Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-07 / 49. szám

új ifjúság 6 A TIZENNYOLCADIK UTÁN Knky |ános: Padláson Fiatalok ősz van. ősz vége, tél eleje. Amit a természetben nem takarítottak be, az már kárba vész. Nem Így a kultu rálls közéletben. A színházakban, mű­velődési otthonokban, múzeumokban, kiállítótermekben Ilyenkor van 8 leg­nagyobb sürgés. A szervezők, művé­szek Ilyenkor próbálták megmutatni, hogy hova lutottak, mit végeztek el a nyáron milyenek az elképzeléseik. Míg a természetben beáll a téli álom, a művészetekben mindenki megújult erővel dolgozik, alkot, kiállít. Főleg a fiatalok' ígv van ez most Is A rővárosban a művészeti szövet­ség fővárosi tagozata Ifjú átkötök címen rendezett tárlatot a Dosztoiev szkil sori klállftőteremben, a Cseh­szlovák Rádió előcsarnokában a SZISZ SZKB Fiatalok Galériála a Sumavai lavorriá ’88 nyári mövésztelep részt­vevőinek a forró nyár, a víllődzö fé nyék bűvöletében készült alkotásait mutatta be Fiatal cseh és szlovák al­kotók címen, és a Csallóközi Múzeum Is most vonultatta fel a nyárasdi fTo- pofníky) alkotótáborban készült mun­kákat. Mindez 16 alkalom arra, hogy az ember elgondolkodjék azon. vajon mi a különbség — és van-e egyáltalán különbség — a cseh, a szlovák és a csehszlováklat magyar művészek al­kotásai között. Annál is inkább kínál­kozik ez az összetfcsonlítás. mert a cseh és a szlovák fiatal művészek munkál között megtalálhatjuk Balázs István festőművész néhány érdekes és szép festményét, az Ifjú alkotók című tárlaton pedig Gály Katalin, Fodor Katalin alkotásait is. Ha az érettebb és valamivé' letisz­tultabb alkotások között kutatunk, Balázs István munkái semmiben sem különböznek a cseh és a szlovák mű­vészek képeitől Sőt. hogy úgv mond iám ugyanarról a tőről fakadnak', a tál. a fények látéka, a művész belső rezdüléseit, lelkiállapotát hivatott visszatükrözni. Foltok, fények, színek villódznak. A tál elmosódik, háttérbe szorul A festőművész éppúgy, mint a grafikus az egészet látja, nem me­rül el a részletekben még akkor sem, ha egy üvegipari múzeum látványa szolgáltatja a képlség alapiát. Ugyanígy az Ifjú alkotók című ki­állításon Fodor Katalin Gály Katalin többiekhez hasonlóan bplső indulataik gyors és színes, vlllódzó képmását festi meg és mutatja meg a kiállítá­son. Más kérdés, hogy a művészek e tárlatokon már nem is annyira mű­vészek, mint inkább mesterek: a kép­zőművészeti kifejezési eszközök mes­teri művelőiként jelennek meg Han­gulataikat. látványaikat, látomásaikat viszik gyors mozdulatokkal a papírra v-agv vászonra, és szeretnék, ha a kő zönség velük tartana éppúgy, mint amikor társaik, az építészek, az üveg művészek vagy a keramikusok társa ságába vegyülünk azzal, hogy „belak luk“ a házal, használjuk a művelődé si otthont, megvesszük a vázákat, üvegtálakat. Mindezektől egy kicsit elkülönül a nyárasdi alkotótábor résztvevőinek a felfogása. Ők „nem avantgárdok’, nvnt ahogy az egyik állandó résztve­vő, Kraééenic Alex festőművész mond­ja. következésképp közelebb vannak a tájhoz és a tájban élő emberekhez. Mintha bensőségesebb, meghittebb lenne a táiial és embereivel a kap­csolatuk Ez persze természetes, hiszen év­ről évre ugyanazok az emberek ugyanott tanyáznak, ugyanazt a tájat kutatják és jelenítik meg Én mindezek ellenére úgy érzem, hogy belül, a lényegben mégsem kü­lönböznek egymástól e csoportok. Nem véletlen tehát, hogy Balázs Ist­ván „ugyanolyan“, mint a cseh és szlovák társai Ha felidézem az emié keimben azokat a képeket, amelyek az egyik-másik nyárasdi táborozás