Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-21 / 51. szám
új ifjúság 4 ATOMKORI SÁMÁNOK A bőrgyógyász Két „névtelen“ ujjával köröz egy fiatal lány teste körül, majd a lány kezén éktelenkedő tyúkszemet is körbekeni, 'miközben alig hallhatóan és érthetően mormogja fogai között: „Aminek nyő- ni kell, nyőjön, aminek el kell mányi, mújon el,“, s végül a markába köp. Szokatlan gyógymód, de hatásos. A tyúkszem két hét alatt eltűnik. Böske néni a hatvannegyedik életévét tapossa, nyolc éve özvegy. Akkor kezdett el gyógyítani. Azóta nagyon sok különféle bőrbetegségben szenvedő embert meggyógyított. Az ilyennek hamar híre megy, messzibb vidékekről Is felkeresik az elkeseredett emberek, akiken az orvosok nem tudnak segíteni, s a kis Ipoly-parti parasztház vendégszobájának nyoszolyás ágya bontva áll minden betege előtt. Az ilyen gyógymódok csak holdkelte után hatásosak. Huszonnyolc évvel idősebb férje hagyta rá a gyógyítás varázslatos tudományát. Már a halálos ágyán feküdt, amikor megfogta felesége kezét, s elmondta a titkok titkát. Az asszony sírva ellenkezett, nem akarta folytatni az ura ténykedését. — Anyukám — szólt a beteg kérlelő hangon —, Krisztus is azért járt a földön, hogy testi-lelki sebeinket gyógyítsa. Miig élsz, gyógyítanod kell! Nagyon sajnállak, mert a nép majd biztos kicsúfol. Mást se tudnak. Böske néni koránál idősebbnek tűnik, talán a ruha miatt. Mióta a férje meghalt, csak sötétbe öltözik. ősz haja tarkóján apró kontyba csavarodik, két szeme értelmesen csillog, amint egy-egy betege történetét elmondja. Nem dicsekszik, nem is túloz, érezni mondandóján. Erzsébet-napra, karácsonyra küldött képeslapok, köszönőlevelek kerülnek elő, a gyógyultak nem feledkeznek meg jótevőjükről, aki már az utódját is kinézte a faluban. Ha csak nem hal meg hirtelen, arra hagyja tudását. Hamarabb nem tárhatja fel a titkot, mert akkor hatástalanná válna, ugyanúgy, mint amikor idegennek árulja el azokat. Annyit azért elmond, hogy semmilyen gyógynövényt nem használ, csupán a két „névtelen“ ujjával gyógyít, s valamit mormol hozzá. Atomkori sámán? Régi idők sámánjai legfeljebb fába rótt írást olvasták. Bölske néni asztalán ott lapul az elolvasott Hét, a lócára dobott Szabad Földművesen egy hatalmas kandúr lustálkodik. Három kutyája és három macskája a sarokba állított fülek! (Filakovo) gyártmányú tűzhely melegét élvezve heverészilk. Nagyon szereti az állatokat, szinte családtagoknak számítanak. Nem a magány az oka, hiszen szinte sosincs üresen a háza. Mindig felkeresi valaki: vagy a falusiak, vagy betegek. A férje hiányát azonban senki sem pótolhatja — hadakozik könnyeivel. Amikor negyvennégy karácsonyát az ágy alatt vagy a pincében rejtőzve vészelte át, sok minden eszébe jutott, csak az nem, hogy egyszer majd még gyógyítani is fog. Félt, reszketett, hogy arra a sorsra jut, mint a falu bolond leánya, akit tönk- regyaláztak az oda-vissza vonuló katonák. Nem jutott. Akkor még az Ipoly túlsó partján élt, karnyújtásnyira mai lakóhelyétől, mégis csak nagy kerülővel utazhat oda. A pókhálós karácsonyok viszont már soha többé nem jöttek el. Ez jő. A sárgaság orvoslója — Egyszer még a körzeti orvosunk is hozott hozzá egy beteget. Valami orvosismerősét jó messziről. Máli néni meggyógyította. — Már nagyon sokáig feküdt a losonci (Lucenec) kórházban egy íalunkbeli, de csak nem akart javulni. Akkor csempészték be neki Máli néni készítményét. Nem is volt az olyan régen. Az orvosok nem tudták mire vélni a sárgaságos hirtelen javulását. — Tizenkét éves gyerek lehettem, amikor megkaptam a sárgaságot. Nem vittek engem orvoshoz, hanem egyenesen hozzá. Vörös borba rakott valamit, azt kellett innom öt napon keresztül, s a hatodikon már kutya bajom se volt. — El ne mondja senkinek, még a beteg székletéből is tett állítólag a borba, úgy, hogy az ne tudjon róla. Csak így volt hatásos a gyógyszer: De igazán nem tudja azt, csak aki ilyesmivel foglalkozik. Mint a Máli néni is. Meghalt már szegény, de a lánya, az Igen, az még gyógyít, örökölte anyja tudományát. A megadott címen a hetvenet már maga mögött hagyó öregasszony látványa sajnálatot ébreszt. Az idegek nem működnek megfelelően, két keze egy szakadatlan reszketés. — Már nem gyógyítok, nem is fogok soha. A boron kívül nincs is meg hozzá ami kell, meg nem is akarok. Az anyámtól tanultam a receptet, ő meg az anyósától. Én nem hagyom senkire, magammal viszem a sírba, jól gyógyítanak már az orvosok is. — Gondolja meg, árulja el valakinek a titkot, hátha még az orvosok is tanulnak belőle — győzködöm, de a néni hajthatatlan marad. Nem szokása másítani az elhatározásain. Faggatom még egy röpke ideig, s azt azért kelletlenül bevallja, hogy gyógynövények is kerülnek a „pirosborba“. Hogy milyen növények és milyen adagban, arra azt válaszolja: — Aki ismeri, tudja, másnak meg mi köze hozzá. Az asztaltáncoltató János bácsi már megette kenyere javát. Erős, egésZSéges’ még túl a hetedik ikszen is. — Megtáncoltatja az asztalt — újságolták róla a falusiak. János bácsi osak mosolyog ezen, miközben kisasztalért küldi az egyik unokát. Az asztalkát nagy gonddal teszi le egy lapos, betonozott helyre, majd utasít: rakjuk mindnyájan a kezünket tenyérrel lefelé az asztalra úgy, hogy a hüvelykujjak és a kisujj ak érintkezzenek, s mindezt lazán, nem nyomva az asztalt. Hüvelykujjával kissé megemeli, majd hangosabban kiabálja: — Emelkedj, emelkedj, asztalkám! — s az most már magától billen egyre magasabbra^ míg két lába a betonon marad. A széttárt tenyereket mintha alulról nyomná valami. János bácsi barkoch- bázni kezd az asztalkával. Kérdéseket tesz fel, s az asztal kopogással válaszol. — Ha ez a lány férjnél van, kettőt, ha nincs, négyet koppints! — Az asztal anélkül, hogy bárki hozzányúlna a rajta fekvő kinyílt tenyereken kívül, szép komótosan lebukik, majd újra felemelkedik, hogy négy koppintás után a két láb a levegőbe kerüljön. Bűvészet, varázslat, csoda? János bácsi kérdez: — Hány éves ez a lány? Koppintsd le, asztalkám! — Az asztal megint mozgásba billen, az eredmény tizenhat erőteljes és egy fele erejű koppintás. A lány megdöbbenve vallja be, tényleg tizenhat és fél éves. — Nincs ebben semmi varázslat — győzköd az aszitattáncolta- tó. — Az érintkező kezek mágneses hullámaival magyarázható — lép meg János bácsi, s kuncogva teszi hozzá —, jó tréfákat lehet ezzel űzni. Fiatalkoromban egy mulatságon hosszú asztal körül ülő tucatnyi fiatalt szorítottam így a falhoz. Nem bírtak moccanni se. Ök varázslónak tartottak, pedig mindennek van magyarázata. D. Kovács József Ideje már, bizony! — Fábry Zoltán szavaival is kezdhetném ezt a lemezismertetést, bár az Irodalmi Szemle hajdani első jelentkezése kétségkívül fontosabb és nagyobb eseménynek számított, mint azé a nagylemezé, amelyről most sző lesz. De a felkiáltást mégis jogosnak érzem: az Opus kiadó gondozásában megjelent az első hazai magyar táncházlemez, a Ghy- mes zenekar nagylemeze. Az Ijú Szívek korábbi két reprezentatív nagylemeze után egy újabb olyan nemzetiségi kiadvány, melynek világra segítésében nagy szerepe volt az együttes vezetésének, elsősorban Kulcsár Tibor igazgatónak. Az ifjúság sólyommadár című nagylemez megjelenése fölötti örömömbe azonban némi üröm is vegyül. Az, hogy a lemez, bár az Opus adta ki, nem az Opus kiadványaként jelent meg, hanem az Ifjú Szívek ün. célkiadványa, ebből kifolyólag hang- lemezboltokban nem árusítható. Mielőtt még magáról a nagylemezről szólnánk, érdemes körüljárni ezt a kérdést: miért nincs, ha van? Először Kulcsár Tibort, az Ifjú Szívek Igazgatóját kerestem fel, s a nagylemez megjelenésének körülményeiről, a kiadás bonyodalmairól kérdeztem — Ha a nagylemez születéséről akarunk szólni, akkor vissza kell kanyarodnunk egészen az Űtravalő című kamaramfiso- runkig, amelynek bemutatóját 1986 októberében tartottuk. Ehhez a kamaraműsor- h»s szerződtettük a Ghfmes zenekart, ffi^SBly már hosszabb ideje működött Nyit- rtSn (Nitra). Ettől kezdve a Gh^mes az Ifjú Szívek zenekaraként muzsikál, s tevékenysége többirányú: ellátja táncműsora- Ink egy részének zenei kíséretét, emellett önálló műsorral táncházzenekarként Is szerepel. Annak idején, tehát 1986-ban sürgettük, hogy a zenekarral rádiófelvétel készüljön a kamaraműsor zenei anyagából. Erre azért volt szükség, mert ezzel a műsorral egy svájci turnéra készültünk. A rádiófelvételeket már akkor olyan célzattal vétettük fel, hogy az anyagból Idővel nagylemez is megjelenhessen. Az 1987- es év elejére el Is készült egy nagylemez- nyl telvétel, ezt be tudtuk nyújtani az Opusnak, két másik nagylemez anyagával együtt. Ez a másik két tervezett lemez a Németh Imre által vezetett, régi zenét játszó kamaraegyüttesünk lemeze és az Ifjú Szívek egész tevékenységét átfogó reprezentatív válogatás Úgy szerettük volna, ha mindenáron az Opus kiadványaként jelenik meg. A Ghjúnes nagylemeze mégAz ifjúság sőlyommadár Miért csak „belső használatra“? sem lett Ilyen. Igaz viszont, hogy így is nagyon örülünk neki, meg hogy külön engedéllyel fellépéseinken mi is árusíthatjuk, a megrendelőknek elküldhetjük. A lemez felelős szerkesztője Szarka Viktor, az Opus kiadóvállalat főszerkesztő- helyettese. Ű hát a legllletékesebb arra, hogy magyarázatot adjon a lemez megjelentetésének erre a módjára. — Ezt láttuk a legjárhatóbb és leggyorsabb útnak. Lemezkiadónknak rentábilisnak kell lennie, és a népzene iránt nem olyan nagy az érdeklődés, hogy ezek a lemezek nyereségesek legyenek. A kiadónak az volt a véleménye, hogy még kisebb a piaca egy ilyen jellegű lemezkiadványnak. Még akkor sem lenne rentábilis a Gh^mes nagylemeze, ha a most megjelentetett 3000 példányt mind egy szálig eladnák, mert nálunk 5—6000 példány eladása számít kifizetődőnek. Hogy tehát nem a szokásos utat választottuk, ez nem azt jelenti, hogy valamilyen kifogásunk lenne a zenekar felvételeinek művészi színvonala ellen. — Ügy gondolom, hogy az Opusnak azért vannak veszteséges kiadványai, talán ide tartoznak a komolyzenei felvételek is, Ezenkívül a kiadó mégis több népzenei lemezt jelentet meg. A másik szempont pedig az: mivel magyar népzenéről van szó, a lemez rentábilissá tétele érdekében nem lehetett volna megpróbálni Magyar- országon is eladni? — A magyar féllel a lemezcserét illetően nincsenek jó tapasztalataink. Azért beszélek lemezcseréről, mert külföldi kapcsolataink alapja a kölcsönösség, az általunk szállított lemezekért lemezt hozunk be és fordítva. Tény viszont az is, hogy ez esetben nem történt próbálkozás a külföldön való eladásra. Ami a komolyzenei lemezeket illeti, valóban nehezebben fogynak, mint a könnyűzenei felvételek, de azok hosszabb távon is eladhatók. Annak idején kiadtuk az Ifjú Szivek reprezentatív lemezét, s mi tagadás, nem nagyon fogyott boltjainkból. Ukrán népzenei válogatást is kiadtunk már, az iránt viszont nagyobb volt az érdeklődés. Minden szempontot és érvet mérlegelve ezért döntöttünk hát úgy, hogy a Gh^mes nagylemeze legyen az Ifjú Szívek célkiadványa. Eddig a lemezismertető kicsit rendhagyó bevezetője, s most már szóljunk magáról a kiadványról, melynek anyaga a csehszlovákiai magyar vidékek népzenéjéből állt össze. Hallhatók a lemezen Zobor vidéki és Ipoly menti népdalok, bodrogközi ugrósok, martosi (Martovce) táncdallamok, gömöri verbunk stb. Két régi zenei ihletésű feldolgozás is a gyűjteménybe került: a lemezt indító Apor Lázár tánca és a Száztalléros katonának című összeállítás. Mivel a csehszlovákiai magyarság népzenéjében nincs nagy hagyománya a hangszeres zenének, igy a lemezen még inkább érvényesülhetett a hangszerelők e- gyénisége. Kétfajta hangszerelési felfogás van jelen a Gh^mes zenekar lemezén. Az egyik Ag Tiboré, aki az összeállítások nagyobb részének hangszerelését végezte, s akinek gyűjtéséből a lemezre került dalok nagy része származik. Ág Tibor e- gyébként indulásuk óta sokat foglalkozott a zenekarral. Az ő hangszerelését az különbözteti meg a zenekar tagjaiétól, hogy feszesebb, visszafogottabb, jobban ragaszkodik a népzenei hagyományokhoz. A zenészektől származó feldolgozások viszont szabadabban variálnak, Inkább „előadásra szántak“, közönségnek készültek. Ez utóbbi felfogás jellemző, jól sikerült példája a Száztalléros katonának című összeállítás. Az ifjúság sőlyommadár című nagylemez látszólagos esetlegessége, ellenére is egységes. Az esetlegesség abból származhat, hogy a kiadónak, illetve a lemez össze- állitójffiak csupán egy nagylemeznyi rádió- felvétel állt rendelkezésére, nem több. Az anyagnak mégis van lendülete, gondolati fonala, eleje és vége. A zenekari számokat üde színfoltként szakítják meg Écsi Gyöngyi szólóénekei, s hogy a táncos hangulat is „kézzelfoghatóbb“ legyen, arról az Ifjú Szívek tánckara gondoskodik, akik „dobogásukkal“ aláfestik a táncdallamokat. Mivel az Ifjú Szívek vezetése nem kívánja a lemezt raktáron tartani, hanem az engedély megszerzése után árusítani szeretné, a Gh^mes együttes nagylemezét mindenkinek ajánlhatom, aki szereti a magyar népzenét, s nem lusta megrendeléssel bíbelődni, levelet írni. Remélem, sokan lesznek az érdeklődők, s talán az is kiderül, hogy az 5—6 ezer darab sem lett volna sok, amikor is — ugye — rentábilis lenne a lemez. Klinko Róbert (A szerző felvétele)
