Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-14 / 50. szám
i új ifjúság 4 T ény, hogy a csehszlovákiai magyar diplomások száma nemzetiségünk üsszlétszámához arányltva kisebb, mint a cseheknél vagy a szlovákoknál. Mig Szlovákiában 1000 lakosra 75 diplomás fut, addig a magyar nemzetiségiíeknél ez mindössze 34 személyt tesz ki. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokből és szakközépiskolákból az érettségiző osztályoknak kisebb hányada jelentkezik főiskolára, mint az országos átlag. Miért van ez így? A jelenség egyik oka minden bizonnva) az, hogy mivel magyar tannyelvű gimnáziumaink iránt általában elég kicsi az érdeklődés, az osztályok összeállításánál nincs lehetőség a válogatásra, az iskoláknak a gyengébb képességű tanulókat is fel kell venniük. De az is lehet, hogy az okok ennél mélyebben keresendők. Érdekes lenne megállapítani, vajon érettségiző magyar diákjaink értékrendjében milyen helyet kapott a továbbtanulás, a diploma, és mi a véleményük a társadalmi érvényesülésről. Az Érsekújvárt (Nővé Zámky) Gimnázium magyar tanítási nyelvű IV. E osztályát választottam vizsgálódásom tárgyának némi tisztázásához. Nem állítom, hogy az ott kapott kép általános, mindenesetre jellemzőnek mondható. fiatal ember számára erkölcsi kérdés (Is). Elítélendőnek tartják-e a mai érettségizők ezt a jelenséget? — Bizonyos, hogy vannak olyan fiatalok, akik szellemi vagy más előnyöket élveznek a többiekkel szemben — mondta Korponay Zsuzsa diáklány a IV. E osztályból. — A protekciót nem tartom erkölcsösnek, viszont felvételi rendszerünk, sajnos, rákényszerít bennünket arra, hogy keressük az ismeretségeket. — Szerintem hátrányba kerül az, aki ezt nem teszi — fűzi hozzá takács Hen-. rietta. — Sajnálatos, de ha mondjuk, egy tehetséges gyerek elvből nem akarja kihasználni az ismeretséget, olyanok veszik el tőle a helyet, akik egyáltalán nem valók arra a szakra, arra a pályára. Az még sajnálatosabb, hogy ezt a helyet akkor is elvehetik, ha a tehetséges gyerek megpróbálja kihasználni az ismeretséget. — Milyen kapcsolatban állnak egymással ezek a szerintetek is meglévő társadalmi rétegek? Itt van például a házasság: ti most fogtok érettségizni. Ha sikerül a főiskolát is elvégeznetek, el tudnátok-e képzelni, hogy mondjuk egy gyári munkást válasszatok férjnek, munkásnőt feleségnek? AZ ÉRVÉNYESÜLÉS VÁLTOZATAI Elérheti is meg nem is Az osztálynak 27 diákja van, ebből négy a fiú, a többi lány. Az ottjártamkor jelen levő 25 diákból 14-en szeretnének főiskolára menni: heten műszakira, hatan humán szakokra. Egy diák pontosan még nem tudja, milyen főiskolára menjen. Az osztályból nyolcán szakosító iskolákba mennek, hárman pedig az érettségi után egyenesen munkába állnak. Mindezekhez még hozzá kell tenni, hogy az osztály négy volt tanulója a negyedik évfolyamot a Banská Stiavnica-i gimnáziumban végzi, mivel külföldi főiskolákon szeretnének továbbtanulni. Először néhány olyan kérdést tettem fel, amelyekre írásbeli választ kértem. Nézzük ezeket a kérdéseket! — Milyen célokkal Jöttetek a gimnáziumba? „Nem volt különösebb, konkrét célom“ — válaszolták 14-en. Kilencen jöttek gimnáziumba azért, mert főiskolára akarnak menni. Egy tanuló azért, hogy megtanuljon programozni, egy meg azért, mert családjának egyik tagja is itt tanult. — Milyennek tartjátok az értelmiség helyzetét Csehszlovákiában? Érdemes e nálunk főiskolára járni vagy anélkül is boldogulhat az ember? Néhány jellemző válasz: „Lehet boldogulni főiskola nélkül is, de a jövőre nézve érdemes továbbtanulni.“ „Szerintem az, aki nem végzett főiskolát, még jobban boldogulhat, mint egy diplomás. Egy kőműves az építkezésen naponta 500 koronát is megkereshet, míg egy fiatal orvos kezdetben alig-alig tud megélni a fizetéséből. Ennek ellenére én mégis tanulni szeretnék, érdemesnek tartom a továbbtanulást, és sokszor szinte irigylem is azt, aki fősulis.