alkalmával festett, szépen, egvmás után következnek ezek a munkák: a művész, kézlegye, alkotó egyéniségé­nek a tulajdonságai felismerhetők a korábbi alkotásain éppúgy, mint a ké­sőbbieken És Kraíőeniő, aki a legérettebb és legkltarióbb a nyárasdi táborozők kö­zött. a tái szintetikus látását sejteti A kezdeti konkrét, fogható fénykép szerű képei lassan átmennek a hnn gúlátok, az örömök, bánatok, egv bel­ső és külső kép szintézisébe. Színei egyszerre fejeznek kt örömöt és meg­szépítő messzeséget. Biztonság van bennük, az otthon és a szülőföld biz­tonsága. A közel egy évizedes múlt után látható, hogy a tábor tényleg műhellyé tudott válni, és azok, akik megfordultak Itt. és azok Is. akik végig kitartottak mellette, nemcsak a közösségi élményt hanem a mű­hely fe'szabadtó hatását és a belső emberi biztonságot 1s magukkal vit ték Innét Csak idő kérdése, ők ts egészen biztosan eljutnak ugyanarra a szintre, ahová cseh és szlovák tár­saik. NÉMETH ISTVÁN Tizennyolcadszor szervezte meg a Csemadok szenei alapszervezete a Szenei Molnár Albert Napokat Ezzel az egv hétig tartó rendezvénysorozat táj tisztelegve Szene város nagy szü­löttének emléke előtt. A Szenei Mol­nár Albert Napok alapszervezeti ren­dezvény. s ezért Illeti szervezőit na­gyobb elismerés De mivel a megvaló­sításból a járási bizottság is részt vállal, az illem úgy kívánná, hogy a bizonyos fokig érdekelt egyén ne mél­tassa — vagy marasztalja el — a rendezvényt. Ezért nem Is tudósítást vagy értékelést kívánok Írni, hanem gondolataimat, pontosabban a szenei szervezet vezetőségének és a lárási elnökségnek a lövőt Illető gondola­tait és elképzeléseit akarom megosz­tani az olvasókkal Két év múlva a huszadik napokat szervezzük Reméljük, ■ olvashatjuk maid az első szervezők hiteles visz- szaemlékezéseit az első lépésekről a tervezett műsorfüzetben Egv biztos: az eredeti célokból sok minden meg­valósult. Például a történelmi, hon­ismereti. irodalmi előadások és a képzőművészeti tárlat S az is biztos, hogy a Csemadok-tagságnak már hiá­nyozna, ha ősszel elmaradna a Szenei Molnár Alber Napok. Mert tény, hogy ezt az októberi mozgolódást már meg­szokták Szencen. kell ez a rendez­vény, De mit is tudunk Molnár Al­bertról? Vagy mit tudnak róla késel utódai a városban? Nem kellene-e — legalább a napok ideién — többet foglalkozni vele? Ezek a gondolatok általában akkor jutnak eszembe, ami­kor a szenei könyvesbolt polcain megpillantom a már évek óta ott po­rosodó „Szenei Molnár Albeit és a magyar késő-reneszánsz“ című köte­tet. Kell-e tehát Molnár Albert? Vagy elég, ha nevét adta — tiltakozni nem tud — a rendezvénynek, és ott mun­kásságát figyelmen kívül hagylák — vagy csak egy részével foglalkoznak? Érdemese munkássága jegyében szervezni a napokat? Hiszen amikor a Csehszlovákiai Magvar Tanítók Köz­ponti Énekkara Molnár Albert zsoltá­rát énekelte ezen a rendezvényen — hogy is friam? —, nem éppen köszö­nőlevélben foglalkoztak a kérdéssel — egy levél kapcsánl S habár a levél­író által remélt „eredmény“ elma radt, a szervezők munkakedvét az eset nem fokozta. Tolnai Gábor Mól nár Albert-tanulmányában ezt Írja: „Molnár Albertben lobbára a ma gvar kálvlnizmus alakját becsülték, a hatadó magyar műveltség érdeké­ben folytatott nagy munkásságának kérdése nem került előtérbe, a 17. század eleji történelmi telentőséeére nem voltak tekintettel.