Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-16 / 46. szám

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------l_új ifjúság 5l

TOVÁBB! DE HOL, HOGYAN?

Az 1988/89-es tanévben a Szlovák Szocialista Köztársaságban több mint 85 000 tanúié fejezi be az alapiskolát, és folytatja tanulmányait a középiskolák első évfolyamában. Érthet^ tehát, hogy ezekben a hetekben a „végső döntés“ lázában élnek az alapiskola utolsó évfolyamát látogató tanulók, de szüleik és pedagógusaik Is. Ez a felfokozott hangulat hűen tükröződik a tömegkommunikációs eszközök munkájában Is, hiszen a sajtóban, a rádióban, a televízióban szinte naponta foglalkoznak a pályaválasztás kérdéseivel. Mindez a segíteni akarás szándékával történik, hiszen míndannylunk közös érdeke, hogy az életük első, jelentőségét tekintve az egyik legfontosabb döntése előtt álló fiatalok helyzetét Ilyen módon is Igyekezzünk megkönnyíteni.

A végzős tanulóknak saját sorsukról kell dönteniük, ami életkorukat tekintve elképzelhetetlen a szülők, a pedagógusok és az egész társadalom hatékony segítsége nélkül. Pályaválasztásukban tükröződniük kell az egyéni képességeknek, adottságoknak, elképzeléseknek, valamint a társadalmi igényeknek és lehetőségeknek. A helyes pályaválasztást tehát a szubjektív (az egyén képességei, érdeklődési köre, vágyai, a szülők, pedagógusok és barátok tanácsai) és az objektív tényezők (a társadalmi igények, a társadalom által biztosított továbbtanulási lehetőségek, szűkebb pátriánk szakemberigénye) együttesen határozzák meg.

A pályaválasztás előtt álló tanulókkal beszélgetve gyakran tapasztaljuk, hogy a végső döntés meghozatalában szinte csak elhanyagolható szerepet játszanak az objektív tényezők, de az sem egyedi eset, hogy a 13—14 éves tanuló nem is tudatosítja a társadalmi igények és lehetőségek sokszor meghatározó szerepét Ez a pályaválasztási nevelésben, annak egész rendszerében és összetevőiben meglévő hiányosságokat tükrözi. Ilyen esetekben fordulhat elő, hogy ugyanabból az iskolából, sőt ugyanabból az osztályból hét-nyolc tanuló is jelentkezik olyan tanulmányi szakra, amelyből az egész országban csak egyetlen magyar tanítási nyelvű osztály nyílik. Ez a jelenség azért rejt magában fokozott veszélyt, mert az utólagos pályamódosítás lehetősége napjainkban még nem természetes. Üjra és újra hangsúlyozni kell tehát, hogy a pályaválasztási nevelés nem korlátozódhat az alapiskola 7. osztályára és a végső döntést megelőző égy-két hónapra a 8. osztályban, hanem több évig tartó, tudatosan irányított és átgondolt folyamatként kell értelmeznünk és megvalósítanunk, melyben kiemelkedő szerepe van a pedagógusoknak és a szülőknek, az Iskolának és a családnak. E folyamatban fontos szerepet kaphat az idősebb, tapasztaltabb barát vagy volt Iskolatárs, akit az osztályfőnök meghív, hogy tapasztalataival, tanácsaival segítse a fiatalabbakat a döntés meghozatalában. A mindennapi gyakorlatban sok jó példát találhatunk erre, úgy is fogalmazhatnánk, hogy sok iskola rendszeresen segítségül hívja az alma mater volt végzőseit. Bírálnunk kell viszont azt a gyakorlatot, amikor bizonyos tanulmányi szakra csak azért jelentkezik valaki, mert osztálytársa is oda készül, tehát amikor az osztálytárs döntését utánozva, saját egyéniségüket, képességeiket figyelmen kívül hagyva „választanak“ a tanulók.

Többször is hangsúlyoztuk már, hogy sokkal könnyebb helyzetben vannak azok a tanulók, akik osztályfőnökük kíséretében már az alsóbb osztályoktól kezdve rendszeresen járhattak üzemlátogatásokra, akik érdeklődési körükkel összhangban fejleszthették Ismereteiket és készségeiket a szakkörökben, akik pedagógusaik és szüleik tudatos segítségével megfelelő Információkat szerezhettek a középiskolai továbbtanulási lehetőségekről és formákról, és képet alkothatnak a társadalom igényeiről is.

Szocialista társadalmunk további fejlesztésének egyik alapfeltétele a szakemberek folyamatos és tervszerű képzése, melynek során a megfelelő irányzatú közép- és főiskolákon évről évre annyi szakembert készítenek fel a kívánt szinten és színvonalon, amennyire a társadalmi élet egyes á- gazataiban elengedhetetlenül szükség van. Társadalmi Igény tehát a szakemberek számának pontos tervezése, hiszen ellenkező esetben szakemberhiány vagy nem kívánt szakemberfölösleg jöhetne létre. A társadalmi méretekre érvényes megállapítás természetesen érvényes a tanulók szűkebb pátriájára is, hiszen egy egy járás folyamatos fejlesztéséhez is megfelelő számú szakember szükséges. Ahol nem tudatosítják ezeket az összefüggéseket, ez hátrányosan hat a tanulók pályaválasztási nevelése eredményességére is. Vonatkozik ez a megállapítás a nemzetiségi Iskolákra Is, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai aránylag egyértelműen bizonyítják, hogy az anyanyelven biztosított középiskolai továbbtanulási lehetőségekkel még napjainkban sem tudunk élni a kívánt mértékben. Ha a gimnáziumi, szakközépiskolai magyar tanítási nyelvű osztályokban a tervszámok által

előírt osztálylétszámokat maximálisan be- töltenék, az érettségivel végződő középiskolai osztályokban közel ezerrel több fiatal tanulhatna anyanyelvén. Ezért kell a nemzetiségi Iskolákban a pályaválasztást olyan politikai feladatként értelmezni, a- mellyel hatékonyan hozzájárulhatunk Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikájának egyre eredményesebb megvalósításához. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tanulók pályaválasztási nevelése olyan tényező, amely befolyásolhatja a hazánkban élő magyar nemzetiség műveltségi színvonalának alakulását. Ezért nem lehet meghatározó szempont a „végső döntés“ meghozatalában a pillanatnyi előnyök és érdekek hajszolása. Több évre visszamenőleg kimutatható, hogy az attraktívabb és divatosabb szakközépiskolákba (pedagógiai, közgazdasági, egészségügyi) szinte kizárólag olyan tanulók jelentkeznek, akik az alapiskolában kiváló vagy nagyon jó tanulmányi előmenetelt értek el, és helyük sokkal inkább a gimnáziumban lett volna, hogy az érettségi után egyetemen vagy főiskolán folytassák tanulmányaikat. Az egysíkú pályaorientáció eredményezi, hogy a felsorolt szakközépiskolákban a kiváló és nagyon jó előmenetelő tanulókkal is többszörös a túljelentkezés, fgy csökkentik saját továbbtanulási esélyeiket, de közvetve hozzájárulnak ahhoz is, hogy néhány gimnáziumba a tervezett létszámot betöltendő, olyan közepes előmenetelő tanulókat is fel kell venni, akik az érettségi megszerzése után nem is szándékoznak tovább tanulni. A nem eléggé meggyőz^ pályaorientáció miatt a kiváló előmenetelő tanulók olyan pályára kényszerülnek, amelyhez nem fűzi őket semmilyen vonzalom. Közös érdekünk tehát, hogy a pályaválasztásból száműzzük a társadalom és a magyar nemzetiség érdekeivel szembeni közömbösséget.

Tekintsük hát át, milyenek is napjainkban a középiskolai továbbtanulási lehetőségek, mi a középiskolák egyes típusainak az alapvető küldetése.

Tudnunk kell, hogy az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra legjobban a gimnáziumok készítik fel a tanulókat. A gimná ziumban érettségizett fiatalok a főiskolai felvételi vizsgán elért azonos teljesítmény mellett előnyben részesülnek a felvételnél. Ennek ellenére előfordul, hogy a gimnázium! érettségivel sem sikerül bekerülni a főiskolára, és ilyenkor segítséget jelent a gimnáziumban bevezetett szakképzés. A szaktantárgyakból tett érettségi vizsga lehetővé teszi az érintett tanulók számára, hogy szakképzettként kapcsolódhassanak be a társadalom gazdasági és kulturális életébe.

Az elkövetkező években fokozatosan szélesedik a — szlovákiai magyarság nyelv- használatában helytelenül felépítményinek nevezett — szakosító iskolák skálája és hálózata is. A következő iskolai évben azonban a középiskolák szakosító tagozatán még csak az alábbi tanulmányi szakokon szerezhetnek képesítést az érettségivel rendelkező tanulók: restaurátor, nevelő, turisztika és idegenforgalom, adatfeldolgozás és számítástechnika. A gimnáziumokkal kapcsolatban szeretném újra hangsúlyozni, hogy ebbe az Iskolatípusba főleg a kiváló tanulmányi előmenetelű tanulókat várjuk, akiknek egyértelmű elhatározásuk, hogy érettségi után főiskolai végzettséget akarnak szerezni. A jelenlegi gyakorlat azt bizonyítja, hogy szlovákiai átlagban a gimnáziumban érettségizetteknek a 80 százaléka jelentkezik továbbtanulásra.

A szakközépiskolák és a szakmunkás- képző iskolák érettségivel végződő tanulmányi szakjai főleg a termelés számára képeznek középiskolai végzettséggel rendelkező szakembereket. Ezeknek az Intézményeknek tehát nem az a legfontosabb feladatuk, hogy diákjaikat főiskolára készítsék fel, ami egyértelműen tükröződik ezeknek az Iskoláknak az óratervében. Itt elsődleges szerepet kap a szakmai felkészítés. Természetes azonban, hogy a valóban tehetséges tanulók ezekből az iskolákból is eredményesen folytathatják tanulmányaikat a szakágazatuknak megfelelő főiskolán vagy egyetemen. A gyakorlat azonban meggyőzően bizonyltja, hogy főiskolán kezdetben erősen érezteti hatását az, hogy bizonyos közismereti tantárgyakat a középiskolában alacsonyabb heti óraszámban tanultak, mint a gimnáziumban,

A szakközépiskolák hálózatában létesített magyar tanítási nyelvű Intézményekben, Ul. osztályokban lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetiségi tanulók anyanyelvükön szerezhessenek szakképesítést a következő szakágazatokban: mezőgazdaság, gépészet, e- lektronika, vegyészet, építészet, Ökonómia és üzemszervezés, pedagógia és egészségügy. A feltüntetett szakágazatokban az a- lábbi szakközépiskolákban és tanulmányi szakokon nyílnak magyar tanítási nyelvű osztályok:

— kassai (Koéice) Sohttnherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Ipari Szakközépiskola

(gépészeti technológia — 1 osztály, gépipari berendezések üzemeltetése — 1 osztály, gépipari szerkezetek — 1 osztály, erősáramú berendezések — 2 osztály);

— Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskola (gépészeti technológia — 1 osztály, gépipari szerkezetek — 1 osztály, gépipari berendezések üzemeltetése — 1 osztály, automatizációs technika — 1 osztály). Felhívjuk a figyelmet, hogy az automatizációs technika tanulmányi szakon általában magas a tiszta egyessel jelentkezők száma, ezért azoknak a tanulóknak, akiknek az alapiskolában bármely tantárgyból kettesnél rosszabb osztályzatuk volt, vagy több tantárgyból is volt kettes osztályzatuk, a bekerülési esélyük ide kisebb, mint más szakokra.

— Érsekújvár! (Nővé Zámky) Elektrotechnikai Szakközépiskola (villamossági és híradástechnikai berendezések — 1 osztály, erősáramú berendezések — 1 osztály);

— Bratislaval Vegyészeti Szakközépiskola (vegyészeti technológia — 1 osztály). Ebbe a magyar tanítási nyelvű osztályba bekerülhet Szlovákia bármely alapiskolájában végzett tanuló. Külön Is felhívjuk erre az iskolára a Közép- és Kelet-szlovákiai kerületből érdeklődő tanulók figyelmét, hiszen ezekből a kerületekből az előző években nem sikerült betölteni a tervezett tanulólétszámot.

— Vágsellyei (Sala) Vegyészeti Szakközép- iskola (vegyészeti technológia — 1 osztály);

— Losonci (Luűenec) Klement Gottwald Építészeti Szakközépiskola {magasépítészet

— 1 osztály, geodézia — 1 osztály). Ezt a szakközépiskolát Is külön ajánljuk Szlovákia valamennyi magyar tannyelvű alapiskolája tanulójának a figyelmébe, hiszen az építészet és a geodézia olyan tanulmányi szakok, amelyek biztos elhelyezkedést és a megszerzett ismeretek eredményes alkalmazásának lehetőségét nyújtják a szak- érettségivel rendelkező fiataloknak. Egyébként a két magyar tanítási nyelvű osztályba az utóbbi években nem volt túljelentkezés.

— Hurbanovói Építészeti Szakközépiskola

(magasépítészet — 2 osztály);

— Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Szak- középiskola (állattenyésztés — 1 osztály, növénytermesztés — 1 osztály, a mezőgazdasági termelés ökonómiája — 1 osztály);

— Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási

Nyelvű Mezőgazdasági Szakközépiskola (állattenyésztés — 2 osztály, növénytermesztés — 1 osztály); ^

— Losonci (Luűenec) Mezőgazdasági Szakközépiskola (1 osztály a növénytermesztési szakon); '

— Nagykaposi (Verké Kapuáany) Mezőgazdasági Szakközépiskola (állattenyésztés — 1 osztály);

— Szepsi (Moldova nad Bodvou) Mezőgazdasági Szakközépiskola (a mezőgazdasági termelés gépesítése — 1 osztály — egész szlovákiai beiskolázással);

— Nagymegyeri (Calovo) Közgazdasági1 Szakközépiskola (általános ökonómia — 2 osztály, az ügyvitel szervezése — 1 osztály);

