Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-16 / 46. szám
100 éve született A LEGENDÁS CÁPA November 19-én lesz száz éve, hogy megszületett a sakk egyik legnagyobb egyénisége és sorrendben a harmadik világbajnoka, Jósé Raul Capablanca, a legendás Capa. Hat évig (1921—1927 között) ült a sakkvilágba jnokl trónon, de még évekkel utána Is a közönség kedvence és a nagy nemzetközi sakktornák Ismert alakja volt. Bohém viselkedésével legalább annyi ellenséget, mint csodáiét szerzett magának, de hogy sakkzseni volt, ahhoz nem fér kétség. Csodagyerekként indult. Édesapját figyelve tanult meg sakkozni, és a krónikások feljegyezték, hogy már ötéves korában legyőzte honfitársát, Iglesias kubai nagymestert. Vagy: tizenkét éves korában kubai bajnok lett, miután legyőzte Corsót. Három évvel később szülei az Egyesült Államokba, a Kolumbiai Egyetemre küldték tanulni. A tanulásban nem jeleskedett, be sem fejezte az egyetemet, de annál többet foglalkozott a sakkal. Rendszeres látogatója volt a Manhattan Sakk-klubnak, és egy New Yorki villámtornán első lett, megelőzve a hivatalban levő világbajnokot,. E- manuel Laskert is. Igaz, tőle kikapott. A sikert követően egy nagy szimultán turnén vett részt az Államokban. A 130 játszma közül csak kettőt veszített, és kétszer döntetlenre játszott. Ez volt a bevezetője az USA bajnokával, a híres Frank Marshall-lal vívott párviadalának, amelyben 8:1 arányban győzött tizennégy döntetlen mellett. Ez a győzelem nyitotta meg előtte áz utat a világ legnagyobb tornáira, 1911- ben győzelmet aratott a San Sebastlan-i viadalon, ahol ott voltak a világ legjobb sakkozói, élükön a világbajnok Emanuel Laskerrel. Megint csak tőle kapott ki. 1913 —14-ben három tornát nyert az Egyesült Államokban, szülővárosában. Havannában másodikként végzett. Egy csapásra a közönség kedvence lett. London, Párizs, Berlin, Bécs, Karlovy Vary (!), Pétervár tapsolt neki. Éppen pétervárl turnéján Ismerkedett meg az orosz sakkiskola akkori legnagyobb tehetségével, Alekszandr Aljehln- nel, és egy életre szóló barátságot kötöttek. Furcsa játéka a sorsnak, hogy 1927- ben éppen Aljehin fosztotta meg őt a világbajnoki címtől. Ugyancsak csiklandós a történet, ahogy a világbajnoki címhez jutott. Elődje, Lasker mindenki másnál hosszabb ideig, huszonhét esztendeig volt a világbajnoki cím birtokosa. Védekező stílusának mély, bölcseleti alapja volt. Senki sem vonta kétségbe, hogy a századvégen és a századelőn (1894—1921 között) ő a legjobb a királyi játékban. Capablanca is csak némi fur- fanggal, és nem a legtisztább módon vette el tőle a címet. A húsz évvel fiatalabb kubai, a világbajnoki cím várományosa elhíresztelte, hogy honfitársai húszezer dolláros díjalapot a- jánlottak fel, amelyből tizenegyezer dollár Laskert illeti meg, tekintet nélkül a vias- kodás kimenetelére, de ezt csak azzal a feltétellel kaphatja meg, ha a páros mérkőzésre Havannában kerül sor. A havannai sakkbarátok híresek voltak bőkezűségükről, valószínűnek tűnt, hogy készek mélyen a zsebükbe nyúlni híres szülöttük valószínű megkoronáztatása érdekében. Lasker lépre ment, még arról a korábbi igényéről is lemondott, hogy egyetlen győzelemtöbblettel nem lehet egy világbajnoki vias- kodást megnyerni, és ráállt egy Havannában, januárban kezdődő, huszonnégy játsz- más világbajnoki viadalra. Ojabb és újabb huzavonák után kiderült, hogy a kubai szervezők alig háromezer dollárt biztosítanak a számára azzal, hogy minden költséget is magának kell fedeznie, de Lasker a közvélemény nyomására már nem léphetett vissza. A legkomiszabb mégis az volt, hogy a halogatás miatt a páros mérkőzés január helyett csak március 15-én kezdődhetett meg, amikor Havannában 32 Celsius-fokot mérnek árnyékban. Capablancával talán a húszévi kor- különbség ellenére is elbírt volna, a havannai hőséget azonban képtelen volt elviselni a nem éppen legegészségesebb nagymester. Szánalmas kudarcot vallott. Tizennégy játszmából szörnyű hibákkal négyet elveszített, és egyetlenegyet sem tudott megnyerni. Negyedik veresége után, súlyosodó májbaja miatt orvosi tanácsra sürgősen távozott a számára életveszélyes Havannából, tíz játszmával megkurtítva a páros mérkőzést. A sakk történetében ez volt az első eset, amikor kulisszák mögötti fondorlattal került valaki a világbajnoki trónra. Az u- tóbbi években viszont elég gyakran előfordult Ilyesmi. Laskerre senki sem neheztelt megfutamodása miatt, igaz, még sokáig a csúcson maradt. A cím elvesztése után háromszor is megelőzte nemzetközi tornán Capablancát. A nagy öregről jegyezték fel, hogy 1935-ben, havanhetedik életévében egy moszkvai tornán csak fél ponttal szorult az elsőséget megosztó Botvinnik és Flohr mögé. Ráadásul megelőzte és meg is verte a korábbi világbajnok Capablancát. Capablancának is megbocsátották, hogy nem éppen a legsportszerűbb módon jutott a világbajnoki cím birtokába, annál is inkább, mert volt valami személyi varázsa, különösen a nők bálványozták. Magas, szálfa termetű, megnyerő külsejű férfi volt, aki élvezte az élet örömeit. A sakk mellett a lovaglás, a tenisz és a tánc nagy kedvelője volt. Ahol megjelent, mindig a társaság középpontjába került. Szerelmi botrányairól legalább olyan híres volt, mint sakkgyőzelmeiről. Mivel a játék akkoriban még a legnagyobb sakkozóknak sem biztosított fényűző életet, máshol kellett anyagi fedezet után , néznie. Először egy gazdag honfitársnőjéf, másodszor egy még gazdagabb orosz hercegnőt veit feleségül. Rendszertelen életmódjának következményeként korán jelentkezett szívbaja, amely végül is végzett vele. A sakktábla mellett érte a halál. A legenda szerint any- nyira bosszankodott két jámbor amatőr bábtologató gyenge játékán, hogy egy iszonyatosan rossz lépés láttára megrepedt a szive. Mindezek ellenére nagy sakkozó volt, géniusz. Különösen kristálytiszta játékáért becsülték nagyra. Ereje a gyors és tiszta látásban, a biztos pozícióérzékben, az ellenfél minden kezdeményezését hidegvérrel elhárító védekezésben rejlett. Állásai ellen — ha formában volt — nem vezethettek eredményes rohamot, mert játszmáiból az áttekinthetetlen bonyodalmakat eleve kiküszöbölte. Mindig feltétlenül a legjobb húzásokkal nyerte meg versenyeit. Egyike volt az elsőknek, ha nem ő az első, aki szinte rendszerelméletbe ágyazta a sakkművészetet. Innen származik a már-már gépies könnyedségű játéka, az erő olykor láthatatlan fölénye, mert nem egy lépés váratlan fordulatával, hanem folyamatos stratégiával került észrevétlenül előnybe, hogy azt aztán nagyon is észrevehetően fokozza a győzelemig. Rendkívül lusta ember hírében állt, nem sok hajszála hullott ki az elméleti kutatásokban. Kmoch nemzetközi mester tanúsága szerint, még a függő játszmái elemzésére is csak úgy volt hajlandó, ha másvalakit ültethetett a sakktábla mellé, ő maga meg távolabbról szemlélte a segítőtársa tépelődéseit. A sakkharcok idegfeszítő bonyodalmait is kerülte, inkább meg fontolt, biztonsági játékra törekedett. Játszmáit drámának tekintette. A hatvannégy kockán végbemenő küzdelmet a dramaturgia szabályaiként! egység és következetesség jegyében kezelte. Fénykorában tízévenként vesztett egy mérkőzést. Csakhogy Jött egy fiatal zseni, aki szárnyaló lendületével, gyors rögtönző képességével, bátorságával, vakmerőséggel határos húzásaival felülmúlva a merev pozíciós játékot. 1927 elején egy New York-t tornán még három és fél pontot vert rá fiatal barátjára, Aljehínre. Ősszel Buenos Airesben, a világbajnoki páros mérkőzésen azonban kénytelen volt meghajolni a heves ifjú tudása előtt. A hat győztes játszmára menő két és fél hónapos viadalon, harmincnégy játszmában 15,5:18,5 pont arányában alulmaradt. Huszonöt mérkőzés döntetlenül végződött, a győztes játszmák 6:3-ra alakultak Aljehin javára, akinek a győzelmét a következő szavakkal értékelte a nagy Capa: „Letaglózott a hatalmas ellenállás, amelybe ütköztem... ez kibillentett egyensúlyomból sportszempontból és általában véve is, ami a 27. játszmában az emlékezetes tragikus hiba elkövetéséhez vezetett. Ezután számomra világossá vált, hogy a mérkőzést elveszítettem.“ Nagyságára vall, hogy saját hibáját is elismerte. A vesztes világbajnoki küzdelem után írta nem kis öngúnnyal: „Az az ember, aki túl soká pihen, és nem törekszik szünet nélkül arra, hogy testét és lelkét ébren tartsa, nehézkes lesz. Elveszti rugalmasságát, testi és szellemi mozgékonyságát, A hirtelen fellépő nehézségek ellen nem tud kellően védekezni, elveszti küzdő ösztönét. Verhetetlenség nincs a sakkban, mint ahogyan az életben sincs. Mindennapos munkánk is állandó küzdelem a hibák és tévedések ellen ...“ A cím elvesztése ellenére még sokáig sikeresen sakkozott, Sporttörténett érdekesség, hogy 1924-ben, egy New York-i tornán honfitrásunk, a pezinoki születésű Réti Rl- chárd szakította meg nyolc éve tartó veretlenségi sorozatát. Aljehin 1941-ben még felajánlotta neki, hogy vívjanak meg újra a világbajnoki trónért, de Capablanca a világháború miatt visszautasította a kihívást. Egy évvel később meghalt. Vetély- társa és barátja, a hivatalban levő világbajnok a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Elveszítettük a sakk nagy géniuszát, akinek nincs párja.“ De nemcsak ő becsülte ilyen nagyra. Napjaink egyik legkiválóbb sakkozója, a korábbi világbajnok, Anatoli] Karpov nemcsak tanítómesterének, hanem minden idők legnagyobb sakkozójának tartja: „Számomra Capablanca maradt minden idők legjobbja. Teljesítményének értékelésekor azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy olyan országban, Kubában élt, ahol a sakkozás annak idején korántsem volt annyira népszerű, mint például jelenleg a Szovjetunióban. Életem első sakk-könyvét, Capablanca játszmáinak gyűjteményét többször nagyon gondosan áttanulmányoztam. Rendkívüli hatással volt rám játékstílusa. Ha úgy tetszik, Capablanca volt az első mesterem.“ Hazájában, Kubában is mélységesen tisztelik. A Cemetario de Colőnban, Havanna legnagyobb temetőjében van egy sír, hatalmas sírkövei, mindössze ezzel a felirattal: Capablanca. Sohasem hiányzik róla a friss virág. M. J. Softball - először, de nein utoljára A Szocialista Ifjúsági Szövetség programjában szerepel, hogy felkarolja a nálunk kevésbé Ismert és nem hagyományos sportokat. E törekvésből dicséretes részt vállal a SZISZ Komáromi (Komárno) járási Bizottsága. Néhány hónappal ezelőtt számoltunk be a jól sikerült nemzetközi mini- futballtornáról, s máris egy újabb sportág, a softball bemutatkozásáról írhatunk. A softball egyébként a nálunk ugyancsak kevésbé Ismert baseball, az amerikai földrészen hallatlanul népszerű sportág „szelí- debb“ változata. A Spartak Komárno salakpályáján rendezett nyugat-szlovákiai softballbemutató rendezője ismét a SZISZ JB volt a Húrba- novól Építészeti Szakközépiskola SZISZ- szervezetével karöltve Az óriási érdeklődés mellett lebonyolított tornán a Bratislavai Közgazdasági Főiskola, a Krnőa TopofCany és a Hurbanovói Építészeti Szakközépiskola csapatai vettek részt. A torna a bratislavai főiskolások sikerével zárult, ami nem is meglepő, hiszen már legalább kilenc éve űzik ezt a sportot, és a szlovákiai élvonalba tartoznak. Jól szerepeltek a hur- banovólak, tóllehet, még csak rövid ideje játsszák a softballt. Eredmények: Bratislava — Hurbanovo 16:3, Bratislava — TopoíCany 18:0, Hurbanovo — Topoíőany 18:6. A végső sorrend: 1. Bratislava, 2. Hurbanovo, 3. Topolőany. • Szép Attila A Mladá fronta és a Smena futóversenye ARANYÉREM CSAK HÁROM KERÜLETNEK A dél-csehországi Zadov síközpontban megtartották a Mladá fronta és a Smena futóversenyének országos döntőjét, amely a Szocialista Ifjúsági Szövetség testnevelési naptárának minden évben az egyik legnagyobb ünnepe. Idén az 1975. és az 1974. évfolyam, illetve a legidősebb kategóriában az 1972—73-ban született fiúk és lányok indultak. Kis szépséghibával kezdődött a döntő. Egy nappal a verseny előtt a Kelet-szlovákiai kerületből telefonon közölték, hogy nem vesznek részt rajta, mert nem fértek fel a vonatra. Ez semmiképpen sem igazolhatja a távolmaradást, hiszen a SZISZ kerületi bizottságán már hónapokkal előre tudták, mikor lesz a döntő, és épp elég Idejük lett volna arra, hogy gondoskodjanak a helyjegyekről. Ez a hozzáállás kls- s$ lehangoló, ráadásul a rendező Smena munkatársai azt is elárulták, hogy a Kelet-szlovákiai kerület volt az egyetlen, a- mely a kerületi forduló eredményeit sem Jelentette be. Felmerült a gyanú, hogy nem is volt kerületi forduló. Mindezek ellenére a Mladá fronta és a Smena futóversenye 18. országos döntőjének 119 résztvevője nagyszerű küzdelmet vívott egymással, no meg a tagolt tereppel. Aranyérem azonban csak három kerületnek Jutott, a Kelet-csehországinak, az Észak-csehországinak és a Közép-szlovákiainak. A tanulók kategóriájában a cseh országrészek, az ifjúságiak versenyében pedig a Közép-szlovákiai kerület győzött. Az éremversenyt is az Észak-csehországi kerület nyerte a Közép-szlovákiai és a Keletcsehországi kerület előtt. A nem hivatalos pontversenyben ugyanez a sorrend alakult ki. Ismét nagyon gyengén szerepeltek a két főváros, Prága és Bratislava képviselői. Ivan ChocholouS, a szakköri munka osztályvezetője a SZISZ Központi Bizottságán így vélekedik a versenyről: „Még nem számoltuk össze, hogy az egyes fordulókban hány fiú és lány állt rajthoz, de feltételezzük, hogy számuk legalább kétszázezer, és ez óriási részvétel. De miért ne lehetnének többen? Az az érzésem, hogy valamennyiünknek az a kötelessége, hogy minél több fiatalt vonjunk be a rendszeres testnevelésbe. A Mladá fronta és a Smena futóversenye ebből a szempontból eddig is teljesítette és a jövőben is teljesítheti küldetését: nagy számú fiatal számára teszi lehetővé az aktív mozgást, ráadásul gondoskodik az egészséges versenyszellemről is azzal, hogy a legjobbak az országos döntőben, küzdenek egymással. Innen már csak egy ugrás a versenyszerű sportolás.“ Szavalt igazolja az egyes korosztályok győzteseinek rövid jellemzése. A Mladá fronta és a Smena futóversenye 18. évfolyamának dicsőséglistája: Lányok — 1975. évfolyam (1500 m): Erika Kaplanová (Kelet-csehországi kerület) — 1975. augusztus 24-én született Jablonné nad Orllcí községben, nyolcadikos, a cseh bajnokságon 800 méteren második volt. Nagy példaképe Jarmila Kratochvílová. Lányok — 1974. évfolyam (1500 m): Jitka Krátka (Kelet-csehországi kerület — 1974. február 11-én született, a pardubicei sportiskola tanulója. Az idei cseh bajnokságon második volt 800 méteren. Ifjúságiak — 1972—73. évfolyam (1500 m): Alena GreSáková (Közép-szlovákiai kerület) — 1972. szeptember 6-án született Cadcában, szakmunkástanuló. Aktívan sportol a ZVL Kysucké Nővé Mesto egyesüle tében. Korosztályának győztese a Rudé prá- vo Idei futóversenyén. Fiúk — 1975. évfolyam (1500 m): Tornái Helmcih (Észak-csehországi kerület) — 1975. március 3-én született Litvínovban, atléta családban. Édesapja hosszú évekig csehszlovák válogatott atléta volt, de nem Ilyen elkeseredett küzdelmet vívott a győzelemért Tornáé Helmich Klodnerrel, aki kénytelen volt megelégedni a 2. hellyel. Mytny felvétele kényszerítette, hogy atletizáljon. A flű magától választotta ezt a sportágat. Fiúk - 1974. évfolyam (1500 m): Tornái Kotas (Észak csehországi kerület) — 1974. május 18-án született, gimnazista Llberec- ben. A futás mellett síel. Példaképei Lewis atlétikában és Zurbriggen a lesiklópályán. Idén második volt a cseh bajnokságon 6- riásműlesiklásban. Ifjúságiak — 1972-73. évfolyam (3000 m): Ján Befto (Közép-szlovákiai kerület) — 1972. december 13-án született Llptovsky Mikulásban, szakmunkástanuló. Tavaly hatodik volt korosztályában a Mladá fronta és a Smena futóversenyén, fő sportága azonban a sífutás. (pi) * T