“ Az eset meg­ítélésében nem árt ismét Tolnai Gá­borra hagyatkoznunk: „Zsoltáraiban a hazpi mezővárosi polgár érzelem­világa, (óbb élet utáni vágyódása tut kifejezésre, annyira, hogy nem egy esetben a zsoltárok tájai, természeti képei a magyar vidékek. Molnár Al­bert szülőföldlének tájt it idézik sze­münk elé A véleményeket, a szántó­földeket felfrissítő eső, a bőséges ter­més utáni vágv hangja szárnyai a zsoltárban.“ Vagy tisztelhetjük benne a magyar irodalom első verselemző­jét (amint azt a Reneszánsz és ba­rokk kora 1550—1750 című tárlatve- zetö kiadvány szerzői leszik!. Mivel a járásnak nevesebb magyar nemzetiségű szülötte nincs, úgy hi­szem, jogos az igény, hogy a Szenei Molnár Albert Napok váljék ismét já- rást rendezvénnyé (volt már az. sőt egv esetben a központi bizottság Is társszervező volt). Molnár Albert munkássága indokolná, hogy a napok egy-egv rendezvényét akár a Madách Kiadóval, vagy akár a Szlovák Peda­gógiai Kiadóval közösen szervezzük. Természetesen elsősorban a szenet szervezel segítségével. A megvalósí­tásról bárkivel hailandók vagyunk tárgyalni. Illő lenne Molnár Albert műveit is (az eddigi összes kiadást eredeti vagy fénymásolt példányban) összegyűjteni, nem kihagyva a vele és műveivel foglalkozó irodalmat sem. S ha megfelelő helyiséget kapnánk, akkor az őt ábrázoló- képzőművészeti alkotások — számuk az Idén ismét gyarapodott — is oda kerülhetnének. , Szeretnénk, ha a huszadik Molnár Albert Napokat — az eddigi bevált rendezvények meghagyásával — már a város szülöttének munkássága 1e- • gyében rendeznék meg Megérdemel­né, hiszen bebizonylotta. hogy élhe­tünk bárhol, szülőföldünket, anyanyel­vűnket akkor is szolgálhatjuk. Ezek után röviden leírnám az idei Szenei Molnár Albert Napok program­ját. Körösi Csorna Sándorra a prágai Magyar Kulturális Központtól kapott kiállítással emlékeztünk. Utána kb. negyvenen beszélgettek, vitatkoztak a Hét szerkesztőivel. Az alapiskolások­nak (szintén a prágai intézmény se­gítségével) könyvkiállitást rendeztek a szenciek (Albatros- és Móra-kiad- ványokból). maid a gyerekek Tóth Elemérrel találkoztak. Salló István Szenei Molnár Albertet ábrázoló dom­borműve a szenei alapiskolában lelt otthonra Ezután Kovács László tartott diavetítéssel egybekapcsolt előadást Erdélyről A 18. Szenei Molnár Albert Napok az Ifjú Szívek fellépésével ért véget. Az Idei napok rendezvényein a Cse- madok-szervezet és az iskolák 16 együttműködése folytán kb. ezer em­ber vett részt. Valószínű, hogy a mű­sor nagyobb odafigyeléssel gazdagabb is lehetett volna, a nézőszámmal azonban az idén elégedettek lehe­tünk. Gürtel Jenő A Cseh Korona Archívuma Nemzeti kulturális emlékké nyilvánítot­ták idén a Cseh Korona Archívumát, amely országunk legielentősebb és legértékesebb levéltári kincsei közé tartozik, de európai viszonylatban is a legbecsesebb emlékek között tartják nyilván. Ez a gyűjtemény 2525 okiratot tartalmaz, amelyek az 1158 — 1935 közötti évekből származnak Az okiratok olyan tényekre vonatkoznak, mint a cseh állam jogi szuverenitása, a cseh királyok bel és külpolitikája, más euró­pai uralkodókkal folytatott kapcsolatai, a király viszonyulása az egyházhoz és a ren­dekhez. Abból az alkalomból, hogy ezt a levéltári gyű|teményt nemzeti kulturális kinccsé nyilvánították, a prágai várban a nagyközönség is láthatta a legértékesebb okiratokat, amelyek a régebbi cseh törté­nelem maradandó bizonyítékai A kiállítást a Cseh Belügy- és Környezetvédelmi Mi­nisztérium a prágai Állami Központi Le­véltár és a Nemzeti Múzeum Történelmi Múzeuma rendezte meg a köztársasági el­nök védnöksége alatt. Kiállítói és kutatói célokra a későbbi nemzedékek számára ki­váló minőségi másolatokat — fakszimilé­két készítettek. A Cseh Korona