Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-30 / 48. szám

236SC55BE2 \ áj ifjúság 6 wrxsrm X N apsugaras, hideg, de igazi kel­lemes őszi nap fogadta novem­ber 5-én Kassán (KoSice) az V. Zendülő ének, a forradalmi kórus­müvek fesztivállá résztvevőit. Ez |6 |el volt, hiszen köztudott, hogy ha szép az Időjárás, a kórusok is többre ké­pesek. A rendezvény történetét 1964-ben az első Ilyen jellegű fesztivál alapozta meg, amelyre a Rozsnyói f Ro2ilava) Munkásdalárda centenáriuma alkalmá­ból került sor. Következő állomása újra Roaányó, majd Fülek (Firakovo), Gö- mörhorka (Gemerská Hörka) és végül Kassa következett, amint a nem hiva­talos beszélgetésekből kivehettük, va­lószínű, hogy a jövőben Itt talál állan­dó otthonra a fesztivál. ^ A fesztivál szerencsés vonása, hogy nem verseny. Inkább egy egészséges összehasonlítási lehetőség. Az értékelő bizottság küldetése felmérni a kóru­sok Jelenlegi formáját, ellátni őket megfelelő módszertani útmutatással. Az Idei rendezvényen régi Ismerő­sökkel találkoztunk Olyan kórusokkal, amelyek lankadatlanul — áthidalva a pillanatnyi nehézségeket — a közös éneklés magasabb művészi szférája felé igyekeznek. Aki figyelemmel kísért kó­rusainkat, megnyugtató érzéssel álla­píthatta meg. hogy a résztvevő ének­karok mindegyike kisebb-nagyobb lé­pést tett előre. És ez biztató A fesztivál szombati hangversenyére és a vasárnapi matinéjára a Művésze­tek Házában került sor. Elsőként a Rozsnyói Munkásdalárda lépett színpad­ra Máté Dénes karnagy vezényletével. Ez a kórus jövőre ünnepli fennállásá­nak 125. évfordulóját. Erénye a zene Iránti hűség és szeretet. A tagok/ közt olyan dalostársak Is vannak, akik 30 — 40 éve énekelnek a kórusban. Mű- sorválasttásuk megfelelt képességeik­nek, csupán a Suchoö-mű mutatkozott nehéznek. Előadásukból kiemelném a Zúgj, hullám spirituálé előadását. A kórus, annak ellenére, hogy kisebb lét­számban állt a színpadra, a múlthoz képest tömörebb hangzást ért el. A Csemadok nádszegi (Trstice) alap­szervezetének női kara Is sokat fej­lődött. Ha így haladnak a jövőben is, még sok szép zenei élmény vár rájuk és közönségükre. Karnagyuk, luhos Ju­lianna átgondoltan irányítja kórusát. Arra azonban ügyelniük kell, hogy szükségszerű különbséget tenni egy- egy kórusmű előadói módjában. ' Az elhangzott forradalmi művek kö­zül kiemelnénk a “szenei (Senec) Nap­sugár vegyeskar előadásában felcsen­dülő Buchenwald! riadó című Manó Muradeli-művet, amelyet a kórus ki­finomultan. stílusosan és átérezve adott elő. Svasta Boris karnagy ve­zénylésének sok szép mozzanata van, a Jövőben azonban feltétlenül meggyő­zőbben kell átvinnie kórusára karnagyi elképzeléseit, egyben tisztáznia kell még a népdalfeldolgozások előadás­módját. A kórusszólamok kiegyensúlyo­zottsága sokat javult a múlthoz képest. A Csemadok füleki alapszervezeté­nek és a Kovosmalt üzemi klubiának női kara úgy élt az emlékezetemben, mint klasszikus kórusmuzsikával küsz­ködő énekkar, amelyhez közelebb áll a menyecskekórusok stílusvilága. A kitartó gyakorlás, a gondos vezetés. Januéek Ágnes és a kórus akaratereje meghozta a várva várt változást: a kó­rus távol állt a rosszul alkalmazott népies énekléstől, kulturált előadásra törekedett, és ezt sokszor nagyon szé­pen meg is oldotta. Ezekkel a kórusokkal utoljára a Ko- dály-napok alkalmából, a válogatás fo­lyamán találkoztam. A Csemadok szep­sl -(Moldava nad Bodvou) alapszerve­zete és a Bodollói (Budulov) Efsz Mag­vetők vegyeskarát is ekkor hallottam utoljára. Vezetőjük Stefánné Király Ol­ga A kórus élvezetes éneklése, a kar­nagy szerény, de határozott vezénylé­se pillanatok alatt rabul eltette a hall­gatót. Legjobban a népzenében gyöke­rező művek hatottak A kórus dicsé­retére válik a Mendelssohn-Bartholdy- mű megoldása, hiszen tudjuk, hogy kó­rusaink a klasszikus repertoárdarabo­kat mindig nehezebben sajátítják ej. Ha az intonáció és a szólamok kiegyen­lítésére, a hangképzésre még nagyobb figyelmet fordítanak, akár a Kodály- napokon is találkozhatunk velük. A Magyar Tanítók Tőketerebesi ,(Tre- biSov) járási Énekkara — Pedagóg 2 (karnagy Kovács Aladárj félreértés kö­vetkeztében csupán forradalmi műsor­ral készült a fesztiválra. Igényes forra­dalmi művek hiánya sem menti a cso­port közepes teljesítményét. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a pedagógusok­tól többet várunk. Hisszük, hogy a kó­rus megfelelő összetartással, precíz és következetes munkával újra rátalál ön­magára, eléri a régmúltból ismert ki­váló színvonalát. Természetesen, ezt csak közös erővel lehet megvalósíta­ni, olyan helyzetben, amikor a karnagy él a kórusért, a kórus meg karnagyá­ért. A délutáni hangverseny, valamint a vasárnapi matiné második felében ven­dégként fellépett a Magyar Néphadse­reg Honvéd Művészegyüttesének férfi­kara Budapestről (karnagy Tóth And­rás) és a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkara [karnagyok: Janda Iván, Vass Lajos Erkel-díjas ze­neszerző, Stubendek István). A vendég férfikar mennyiségben és minőségben meggyőző két műsort adott, műsorukat Igényes, egyben közönségsikert jelentő rqűvekből állították össze. A CSMTKÉ, sajnos, nem állt teljes íétszámban szín­padra, ennek ellenére hű maradt a minősítési versenyen elért formájához. Műsorukból külön említésre méltó Ko­dály Zoltán — Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez és Vass Lajos — Tompa Mi­hály: Rengő aranykalász a dal című művek előadása. A vasárnapi matinén újra élvezhet­tük a Kassai Magyar Tannylevű Alap­iskola és Gimnázium Csengettyű kóru­sát Homolya Éva vezénylésével és a Kassai Tanítók Vegyeskarát (KoSicky spevácky zbor uőiterov, karnagy Ka­rol Petróczi). Fellépésük, teljesítmé­nyük példamutató kórusaink számára. Előadásukkal bizonyították, hogy a szlo­vákiai kórusok legjobbjai közé tartoz­nak. A matiné keretében került sor a fennállásának 15. évfordulólát ünneplő Csermely kórus bemutatkozására, me­lyet nagyon várt a közönség. Első ta­lálkozásunk emléke felejthetetlen szá­momra Is. A mostani fellépésük azt bi­zonyította, hogy az elmúlt Időszak ne­gatív közjátékát most újraéledés kö­veti. Talán hanganyagában egy kissé fakóbb most a kórus, de muzikalitás­ban nem vesztett régi fényéből, s re­méljük, kitartással elérik régi színvo­nalukat. Erre enged következtetni Ko­dály Zoltán Laudes organi című mű­vének előadása is Havasi józsef ve­zényletével és Szabó Imre orgonamű­vész közreműködésével. ­Szerencsés megoldás volt Szabó Im­re orgonaművész szólószámának beik­tatása a délelőtti műsorba. Szabó Imre muzikalitásával magas művészi szinten, lenyűgözően szólaltatta meg Charles- Marie Widor Toccatáját. A kórusok értékelésére szombaton az esti órákban került sor. Szóba került ott a forradalmi művek értelmezése és az irodalom hiánya is. Ez a tény a jövőt illetően elgondolkoztató Tudjuk, hogy kórusainknak sokszor gondot okoz a megfelelő művek beszerzése. Itt az ideje, hogy a különböző átszervezések eredményeként megszűnt központi mód­szertani segítség újra beinduljon a Népművelési Intézet részéről Nem kell a jövőben mellőzni az olyan megol­dást sem, hogy bizonyos témákra a szlovák kórusmozgalom megfelelő, ki­emelkedő egyéniségét hívjuk meg. Ter­mészetesen ez csak bizonyos témakö­rökre vonatkozhat. Feltétlenül újra kell éleszteni a kórusvezetők találkozóit, s minden formalitást mellőzve, főleg a gyakorlati kérdések szakszerű megol­dására kell törekedni. A Zendülő ének sikerének érdekében kívánatos lenne például a jövőben néhány szakmai ta­lálkozót megvalósítani a forradalmi kórusművek kategóriájának lényegéről, * bővebb értelmezéséről, irodalmáról, stílusismeretéről és előadásmódjáról. Ma már nem szabad megelégednünk az 50-es évek forradalmi műveinek fel­elevenítésével, hiszen az évfordulók kapcsán mindig újabb művek keletkez­nek. Ä tartalmi értelmezést nyugodtan kibővíthetjük, jelenünk témáival, a bé­két, a szebb jövőt, a napi gondokat, sikereket megéneklő kórusművekkel. S ha szépről és jóról beszélünk a fesztivál kapcsán, említsük meg a ki­küszöbölésre váró feladatokat is. Tud­juk, hogy karnagyainknak nagyon óva­tosan kell bánniuk kórusukkal, nehogy sértődés vagy túlzott érzékenység kö­vetkeztében szétessen a csoport, mégis azt állítom, hogy következetesség nél­kül nem tudunk továbblépni. Sok pó­tolnivalónk van még, az Intonáció, a harmóniákba való illeszkedés, a hang­képzés és a szólamok kiegyensúlyozá­sa terén. Ma már optimistábbak lehe­tünk, hiszen a hallott kórusok sokat fejlődtek a múlthoz képest. Behozni-, való van ezenkívül a zenemű helyes felfogása, értelmezése terén, s nem utolsósorban meg kell kórusainkat ta­nítani a szívből jövő éneklésre, hogy ne csak egymás után jövő szavakat, hangokat és hangzatokat énekeljünk, de keressük és találjuk meg az elő­adott műben azt az értéket, amely a zenét művészetté teszt és még sorol­hatnám az egyes tényezőket a ritmus­világon keresztül a harmónia, a hang­nemek világáig. Szükségesnek látom a további tagok megnyerését kórusmozgalmunk számá­ra. Reméljük, hogy kórusaink pillanat­nyi Jő formája megszilárdul, és a jö­vőben a rendszeres és kitartó gyakor­lások meglett még továbbfejlődik. A lényeg az, hogy elsősorban az örömet, a szépet keressük és találjuk meg a közös éneklésben. Dr. Duka-Zólyomi Emese Biztató színvonal... Ku Hua: Hibiszkuszháza A személyi kultusz Kínában Mao Ce-tung halálával lezárult. A Nagy Falon túlra is eljutottak a korszak dokumentumíilmjel, amelyek (valljuk meg becsületesen) túl­szárnyalták a köznapi ember képzelóere- jét. Európai tapasztalatainkkal és fantá­ziánkkal hogyan is képzelhettük volna el, hogy Össznépi forradalmat hirdethet valaki a verebek ellen — éspedig azon a elmen, hogy a verebek bizony „káros elemeknek“ számítanak, mert élősdiek? Nosza, lett is hatalmas pusztítás, amelyet a mai napig emlegetnek. Én is láttam ezt tucatnyi év­vel ezelőtt e Csehszlovák Tv tóvoltából. Teherautószám pusztították el e parányi madarakat: mondván, a verebeken megta­karított gabona ma]d a dolgozó népé lesz. De micsoda melléfogás A kővetkező ara­tás előtt a rlzsföldeket férgek lepték el. Egy vatamirevaló országban még a vere­bekre is szükség van, akárcsak a iózan észre. Mert ha az ész odébbáll, akkor va­laki kitalálhat^, hogy világrekordot kell dönteni acélgyártásban És kis teltesttmé- nyő „kohók“ épülnek az utcára, az Iskola­udvarokra, mint Kínában — annak Idején — a nagy aktivitások korában. Ezek a ko­hók aztán három éven át üzemeltek: és megszületett az a bizonyos világcsúcs Is — de csakis a selejt termelésében. Hogy Igaz Volt ez, és nem ámítás: annak Idején a Csehszlovák Televízió mutatta be a sze­mélyt kultusz visszásságairól szőlő filmet, tán tizenkét évvel ezelőtt. De Írva van erről Ku Hua Hibiszkuszháza c. regényében Is A diktatúra mindig ön­magát éli fel. A diktatúrát nem lehet jobb­vagy baloldalinak minősíteni, mert mély­rétegeiben minden diktatúrának egyazon arca van. A klnal-vietnaml háborúban, a- melyet ugyancsak Mao idejében robbantot­tak ki: hatvanhétmilliö halott volt. A kul­turális forradalom áldozatainak számát ma huszonötmilllőra becsülik. Csak a felszíné a mulatságos Arc, a mélyből, mindig a sá­táni mosoly tűnik fel. Hogy a kínai nép megmaradni tudott e zaklatott időkben, ezt a nyomorúságának, a szegénységének, a klsemmtzettségének, ötezer esztendős tra­díciójának köszönheti. Európai nem tud úgy éhezni, mint az ázsiai. Ku Hua könyve faluregény. És ebben a faluban, Htbiszkuszházán legalább három hulláma sepert végig az éhínségnek. Az emberek mégis