“ „Az értelmiséget nálunk nem mindenhol becsülik meg sem erkölcsilég, sem anyagilag, de akinek főiskolai végzettsége van, arra egy kicsit felnéznek, és manapság néha az érettségi sem elég arra, hogy elhelyezkedhessünk akár egy üzemben is.“ Az osztályból 17-en tartották érdemesnek a továbbtanulást annak ellenére, hogy valamennyiük szerint anélkül is lehet boldogulni. Négyen azt válaszolták, hogy továbbtanulás nélkül is lehet érvényesülni, négyen pedig azt, hogy még nem gondolkodtak rajta. — Egy csehszlovákiai magyar elérheti ugyanazt, mint egy cseh vagy szlovák? A legjellemzőbb válasz: „Igen, de több kitartásra, nagyobb erőfeszítésre van szükség.“ Ezt 18-an mondták. Nézzünk még néhány véleményt: „Igen, elérhet ugyanolyan eredményeket. Minden az egyéntől függ. Sokan azt állítják, hogy nem, de szerintem csak lustaságukat rejtik a nemzetiségi kérdés mögé.“ „Igen, mégis vannak olyan szülők, akik a jobb érvényesülés reményében szlovák iskolába adják gyermeküket. Pedig még csak nem is köny- nyítenek a sorsán “ „Igen, és a dupla erőfeszítés is megéri.“ És egy egyedülálló vélemény, amelyik mégis jellemző: „Elérheti is, meg nem is.“ — Kötöttetek-e valamilyen kompromisz- szumot abban a döntésetekben, hogy mit fogtok csinálni a gimnázium után? Mondjuk úgy, hogy amit valójában szeretnétek, azt nem mertétek megpróbálni, mert féltek, hogy nem sikerül? Hárman nem válaszoltak erre a kérdésre. Kilencen azt írták, hogy oda mennek, ahová szeretnének. Például: „Oda megyek, ahová nagyon szeretnék menni, gyermek- orvosi szakra. Ha nem sikerül, kórházban szeretnék dolgozni.“ A többség, 13-an, döntésükkor kisebb-nagyobb kompromisszumot kötött. Vagy azért, mert: „Nem erre a főiskolára szerettem volna jelentkezni, de az a szak, sajnos, nem nyílik, így maradt ez, a gyógypedagógia. Azt hiszem, ennek ellenére jól választottam, mert ezt is nagyon érdekesnek tartom.“ „Szerettem volna jogot tanulni, de a túljelentkezés miatt inkább nem jelentkezek erre az egyetemre. Meg szeretném próbálni valamelyik technikai főiskola közgazdasági szakát.“ Vagy azért, mert az illető önkritikus volt: „Matematika-kémia szakos tanárnő szerettem volna lenni, de talán nincsen elég tehetségem arra, hogy taníthassak. Nagyon szeretek a laboratóriumban dolgozni, s talán egyenrangú is volt mindkét választási lehetőségem, analitikus kémia a Komensky Egyetem Természettudományi Karán “ Voltak olyanok, akik már azzal is kompromisszumot kötöttek, hogy a gimnáziumba jöttek, mert eredetileg mást szerettek volna. És a válaszok között akadt ilyen is: „Amit én egész életemen át szívesen csinálnék, ahhoz többet kellett volna tanulnom. De visszaút már nincs, így nincs kompromisszum sem.“ — Szerintetek a főiskolára való felvétel elbírálásakor milyen szempontok szerint döntenek: elsősorban a felvételi vizsga eredménye számít, a középiskolai tanulmányi eredmények, a SZISZ-tevékenység, a protekció vagy mindez együtt? „Ha valaki végig tiszta egyes tanuló volt, akkor természetesen felveszik, de ha valaki tele volt hármasokkal és van protekciója, azt is felveszik. A SZISZ-tevékeny- ség, szerintem, nem számít semmit, csak formaság.“ „Fontos az eredmény, de nagyon jó, ha van protekció is. Sőt!“ Az osztály túlnyomó többsége, 18 diák, válaszolta azt, hogy számítanak ugyan a felvételi eredményei meg a középiskolai jegyek, de nagyon fontos az ismeretség, sőt egyes esetekben az a legfontosabb. Heten írták azt, hogy a felvételi elbírálásakor elsősorban a középiskolai eredmények és a felvételi számít. — Büszkék vagytok-e arra, hőgy gimnazisták vagytok, arra büszkék-e, hogy éppen az érsekújvári gimnáziumba jártok? „Szerintem én nem érek többet, mint az a lány, aki esetleg varrónő lesz. Elvégre nem minden az iskolai végzettség, s hogy éppen az érsekújvári gimnáziumba kerültem, az csak szerencse. Jól érzem itt magam.