Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-30 / 48. szám
--------------- új ifjúság 9 iCTwwwwiiwww. utwmiwmmwmmi i jrmmhmmm KERESZTÜL-KASUL A CIPRIÖTÄK FÖLDJÉN rus! viszonyokra voltun ff kíváncsiak, ők pedig az itthoniakra. Szinte minden este eljött közénk az alacsony, keménykötésű, ma már ősz hajú Titosz, aki a szlovák fővárosban tanult architektúrát, s ma sikeres építész otthon. Ottjártunkkor a szállodánk mellett folyó ugyancsak szállodának szánt épület munkálatait irányította, s bár még nagyon az "építkezés elején tartottak, holtbiztosán ígérte, hogy ha jövőre újra elmennénk, ott már u- gyanolyan korszerű szállodát találnánk, mint a miénk. Hittünk szavainak, mert másutt is láttuk a szorgos munkát, a korszerű szervezést. Itt a munkának becsülete van, a jó teljesítményt megkövetelik és meg is fizetik. Sajnos azonban még ma sem tudnak annyi munkahelyet teremteni, amennyi kellene. A keresőképes lakosság 3,5 százaléka munkanélküli.- Különösen sok az állástalan á fiatalok között, s ami még elszomorítóbb, az egyetemet, főiskolát végzettek körében. Pedig őket az állam taníttatta külföldön, drága pénzen. Cipruson jelenleg sem egyetem, som főiskola nincs. A fiatalok egy része az Amerikai Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, más része a szocialista országokban, mindenekelőtt a Szovjetunióban, az NDK-ban, Magyarországon és hazánkban tanul. Geor- giosz Vaszilíu, az idén megvá- _ lasztott elnök, aki maga is Magyarországon tanult, élt, dolgozott, ígéretet tett, hogy 1990-ig legalább egy főiskolát nyitnak. Az elnöknek, akiben nagyon bíznak, akit nagyon támogatnak hazájában, persze nagyon Sok a feladata. Tőle várja például az említett többezer munkanélküli fiatal a képesítésének megfelelő munkahelyek megteremtését. No és persze tőle várják mindenekelőtt az ország legsúlyosabb és legfájdalmasabb gondjának, a szétosztottságnak a megoldását is. A csodálatosan szép Ciprus újkori történelmének legkegyetlenebb sorsfordulója volt az 1974-es év. A szigeten évszázadok óta élt Amikor megérkeztem Ciprusra, s a limassoli Marathon Szálló légkondicionált szobájában tizenhat napra berendezkedtem, az éjjeliszekrény fiókjának legmélyére süllyesztettem karórámat. Kikapcsolódni, elfeledkezni az idő múlásáról — ez volt a vágyam. A rengeteg élmény, -újdonság, a csodálatosan szép tájak, tengerparti városok, a kellemes kirándulások és a Földközi-tenger hűs vize valóban kikapcsolódást nyújtott, de az idő anélkül is múlott, hogy ránéztem volna az órámra. Méghozzá úgy tűnt, gyorsabban szalad, mint bármikor máskor! A larnacai nemzetközi repülőtértől, ahová Prágából megérkeztünk, a'limassoli szálláshelyünkre vezető hetven kilométeres úton idegenvezetőnk annyi információval látott el, hogy itthon, több hónapos készülődésem során, megközelítőleg sem tudtam ennyit összeszedni. Itthon sajnáltam, hogy igencsak felkészületlenül utazom ebbe a földrajzilag Ázsiához, politikailag Európához tartozó földközi-tengeri szigetországban. Néhány újságcikken, ismertetésen meg a napi hírekben itt-ott szereplő tudósításokon kívül más egyebet nem tudtam beszerezni az országról. A helyszínen azonban tényleg bőségesen elláttak tudnivalóval. Bárhol érdeklődtünk, mindenki szívesen beszélt városáról, hazájáról. S milyen nagy volt a csodálkozásunk, amikor nemegyszer szlovákul, csehül, magyarul válaszoltak német, angol kérdéseinkre, miután megtudták, hogy csehszlovákiai magyarok vagyunk. Ennek pedig az a magyarázata, hogy számtalan ciprusi görög tanult már hazánkban, illetve Magyarországon. Szívesen emlékeznek vissza az itt töltött évekre, a barátságot továbbra is ápolják hazánkkal. Szállodánkban is gyakran megfordultak azok, akik Li- masollban tudomást szereztek arról, hogy csehszlovák turistacsoport érkezett ide. Esténként ösz- szeültünk a szálloda úszómedencéje előtti teraszon, s egészen a késő éjszakáig beszélgettünk. Egymást sürgettük, mert mi a cipFolklórmüsor együtt a görög és a török nép. A második világháború után a görög lakosság erőteljesen követelte a sziget Görögországhoz csatolását, gondolván, hogy ezzel megszűnik az ország angol fennhatósága, amely már 1878 óta tartott. Anglia erős katonai és tengerészeti támaszponttá változtatta a szigetet. Az angolellenes mozgalom vezetője Makariosz volt, akit 1956-ban száműztek hazájából. 1959-ben Nagy-Britanmia, Görögország, Törökország és Ciprus .képviselői Zürichben megegyeztek, hogy az ország a következő évben függetlenné válik. Angliának mindössze két katonai támaszpontja maradt, ezek a mai napig léteznek. A független Ciprus elnöke a visszatért Ma- kariosz érsek lett. Az athéni katonai junta 1967-es hatalomra jutásakor Makariosz elvetette a mindaddig dédelgetett gondolatot, hogy Ciprus Görögországhoz csatlakozzék. A Görögországhoz való osatlakozás hívei azonban terrorszervezetet alakítottak, s az érsek hatalmának megdöntésére törekedtek. Erre Makariosz eltávolította a fegyveres erők kötelékéből a szervezet támogatóit, és felszólította Athént, hogy hívja vissza a felforgató erőkkel e- gyüttmfiköddő katonaitiszteket. Válaszul a NATO és a görög junta államcsínyt szervezett. U- gyanakkor pedig a török csapatok megszállták a sziget északi harmadát, s a ciprusi törökök vezetői kikiáltották az önálló Ciprusi Török Szövetségi Államot. Ezt az államot a mai napig csupán Törökország Ismerte el. Szomorú sorsa lett az addig ott élő görög lakosságnak. Üldöztetése miatt kénytelen volt elhagyni egykori lakóhelyét. A ciprióták, a ciprusi görögök a mai napig fájdalommal emlegetik az 1974-es tragikus nyarat, amelynek következményeit az egész ország mostanáig sínyli. Addig fejlődő, gyönyörű városok mennek tönkre fokozatosan a török részen. Példaként emlegetik a kedves tengerparti város, Famagusta esetét. Az egykor virágzó szép település mára siralmas látványként hat. Magunk is meggyőződhettünk erről az áldatlan állapotról, amikor a fővárosban, Nicosiában a zöldvonal mentén jártunk. A görög rész csodálatos világvárosként lüktet, él, fejlődik. Szökőkutak, árnyas pálmafasorok teszik kellemessé az utcákat, tereket. A zöldvonal mentén pedig farkasszemet néztünk a fegyveres katonákkal, ráláttunk a félelmetes katonai bunkerekre, a szökéseket visszatartó árkokra, a szögesdrót kerítésekre. A török városrészben mintha megállt volna az élet. Az 1974 előtt elkezdett építkezésekről maradt málladozó falak, a félig kész lakóépületek, a gazzal benőtt területek mintha azt Jeleznék, itt visz- szafelé forog az élet kereke. A vonal nevében szereplő zölddel Nicosia azonban^ ciprióták azt akarják kifejezni, hogy reménykednek a sziget egyesítésében. A nicosiai Kellari elnevezésű tavernában vacsora közben erről szavaltak, erről énekeltek nekünk. Minden ciprusi valóban reménykedik benne, hogy egyszer eltűnik a zöldvonal, megszűnik a sziget megosztottsága. Ennek a gondnak megoldását is elvállalta az új elnök, Georgiosz Vaszi- liu, hiszen éppen a napokban találkozott a Ciprusi Török Állam vezetőjével, Rauf Denktassal, s eredményes tárgyalásuk folytatásaként újra és újra találkoznak majd, mindaddig, amíg értelmes döntést nem hoznak országuk, népeik érdekében. Ä beszélgetések, találkozások, városnézések, a természeti szépségek megtekintése mind-mind közel hozta hozzánk ezt a 9251 négyzetméternyi országot. Megkedveltük jó szándékú népét, a cipriótákat, akik hangsúlyozottan így neveztetik magukat, megkülönböztetésül az északi rész lakosságától. Augusztus 15-én, nemzeti ünnepükön részt vettünk családi piknikjükön. Olyankor az egész család kivonul a természetbe, autójukon szállítják a sütésre szánt húst, a zöldséget, gyümölcsöt, Innivalót. Miközben a hatalmas nyársakon sült a hús, felhangzott kedves daluk, a Szíko, horepsze szirtáki, s jókedvűen ropták a szirtakit. Természetesen minket is bevontak az éneklésbe meg a táncba Is. Idegenekből egykettőre jóbarátok lettünk. így volt ez egy Troodos hegyvidéki apró falucskában, Kakopetriában, ahol egész napos kirándulásunk során jártunk, s így volt az a LOEL borászati üzemben, ■ amelynek igazgatója, Ahilllosz tökéletes cseh nyelven üdvözölt bennünket, ö is nálunk tanult, s nem is tagadja, hogy ma is arra „építkezik“ munkájában, az irányításban* a szervezésben, amit szellemiekben tőlünk vitt haza. S úgy é- reztükr, hogy most nekünk akarja bőségesen viszonozni mindazt, amit nálunk kapott. A mézédes mag nélRüli szőlőtől kezdve® a fehér asztali boron, a tokajinál is édesebb Commandaria nevezetű csemegeborig és a tűzpiros Hermésztől a mélyvörös Negróig végigkóstolhattuk termékeiket. Innen is barátokként távoztunk. És való igaz, hogy barátok között még az idő is gyorsabban repül. Karóra nélkül is elszállt a felejthetetlen tizenhat nap. Benyák Mária Hajdú Endre felvételei Alkohol és balesetokozás Az Amerikai Orvosegyesület tanulmányt jelentetett meg. amelyben beszámol arról, hogy kilenc éven át megfigyelés alatt tartottak 13 000 időról időre szeszes italt fogyasztó embert. Kitűnt, hogy az öt vagy több pohár rövid italt e!fogy8sztók baleset- okozási kockázata kétszer akkora, mint a mérsékelten ivóké Akik pedig még a kilencedik pohár után sem állnak meg, három szoros kockázatnék teszik ki magukat. Angol rendőröket kérnek a spanyolok Spanyolország hivatalosan felkérte Nagy- Britanniát, hogy a turistaidényre küldjön bizonyos számú rendőrt, akiket tanácsadóként alkalmaznának. A spanyol rendőröknek ugyanis nagy problémáik vannak a fiatal brit turistákkal, aki kihívóan viselkednek, és gyakran incidenseket idéznek elő. Nagy-Britannia teljesíteni fogja a spanyolok kívánságát. Bűnözés Vészesen növekszik a bűnözés Nagy-Brl- tanniában. Az utóbbi években a lopások száma 61, az utcai támadásoké 46, míg a vandál pusztításoké 85 százalékkal emelkedett. A rendőrség egyre tehetetlenebből áll a felderítetlen esetek előtt is, ha valakit elítélnek, akkor a büntetés letöltésekor keletkeznek újabb problémák. Az angol börtönök ugyanis dugig vannak, néha hónapokig kell várakozni cellák üresedésére. A legújabb elképzelés szerint az elítéltek lakását kellene börtönné alakítani, legalábbis olyan értelemben, hogy a „rab“ továbbra Is járhat dolgozni, de munkahelyéről azonnal haza kell sietnie. A lakásbörtönben infrasugaras érzékelőkkel ellenőrzik, hogy, a fogoly otthon, akarjuk mondani: a börtönben tartózkodik. Élelmezéséről a börtőnhatóságok gondoskodnak, keresete nagy részéért. A tervezet máris logl és erkölcsi problémákat vetett fel, hiszen gondoskodni kell az elítélttel együtt lakók elhelyezéséről Is. Az sem biztos, hogy a szomszédok jő néven vennék, ha a folyosó másik végén valaki „láncait csörgetné“. És hogyan Juthatnak házi börtönbe azok, akiknek nincsen lakásuk?. .. < Japán aranykészlet japán aranyimportja meghatározóvá vált a nemesfém világkereskedelmében. A pénzügyminisztérium statisztikái szerint 1983 óta a sárga nemesfém behozatala megkétszereződött. Kalkulációk szerint az Idei lesz egymás után a harmadik év, amikor a távol-keleti szigetországba áramlik a legtöbb arany a világ többi részéről. Az Arany Vllágtanács elemzése szerint Japán arany- ' felvásárlásának 70 százaléka spekulatív célú, a jen erejét hasznosítják Ily módon: az értékálló nemesfémben próbálják kamatoztatni inkább, mint külföldi devizákban. Csupán tíz évvel ezelőtt szabadították fel a szigetországban az aranykereskedelmet. Az ország becsült készlete 2000 tonna, amiből mintegy 1300—1500 tonna van magánkéz-» ben. Ä mennyiség voltaképpen ma mégnem olyan nagy — Franciaország készlete például tonnában 6000 —, azonban ha ilyen ütemben folytatódik a japán aranyfelvásárlás, akkor húsz év alatt felhalmoznak annyi aranyat, mint amennyire Franciaország kétszáz év alatt tett szert. Sokba kerül az iskola A tehetősebb brit családok évente becslések szerint ,2 milliárd fontot költenek arra, hogy gyermekeiket magániskolákban neveltessék. Hivatalos adatok szerint 2459 ilyen, magas tandíjkötelezettségű magániskola működik Albionban, s ezekbe 1,5 millió gyermek jár. A leghíresebb vagy talán Inkább legdrágább magániskola a Somerset grőf- ságbeli Steet városéban van. Az itteni Mill- field magániskola évente 12 ezer fontot kér egy-egy középiskolás diák oktatásáért, teljes ellátással. Ez az összeg 20 százalékkal magasabb még annál Is, amennyit a híres Etonban fiztenl kell. Ilyen magas tandíjat valóban csak a legtehetősebb családok engedhetnek meg gyermekeiknek.
