, hogy a kiadó teljesítse tervét? — Természetesen a nyomdákon. A nyomdák nemcsak a mi, hanem a többi kiadó számára is az év végére dolgoznak, így aztán meglehetősen bizonytalan, hogy teljesíteni tudjuk-e a tervet. ■ Nem értem! — Pedig egyszerű! A kiadó mind a három negyedévben magasan túlteljesítette a termegvalósítottak, illetve 1989-ben óhajtanak gyakorlattá tenni? — Az első évadban Komáromban 58 előadást tartottunk, hetente hármat, ösz- szes előadásaink egy harmadát. Kiderült, hogy városunk ezt nem bírja el, viszont kettőt igen. E felismerés szerint dolgozunk. Előadásainkat a művelődési központok igazgatói komáromi bemutatóink alapján rendelték meg, a náluk tartott előadás után viszont csalódottak voltak. Igen, mert új székházukban gyönyörű nagy terünk van, amelyet természetesen be kell építeni a fény- és a hangeffektusok is modern körülmények között készülnek. Mindebből vidéken elég keveset tudtunk alkalmazni, így előadásaink kevésbé voltak látványosak. Ez konfliktusokat okozott, nekünk pedig még lelkiismeret-furdalást is. Arra viszont nem volt sem pénzünk, sem egyéb kapacitásunk, hogy minden darabot kettős díszlettel mutassunk be. Amit most alkalmazunk, én legodíszletnek nevezem, mert úgy építkezünk, hogy a vidéki előadásaink is látványosak legyenek. Sikerült e- lőbbre lépnünk, de itt még sok a teendő. Az externistákkal is megfontoltabban kell a jövőben dolgoznunk. Kiderült, jó prózai színház vagyunk, a zenés-táncos darabokhoz viszont sok külső munkatársra van szükség zene- és mozgáskultúránk javítása végett is, ami viszont mérhetetlenül megterheli a szerződéses béralapot. Ezért is kellett átmenetileg leállnunk olyan sikerdarabokkal, mint például az Osztrigás Mici. — Eddig csaknem kizárólag a színház komáromi társulatáról esett szó, pedig van egy Thália is, amelyik rosszabb körülmények között dolgozik, sok-sok gonddal, szakmailag viszont tartania kellene a lé- .pést a komáromi részleggel. — Bizony, keserű szájízzel kell konstatálni, hogy végtelenül nehezen kezdődött el a kassai színházterem korszerűsítése, de ezt 1989 szeptemberére befejezzük már, ez biztos. Igaz, technológiai kocsit is ígérvét. Minden mutatóban teljesítettük a feladatainkat, a dolgozók minden negyedévben pontosan megkapták a prémiumukat, mígnem december másodikén jöttek a nyomda képviselői, és közölték velünk, hogy sajnos, a könyveink nem lesznek készek, és hogy ők felmondják a szerződést. B Ez lehetséges? — Igen, lehetséges. B Mivel indokolták a szerződés felbontását? — Azzal, hogy eltörött a gépész keze. B Mit lehet ilyenkor tenni, mit tettek önök? , — Természetesen a felettes szervünkhöz, a könyvkiadói főigazgatósághoz és a nyomdai igazgatósághoz fordultunk. Mindenki nagyon készséges volt, még nyomdászt is küldtek, épp csak nem a legjobbat, így továbbra is kétséges, hogy elkészülnek-e könyveink. Ezért aztán átküldtem munkatársunkat Magyarországra, hogy legalább a behozatali tervünket teljesítsük, hiszen könyvre szükség van. Munkatársunk meg is egyezett a magyarországi partnerekkel, — csakhogy mi már kimerítettük a tervezett évi ötszázezer rubeles behozatalunkat, így tek, de azt már három éve is megtették, az az igazság, hogy magam sem bízom abban, hogy megkapjuk. A Tháliában egy nagyon fiatal gárda verődött össze, ennek következtében többszörös gondként jelentkezik az, hogy nincs a társulatnak állandó rendezője, ami egyébként is szinte kuriózum. Átmeneti állapotnak, úgy gondolom, szerencsés megoldás volt Rencz Antal magyarországi rendező szerződtetése, aki három darabot vállalt, így legalább egy darabig egy kézbe került a színház. Remélem, mély nyomai lesznek. Már csak azért is, mert nemcsak rendezés közben nevel, hanem stúdiófoglalkozások formájában is. Mindenesetre egy dramaturgiával, egy színházként állunk közönségünk elé, s a Thália hozzájárul sokszínű kínálatunkhoz. Arról is biztosíthatok mindenkit, hogy a darabok megválasztásakor messzemenően figyelembe vesszük az adott körülményeket. Ezzel együtt: Komáromban sem ideálisak az állapotok. — Hát akkor térjünk vissza Komáromba! — Mint ismeretes, az elmúlt évadban egy időre megvonták székházunktól a működési jogot, azaz bezárták. Ez nem is jelentett volna különösebb fennakadást, szomorúbb, hogy az akkor megígért munkálatokból alig végeztek el valamit a mai napig. Tudom, ez nem ritkaság, de egy alkotó művészegyüttesben a kivésett falak, be nem épített ajtók, a műszaki dolgozók öltözködési és tisztálkodási lehetőségeinek a hiánya mind olyan zavaró körülmény, ami felesleges energlapocsékolás és feszültségforrás. S mindebből a közönségnek semmit sem szabad tudnia. További nagy gondunk viszont szintén megoldódni látszik. A minisztérium már jóváhagyta egy új gyártó, raktározó és garázsrészlegÍ- komplexum építését, a várostól megkaptuk a telekajánlatokat, előreláthatólag 1990- ben elkezdődik az építkezés. Azt viszont el kell mondanom, hogy székházunk a vá- j ros számára egyre becsesebb, egyre inkább * a színház fellegvárává válik, tekintve hogy további ötvenezres kiegészítésre lenne szükség. Végül ezt is jóváhagyták a felettes szerveink. Ügy mondanám, hogy mindenütt megmutatkozott az új gondolkodás. Ami korábban hónapokba, fél évbe tellett, azt ma el lehet intézni egy telefonbeszélgetőssel, de egy hónap hosszú idő, ezért továbbra is minden bizonytalan, ezért dől el minden csak a hónap végén. B Tehát egyelőre még nem is nagyon gondolhat a jövőre! — Ami a jövőt illeti, abban nagyon sok a kérdőjel. Úgy is mondhatnám, a jövő év lesz a legnehezebb időszak. Ma már például biztos, hogy az önelszámolási rendszer bevezetésével a nyomdák mintegy húsz százalékkal magasabb költséget fognak számolni munkájukért. A papír is néhány százalékkal drágább lesz, ami megterheli majd a kiadók, így a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat költségvetését is. Persze, mi továbbra is megkapjuk a szükséges támogatást, de az önelszámolási rendszer minket is érint. Nekünk is ki kell majd gazdálkodni bizonyos többletet. Erre már vannak elképzeléseink, de nem minden múlik rajtunk. Én bizakodó vagyok, de a nyolcvan- kilences év nem lesz könnyű, az biztos! most már a művelődési otthon is erre irányítja tevékenységét. S ez polgárként is örömmel tölt el. Az is, hogy a tömegszervezetek itt szeretnék tartani rendezvényeiket, de igazgatóként ez gond is, főleg ha az utolsó pillanatban jelentik be igényüket. A mi munkatervünk ugyanis rendkívül feszes, az ilyen igények megzavarják munkánkat. Mindent egybevetve, azt kell mondanom, 1988-ban szakmai sikereink találkoztak a közigényekkel, s ez nagyszerű. Ogy kell tovább dolgoznunk, hogy közönségünk bizalmára minden előadással rászolgáljunk. Hiszen mit ér egy színház közönség nélkül?! —---——————-----—-------Az interjúkat készítették: Klinko Róbert, Németh István és Neszméri Sándor Leltárunkat lapunk következő számában folytatjuk.