megmaradtak. Emberáldo­zatokat az ismétlődő osztályharcok köve­teltek. Mielőtt Ismertetem e könyvet, sítetve jegyzem le, hogy a hetvenes évek máso­dik felétől a Ktnal Népköztársaságban nagy politika) és gazdasági nyitás következett, aminek következtében Kína gazdaságilag megerősödött. Nemzeti jövedelme az első években húsz százalékkal Is emelkedett. A társadalmi nyitottság egyik ismertetőjele, hogy Kína kultúrája újra erőre kap. Ma már senki nem ad útmutatást az Írónak, hogy mit Írjon és hogyan írjon. Senki nem szólítja fel a szobrászt, hogy szobrot faragjon egy új és „nagy kormányosról“. A ktnal írószövetség egyik vezetője a ma­gyar fővárosban járva azt mondta, hogy nem Is olyan rég a köznapi hivatalnokot csakis negatívan lehetett ábrázolnll Nép­dalokat tiltottak be, zeneműveket, Regénye­ket, drámákat. Nagy harcot folytattak az elszemélytelenltésért. Ma tehát Kínában nyíltság van, átszervezés van, felújítás, és ezeket nem kísért olyan csinnadratta, mint a kulturális forradalom Idején. Nem jel­szavakból é! az ember! Avalóság talajá­ról az illúziókéra lépni bizony nagyon koc­kázatos.­Ku Hua mindössze nyolc esztendővel Idő­sebb nálam. Első regénye a most megje­lent könyv, amelyet Kínában 1981-ben ad­tak ki Sikere cseppet sem csoda. Először folyóiratban |elent meg, majd könyv alak­ban. később rádiójáték is készült belőle. Ku Hua az akkor harminckilenc esztendős szerző egy csapásra országszerte Ismertté vált. Annyit tudunk róla, hogy tizennégy ke mény esztendőn át mezőgazdasági kommu nában dolgozott. Innen ismeri a vidéki é létformát. Regénye — a Hibiszkuszháza — szocialista-reálista alkotásnak számit, de a műben már nincsenek sémák. Ellenben az 1963—1969 közötti nehéz időszakot mutat­ja be. Azt a korszakot, amikor leginkább szedte áldozatait a személy] kultusz. Ku Hua személyes élménye lépten nyomon ér ződik a regényben. A szereplők egy ré szét bizonyára, ismerte Talán csak a ne vüket változtatta meg. A kor több típus- figurájával találkozhatunk. Így pl. a mun­kakerülő senkiháziból (Vang Csiu-sö) elő­ször Besúgó lesz, majd párttag, pártfunk­ciós. De L1 Kuo-hszlang Is karrierista a ja­véból. És mint ahogyan az efféléknél szo­kás: egyszer fenn, egyszer lenn. Hol {el­viszi a szerencse a dolgukat, vagy éppen bukásban vannak. De nemcsak szélhámo­sok és karrieristák kerülnek pozícióba, majd válnak — esetleg — a személyi kul­tusz áldozataivá, hanem olyan becsületes kommunisták Is, mint Ku-jen-san, aki 1937- ben a kínai-japán háborúban védte a ha­záját, de most a politikai zűrzavarban va­lakinek az útjában van, és ezért megcsü- foiják, meggyalázzák, szerencsétlenné te­szik. Eluralkodik a félelem a környéken. Az utcákon urnákat helyeznek el, ahová bárki bedobhatja névtelen feljelentését a szomszédja ellen. A kor áldozatai közt persze ott vannak azok Is, akik éppen eb­ben a korszakban „gazdagodtak“ meg. így például a rozskocsonyaárus Hu |U jin, aki szerencsétlenségére még Hibiszkuszháza ne­vű község első számú szépsége is. Az osztályharc dúlta esztendők könyve Ku Hua regénye. Az embertelenség és az emberségesség összecsapásainak krónikája. Osztatlan hazat sikerét — talán éppen — a szereplők tipizálásában látom Mert tör­ténjék e regény keretei közt bármi Is, Ku Hua mellőzi a lelki átélést Szereplői ugyan olykor sírnak vagy nagy ritkán ka­cagnak, de ez nem igazi sírás és neve­tés. A sarokba szorított ember fél És fél- ve-rettegve nem lehet felszabadultan zo­kogni. Htbiszkuszházán közösségi félelem uralkodik. És ez a fortyogó félelem las­sítja, nehezíti el az emberi lépteket. A cselekedetek, a kezdeményezések elveszítve élüket, inkább csak vannak, léteznek. Hibiszkuszháza a kínai szocialista iroda­lomnak ma már fogalom. És emberként, íróként remélem, hogy nem lesz több Hi­biszkuszháza. , -vajkai-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents