Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-07 / 49. szám
új ifjúság 3 A holnap gazdaságtana SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ El a kérdéskör az egyik választható témája a SZISZ-alapszervezetek politikai oktatásának. Előrebocsátjuk, nagyon fontos, hogy azok a szervezetek, amelyek ezt a témát választják — annak ellenére, hogy jól képzett, felkészült lektoraik vannak — szorosan együttműködjenek az elméleti szakemberekkel, tehát azokkal, akik a konkrét tudnivalókon túl a helyi adottságokat és feladatokat is ismerik, s azt el tudják helyezni szélesebb összefüggésekben. Dinamikusan változó gazdasági életünk ugyanis számos olyan problémakört tartalmaz, amelynek megvilágítása nem egyszerű feladat, mint ahogy azt sem egyszerű megérteni, hogyan fellendíteni gazdasági életünket a mind nehezebb és bonyolultabb körülmények ellenére. Pártunk igényes stratégiai tervet dolgozott ki a szociális-gazdasági fejlődés fellendítésére, alapvetően növelni kívánván a népgazdaság teljesítőképességét és íntenzivi- tását, mindenekelőtt a reprodukciós folyamat intezitásának fokozásával, a többi szocialista ország gazdasági életével való összehangolt integráció által. E stratégia sikeres végrehajtása során növekszik a nemzeti jövedelem, ám ennek alapfeltétele a tudományos-műszaki ismeretek teljes körű kihasználása, a gazdasági mechanizmus új értelmezése, valamint az emberek hozzáállásának alapvető megváltozása. A döntő irányvonalak és kiemelt területek, melyek hosszú távú gazdaságpolitikánk és gazdasági fejlődésünk gerincét alkotják, az alábbiak: a) a reprodukció« folyamat intenzívvé tétele, magas effektivitása, és minősége, a tudományos-műszaki fejlődés teljes érvényesítésével, a szerkezetváltással, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználásával, az új gazdasági mechanizmus érvényesítésével — a fejlődés meggyorsítása érdekében; b) a nemzeti jövedelem képzése során lényegesen csökkenteni kell az energia-, a nyersanyag- és anyagigényességet, magas fokra kell eljutni a másodlagos nyersanyagok racionális hasznosításában és a velük való gazdálkodásban; ej az alapeszközök technikai átalakítása, az elektrotechnika bevezetése a népgazdaság minden területén; d) a gazdaság ágazati, szakterületi, termelési és szerkezeti átalakítása a termelés jelentős növelése érdekében, a tudomány és a magasan kvalifikált munka segítségévei, a KGST-országok közti effektiv munkamegosztás alapján, az elavult termelés fokozatos visszaszorításával — ennek termékválasztékunk csökkenéséhez kell vezetnie, mert csak Így zárható ki az ex- tenzív fejlődés újratermelődése; e) az életszínvonal növelésének komplex bebiztosítása egy minőségileg magasabb színvonalon, a háztartások új, kiváló használati értékű tartós fogyasztási cikkel való felszerelése, a környezet alapvető javítása, az ökológiai egyensúly következetes érvényesítése és a terciális szféra erősítése; f) hosszú távú törekvés, hogy felszámoljuk a gazdaság szerkezeti deficitjét azáltal, hogy a kínálat szárnyalja túl a keresletet, méghozzá olyan szerkezetben és minőségben, hogy a hazai piac igényeinek kielégítése után realizálható lehessen külpiacon is, bármikor felhasználható deviza- tartalékot kialakítandó. A gazdaság szervezési szerkezete A gazdaság szervezési szerkezetének lehetővé kell tennie más gazdasági együtthatók működését is gazdasági mechanizmusunkban, ezért szükséges különböző változásokat végrehajtani. Ugyanakkor a szervezési szerkezetek változására hatással vannak további fejlődési folyamatok, így * a munkaerő változásai, melyek a jövőben változtatásokat eszközölhetnek majd a reprodukciós folyamat szervezésében, hogy elérjük az intenzív termelés és körforgás optimális mértékét. Ezek a bonyolult kapcsolatok át- meg átszijvik egymást, teret adva különböző módozatok és kombinációk • kialakítására, hogy létrejöjjön a lehető legjobb gazdasági szervezési szerkezet. Tudni kell azonban, hogy minden egyes gazdasági szervezési szerkezetnek megvan a maga tehetetlenségi ereje, és hogy nem kell megváltoztatni azokat a szervezeti formákat, amelyek jó eredményeket mutatnak fel. Egyidejűleg keir figyelembe venni a gazdasági szervezeti formákat és azok valós szubjektumait, vagyis az azokat irányító vezető dolgozókat. A rátermett emberek ugyanis a rosszabb gazdasági szervezeti szerkezetekben is jó eredményeket tudnak 'felmutatni, míg a rossz vezetőknek az ideális szervezeti felépítés sem segít. Elméletileg lehetséges a gazdaság szervezési szerkezetének minden kölcsönhatást figyelembe vevő megformálása. Ezek az alapelvek egy-egy konkrét esetben irányt mutathatnak az optimális megoldás keresésében. Mit is kell hát figyelembe venni? 1. Olyan gazdaságszervezési irányvonalat kell kidolgozni, mely lehetővé teszi a korábbihoz mérten jobb (effektívebb) működést, vagyis a „jobban irányított“ gazdaságot Ez nagyobb önállósághoz a gazdasági sz írv.-zetnk differenciálódásához vezet, és újra kell fogalmazni a gazdasági központ feladatait (s a hozzá kapcsolódó szervezési változásokat). 2. Irányelv, hogy el kell mélyíteni a szocialista tulajdonosi érzést így, hogy a dolgozók valóban szocialista gazdának é- rezzék magukat munkahelyükön, mely elengedhetetlen feltétele a gazdaság hatékonysága növelésének. Ez vezet el az adott területen valóban elért társadalmi reprodukciós folyamat színvonalának megfelelő szervezési forma kialakításához (vagyis a szervezési formák és a szervezetek nagyságának differenciálódásához), egyes helyeken a kisebb szervezetek megalakításához, a nagyobb gazdasági sservezetagen belül pedig a nagyobb önállósággal bíró önelszámoló központok létrehozásához. 3. Irányelv, hogy a szocialista tulajdon minden formája fejlődjék. Ez azt jelenti, hogy megnő most a szövetkezeti szervezeti formák jelentősége. Ezzel együtt azokon a területeken, ahol a munka társadalmi jellege alacsony színvonalú, lehetőség nyílik az individuális munka hatékonyságának kihasználására Ír (szolgáltatások, javítómunkák stb.). 4. Irányelv a szocialista vállalkozási szellem fejlesztése. Ennek megve lósitása során figyelembe kell venni az üzemek vezető kádereinek valós alkotó színvonalát, melyet az adott időszakban elértek. E tendencia inkább a kisebb üzemeknek kedvez, bár a nagyüzemeknek is vannak előnyeik (sok eszközt halmozhatnak fel fő céljaik megvalósítására, nagyobb tartalék- alapot képezhetnek a vállalkozói kockázat fedezésére stb.). 5. Irányelv a szállítói-megrendelői kapcsolatok redukálása. Ez pl. a szervezési formák közül a kombinátot hívja életre (egyszersmint bizonyos konkurenciát, piaci versenyt is lehetővé tesz), a kutatás, a gyártás, a kereskedelem és a szolgáltatás összekapcsolását, a szűk szakmai értelemben vett kizárólagos gyártási jog felszámolását, a rekonstrukciókat, az automatizálást segíti elő. Ily módon a gazdasági egység jelentős teret nyer az operatív tevékenységre, s nincs korlátozva más, kevésbé rugalmas gazdasági eg) ségek által. A gazdasági szerződések számának csökkenéséhez vezet a hosszú távú gazdasági szerződések (S vagy több év, hosszú felmondási idővel), megkötése, melyekben bennefoglaltatik az okozott veszteségekért való jóvátétel fizetése és a termékfelújításból (stb.) eredő nyeresége« kölcsönös megosztása. 6. Irányelv a hulladékmentes termelés. Valójában a fejlesztés műszaki irányvonaláról van szó, de ennek jelentősége óriásira nőtt az ökológiai program teljesítésének függvényében. Ez is egyértelműen az üzem- szervezés kombinát formájának serkentője. 7. Támogatást kapnak a közös vállalatok (egyesülések), beleértve a nemzetközieket is. Ezt a munkamegosztás formáinak fejlődése hozza magával, hogy elérhető legyen az optimális sorozatszám a termelésben (az effektiv gyártás egyik alapfeltétele), s hogy a tudományos-műszaki és beruházási költségek megosztódjanak az együttműködő üzemek között. Ez nagyobb, komplex szervezeti tormákhoz vezet, melyeknek jól képzett kereskedelmi részlege van (különben ráfizetnének az együttműködésre), és szigorú gazdasági törvényhozást is megkíván, (az okozott veszteségek megtérítése, a nyereség megosztása stb.). 8. Az adminisztratív dolgozók létszámának csökkentése. Ezt a munka társadalmi termelékenységének növekedése és a dolgozó tömegek politikai nyomása követeli meg (az illetékes határozatokban nyert megfogalmazást). E területen alacsony az effektivitás, nagy az ösztönösség, a szervezési kérdéseket opportunista módon oldják meg (a régi szervezet marad, az új feladat megoldására új részleget hoznak létre). Az irányítás szervezési szerkezetét az új feltételekhez kell igazítani, a fölösleges embereket át kell helyezni olyan munkahelyekre, ahol szükség van rájuk, jobban ki kell használni az információs technikát stb. Az adminisztratív dolgozók létszámának csökkentése a gazdaság kétlépcsős irányításához vezet, önálló kisüzemek létrehozásához, ahol szinte nincs is „irodista“, az üzemeken belül pedig önelszámoló brigádokhoz stb. A nagy szervezési változásbk eléggé költséges, sok szervezési előkészítést igényelnek és következetes ellenőrzést is megvalósításuk során (különben csak a forma változik, de minden megy tovább a régi kerékvágásban). Ezért a szervezési változások mérhetetlen komolyságot és komplexitást (gazdasági és politikai) követelnek meg. A gazdasági mechanizmus átalakítása a gazdasági szervezési szerkezetek e fő változásaival jár együtt: I. Az államigazgatás és a gazdasági szervezet ökonómiai szerepeinek (és szer-' vezeteinek) világos elkülönítése a termelésben, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban. _ 2. Az államigazgatás és a gazdasági szervezet közti közvetítő szervezetek felszámolása. 3. A kereskedelmi bankok és takarék- pénztárak besorolása a gazdálkodó szervezetek közé. 4. A szűk szakterületi és területi szakosodás megszüntetése a gazdasági szervezetednél, a termelési képesség effektiv kihasználásának lehetővé tétele különböző gazdasági tevékenységekkel. 5. A gazdasági szervezetek nem célravezető monopolhelyzetének megakadályozása, versenylehetőség megteremtése a könnyűipar, az élelmiszeripar, a kereskedelem és a szolgáltatások területén. 6. Á külföldi vállalkozót tevékenység lehetőségének bővítése, a külkereskedelem állami monopóliumának tiszteletben tartása mellett. 7. A gazdálkodó szervezetek és a helyi államigazgatási szervek együttműködésének bebiztosítása a terület komplex gazdasági és szociális fejlesztéséhén. 8. A gazdasági szervezetek önkéntes társulásainak kialakítása annak érdekében, hogy célszerűen töltsék be feladatukat a monopolhelyzetet kizárni kívánó állami ellenőrzés bebiztosításánál. 9. Bővíteni kell a lehetőségeket a gazdasági szervezetek létrehozására, és azok felszámolására, ha nem teljesítik feladataikat. 10. A gazdasági szervezetekben meg kell alakítani a szocialista önigazgatási szerveket. II. Ki kell alakítani a feltételeket a lakossági fogyasztás területén működő költségvetési és dotált szervezetek gazdasági önállóságának erősítésére. 12. A költségvetési és dotált gazdasági szervezetek belső szerkezeti felépítésének, valamint az ellenőrző és információs rendszereknek a gazdasági mechanizmusból eredő új feladatokhoz való átalakítása. A központi irányítás új szerepei a gazdasági központok szervezési szerkezetébe is átvetítődnek. A gazdasági központnak szervezésileg egységesebbnek kell lennie, meg kell erősítenie a koncipáló és elemző részlegeit, a számítógépes irányító, valamint a gazdasági fejlesztési részlegét. A gazdasági központok nemcsak a gazdaság- irányítás elveit veszik figyelembe konkrét formájuk kialakítása során, hanem a társadalom politikai irányításáét is, és a társadalom fejlődésével együtt fejlődnek majd tovább a későbbiekben is. A munka szerinti javadalmazás A szocializmusban a javadalmazás az elvégzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége alapján történik. Ezt az elvet a múltban azonban nem tartották meg következetesen, a gyakorlatban az egyenlősdi és a nivellizáció érvényesült. Az eddigi egyenlősdi még most is komoly akadály az intenzifikálás útján, mert továbbra sem mozgósítják tartalékaikat az átlagon alul dolgozók, s nem adnak ki mindent magukból a tehetségek sem, mert nem fizetik meg teljesítményüket. A bérek differenciálása nem öncélú intézkedés, nem arra való, hogy nagyobb -különbségek legyenek az egyes keresetek között. A bért azért kell differenciálni és olyan mértékben, hogy mindenkinek megérje kiválóan teljesíteni feladatát, aktívan és kezdeményezően dolgozni, szakképzettséget gyarapítani, hogy még igényesebb munkát végezhessen, nagy hatékonysággal. A bértömeg differenciált elosztásának elsőrendű célja a helyes jutalmazás, a konkrét célok megfogalmazása, melyeket az adott munkahelyen a javadalmazással is támogatnak. Érthető, hogy most, amikor gazdaságunk az intenzifikálásra törekszik, az alapvető cél a minőség, az anyag- és energiaigényesség csökkentése, az ésszerűsítés és gazdaságosság. S csak ezek után kell olyan különbségeket tenni a fizetésekben, hogy a dolgozók eme törekvések teljesítésében anyagilag érdekeltek legyenek. A bértömeg képzése és igazságos elosztása az üzem dölgozóí között az új gazdasági mechanizmus egyik legérzékenyebb pontja. Alapvető változás e téren, hogy korábban a bértömeg a bruttó termelési értékek függvényében volt képezhető, most viszont azoktól a forrásoktól függ, majd, amelyeket az üzemek maguk alakítanak ki. Így jelentősen nő az egyes emberek és kollektívák érdekeltsége is munkájuk végeredményének megítélésében, vagyis véj^ő soron az elosztható nyereségben. Mindemellett a korábbi, egy-egy adott gazdálkodó egységre érvényes normák helyett általános, országos vagy ágazati szabályozói? és normák lépnek életbe. Mindezek hosszú távon. Kísérleti tapasztalatok alapján és az árrendszer átépítése következtében kialakult átszámítások után ,a két alábbi variáns egyikét fogják majd használni a bérek szabályozásában: — a bértömeg növekménye normatív módon függ majd a tiszta termelés növekményétől, — a költség jellegű bérek tömegének tarifarendszerő szabályozása. A jutalomalap tartalmazni fogja a bérek egy részét, mely az elosztható nyereségből lesz fedezendő. Ennek a mértéke 1990- ig várhatóan 7—10 százalékra növekszik, és utána is fokozatosan nő majd. Távlatilag ebből az alapból kell fedezni majd a bérek minden stimuláló (ösztönző) ösz- szetevőjét. A munkakollektíva feladata a termelés demokratizálásában A dolgozók széles tömegei alkotó erejének mozgósítása, az emberi tényező aktivizálása a társadalmi élet minden területén — ez a gazdasági mechanizmus átépítésének alappillére. A dolgozók részvétele a gazdaság és* a társadalmi élet irányításában nem a professzionális irányítás „utánfutója“, ahogy azt egyesek vélik, hanem annak a valós ténynek a kifejezője, hogy a szocialista társadalom szubjektuma maga az egész társadalom, s a dolgozók aktív részvétele az irányításban törvényszerű szakasza az állami irányításból a kommunista társadalom önigazgatásához való átmenetnek. A dolgozók részvételét a társadalom irányításában — mely állandóan és összhangban fejlődik a gazdasági, politikai és szellemi haladással a szocialista társadalomban — úgy kell értelmezni, hogy az az igazgatás minden szintjére és szakaszára kiterjed. És úgy is, hogy a szocialista társadalom tagjainak legmagasabb szintű önmegvalósítási formája, mint a kommunista párt gazdaságpolitikája támogatásának kifejezője. A gazdasági mechanizmus átépítése lehetővé teszi a dolgozók széles tömegeinek részvételét az irányításban, s ebben látja a szocialista demokrácia legfőbb tartalmát. Célszerű, hogy három fő irányba fejlődjön; ezek: — a dolgozók részvétele ** tervezésben, — a dolgozók részvétele a gazdasági terv megvalósításúban és annak ellenőrzésében, — a dolgozók részvétele az elért eredmények megvitatásában és értékelésében. A dolgozók aktivitásának és kezdeményezésének megvalósítása feltételezi, hogy kihasználják a hagyományos formákat — termelési értekezletek, technikai-gazdasági konferenciák, szocialista versenyek, szocialista brigádmozgalom, komplex raciona- lizációs brigádok, újító és feltaláló mozgalom, Ifjúsági Fényszóró — és az újakat is, melyek a munkakollektívák magasabb szintű hatására törekednek a munkáskonferenciák által, a munkástanácsok létrehozásával, az igazgatók és más vezető dolgozók választhatóságával, ahogy az az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló törvényekben le van fektetve. A szocialista önigazgatás szerve a munkáskollektívák közgyűlése, melyek saját hatáskörükben vesznek részt az irányításban. A közgyűlés választja meg az üzem igazgatóját, ez hagyja jóvá a leváltásra tett javaslatot, választja meg és hívja visz- sza a munkástanács tagjait, hagyja jóvá az ötéves tervet, az éves terv teljesítéséről szóló gazdasági jelentést, az üzem fejlesztési koncepcióját, a munkástanács jelentéseit stb. A tanács a szocialista önigazgatás kollektív végrehajtó szerve, társfelelős az üzem gazdasági ős szociális tevékenységéért. Jóváhagyja az éves végrehajtási terveket, az üzemigazgatás belső rendjét és az üzemszervezést, beterjeszti az igazgató leváltására a javaslatot, megtárgyalja, hogy a* üzem részt vegyen-e társulásokban stb.