Archívumának története a cseh feudális államrend kezdetéig nyú­lik vissza Az uralkodói és állami doku­mentumokat a koronázási kincsekkel együtt a prágai várban helyezték el. Arról, hogy az Archívum a Szent Vltus székesegyház­ban Is volt, már 1279-bői származik írásos bizonyíték IV. Károly király ideiében az ' Archívum a cseh királyi koronával szim­bolizált Cseh Királyság Országrészei do­kumentumaivá vált. Ezek az okiratok töb­bek között a cseh rendek szuverenitását bizonyít Iák A huszita harcok ideién Zsig mond király Bécsbe telepítette a gyűjte- ményt. maid 1438—1819 között KarlStejn vára adott neki biztonságot. A cseh ön­állóság megszűnte, a fehérhegyi ütközet után az okiratok gyűjteménye elveszítette eredeti leientőségét Mária Terézia idején, 1750—1774 között a legértékesebb darabok ismét Bécsbe kerültek, és csak két évvel a Csehszlovák Köztársaság kikiáltása után tudhatta ismét magáéinak ezeket a be­cses okiratokat az ország. A gyűjtemény torzóját addig a királyi palotában őrizték. De volt a Cseh Korona Archívuma a prá­gai Nemzeti Múzeumban Is, 1934-től pedig a főváros levéltárának ú] épületében őrzik. Az ország megszállását a gyűjtemény is megsínylette, az okiratok egy része szét­szóródott, de a felszabadulás után vala­mennyi visszakerült logos birtokosához, Csehszlováklába. Az idő foga kikezdte az okiratokat. Pon­tosabban fogalmazva, a helytelen, nedves helyen való tárolás, a kíméletlen bánás­mód megviselte őket, ezért szükséges volt restaurálásuk és konzerválásuk. Ezt az igé­nyes munkát a prágai Állami Központi Le­véltár emberei végezték nagy szakértelem­mel Mielőtt egy-egy beavatkozást elvégez­tek volna, megállapították a károsodás okát, eredetét, de a hiányzó részeket csak oly mértékben pótolták, amennyire a rés taurálás elvei ezt megengedték, vagyis be­avatkozásukkal semmiképpen sem' ártottak az eredeti Írásos emlékeknek Hogy a to­vábbi károsodást megelőzzék, függőleges helyzetben, inert róllák közé helyezve tá­rolják őket. Hasonlóképpen védik a pe­cséteket Is. A Cseh Korona Archívumának tegrégibb darabta T158 lanuár 18 án keletkezett, I.( Frigyes német római császár felhatalmazta' benne a cseh fejedelmet és utódját ün­nepek alkalmából a homlokdísz viselésére. A további igen értékes okiratot 1212. au­gusztus 26-án keltezték, ez a Szicíliai Aranybulla, amelyben II. Frigyes császár I. Pfemysl Otakart királlyá nyilvánítja, utódját pedig trónörökössé, egyúttal meg­határozza a csehek jogait és kötelessé­geit. A legrégibb állami szerződést 1271. Július 2-án írták alá V. István király felhatal­mazott képviselői, öt magyar püspök, kö­telezve magukat, hogy felügyelnek a szer­ződésben foglaltak tiszteletben tartására. Akik az okiratban szavatolt békét meg­szegik, még V. István király Is, egyház! átokkal sújtatnak. A salzburgi, a prágai, ♦z olomouci, a regensburgi püspökök pe­dig arra kötelezték magukat, hogy hason­lóképpen egyházi átok vár II. Pfemysl Otakar cseh királyra, ha megszegi a béke­egyezményt. Á Cseh Korona Archívumának nemzeti kulturális emlékké nyilvánítása és ezeknek a levéltári okiratoknak kiállítása azt bizo­nyítja, becsben tartjuk a múltból fenn­maradt értékeket, törődünk velük. Dr. Magdaléna Rychlíková fryr 7 T ■BT**4* C «—Sjgfw * '•«S'- fej«— C cO-íiá*» — . ■*'’074"*-S#1 * .... -S» *5' ,~mmü n **■ —-fltór-«4—'•■*•**' fűim. 's7f*** *• *mff-A—— *■ (fa. oagjt- wicj« «5 if-l.-W"*" -f“ u»«;yssj­O' íí o A Cseh Királyi Archívum egyik legrégibb dokumentumát 1271. július 2-án írták alá. ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents