Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-16 / 46. szám

100 éve született A LEGENDÁS CÁPA November 19-én lesz száz éve, hogy meg­született a sakk egyik legnagyobb egyé­nisége és sorrendben a harmadik világbaj­noka, Jósé Raul Capablanca, a legendás Capa. Hat évig (1921—1927 között) ült a sakkvilágba jnokl trónon, de még évekkel utána Is a közönség kedvence és a nagy nemzetközi sakktornák Ismert alakja volt. Bohém viselkedésével legalább annyi el­lenséget, mint csodáiét szerzett magának, de hogy sakkzseni volt, ahhoz nem fér kétség. Csodagyerekként indult. Édesapját figyel­ve tanult meg sakkozni, és a krónikások feljegyezték, hogy már ötéves korában le­győzte honfitársát, Iglesias kubai nagy­mestert. Vagy: tizenkét éves korában ku­bai bajnok lett, miután legyőzte Corsót. Három évvel később szülei az Egyesült Ál­lamokba, a Kolumbiai Egyetemre küldték tanulni. A tanulásban nem jeleskedett, be sem fejezte az egyetemet, de annál többet foglalkozott a sakkal. Rendszeres látoga­tója volt a Manhattan Sakk-klubnak, és egy New Yorki villámtornán első lett, meg­előzve a hivatalban levő világbajnokot,. E- manuel Laskert is. Igaz, tőle kikapott. A sikert követően egy nagy szimultán turnén vett részt az Államokban. A 130 játszma közül csak kettőt veszített, és két­szer döntetlenre játszott. Ez volt a beve­zetője az USA bajnokával, a híres Frank Marshall-lal vívott párviadalának, amelyben 8:1 arányban győzött tizennégy döntetlen mellett. Ez a győzelem nyitotta meg előtte áz utat a világ legnagyobb tornáira, 1911- ben győzelmet aratott a San Sebastlan-i viadalon, ahol ott voltak a világ legjobb sakkozói, élükön a világbajnok Emanuel Laskerrel. Megint csak tőle kapott ki. 1913 —14-ben három tornát nyert az Egyesült Államokban, szülővárosában. Havannában másodikként végzett. Egy csapásra a kö­zönség kedvence lett. London, Párizs, Ber­lin, Bécs, Karlovy Vary (!), Pétervár tap­solt neki. Éppen pétervárl turnéján Ismer­kedett meg az orosz sakkiskola akkori leg­nagyobb tehetségével, Alekszandr Aljehln- nel, és egy életre szóló barátságot kötöt­tek. Furcsa játéka a sorsnak, hogy 1927- ben éppen Aljehin fosztotta meg őt a vi­lágbajnoki címtől. Ugyancsak csiklandós a történet, ahogy a világbajnoki címhez jutott. Elődje, Las­ker mindenki másnál hosszabb ideig, hu­szonhét esztendeig volt a világbajnoki cím birtokosa. Védekező stílusának mély, böl­cseleti alapja volt. Senki sem vonta két­ségbe, hogy a századvégen és a századelőn (1894—1921 között) ő a legjobb a királyi játékban. Capablanca is csak némi fur- fanggal, és nem a legtisztább módon vette el tőle a címet. A húsz évvel fiatalabb kubai, a világ­bajnoki cím várományosa elhíresztelte, hogy honfitársai húszezer dolláros díjalapot a- jánlottak fel, amelyből tizenegyezer dollár Laskert illeti meg, tekintet nélkül a vias- kodás kimenetelére, de ezt csak azzal a feltétellel kaphatja meg, ha a páros mér­kőzésre Havannában kerül sor. A havannai sakkbarátok híresek voltak bőkezűségük­ről, valószínűnek tűnt, hogy készek mélyen a zsebükbe nyúlni híres szülöttük valószí­nű megkoronáztatása érdekében. Lasker lépre ment, még arról a korábbi igényé­ről is lemondott, hogy egyetlen győzelem­többlettel nem lehet egy világbajnoki vias- kodást megnyerni, és ráállt egy Havanná­ban, januárban kezdődő, huszonnégy játsz- más világbajnoki viadalra. Ojabb és újabb huzavonák után kiderült, hogy a kubai szervezők alig háromezer dollárt biztosítanak a számára azzal, hogy minden költséget is magának kell fedez­nie, de Lasker a közvélemény nyomására már nem léphetett vissza. A legkomiszabb mégis az volt, hogy a halogatás miatt a páros mérkőzés január helyett csak már­cius 15-én kezdődhetett meg, amikor Ha­vannában 32 Celsius-fokot mérnek árnyék­ban. Capablancával talán a húszévi kor- különbség ellenére is elbírt volna, a ha­vannai hőséget azonban képtelen volt el­viselni a nem éppen legegészségesebb nagy­mester. Szánalmas kudarcot vallott. Tizen­négy játszmából szörnyű hibákkal négyet elveszített, és egyetlenegyet sem tudott megnyerni. Negyedik veresége után, súlyo­sodó májbaja miatt orvosi tanácsra sür­gősen távozott a számára életveszélyes Ha­vannából, tíz játszmával megkurtítva a pá­ros mérkőzést. A sakk történetében ez volt az első eset, amikor kulisszák mögötti fondorlattal került valaki a világbajnoki trónra. Az u- tóbbi években viszont elég gyakran elő­fordult Ilyesmi. Laskerre senki sem nehez­telt megfutamodása miatt, igaz, még so­káig a csúcson maradt. A cím elvesztése után háromszor is megelőzte nemzetközi tornán Capablancát. A nagy öregről jegyez­ték fel, hogy 1935-ben, havanhetedik élet­évében egy moszkvai tornán csak fél pont­tal szorult az elsőséget megosztó Botvinnik és Flohr mögé. Ráadásul megelőzte és meg is verte a korábbi világbajnok Capablan­cát. Capablancának is megbocsátották, hogy nem éppen a legsportszerűbb módon jutott a világbajnoki cím birtokába, annál is in­kább, mert volt valami személyi varázsa, különösen a nők bálványozták. Magas, szálfa termetű, megnyerő külsejű férfi volt, aki élvezte az élet örömeit. A sakk mellett a lovaglás, a tenisz és a tánc nagy kedvelője volt. Ahol megjelent, min­dig a társaság középpontjába került. Sze­relmi botrányairól legalább olyan híres volt, mint sakkgyőzelmeiről. Mivel a játék akkoriban még a legnagyobb sakkozóknak sem biztosított fényűző életet, máshol kel­lett anyagi fedezet után , néznie. Először egy gazdag honfitársnőjéf, másodszor egy még gazdagabb orosz hercegnőt veit fele­ségül. Rendszertelen életmódjának követ­kezményeként korán jelentkezett szívbaja, amely végül is végzett vele. A sakktábla mellett érte a halál. A legenda szerint any- nyira bosszankodott két jámbor amatőr bábtologató gyenge játékán, hogy egy iszo­nyatosan rossz lépés láttára megrepedt a szive. Mindezek ellenére nagy sakkozó volt, géniusz. Különösen kristálytiszta játékáért becsülték nagyra. Ereje a gyors és tiszta látásban, a biztos pozícióérzékben, az el­lenfél minden kezdeményezését hidegvérrel elhárító védekezésben rejlett. Állásai ellen — ha formában volt — nem vezethettek eredményes rohamot, mert játszmáiból az áttekinthetetlen bonyodalmakat eleve kikü­szöbölte. Mindig feltétlenül a legjobb hú­zásokkal nyerte meg versenyeit. Egyike volt az elsőknek, ha nem ő az első, aki szinte rendszerelméletbe ágyazta a sakk­művészetet. Innen származik a már-már gépies könnyedségű játéka, az erő olykor láthatatlan fölénye, mert nem egy lépés váratlan fordulatával, hanem folyamatos stratégiával került észrevétlenül előnybe, hogy azt aztán nagyon is észrevehetően fokozza a győzelemig. Rendkívül lusta ember hírében állt, nem sok hajszála hullott ki az elméleti kuta­tásokban. Kmoch nemzetközi mester tanú­sága szerint, még a függő játszmái elem­zésére is csak úgy volt hajlandó, ha más­valakit ültethetett a sakktábla mellé, ő maga meg távolabbról szemlélte a segítő­társa tépelődéseit. A sakkharcok idegfeszí­tő bonyodalmait is kerülte, inkább meg fontolt, biztonsági játékra törekedett. Játsz­máit drámának tekintette. A hatvannégy kockán végbemenő küzdelmet a dramatur­gia szabályaiként! egység és következetes­ség jegyében kezelte. Fénykorában tízévenként vesztett egy mérkőzést. Csakhogy Jött egy fiatal zseni, aki szárnyaló lendületével, gyors rögtönző képességével, bátorságával, vakmerőséggel határos húzásaival felülmúlva a merev po­zíciós játékot. 1927 elején egy New York-t tornán még három és fél pontot vert rá fiatal barátjára, Aljehínre. Ősszel Buenos Airesben, a világbajnoki páros mérkőzésen azonban kénytelen volt meghajolni a he­ves ifjú tudása előtt. A hat győztes játsz­mára menő két és fél hónapos viadalon, harmincnégy játszmában 15,5:18,5 pont ará­nyában alulmaradt. Huszonöt mérkőzés döntetlenül végződött, a győztes játszmák 6:3-ra alakultak Aljehin javára, akinek a győzelmét a következő szavakkal érté­kelte a nagy Capa: „Letaglózott a hatal­mas ellenállás, amelybe ütköztem... ez kibillentett egyensúlyomból sportszempont­ból és általában véve is, ami a 27. játsz­mában az emlékezetes tragikus hiba el­követéséhez vezetett. Ezután számomra vi­lágossá vált, hogy a mérkőzést elveszítet­tem.“ Nagyságára vall, hogy saját hibáját is elismerte. A vesztes világbajnoki küzdelem után írta nem kis öngúnnyal: „Az az em­ber, aki túl soká pihen, és nem törek­szik szünet nélkül arra, hogy testét és lelkét ébren tartsa, nehézkes lesz. Elveszti rugalmasságát, testi és szellemi mozgékony­ságát, A hirtelen fellépő nehézségek ellen nem tud kellően védekezni, elveszti küz­dő ösztönét. Verhetetlenség nincs a sakk­ban, mint ahogyan az életben sincs. Min­dennapos munkánk is állandó küzdelem a hibák és tévedések ellen ...“ A cím elvesztése ellenére még sokáig sikeresen sakkozott, Sporttörténett érdekes­ség, hogy 1924-ben, egy New York-i tornán honfitrásunk, a pezinoki születésű Réti Rl- chárd szakította meg nyolc éve tartó ve­retlenségi sorozatát. Aljehin 1941-ben még felajánlotta neki, hogy vívjanak meg újra a világbajnoki trónért, de Capablanca a világháború miatt visszautasította a kihí­vást. Egy évvel később meghalt. Vetély- társa és barátja, a hivatalban levő világ­bajnok a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Elveszítettük a sakk nagy géniuszát, akinek nincs párja.“ De nemcsak ő becsülte ilyen nagyra. Napjaink egyik legkiválóbb sakkozója, a korábbi világbajnok, Anatoli] Karpov nem­csak tanítómesterének, hanem minden idők legnagyobb sakkozójának tartja: „Számom­ra Capablanca maradt minden idők leg­jobbja. Teljesítményének értékelésekor azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy olyan országban, Kubában élt, ahol a sakkozás annak idején korántsem volt annyira nép­szerű, mint például jelenleg a Szovjetunió­ban. Életem első sakk-könyvét, Capablanca játszmáinak gyűjteményét többször nagyon gondosan áttanulmányoztam. Rendkívüli ha­tással volt rám játékstílusa. Ha úgy tet­szik, Capablanca volt az első mesterem.“ Hazájában, Kubában is mélységesen tisz­telik. A Cemetario de Colőnban, Havanna legnagyobb temetőjében van egy sír, ha­talmas sírkövei, mindössze ezzel a felirat­tal: Capablanca. Sohasem hiányzik róla a friss virág. M. J. Softball - először, de nein utoljára A Szocialista Ifjúsági Szövetség program­jában szerepel, hogy felkarolja a nálunk kevésbé Ismert és nem hagyományos spor­tokat. E törekvésből dicséretes részt vállal a SZISZ Komáromi (Komárno) járási Bi­zottsága. Néhány hónappal ezelőtt számol­tunk be a jól sikerült nemzetközi mini- futballtornáról, s máris egy újabb sport­ág, a softball bemutatkozásáról írhatunk. A softball egyébként a nálunk ugyancsak kevésbé Ismert baseball, az amerikai föld­részen hallatlanul népszerű sportág „szelí- debb“ változata. A Spartak Komárno salakpályáján ren­dezett nyugat-szlovákiai softballbemutató rendezője ismét a SZISZ JB volt a Húrba- novól Építészeti Szakközépiskola SZISZ- szervezetével karöltve Az óriási érdeklődés mellett lebonyolított tornán a Bratislavai Közgazdasági Főiskola, a Krnőa TopofCany és a Hurbanovói Építészeti Szakközépisko­la csapatai vettek részt. A torna a bratis­lavai főiskolások sikerével zárult, ami nem is meglepő, hiszen már legalább kilenc éve űzik ezt a sportot, és a szlovákiai él­vonalba tartoznak. Jól szerepeltek a hur- banovólak, tóllehet, még csak rövid ideje játsszák a softballt. Eredmények: Bratislava — Hurbanovo 16:3, Bratislava — TopoíCany 18:0, Hurba­novo — Topoíőany 18:6. A végső sorrend: 1. Bratislava, 2. Hurbanovo, 3. Topolőany. • Szép Attila A Mladá fronta és a Smena futóversenye ARANYÉREM CSAK HÁROM KERÜLETNEK A dél-csehországi Zadov síközpontban megtartották a Mladá fronta és a Smena futóversenyének országos döntőjét, amely a Szocialista Ifjúsági Szövetség testneve­lési naptárának minden évben az egyik legnagyobb ünnepe. Idén az 1975. és az 1974. évfolyam, illetve a legidősebb kate­góriában az 1972—73-ban született fiúk és lányok indultak. Kis szépséghibával kezdődött a döntő. Egy nappal a verseny előtt a Kelet-szlo­vákiai kerületből telefonon közölték, hogy nem vesznek részt rajta, mert nem fértek fel a vonatra. Ez semmiképpen sem iga­zolhatja a távolmaradást, hiszen a SZISZ kerületi bizottságán már hónapokkal előre tudták, mikor lesz a döntő, és épp elég Idejük lett volna arra, hogy gondoskod­janak a helyjegyekről. Ez a hozzáállás kls- s$ lehangoló, ráadásul a rendező Smena munkatársai azt is elárulták, hogy a Ke­let-szlovákiai kerület volt az egyetlen, a- mely a kerületi forduló eredményeit sem Jelentette be. Felmerült a gyanú, hogy nem is volt kerületi forduló. Mindezek ellenére a Mladá fronta és a Smena futóversenye 18. országos döntő­jének 119 résztvevője nagyszerű küzdelmet vívott egymással, no meg a tagolt terep­pel. Aranyérem azonban csak három ke­rületnek Jutott, a Kelet-csehországinak, az Észak-csehországinak és a Közép-szlová­kiainak. A tanulók kategóriájában a cseh országrészek, az ifjúságiak versenyében pe­dig a Közép-szlovákiai kerület győzött. Az éremversenyt is az Észak-csehországi ke­rület nyerte a Közép-szlovákiai és a Kelet­csehországi kerület előtt. A nem hivatalos pontversenyben ugyanez a sorrend alakult ki. Ismét nagyon gyengén szerepeltek a két főváros, Prága és Bratislava képvi­selői. Ivan ChocholouS, a szakköri munka osz­tályvezetője a SZISZ Központi Bizottságán így vélekedik a versenyről: „Még nem szá­moltuk össze, hogy az egyes fordulókban hány fiú és lány állt rajthoz, de feltéte­lezzük, hogy számuk legalább kétszázezer, és ez óriási részvétel. De miért ne lehet­nének többen? Az az érzésem, hogy vala­mennyiünknek az a kötelessége, hogy minél több fiatalt vonjunk be a rendszeres test­nevelésbe. A Mladá fronta és a Smena fu­tóversenye ebből a szempontból eddig is teljesítette és a jövőben is teljesítheti kül­detését: nagy számú fiatal számára teszi lehetővé az aktív mozgást, ráadásul gon­doskodik az egészséges versenyszellemről is azzal, hogy a legjobbak az országos döntőben, küzdenek egymással. Innen már csak egy ugrás a versenyszerű sportolás.“ Szavalt igazolja az egyes korosztályok győzteseinek rövid jellemzése. A Mladá fronta és a Smena futóversenye 18. évfo­lyamának dicsőséglistája: Lányok — 1975. évfolyam (1500 m): Eri­ka Kaplanová (Kelet-csehországi kerület) — 1975. augusztus 24-én született Jablonné nad Orllcí községben, nyolcadikos, a cseh bajnokságon 800 méteren második volt. Nagy példaképe Jarmila Kratochvílová. Lányok — 1974. évfolyam (1500 m): Jitka Krátka (Kelet-csehországi kerület — 1974. február 11-én született, a pardubicei sport­iskola tanulója. Az idei cseh bajnokságon második volt 800 méteren. Ifjúságiak — 1972—73. évfolyam (1500 m): Alena GreSáková (Közép-szlovákiai ke­rület) — 1972. szeptember 6-án született Cadcában, szakmunkástanuló. Aktívan spor­tol a ZVL Kysucké Nővé Mesto egyesüle tében. Korosztályának győztese a Rudé prá- vo Idei futóversenyén. Fiúk — 1975. évfolyam (1500 m): Tornái Helmcih (Észak-csehországi kerület) — 1975. március 3-én született Litvínovban, atléta családban. Édesapja hosszú évekig csehszlovák válogatott atléta volt, de nem Ilyen elkeseredett küzdelmet vívott a győ­zelemért Tornáé Helmich Klodnerrel, aki kénytelen volt megelégedni a 2. hellyel. Mytny felvétele kényszerítette, hogy atletizáljon. A flű ma­gától választotta ezt a sportágat. Fiúk - 1974. évfolyam (1500 m): Tornái Kotas (Észak csehországi kerület) — 1974. május 18-án született, gimnazista Llberec- ben. A futás mellett síel. Példaképei Lewis atlétikában és Zurbriggen a lesiklópályán. Idén második volt a cseh bajnokságon 6- riásműlesiklásban. Ifjúságiak — 1972-73. évfolyam (3000 m): Ján Befto (Közép-szlovákiai kerület) — 1972. december 13-án született Llptovsky Mikulásban, szakmunkástanuló. Tavaly ha­todik volt korosztályában a Mladá fronta és a Smena futóversenyén, fő sportága azonban a sífutás. (pi) * T

Next

/
Thumbnails
Contents