“ „Büszke vagyok arra, hogy gimls vagyok, de gyakran hallok olyan nézeteket, amelyek leócsárolják az iskolánkat, ha megmondom, hogy hová járok.“ „Sokszor jutottam arra a következtetésre, hogy a gimnáziumból kikerült diákok magasabb értelmi szinten állnak. Ezt úgy értem, hogy a viselkedésük, gondolkodásmódjuk más. Kivételek persze mindig vannak.“ „Büszke vagyok rá, hogy gimnáziumba járok. Arra, hogy az érsekújváriba járok, akkor lennék büszke, ha nagyobbak lennének a követelmények. Sajnos, már a butább tanulókat is felveszik, és el is végzik.“ A diákok közül 18-an büszkék arra, hogy gimnazisták. Arra, hogy az érsekújvári gimnáziumba járnak, 13-an. Ez utóbbiak közül hárman csak egy kicsit. Hatan nem büszkék gimnazista voltukra, tizenketten pedig arra nem, hogy újvári gimisek. Erkölcsös-e a protekció? A társadalom rétegződése mindenfajta berendezkedésben szükségszerűen kialakul. Ebből következik, hogy vannak olyan gyerekek, akik „jobb családba“ születnek, az átlaghoz képest bizonyos előnyökkel indulnak. így például egy értelmiségi családból származó gyerek lényegesen könnyebben szerzi meg alapműveltségét, mint mondjuk egy munkásgyerek. Ezek szellemi előnyök, de vannak társadalmi állásból és a család anyagi helyzetéből fakadó előnyök is. Mindezekből, ha a társadalom működése és benne a főiskolai felvételi rendszer ezt lehetővé teszi (és a miénk sajnos Ilyen), következik a korrupció és a protekció. A protekció, a szülői segítség elfogadása egy Zsemberi Klaudia: — Nem kell föltétlenül főiskolát végzettnek lennie, csak ember legyen. Ez az elsődleges szempont, de mégis: szerintem ha valaki elvégzi a főiskolát, akkor nem fog olyanhoz férjhez menni, aki nem diplomás. Az osztályban nagy felhördülést váltott ki ez a megállapítás, de Takács Henrietta mégis Klaudia védelmére kelt: — Ezt én is igaznak tartom. Azért, mert egy diplomásnak mások az elvárásai, más közegben mozog, más az érdeklődési köre, mint egy munkásnak. Nem a társadalmi előítéletek számítanak itt, hanem az, hogy mindenki olyan párt szeretne találni magának, akivel vannak közös gondolatai, akivel megértik egymást. — Ma még így gondolkodunk, de tíz év múlva biztosan megváltozik majd a véleményünk — mondta Korponay Zsuzsa, nem Henriettának, hanem azoknak a szavaira reagálva, akik azt állítják, hogy teljesen mindegy, hogy a leendő férjnek vagy feleségnek mi a foglalkozása, csak értsék meg egymást a házasságban. Az Ersekújvári Gimnázium szlovák osztályaiból átlagosan a diákok 80 százaléka jelentkezik főiskolára, a magyar osztályok diákjainak 65 százaléka. Két évvel ezelőtt 25 magyar diák jelentkezett továbbtanulásra, ebből 11-et vettek fel. Az 1986—87-es iskolaévben 35-en jelentkeztek, 18-an voltak eredményesek. A 87—88-as tanévben 22 volt a jelentkezők száma, és ugyancsak 18-an voltak olyanok, akiknek sikerült a felvételi. Mindezt Ganczner Róbert tanár, nevelési tanácsadó mondja el. hozzáfűzve még azt is, hogy a magyar osztályokból főiskolára jelentkezők nagy többsége humán jellegű szakukat választ, legtöbben a pedagógusi pályát. Az iskola és diákjai lényegében nem különböznek a többi hasonló hazai (magyar tannyelvű) intézménytől és azok diákjaitól. Az általam meglátogatott osztály is, mint az érettségiző diákok általában, reálisan látják a társadalmi folyamatukat, saját helyzetüket a társadalomban. Van azonban valami, ami a IV. E diákjainak egy részéből, s magyar diákjainak jelentős részéből hiányzik: az az önbizalom és az akarat. Pedig ezek a tényezők hozzájárulhatnának ahhoz, hogy emelkedjék diplomásaink száma. Ez az a többletmunka is. amely azonban — a szóban forgó osztály többségének véleménye szerint — mégis megéri. , KLINKO ROBERT (A szerző felvételei a IV. E osztályban készüllek) a *
