Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-30 / 48. szám
új ifjúság 4 \ Vladimír MiSút, a nikkelmfi igazgatója. A helyzet alig változott Ä Galántal (Galanta) járás a kerület legszennyezettebb vidékei közé tartozik, elsősorban a Seredl Nikkelművek és a vágsely- lyei Duslo vállalat miatt. A Járás szennyezettségének mértékéről és a helyzet Javításának lehetőségeiről Erich Sloboda mérnök, a Járási nemzeti bizottság alelnöke tájékoztatott. Különösen súlyos a helyzet a levegőszennyeződés terén. A 7. ötéves terv évet alatt összesen 32 ezer tonna szennyező- anyag került a Járás levegőjébe. 1986-ban 13 ezer tonna szennyeződés szállt ki a kéményeken, 1987-ben viszont ennek több mint a kétszerese, 28 150 tonna. A szennyeződés 56,5 százaléka Vágsellye térségében, 27,5 százaléka pedig Sered térségében Jutott a levegőbe. Michal Borgula, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke. A nikkelmfi részlete a kohó tornyából nézve. — Meg kell hagyni — mondta az alel- nök —, hogy az üzemek az utóbbi időben sokat tettek a helyzet Javításáért. A gyártás-technológiai változások nagy része azonban fűtőanyag-igényesebb, Így a környezetet ért hatás gyakran még rosszabb lett. 1982-ben Járásunkat ökológiai baleset érte a Seredi Nikkelművekben történt meghibásodás folytán. Ekkor több levelet Irtunk a fölöttes szerveknek sürgős intézkedéseket kérve. A szerencsétlenséget sikerült ugyanis elhárítani, de a helyzet azóta sem változott számottevően. Legfontosabbként azt kértük, hogy a veszélyeztetett területeken a hagyományos szénfűtés helyett gázfűtést alkalmazhassunk. — A kommunális szennyvíz tisztítása sincs megoldva lárásunkban, az összes település szennyvizei gyakorlatilag tisztftatlanok. — Nagyon fontos kérdésnek tartjuk a talajvédelmet is, hiszen mezőgazdasági körzetről van sző. Éppen a mezőgazdasági nagyüzemi termelés az, amely elindított egy veszélyes és káros folyamatot. Nem a műtrágyázás és permetezés káros hatásaira gondolok, bár ezek sem elhanyagolhatók, hanem a termőtalaj eróziójára. Járásunkban hatalmas, összefüggő szántóterületek vannak, az erdő viszont nagyon kevés, területünknek mindössze 4 százalékát borítják erdők. Mivel a légmozgásnak sem fák, sem dombok nem állják útját, a szél műtől, Ez annyira finom por, hogy szemcséinek nagysága nem haladja meg 0,1 millimétert. Szárazságban a szél felkapja ezt a port, és sötét felhőkkel keseríti a környékbeliek életét. A lövőben ezt úgy próbáljuk megakadályozni, hogy öntözni fogjuk a kő- zetlúgdombokat, hogy a víz megkösse a port. Jelenleg vízvezetéket építünk a városból a tározóig, melynek beruházási értéke 6,5 millió korona. Enyhén szólva megleptek M($út igazgató utolsó mondatai. Hatalmas összegeket költenek arra, hogy a szennyeződést lemoshassák a talajba. (Igaz ugyan, hogy a levegőbe így kevesebb Jut belőle.) ö is elismerte. hogy nem ez a valódi megoldás. Olyan technológiát kellene alkalmazniuk, amely nem termel ennyi hulladékot. Csakhogy ehhez más alapanyag kellene, ez viszont már államközi szerződés kérdése. Pedig a helyzet «tarthatatlan. Annál is inkább, mert Seredben és környékén a gyermekek körében nagyon nagyarányú a kötőszöveti gyulladás, valamint a közép és belső fül gyulladásos megbetegedése, amelynek okozójaként a szakemberek épp a nlk- kelkohét emlegetik Ezen kívül a városban a szemmel látható és a kiterített fehérneműn érzékelhető por és korom olyan meny- nvlségű, hogy azt elviselni már nagyon nehéz. KLINKO ROBERT (A szerző felvételei) I. A lakosságnak egytizede erősen szennyezett övezetben él Környezetvédelmi utazásunkat kezdjük a Nyugat-szlovákiai kerületben. E kerület nemzeti bizottságán a közelmúltban környezetvédelmi osztály létesült, amelynek vezefőie Michal Borgula mérnök, a hnb alelnöke lett. Tőle kaptam az alábbi információimat. Köztudott, hogy a főváros, Bratislava közigazgatásilag külön kerületnek számit, így környezetvédelmi problémáit ebben a sorozatban nem tárgyaljuk. (Szóltunk már erről korábban és szólunk még a Jövőben is.) Tény viszont, hogy a bratlslaval üzemekből kikerülő szennyeződés nagy hatással van a kerület egy részének természeti környezetére Az Is köztudott, hogy ttt épül a gabófkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer, amelypek környezeti hatásaival szintén érdemes külön írásban foglalkozni. No de ha e két kérdésről nem szólunk is, van itt probléma elégi A környezet szennyezettségének foka alapfán a szakemberek öt osztályba sorolták az ország egyes területeit. Az osztályozásban a legjobb, tehát a tulajdonképpen érintetlen az I-es, a legrosszabb, a szeny- nyezett és az erősen szennyezett a IV-es és az V-ös. Igaz ugyan, hogy a Nyugatszlovákiai kerület területének csupán 6.9 százaléka tartozik a IV-es és 2,5 százaléka az V-ös. kategóriába, de ami a lakosságot Illeti, az összlakosság 29,5 százaléka él a szennyezett, 11.2 százaléka pedig az erősen szennyezett övezetekben. Vegyük most sorra a természeti környezet egyes komponenseit, a levegőt, a vizeket és a talajt, vajon milyen állapotok uralkódnak a tárgyalt kerületben! Ami a levegőt illeti, Borgufa mérnök bevallása szerint rossz a helyzet. Nyugat- Szlovákiában 598 szervezetet tartanak nyilván levegőszennyezőként. A leginkább szennyező vállalatok sorrendben a következők f 1986-os adat): 1. A vágsellyel (Sara) Duslo. 2. a Stűrovői Papír- és Cellulőzeyár, 3. a Seredi Nikkelművek, 4. a partizánskéí Augusztus 29. Cipőgyár, 5. az Érsekűjvárl (Nővé Zámkyl Elektrosvlt. A szennyezés legfőbb okozót a fűtőanyagok, főleg a szén elégetésekor keletkezett korom és kén dioxid. A szakemberek a legsürgetőbbnek tehát azt tartják, hogy mind a vállalatok, mind a lakosság a szénfűtésről ezeken a veszélyeztetett területeken valamilyen kevésbé szennyező fűtési mődra tériének át. Tervben van például az. hogy Stúrovóban és a környékbeli településeken gázvezetéket építenek, hogy a gázfűtést lehetővé tegyék. A mohi JMochovceJ atomerőműben majdan termelt hővel pedig Lévát (Levicel és környékének településeit fűtik maid. Hasonló Intézkedésekre lenne szükség a többi veszélyeztetett területen is. Ami a vizek állapotát Illeti, ezen a téren sem lobb a helyzet. A kerület folyóvizeinek 50 százaléka a IV. szennyezettség! kategóriába van somivá, ami tulajdonképpen azt lelentl, hogy élővilágukat tekintve gyakorlatilag halottak, fis a többi felszíni- víz is psupán III. kategóriás! (Kivéve a kisebb helyi patakokat.) Pedig a kerület vízforrá- sokban nagyon gazdag, sőt. a Csallóköz alatt reitőző tvóvíztartjalék európai méretekben Is Jelentős A mezőgazdasági- és az Ipari termelés mellett azonban a települések Is szennyezik %a belvizeket, mivel nagyon kevés helyen van lakossági kanallzá- elő és víztisztító. Nyugat-Szlovákia lakosságának csupán 38 százaléka él olyan településen, ahol van szennyvfzlevezető csatorna. A szennyvizek egyébként tisztítatlanul ömlenek a folyókba, patakokba vagy szivárognak a talajba. A szennylevezető csatornák és a víztisztító állomások megépítése nagyon drága, ennek ellenére szükség lenne róluk, Az ezredfordulóig ebben a kerületben 15 nagy településközpont szennyvíztisztítását kellene megoldani, s 2000-ig Nyugat-Szlovákiában legalább 120—130 szennyvíztisztítót kellene megépíteni. A talaj tisztaságát igencsak rontják a szabadon pusztíthatja a talajt, vékonyíthatja a termőréteget. Azt tervezzük, hogy erdőtelepítésekkel, a nagy szántóterület! egységek megbontásával próbáljuk majd meggátolni a nagyon veszélyes eróziós folyamatot. Elég-e csupán öntözni? Az ötvenes évek „furcsaságai“ közé tartozott, hogy sok vidékre azért telepítettek gvárat, Ipari üzemet, mert ott munkásosztályt kellett teremteni. Volt, ahol a polgárság ellensúlyozására (mint Bratislavában) volt, ahol a parasztság számbeli többségé- i nek kiegyenlítésére, mint például Seredben, ahol ez volt az egyik oka a ntkkel- kohé létrehozásának. Ennél azonban fontosabb volt az, hogy a Nyugat nem adott nikkelt a szocialista tábor országainak, embargót hirdetett erre a termékre. A Seredi Nikkelkohó építését a KGST egyik 1956-os ülésén határozták el, s néhány év múlva meg is kezdődött az építkezés, hogy azután az üzem 1963-ban megkezdhesse működését. Jelenlegi termelése a tervezett kapacitásához mérten 170 százalékos, ehhez azonban berendezései már nem megfelelőek, mivelhogy a több mint húsz év alatt Java részük elavult vagy elöregedett. A kohömü beindítása óta albán alapanyagot. nikkelvasércet dolgoz fel, a mai napig ebből állítják elő végtermékeiket, a tiszta nikkelt, kobaltot és ezen fémek sóit. Az albán érc azonban rossz minőségű, nagyon alacsony a nikkeltartalma. Többek között ennek meglehetősen munkaigényes feldolgozása okozza azt, hogy a kohömü erősen szennyezi környezetét. A gyár környezetvédelmi kérdéseiről Vladimír MiSút mérnök, kandidátus, a nikkelmü Igazgatója beszélt. — Sajnos üzemünk többféle módon is szennyezi környezetét. Évente például 200 tonna ércpor száll a levegőbe. Ennek a mennyiségnek a csökkentésére vannak ugyan szűrőberendezéseink, de gyakorlatilag használhatatlanok, mert állandóan cserélnünk kellene a bennük levő textíliát, de ilyen anyagot hazánkban nem gyártanak, Nyugatról beszerezni pedig csak devizáért tudjuk, ami nagy nehézségekkel Jár. A másik veszélyes csoportba a gáz halmazállapotú szennyezőanyagok tartoznak, ezekből évente átlagosan 750 tonna kerül ki a környezetbe. Ami a szén-monoxidot illeti, nem lépjük át a megengedett határt, az „elszálló“ kén-dioxld mennyisége azonban állandóan növekszik. Ebben az esetben nem is lehetünk optimisták, mert a kéndioxid mennyisége csökkentésének feltétele az alacsonyabb kéntartalmú s2én alkalmazása lenne, az azonban már nem rajtunk múlik. Legérzékenyebb problémánk viszont a hulladék kőzetlúg és a kohóban keletkezett hamu tárolása Jelenleg 5,5 millió tonna kőmtlűgot mies .•'7unk nem messze a kohóhulladékok, mind az ipari üzemek felhasz- nálhatatlan hulladékai, mind a kommunális hulladék, magyarán a településeken felhalmozódott szemét. A szemét likvidálását a Jövőben nem égetéssel, hanem osztályozó módszerrel kívánják megoldani, mert ez kevésbé káros a környezetre. Nagy osztályozók építését tervezik Nyitrán ÍNitra), Trnavában, Érsekújváron, Komáromban (Komárno) és a Csallóközben. Hogy ha valamiről nem veszünk tudomást, ha nem beszélünk róla, akkor az nincs is. Valahogy így voltunk hosszú ideig a környezetvédelemmel, pontosabban a környezetszennyezéssel is. Nyugtattuk a lelkiismeretünket, s önigazolásként különféle elméleteket találtunk ki. Mi az iskolában például azt tanultuk, hogy mfg a kapitalizmusban a tőkés salát, öntis érdekeit szem előtt tartva nem törődik á természeti környezettel, a szocializmusban — mivel az üzem a népé. a dolgozóké — a természetvédelem is más alapokon nyugszik, tgy a helyzet kevésbé veszélyes. Ez elméletnek megteszi, a valóság azonban, sajnos, mást mutat; nálunk is van környezetszennyezés. Sőt, Csehszlovákiában ez napjainkra olyan méreteket, öltött és olyan károkat okozott, hogy a folyamatot már csak óriási erőfeszítések árán lehet megállítani, mérsékelni. Ogy is fogalmazhatnék, hogy éjfél előtt öt perccel vagyunk, s nem tudom, van-e még öt percünk. Mielőtt még bárki is rám fogná, hogy túlzottan pesszimista vagyok, a szlovák kormányra hivatkozom, amely Szlovákia területén nyolc körzetben nyilvánította a természeti környezet szennyezettségét katasztrofális mértékűnek, gyors intézkedéseket sürgetve ezeken a területeken. Eleddig a közvélemény meglehetősen keveset tudott ezekről a problémákról. Pedig mindenképpen szükség van a lakosság tájékozottságára, mert csak így lehet meggátolni természeti környezetünk tönkretételét. Az állampolgároknak joga, hogy védjék a természetet, de az is, hogv ellenőrizzék és felelősségre vonták a mulasztásokat elkövető vezetőket, hogy alkalomadtán fellépjenek e mulasztások ellen. Csak a széles körű társadalmi ellenőrzés garantálja. hogy a jövőben nem fordul elő annyi környezetszennyeződés. mint eddig. Tény az, hogy nekünk, állampolgároknak is meg kell változnunk. Fele’ősséget kell éreznünk környezetünkért, s ennek legelemibb megnyilvánulása. hogy telhasználhatatlan permet- vagy mosószerünket, a fáradtolajat és egyéb háztartási hulladékot nem öntjük a házunk előtt csörgedező patakba, a falut szelő folyócskába, de még a szántóföld szélére sem. Háromrészes rinortsorozatunkban megpróbálunk környezetvédelmi helyzetképet adni Szlovákiáról, különös tekintettel néhány olyan körzetre, ahol a szennyezettség katasztrofális mértékű. Már előre elárulhatjuk, hogy a kép nem lesz rózsás, de mindenképpen ismernünk kell a kórt ahhoz, hogy gyógyítani tudjuk. Szembe kell néznünk a valósággal, mert a tények elkendőzése csak ronthat a helyzeten. S reméljük azt, hogy az a bizonyos öt percünk még van! «
