Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-07 / 49. szám

/

Kommentárunk

Kultúránk

demokratizmusa

Az elmúlt négy évtized forradalmi változásainak köszönhetően a csehszlovákiai magyarok is hozZájuhatnak a számukra korábban elérhetetlen kultúrához. Az egész társadalomban gyarapodtak az Igények, cl- vilizálődtak mindennapjaink, a múlthoz viszonyítva sokkal több kulturális jellegű termék fogyott el. Nem lenne helyes ma már kultúránkat pusztán számokkal, statisztikai adatokkal jellemezni, mert ez nem Jelezhetné a kultúra minőségi befogadásának, elsajátításának valós problémáit.

A kulturális politika — mint ahogy azt Ján Fojtlk, a KB titkára a CSKP 10. ülésén megfogalmazta — az általános műveltség gyarapítását szorgalmazza ma Is. A kultúra sokoldalú és céltudatos hatása a demokratikusan igazgatott szocialista társadalomra elkerülhetetlen és pótolhatatlan. A szocializmus egyik célja, hogy magas kulturális szintre emelje azt a környezetet, amelyben az emberek élnek és dolgoznak. Természetesen ez nem jelenthet passzív várakozást. Az embereknek a lehető legnagyobb mértékben részt kell venniük a városok, falvak és üzemek értékes kulturális tevékenységében. Mindez annál is elérhetőbb, hiszen az elmúlt húszharminc esztendőben sokkal többen végeztek középiskolát, vagy szereztek diplomát felsőoktatási intézményekben. Ebből következően gyökeresen megváltozott a kultúra iránti igény. Üjat hoztak a tömegtájékoztatási eszközök is, főleg a televízió. A tévé ma kultúrát visz minden házba, minden családhoz. Általános kulturálódásról beszélhetünk tehát továbbra is.

A CSKP KB 10. ülésének anyagait olvasva megállapíthatjuk, hogy a párt politikájának szerves részét alkotja’ az a kulturális politika is, amely az általános műveltség gyarapítását szorgalmazza, ezzel is hangsúlyozva kulturális politikánk demokratizmusát. A kultúra elsajátításának természetesen együtt kell járnia az általános műveltség gyarapításával, a tudományostechnikai eredmények átvételével és hasznosításával. E folyamat a demokratizálódás és általában a demokrácia gyakorlásának egyik alapfeltétele, mert kellő ismeretek elsajátítása és választási képesség híján e tekintetben sem tudunk előbbre jutni, ehhez bizonyos öntudat szükséges. Minőségileg új gond ez, amely korábban nem játszhatott olyan jelentős szerepet, mint napjainkban. Ma a közösség, az egész társadalom érdeke, hogy az ember öntudatra ébredjen, mert csak így lépes folytonos megújulásra, csak így tudja képességei legjavát nyújtani.

Mindebben a kultúrának rendkívüli felelőssége, sokféle lehetősége van.

Elhangzik bírálat, hogy ltt-ott lanyhul a kultúra iránti figyelem. Ez előfordulhat, de azért még nem állíthatjuk, hogy az emberek érdeklődése beszűkült, korlátozódott vagy másra irányult volna. Valójában mindez a társadalom mozgásával függ össze. Ha az alkotók nem törekszenek arra, hogy a társadalom minőségi változásait a kultúrában is érzékeltessék, akkor természetesen gyengül a kultúra presztízse.

A művelődés az emberek előtfbrejutásá- nak egyik fontos előfeltétele volt és marad is. És ez kell, hogy eldöntse, ki-kl milyen helyet foglal el a társadalomban.

Strasser György

A Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Blzottsáoínak lapja

Szerkesztőség: leSkova 5 812 84 Bratislava Telefon: 435 79 468 19

Főszerkesztő: CSIKMÄK IMRE

Helyettes főszerkesztő- NESZMÉRI sA'.'IIOR

Kiadja a Smena Kiadóvállalat 812 84 Bratislava Praiská 11 Nyomta a Západoslovan- ské flaéfnrne 812 62 Bratislava Odbnrárska nám 3.

Előfizetési díj: egy évre 52 Kis. fél évre 26 Kés

Terjeszti a Posta Htrlnpszolgálata Előfizethető minden postahivatalnál vagy kézbesítőnél.

A lap külföldre a PNS Ostredná ezpedlcla a dovoz tlaöe 813 61 Bratislava Gnttwel-. dovn nám 6 át|án rendelhető meg. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza index: 408 02

Van miről tárgyalnunk • Van miről tárgyalnunk • Van miről tárgyalnunk • Van miről tá

A HATODIK ÖRA UTÄN

November 14-én a hatodik óra után zajlott a Fülekl (Flfakovo) Gimnázium IV. A osztálya SZISZ-alapszervezetének évzáró taggyűlése. Mint arról később értesültem, a hivatalos beszámolók után, amelyeket az osztályelnök, a tanulmányi, a kultúr- felelős és a pénztáros tartott, élénk vita kerekedett a tizenkilenc tagú osztályközösségben. Sajnos, a Járási szervezet képviselői megint csak ígérték részvételüket, viszont az iskolai csúcsbizottságot ketten is képviselték. Félreértés ne essék, Barta Ágnes, az iskolai szervezet alelnöke és Tóth Éva, az Iskolai lap, a Mozaik egyik szerkesztője amúgy is ott lett volna, fciisz ők ebbe az osztályba járnak. A vit^ részleteiről tőlük szereztem tudomást: 1

— Bármennyire a SZISZ IV. kongresszusának határozatairól, azok iskolánkra is vonatkozó részleteiről igyekeztem beszéltfl a főbeszámolőban, a vita másfelé terelődött — mondta Ági. — Negyedikesek vagyunk, előttünk a szalagavató, aztán a félévi hajrá. A két magyar osztálynak együtt lesz a szalagavatója. Beszéltünk a kultúrműsor ránk háruló részének betanulásáról, a szülők szerepéről. A tanulmányi felelős hozzászólásában mindenkit tanulásra buzdított, aztán azon morfondíroztunk, miért nem küldték még mindig el a Nyit- rai (Nltra) Pedagógiai Főiskoláról a Jövőre nyíló szakok jegyzékét. A tanulmányi felelős feladatul kapta, hogy kiderítse ennek az okát.

— Aztán a diáknap! kultúrműsor kis jelenetének szereplőitől kértük számon a felkészültséget, majd gratuláltunk az osztály három kitüntetettjének — vette át a szót Éva. — Simon Zsuzsa, Lacz Henrik és a mellettem ülő Barta Ágnes vehették át a járási dléknapl ünnepségeken „A SZISZ-ben végzett aktív munkáért“ SZISZ jb-kitüntetést. A vita végén már vita nélkül választottuk meg az iskolai konferencia öt küldöttjét.

— Az osztály gondjairól ki tájékoztatja

majd a SZISZ és az iskola vezetőségét?

— Ezzel nem várunk, nem Is várhatunk az Iskolai konferencia napjáig. Minden második héten van vezetőségi gyűlésünk, ahol én már korábban szeretném „tálalni“ az osztály ügyes-bajos dolgait, gondjait. Mindenesetre az iskolai konferencián is szólni kívánunk osztályközösségünk dolgairól, de észrevételeiről, javaslatairól Is. És hogy ki fog vitázni? Azt hiszem, megosztva Évával vállaljuk — fejezte be szavalt a szimpatikus osztályelnök, Barta Ágnes. (polg.)

A képen Barta Agnes és Tóth Éva

Alapiskoláink egyik jellemző képe fogadott a Tornaváraljai (Turnianske Pod- hradie) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában is. A gyerekek tornaterem híján az Iskola folyosóján végezték a testnevelési gyakorlatokat. Szalacsik József Igazgató szaval arról is meggyőztek: egy Ideig nem is várható Javulás, ugyanis jelenleg nincsenek olyan kirugaszkodások, mint a hatvanas-hetvenes években voltak. Egy ideig építkezési zárlat volt Tornán, ami meghiúsította a műhelyek, a napközi otthon, az étkezde és más fontos létesítmények építését, így az iskolának mind a mai napig Ideiglenes megoldásokat kellett alkalmaznia. Az illetékes iskolaügyi szervek ugyan ma sem fukarkodnak az ígéretekkel, de ettől még nem változik sem a magyar, sem a tőszomszédságban lévő szlovák tanítási nyelvű alapiskola helyzete. Az iskola vonzáskörébe nyolc község tartozik, a gyerekek száma viszont csak kétszáznegyven. t

— Ami a tanulóink számát illeti, nem vagyunk nagy Iskola, de azért már sokszor hallattunk magunkról országos szinten Is. A Dunamentl Tavasz országos seVárunk benneteket

MINDEN SZERDÁN PIONÍRNAP

regszemle krónikájába az elsők között írták be a nevünket, a Méhecskék bábcsoport is sikert sikerre halmozott a múltban, de a jelenben is eredményesen tevékenykedik. Sportolóinkra, különösen az asztallteniszezőlnkre és a sakkozóinkra is büszkék lehetünk. Járási és kerületi szinten is hallattak már magúkról. Egy igazgató számára azonban a legnagyobb öröm a pedagógiai munkában elért eredmények, ha a gyerekek jól tanulnak, és a továbbtanulás terén sincsenek problémák. Ritkán ugyan, da megtörténik, mint nemrég is, hogy a losonci (LuCenec) építészetiből kértek, küldjünk még olyan jó diákokat, mint az elmúlt évben. Az Is jó érzés, ha tudjuk, látjuk, hogy tanítványaink a katonai szakközépiskolákban, gimnáziumokban is megállják a helyüket. Végzős diákjaink szolídak, jól neveltek, s ezért a szülök Is hálásak az Iskolának.

Píonírcsapatunk Kazinczy Ferenc nevét viseli, mert a nagy nyelvművelő annak idején Itt ügyvédbojtároskodott. Madarász Mária tizennégy éve végzi a csapatvezetői teendőket, de persze nem egyedül.

— Egy ember nem Is győzné ezt a munkát. Segítséget kapok az iskola vezetősér gétől és az osztályfőnököktől. Sajnos, községünkben nincs középiskola, se nagyobb termelőüzem, így nincs ki segítse munkánkat. Ezt most nem panaszként mondom, mert mindenért kárpótolnak a szülök. E- gyesek, főleg az újbódvai (£Iová Bodva) szövetkezetben dolgozók, szombatonként vezetik a halász- és vadászkört, de ha kell, hétközben is segítenek Sajnos, annyira zsúfolt az órarend, hogy alig van Idő az iskolán kívüli foglalkozásokra. Megegyezés szerint nálunk a szerda a pionírnap, ekkor zajlik leginkább a munka. A szülök és az Iskola jó kapcsolatát bizonyltja az is, hogy volt tanítványaink gyermekei közül is többen Ide járnak.

Polgári László

40 éve fogadták el az emberi jogokról szóló nyilatkozatot

EGY NYILATKOZAT ELŐ- ÉS UTÓÉLETE

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 40 évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadta el az emberi jogokról szőlő egyetemes nyilatkozatot. A történelem folyamán először fogalmazták meg az ember alapvető szabadságjogait. Azóta december 10-e világszerte az emberi jogok napjaként szerepel. Ám nem csupán ez teszí Időszerűvé, hogy ez alkalommal az ember alapvető jogairól beszéljünk.

Még 1945-ben, az ENSZ alapító közgyűlésének párizsi ülésszakén az egybegyült országok képviselői egyhangúlag elhatározták, hogy tevékenységükben arra törekednek, hogy a világ minden országában megvalósuljanak az emberi jogok és a szabadság. A második világháború borzalmaitól és kegyetlenségeitől megrökönyödátt világ, úgy tűnt akkor, szilárdan eltökélte, hogy egyszer s mindenkorra véget vet az emberi méltóság megalázásának, szavatolja az egész emberiségnek, s valamennyi egyénnek, fajra, nemzetiségre, vallásra, világnézetre, nemre való tekintet nélkül az emberhez méltó életet biztosító elemi jogokat és szabadságot. Bár az emberi Jogok egyetemes nyilatkozatából hiányzik a Szovjetunió és a szocialista országok által javasolt néhány alapvető kiegészítés, mint például a nemzetek önrendelkezési Joga vagy a nemzeti kultúra védelme, mégis az egyhangúlag elfogadott okmány fordulópontot jelentett a humanizmus kérdéseiben.

A nyilatkozat az egész világhoz szólt, s az ENSZ-tagéllamok kötelezettségét vállaltak tiszteletben tartására, de némelyikről távolról sem mondható el, hogy ennek megfelelően járna el. A világ számos övezetében van még gyarmati függőség, faji megkülönböztetés, nemzeti elnyomás, munkanélküliség, éhínség, hiányos egészségügyi ellátás, sokan meg vannak fosztva a művelődés lehetőségeitől, nemzeti kultúrájuk gyakorlásától, a szemünk láttára számolják fel nemzetek kulturális hagyatékát, amely az egész emberiség egyetemes tulajdonának tekinthető. Történik az akkor,

0 amikor milliárdokat költünk fegyverkezésre, hadseregre, háborúkra.

Pedig az ENSZ sem állt meg az egyetemes nyilatkozat kihirdetésénél. Azóta számtalan olyan határozata született, amely e magasztos eszme megvalósítására irányul: 1963-ban elfogadta a faji megkülönböztetés minden megnyilvánulásának megszüntetésére irányuló nyilatkozatot, 1967-ben a nők egyenjogúságára vonatkozó kiáltványt, 1973-ban a rasszizmus elleni harc tíz évre szóló akcióprogramját hirdette meg. Később is számos olyan nemzetközi egyezményt kezdeményezett, amely az emberi jogokat hivatott szavatolni.

Nem a világszervezet igyekezetén múlik tehát, hogy a jelentős munka és a tiszteletre méltó erőfeszítés ellenére, sajnos, még mindig olyan világban élünk, melyben az egyén jogait nem mindenütt tartják tiszteletben.

Az emberi jogok semmibevevésének nem egyedüli, de kétségkívül legveszélyesebb megnyilvánulása az Afrika déli részén u- ralkodő faji megkülönböztetés, a chilei katonai junta diktatúrája, a palesztin nép létjogosultságának megtagadása, az lgaz- ságtálan világgazdasági rendszer összes nemkívánatos következményeivel, egyes országok elszegényedésével, a nép éhezésével. Mindaz, aminek nemcsak az ENSZ, hanem valamennyi haladó gondolkodású e- gyén, szervezet és ország az emberségért folytatott harc nevében régóta hadat üzent, a küzdelemben azonban — sajnos — számos vereséget is szenvedett.

Mint már említettük, éppen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ka'pcsán sok sző esik az emberi jogokról. Különösen „odaát“, a tőkés világban emlegetik gyakran. Ám akik emlegetik, azok a mi portánk előtt söpörnek, nem a maguké előtt, mondván, a szocialista társadalom nem biztosítja az emberi jogokat. Meglehetősen sajátos módon magyarázva a Helsinki Záróokmányt egyesek odáig mennek, hogy megpróbálnak beavatkozni a szocialista országok belügyeibe, tagadják vívmányaikat, s megpróbálják bomlasztani társadalmi rendűket. Ugyanakkor mélységesen hallgatnak például olyan lényeges emberi jogokról, mint a munkához, az egészségügyi ellátáshoz való jog. Hallgatnak a faji megkülönböztetésről, az emberek — például a nők — egyenjogúságáról, és az olyan elsőrendű emberi jogról, mint a békéhez, a biztonsághoz, az élethez való jogról nem sokat beszélnek. Nem kell bizonygatni, hogy ezek biztosítása nélkül a politikai jogok elvesztik tartalmukat.

Az Egyesült Államokban napjainkban a tizenötmilliót Is eléri a munkanélküliek száma, ha ugyan lehet egyáltalán pontos adattal szolgálni, mert a valóságban nyilván még ennél is többen vannak. A munkanélküliség — minő megkülönböztetés! — elsősorban a színes bőrű lakosságot sújtja. Kétszer annyi néger munkanélküli van, mint fehér. A négerek 40 százaléka a hivatalosan megállapított „szegénységi színt“ alatt tengődik, az indiánok 70 százaléka rosszul táplált. Nyilván kevesen tud-, jék, hogy az Egyesült Államokban a Helsinki Záróokmányt sohasem hozták nyilvánosságra, ám minduntalan arra hivatkozva tagadják az emberi jogok tiszteletben tartását — náluk. Miközben dollármilliókat juttatnak olyan rendszerek támogatására, mint a chilei, amely a nyugati sajtó szóhasználatában Is „kínzőkamra-ország“, otthon milliók élnek hajléktalanul, éhesen.

Hol sértik hát meg az emberi jogokat? Nálunk és más szocialista országokban alkotmány szavatolja minden ember jog- egyenlőségét, munkára, megélhetésre, művelődésre való jogát, emberi egyéniségének sokoldalú kibontakozását, létbiztonságát. Bár vannak nehézségek és megoldatlan kérdések, de lényegében kivétel nélkül mindenki számára biztosítva van alapvető emberi Jogainak gyakorlása, és ma ezt már legnagyobb ellenségeink is kénytelenek idóről Időre beismerni.

Ezért a mai napon, az emberi Jogok napján még egyszer minden bókeszerető ember nevében annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a jövőben, talán már jövőre a jő határozatok sikeresebb valóra váltásáról szólhatunk.

K. M. •

/