Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-30 / 48. szám

A XXL századra készülnek

Fizika vagy számítógép?

Matematika-fizika tagozatos osztályunk négyötöde humán szakokra Jelentkezik — adja tudtomra Radi Zsolt IV. A-s tanuló.

Délután zsúfolt a programja, •matematikaóráról kell kilopnom. A Komáromi (Ko- márno] Magyar Tannyelvű Gimnázium fizikai szertárában ülünk. A szomszédos helyiségből dr. Ipóth Barnabás fizikatanár hangja szűrődik ót, az - ő keze alól került ki a legtöbb jó fizikus. Említhetjük a tavaly érettségiző Kis Petik Katalint, aki sikeresen szerepelt az országos olimpián, s előkelő helyet szerzett a nemzetközin is.

— Most ö a példakép — bizonygatja Zsolt. — Ipóth tanár volt, aki elsőben engem is nyakon . csípett, s a fizika szerelmesévé tett. Bekapcsolódtam a magyar- országi Kömal (Középiskolai Matematikai Lapok) versenyébe, ahol az elsők között végeztem. Aztán következett a hazai fizikai olimpiák sora. Legnagyobb sikerem a tavalyi kerületi versenyen elért harmadik helyezésem, s az országos döntőben való részvétel.

— Ogy tudom, a fizika mellett a számítástechnika a kedvenced.

— Még mielőtt a fizika kezdett volna komolyabban érdekelni, a számítógéppel foglalkoztam inkább. Vesszőparipám volt, s ma is az. Szakkörbe járok, a választható szaktantárgyam is a számítástechnika. így dilemma elé kerültem: Prágában számítástechnikára jelentkezzem-e, ahogy az osztályfőnökömnél be van jegyezve, vagy Bratislavába tudományos fizikára? A fizika azért is vonz, mert igen gyakorlatias tudományág. Még máig nem döntöttem véglegesen.

Zsoltból nem kell harapófogóval húzni a szót. Beszél magáról anélkül is, mesél az érdeklődési köreiről, rálátásairól.

— Nem vagyok konzervatív, vonz minden, ami új. Zenében az új divatirányzatokban, a képzőművészetek területén az avantgarde-ban látok nagy fantáziát. A krónikus időhiány okozza, hogy kevesebbet olvasok, mint amennyit szeretnék. Sok szakkönyvet, folyóiratot futok át, imádom Robert Merle regényeit, a valóság és a tudományos fantasztikum sajátos kevercsét -műveiben. A sci-fiből viszont már kinőttem.

Hifi-mániában szenvedek, a kiváló minőségre mindig vevő vagyok. Hangzásban, látványban egyaránt. Ismerőseim körében sok videókészülék akad, hozzájuk járok videózni Szeretem az izgalmakat, ezért a horror számomra igazi csemege. A pornót ízléstelennek tartom, de ' a szexfilmeket nem vetem meg.

— Véleményed szerint mi lehet az oka, hogy egy húszfős matematika-fizika osztályból mindössze hatan jelentkeznek műszaki pályára?

— Szerintem a műszaki pályákra sokkal többen Jelentkeznének, ha manapság másképpen értékelnék a műszaki értelmiséget. A társadalmi megítéléssel van baj. Egy doktor, egy filozófus méltóságteljesebb cím, mint a mérnöki. S itt jut eszembe a reál-humán viszony egy kirívó ellentmondása. Egy matematikustól, fizikustól jó néven veszik, ha ért az irodalomhoz, miért nem lehet természetes ez fordítva is? Hányszor hallani humán végzettségű hírességek szájából az olyan jópofaságokat, hogy „utáltam a számtant“, meg „mindig is gyönge voltam matematikából“. Fontos lenne, ha a humán beállítottságú emberek a világot egy kicsit a ’műszaki tudományok szempontjából is tudnák érteni és értékelni.

D. Kovács József

elmélkedéseim

A kor körvonalairól

Nem igaz, hogy én: csakis Én létezem. És a világ, mint passzív ős-test, befogadja a kezdeményezéseimet. Tény, hogy minden ember egy kicsit külön világ is, de ezen túl a tudat síkján egymáshoz is tartozunk. Befolyásoljuk egymást. S ami az általánosság szintjén történik, azt az emberiség korának vagy történelmi korszaknak nevezzük. Igen. Vannak korszakok, mikor a felszínek viadalai nagyon is befolyásolják a mélyáramlatokat.

Ma az utca emberét lenyűgözik a különböző társadalmakban bekövetkező változások. És ha csupán idelg-órálg, de eltöprengve a történéseken megfeledkezik az ember önmagáról. Tehát létezésünket nemcsak mi magunk szabjuk meg önmagunknak, hiszen a külső hatások is határozhatnak helyettünk. Nem titkolhatjuk el azt a tényt, hogy a kor — amelyben létezünk —• befolyásolja tetteinket s a közérzetünket.

(Letűnt korok műemlékeit szemlélem. Magam elé terítem a város középkori térképét, és Ismereteim segítségével elhitetem magammal, hogy megbízhatóan eligazodom a letűnt i- dőkben.)

De vajon mit kezdjek a jelenemmel? A századom ama évtizedeivel, melyek nekem adattak. Ama Időszakasszal, amelyről annyit tudok, éspedig az UNESCO adatai alapján, hogy naponta átlagosan háromezren pusztulnak el a regionális harctereken, és mindannyian azt gyanítjuk, hogy a világbékét a helyi érdekű háborúskodásokkal fizetjük meg. Az éhezők, az örök-kiszolgáltatottak százmillióinak földhöz tapasztó válósága az én mi- voltomat is sérti. Majd egy másik adat. Az utóbbi öt esztendőben Földünkön nem kevesebb, mint hatszáz könyvet tiltottak be. Köztük Hemingway és Shakespeare művei/t.

No, ez a kor adatott meg nekem, mondhatom epésen. Szerencsétlenül nehézkes kor. Két szappanreklám közben megtudjuk, hogy újabb repülőgépet raboltak el, Az esti tv-híradóhan izgalmas fejleményekről hallok, s látom az eseményeket. Európai békéhez szoktatott érzékszerveim eltompul óban. A második híradásban már a repülőgép- rablás hírét elnyomja egy emlékezetes természeti katasztrófa. Itt és itt: húszezer kárvallott. A halottak számát hat- nyolcezerre becsülik. De virradatkor a rádióhírek élén két államcsíny küzd az elsőségért. A kormány néhány tagja megszökött, a többlekről nincsenek megbízható Információk.

Ebben a századvégi kalamajkában nem könnyű kiigazodni. S a felszíne» szemlélődő úgy érezheti, hogy a káosz á ttek lnthetetlen.

Én elhitetem magammal, hogy ebben a kuszaságban valamiféle következetesség van, s a korunkat leginkább a hiányainkon át vagyok képes tetten érni. Elegendő bekapcsolnom a tv-késizüléket. Az első gombnyomás után már borostás képű" beitörő közelit felém. A második gombnyomásra1 már egy ágyjelenet szemtanúja vagyok. Majd utána: képzeletemet felülmúló bűncselekmény történik a szemem előtt. Ilyenkor azon füstölgők, hogy Jó dolgunk lehet itt Európában, ha efféle olcsóságokban keresünk lelki nyugalmat. Meg arra gondolok, hogy évitizedek óta görcsösen védjük kontinensünk békéjét. Pedig mintha valakik még abban ts a segítségünkre lennének, hogy Európa népei se unatkozzanak. importálják a reáliákat és az Illúziókat. Csakhogy ebben az operettvérengzésben van valami kisiklás... Éspedig az, hogy maga a néző Is kilép az utcára, és megfeledkezve arról, hogy imént csak szemlélődő volt, házilag készített bombáját elhelyezi egy forgalmas utca sarkán, vagy behajítja Párizs egyik legzsúfoltabb ét termába, repülőt, esetleg hajót térít el, túszokat szed. Sorolhatnám tovább. Az idegen reáliák és Illúziók egyszer csiaik élni, létezni kezdenek, s követelik ön- magúkét.

Pedig egymáshoz Is tartozunk, még ha minden ember egy kicsit külön világ is. Vajkai Mikiét---------------------------------------- új ifjúság S

Mámor ás valóság

MENJÜNK A KULCSLYUKON ÜT

Azoknak a számát, akik rendszeresen fogyasztanak kábítószert, világszerte mintegy 48 millióra becsülik. A legutóbbi becslés szerint, amelyet a nyugat-európai igazságügy-miniszterek oslói konferenciáján tettek közzé, körülbelül 30 millió ember az indiai kender virágjából nyert hasist és marihuánát, mintegy 4,8 millió ember pedig a kokaint fogyaszt, 1,7 millióra teszik azoknak a számát, akik kokaleveleket rágnak, és kb. ugyanennyien szívnak ópiumot. A bar- biturátok fogyasztóit világszerte 4,8 millióra, az amphetamínokét 2,3 millióra becsülik.

Mi is a kábítószer-jelenség? Betegség? Szocializációs zavar? Bűnözés? Vagy mindez együtt? A különböző szakemberek többnyire más-más véleményen vannak. Az e- gészségügyben dolgozók betegségnek tartják. Az esetek egy részében van valamilyen alapbetegség, ezt kiváltó oknak lehet tekinteni, ennek a kezelésével megszüntethető a kábítószer-fogyasztás és -függőség. Az esetek többségében pedig önálló betegséggé válik. Pszichológiai szempontból nézve a szocializációs zavarnak nevezett előzmények lélektant jelenségek. A kábítószer- fogyasztók az úgynevezett határeset! körképek csoportjával jellemezhetők, ezek a neurózisok és a pszichózisok, vagyis az Idei eredetű kórképek és az elmebetegségek közötti határvonalon helyezkednek el.

A huszadik században a biológiai, kémiai kutatások nyomán a gyógyászat és a kémiai tudományok más területein ‘sok új eredmény született, így több szintetikus kábítószer előállítása is lehetővé vált. Ezek a régmúltból ismeretes természetes kábítószerekkel együtt veszélyhordozók az egyén és a társadalom számára. Természetes eredetű kábítószerek a kábító hatású anyagokat tartalmazó növények, amelyekből kémiai úton kivonható a gyantájuk vagy alkaloidjuk. A mesterségesen előállított kábítószerek három csoportba oszthatók.

a) hallucinogének (pl. LSD, STD stb.};

b) a központi idegrendszer izgatól;

c) a központi idegrendszer depresszánsai (altatók, nyugtatók stb.).

Ide tartoznak még a különböző szerves oldószerek (ragasztók) és bizonyos gyógyszerek,. amelyek alkohollal keverve hallu- cinációkat okoznak.

A kábítószernek a gondolkodásra és a viselkedésre gyakorolt hatását Jól szemlélteti egy ősi perzsa anekdota: Éjjel három vándor érkezik a városkapuhoz, mely azonban zárva van. Az ópiumszfvő azt mondja: „Feküdjünk itt le a földre, és csavarozzunk be pokrócunkba. Reggel kinyitják a kaput, és bemegyünk.“ Az alkoholista ordítva mondja: „Csak nem fogunk Itt kint éjszakázni! Betörjük a kaput. Indulás!“ A' hasisélvező unottan szól: „Minek betörni? Menjünk a kulcslyukon át, elég tágas az hármunknak, még a tevéket Is bevihetjük.“ A történet önmagáért beszél, magyarázni, azt hiszem, nem kell.

Miért is szokik rá valaki a kábítószerre? A narkósok korai személyiségfejlődését a kortársaikéval összehasonlító vizsgálatokból kitűnt, hogy akik rászoktak a kábítószerre, korábban több iskolai kudarccal küszködtek, robbanékonyabbak voltak kudarchelyzetekben, s egy olyan sajátos depressziós személyiségzavarban szenvednek, amely a viselkedésben nem mindig nyilvánul meg, hanem1 lappangó formában jelentkezik. A drogfüggőség kezdetekor pedig nagyon gyakori a családtól való elszakadás, valamely családtag súlyos ’ betegsége, halála, esetleg éppen az erélyes, durva környezeti válasz, amely a saját viselkedésük következménye.

Magyarországi felmérések szerint a kábítószer-fogyasztók valamennyien fiatalok, sót az egyre fiatalabbak köréből kerülnek ki. Ma a visszaélések kezdete 10—14 éves korra esik, a rendszeres fogyasztók átlag- életkora pedig 15—18 év. Egyre nagyobb közöttük a lányok aránya, a nyolcvanas évekre már elérte a harminc százalékot.

Egyes kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a mai fiatalok egy „drogorientált“ társadalomban nőnek fel, ahol az emberek állandóan tablettákat, altatót, nyugtatót, fogamzásgátlót szednek. Ebben a kulturális atmoszférában játszódnak le a serdülőkor válságos jelenségei, konfliktusai. Ebben él a kamasz hangulathullámzásaival, a testi fejlődésével kapcsolatos aggodalmaival, kísérletezési vágyával, hogy problémáit megismerje, én-határait kipróbálja vagy fellazítsa. Más kutatók szerint a drogszedő fiatalok két fő csoportra oszthatók: intellektuális és élvező típus. Az intellektuális típus a hivatalos társadalmi értékekben csalódva egy különleges lelki- állapotban keresi az élet értelmét. Az élvezőt a szer közvetlen hatásai vonzzák. Sokan csak azért veszik be egyszer-kétszer, hogy kipróbálják önmagukat, pedig ez a kísérletezés is tragédiába torkollhat.

