Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-23 / 47. szám
Van miről tárgyalnunk 2 Tanácsok — SZISZ-alapszervezetek alakításához 3 Sulikalauz 4 Mámor és valóság 5 Hat nap 6 0 „csak" énekelni akar 8 A múzeumok városa 9 Fel a fejjel 12 N í v ó d í j Ha egy szép, ú] épületet lát az embeT fl«, mindig felderül a szíve, s örömmel konstatálja, hogy lám-lám, tudunk mi is, a mi építőművészeinknek sem kell a szomszédba menniük ötletért, fantáziáért, s építészeink Is tudnak kivitelezni. Legfeljebb ürömként megmarad az emberben a felderülés közepette is, hogy vajon miért Jön elő az ötlet olyan ritkán, miért lát napvilágot oly lassan az alkotás. Hatványozott érdeklődéssel olvassa az ember fia a hírt, amely olyan valakiről vagy valamiről szól, akit (amit) már ő is látott, ismer, netán valamilyen érzelmi szálak is kötik az írás alanyához. Ember fia lévén, így vagyok ezzel én is, s a sok mindenbe, amihez érzelmi szálak is fűznek, bőven belefér egyetlen nemzetiségi színházunk két társulata is. Minden jó hír vele (velük) kapcsolatban egy kicsit megörvendeztet, minden rossz elszomorít, mintha ^ólam is szó volna. ™ Olvasom a hírt, hogy Metsszünk székházának tervezői, kivitelezői és még nem tudom, ki (mij- csodái megkapták az 1987-es év építészeti nívó- díját. Nem hiszem el! Elolvasom a hírt még egyszer, majd érdeklődöm, konzultálok, s kiderül: a hír igaz. Nemcsak a tervezők kaptak nívódíjat, hanem a kivitelezők is, meg mindenki. Miközben azon gondolkodom, hogy most örvendjek vagy szomorkodjam, lassan vad düh kerít hatalmába. Eszembe Jutnak azok az évek, amikor napra kész viccek születtek az építkezés befejezésének újabb és újabb, éveket felölelő terminusairól, a tönkrement dramaturgiai tervekről, az esetleges körülményekről, amelyek közepette kénytelen volt színházunk dolgozni. Majd a megdöbbentő hír tolakszik elő emlékeim közül: életveszélyessége miatt bezárták a Matesz székházát, újra csak tájolhat színházunk. Még tavaly is közel hatszáz kisebbnagyobb átadási hibáról beszéltek az üzemeltetők. Pedig tavaly mintha 1987 lett volna. És egyáltalán nem csillapítja felháborodásomat az, ha végiggondolom, milyen állapotban adattak át 1987-ben a nem nívódíjas, „végrebefeje- zett“ épületek, bár az már nem a színházunk gondja. Neszméri Sándor Moszkva szépe 1988 Nem vétek szépnek lenni Vétek viszont nem észrevenni a szépséget. Kell-e szépségkirálynőt választani a Szovjetunióban vagy sem? Erről a kérdésről megoszlottak a vélemények. Voltak a gondolatnak lelkes hívei, de ellenzői Is. Mégis nagy érdeklődés kíséretében megtörtént a választás. A nem mindennapos eseményre háromszáz hazai és külföldi újságíró akkreditáltatta magát, a döntőt pedig a szovjet tévé egyenes adásban közvetítette. A gyengébb nem eme vetélkedésében 2750 ifjú hölgy, leányzó pályázta meg a szépségkirálynői koronát. Ma már tudjuk, világgá röppent a hír, ki lett a „Moszkva szépe 88“ verseny győztese. Bájos mosolyában, üdeségében, nádszái termetében megannyi szem gyönyörködhetett. Érdekes viták kísérték e versenyt, s ezek így vagy úgy mindig a szépségnél kötöttek ki, de tágabbról megközelítve azt. Szó volt az emberek életviteléről, megfogalmazták, milyennek kéne lennie az esztétikai és erkölcsi ideálnak, de olyan súlyos kérdések is terítékre kerültek, mint például a nők helye a társadalomban.. Elhangzottak gyönyörű, e- gyenesen költői vallomások a szépségről és arról, milyennek kéne lennie korunk asszonyának. Beszéltek arról is, mi gátolja napjaink leányait-asszonyait abban, hogy vonzóbbak, eszményi nők legyenek. A közönség kedvence, Jekatye- rina Csilicsinkova a döntő előtti este így nyilatkozott a jövendő szépségkirálynőről: — Legyen olyan, amilyennek senki sem képzeli. Eredeti, elbűvölő, nem szabványszépség. Ez a szépség ne legyen előre meghatározott keretekbe férő, de általános div^teszmény se. Tudja magát szépen kifejezni, ha kinyitja a száját, ne legyen minden második szava „nu“ és „vöt". Ismerje a népművészetet és egyformán tudja járni a népi és a modern táncokat. — Megtiltanám minden szovjet nőnek, hogy Ízléstelenül öltözzék — vélekedett egy további versenyző. — Aki hanyagul öltözve, ápolatlanul jelenik meg az utcán, megbüntetném mondjuk öt rubelre. Ha rajtam múlna, lerövidíteném a nők munkaidejét, hogy annál többet foglalkozhassanak magukkal. A nők legyenek szépek, inspirálóan vonzók, hogy a férfiakat nagy tettekre serkentsék szépségükkel. Ha én lennék a szépségkirálynő, az lenne az „uralkodói“ óhajom, hogy minden nőben a királynőt lássák, tiszteljék. így nyilatkoztak tehát a klirály- nőjelöltek. No és mit mondtak a nézők? ök az ankétokon elsősorban a pályázók öntudatosságára, bátorságára figyeltek fel. Nem volt ebben a versenyben sikam- lósság, pikantéria, izgató erotika, jóllehet izgalomból volt épp elég — különösen a döntő egyenes tévéadása alatt. Nem volt könnyű szépségkirálynővé lenni, az utolsó három forduló ugyancsak próbára tette a jelölteket. A szép mosoly, pózolás kevésnek bizonyult. Mása Ka-, iinylnova mindent hibátlanul és hihetetlenül könnyedén csinált végig. A nem egészen tizenhét éves Mária szinte árasztotta magából nemzedéke üdeségét, lendületét, óptimizmusát. Ebben a nemzedékben még nagy az életkedv, a jövőbe vetett hit, ideáljait még nem tépázta meg senki. Valamennyi újság világgá kürtölte, hogy a döntő után másnap Mária kitűnőre vizsgázott spanyol nyelvből. És ez számára a világ legtermészetesebb dolga volt. Meglehet, hogy Moszkva szépének megválasztása sokakat felháborított, vagy legalább kétségeket ébresztett bennük, hogy amikor az átépítés súlyos problémái foglalják el az ország népét, helyénvaló-e ilyen peremkérdésekkel foglalkozni, nem értéktelénrti-e el a fontos kérdéseket, nem tereli-e el a figyelmet, nem köti-e le feleslegesen az értékes energiát, van-e egyáltalán az Ilyen szeszélyes ötletekre idő. Hadd 1 hivatkozzunk az íróra, drámaíróra, Viktor Rozovra. Élni kell minden korban. Nem szabad elragadtatni magunkat, ha a múltról van szó. Sokak érzik magukat az események által érintve, és a történelmi hibák láttán ügy vélik, az egész élet is egy tévedés lehet. Viktor Rozov saját életét visszapergetve megállapította, hogy boldognak mondhatja magát, jóllehet a hazájában zajló események létében érintették őt. De minden korban, amelyben élt, megtalálta a maga .örömét, örülni kell az életnek és értékeit nem szabad eldobni, nem szabad fölöttük elslklani — mert éppen ezek tartják fönt az embert a legnehezebb percekben. ' • A szépség, a játék adta öröm is ilyen érték. Nem szabad leki- cslnyelléni. Mindenképpen jobb példája az erők, az ügyesség, a nemesség összemérésének, mint például a kábítószer mámorába merülve keresni a feloldódást, az örömet. Lényünk tökéletesítésére törekedni, szépségünkkel veteked1 ni nem bűn. A bűn: nem meglátni a szépséget.