A drogszedés sok fiatal számára csak kaland, amit egyszer-kétszer megpróbál, aztán abbahagy. Az Is előfordul, hogy több hónapos szedés után nagyobb megrázkódtatás hatása révén gátolja az önkontrollt és agresszív, antiszociális magatartáshoz vezet. Hosszú távon akadályozhatja a fejlődést, a problémák valódi megoldása helyett olcsó és veszélyes álmegoldást nyújt, Különösen az oldószerek (ragasztók) váltanak ki eufórlás közérzetet, oldják a szorongást és a gátlásokat, feledtetik a sikertelenséget. Egy tizenéves szipuzó a következőképpen számol be: „Amikor a műanyag zacskót a fejemre húztam, tudtam, hogy Erika nem szeret, sót ki sem állhat, A ragasztótubus tartalmát a zacskóba nyomtam, nagyokat lélegeztem, közbeu a zacskót egy pillanatra lehúzva a fejemről, nagyokat kortyoltam a fekete címkés cseresznyepálinkából ... Vissza a zacskót, mély lélegzet... Éreztem, hogy Erika szeret, láttam, Jön felém mosolyogva, ruha nélkül. Elszégyelltem magam... Én is tépni kezdtem magamról a ruhát... Amikor elmúlt az álom, a pínceajtóban egy Idősebb pizsamás ember mellett egy rendőr állt, és merően néztek. Félmeztelenül, a ragasztó arcomra száradt hártyájával, amely húzta az arcbőrömet, fura figura lehettem.“ Hogy ez a fiatal ezek után mit élt át, azt hiszem, nem szorul magyarázatra.

Egy pszichológus kutató azt mondja, hogy az ilyen gyerekek nagymértékben sikertelenek. Negatívan élik át az életet, a ki-- egyensűlyozottság állapotába csak serkentővel, kábítóval vagy alkohollal képesek eljutni.. Így kompenzálnak, és ezzel érzik magukat másokhoz hasonlóknak.

A kudarcokkal átélt gyermekkor két folyamatot indít el: a sikertelenséget kivetítik az őket körülvevő világra, aminek az a következménye, hogy körülöttük valóban tönkremegy minden. Az előzmények millió kicsi dologból tevődnek össze. Család, iskola, barátság. Bizonyos élményeket nem úgy dolgoznak fel, mint a nagy átlag. Ezt maguk is hamar észreveszik, és bizonygatni akarják, hogy nem lógnak ki a sorból. Ekkor nyúlnak gyógyszerhez, többnyire azért művelik csoportosan, mert keresik a magukhoz hasonlókat. A csoport védelmet nyújt a másság ellen. A drog egy Ideig felment a felelősség alól, illetve megszabadít a negatív élményektől, a szorongató, titkolt kudarcoktól.

A kábítószer-fogyasztóknál és az alkoholistáknál gyakori előzmény a személyiségfejlődés korai zavara. Mindkét esetben a szerektől való függőség roncsolja az emberi kapcsolatokat, a szesz és a drog ezt a zavart próbálja Időlegesen Javítani. A drog azonban sokkal inkább rabjává teszi a beteget, biológiai okoknál fogva a függőség súlyosabb, emiatt az elvonási tünetek kínzóbbak. A drog beépül a sejtek anyagcseréjébe, másfelől pedig tényleges pszichológiai szükségleteket old meg. A ragasztószereknél testi függőség ugyan nem alakul ki, de bizonyos Idő után megkezdődik a leépülés. Az illető nem tanul, nem dolgozik, emberi kapcsolatait pedig egyre inkább a szer megszerzése, illetve élvezete határozza meg.

Társadalmi szempontból megközelítve a problémát, megállapíthatjuk, hogy a társadalmi-történelmi szféra összekapcsolódik a személyiségfejlődés zavaraival. A mai serdülők szülei sokféle károsodást szenvedtek a negyvenes években, és kevés esély volt arra, hogy magukból a szülőkből egészséges és harmonikus emberek váljanak. Manapság sok minden futószalagon megy —- a gyerekszülés, a gyermeknevelés, az oktatás, s a kulturális fogyasztás szinte tömegcikké vált. Nagyon durva értékváltozások tapasztalhatók. Több szakember véleménye szerint a család válságban van, nagyon sok a válás. Terjednek a személytelen élvezetek, a tévé, a video, a diszkó. Hiánycikk az Igazi közösség, jó közösségi tag pedig csak az tud lenni, aki egészséges, ennek előfeltétele viszont, hogy stabil, egészséges ás harmonikus emberek neveljék.

Sokáig a kábítószer-fogyasztásról nyilvánosság előtt nem esett szó, abban a hitben, hogy ha minél kevesebbet hallanak róla a fiatalok, annál kisebb a veszélye az elterjedésének. A gyakorlat, sajnos, rácáfolt erre az állításra. Nagyon lényeges előrehaladás volna, ha a fiatalok felvilágosítását már az alapiskolák felső tagozatán elkezdenék. Ezt, persze, a pedagógusok képzésének kellene megelőznie. Komplex programmá kell válnia a gyógyult drogfogyasztók társadalmi beilleszkedését segítő akcióknak. Csak akkor lehetünk biztosak benne, hogy nem esnek vissza, ha megtalálták helyüket a társadalomban, vannak életcéljaik és érzelmi kötődéseik, 0a nem hiányzik náluk az egzisztenciális háttér.

Dr. Bordás Sándor