— Surányi (Surany) Közgazdasági Szakközépiskola (általános ökonómia — 2 osztály);

— Kassai (Koáice) Közgazdasági Szakközépiskola (általános ökonómia — 1 osz- tály);

— Rimaszombati (Rimavská Sobota) Köz- gazdasági Szakközépiskola (általános ökonómia — 1 osztály, a mezőgazdasági termelés ökonómiája — 1 osztály);

— Losonci (Luűenec) Pedagógiai Szakközépiskola (óvónő — 1 osztály, az érettségizettek számára a szakosító tagozaton egy osztály nyílik nevelői szakon);

— Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) E- gészségiigyi Szakközépiskola (2 osztály);

— Érsekújvárt (Nővé Zámky) Egészségügyi Szakközépiskola (2 osztály);

— Rozsnyói (Rotüava) Egészségügyi Szak- középiskola (1 osztály).

A szakmunkásképző iskolákban az érettségivel végződj négyéves tanulmányi szakokon a következő iskolákban nyílnak magyar tanítási nyelvű osztályok: a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakmunkásképző Iskolában, az ttdvardi (Dvory nad Éitavou) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában, az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában, valamint a Füleki (Flfakovo) Gépipari Szakmunkásképző Iskolában.

Fontosnak tartom külön is hangsúlyozni, hogy továbbra is érvényben van a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelési Mlnlszétrlumának az az utasítása, amely értelmében a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban a nyolcadik osztályt eredményesen befejező tanulóknak legalább ötven százalékát érettségivel végződő középiskolákba kell irányítani. Ez az arány teszi ugyanis lehetővé, hogy a felvételi vizsga eredményeitől függően az a- lapiskola nyolcadik osztályában végzett tanulóknak a negyven százaléka szerezhessen érettségivel végződő középiskolai szak- képzettséget. Ez az arány egyébként összhangban van a szlovákiai átlaggal.

Tapasztalataink bizonyítják, hogy a legtöbb magyar tanítási nyelvű alapiskola pedagógusai már tudatosították e korántsem könnyű feladat teljesítésének politikai jelentőségét, de még napjainkban sem elhanyagolható azoknak az iskoláknak a száma, ahol objektív akadályokra és nehézségekre hivatkozva a kevesebb energiát és erőkifejtést igénylő feladatok teljesítésének tulajdonítanak nagyobb szerepet. Le kell tehát szögeznünk, hogy ha egy alapiskolában több éven át nem sikerül teljesíteni a továbbtanulásra vonatkozó tervszámokat a középiskolák egyes típusai szerinti megosztás arányában (a gimnáziumokba a végzős tanulók 16—18, a szakközépiskolákba a tanulók 22—25, a szakmunkásképző iskolák érettségivel végződő tanulmányi szakjaira pedig a tanulók 6—8 százalékát), akkor ez az oktatási intézmény nem tesz eleget a vele szemben támasztott jogos társadalmi elvárásnak.

Az érettségivel végződő középiskolákra való bejutás feltétele a következő Iskolai évben a sikeres írásbeli felvételi vizsga maradd A magyar tanítási nyelvű osztályokba jelentkező tanulók továbbra Is magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából felvételiznek. Azok a tanulók, akik a magyar tanítási nyelvű alapiskola elvégzése után szlovák tanítási nyelvű középiskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat, matematikából anyanyelv ükön, szlovák nyelv és Irodalomból pedig a magyar tanítási nyelvű alapiskolában tanult tananyagból tesznek felvételi vizsgát.

Bizonyos tanulmányi szakokon ezt megelőzően tehetségvizsgán is bizonyítani kell, hogy a jelentkező rendelkezik azokkal a készségekkel és adottságokkal, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az adott szak sikeres elvégzéséhez és a képesítésnek megfelelő eredményes helytálláshoz. Tehetség! vizsgát a következő szakközépiskolában kell tenni:

— a pedagógiai szakközépiskolákban az óvónői tanulmányi szakon (hangszeres játék, és intonáció, a müveit köznyelv szabályainak megfelelő kiejtés és beszédkészség, mozgáskészség és harmonikus testmozgás);

— az iparművészeti szakközépiskolákban és konzervatóriumokon valamennyi tanulmányi szakon (az adott szak sajátosságainak megfelelő készségekből);

— az egészségügyi szakközépiskolákban ■ fogtechnikus) tanulmányi szakon (kézügyesség, képzőművészeti adottságok);

— a sport és matematika tagozatos gimnáziumokban.

Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni, hogy az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma előreláthatólag az 1989—90-és Iskolai évtől Szlovákia két kerületében kísérletképpen bevezeti az érettségivel végződő középiskolákba való felvétel egyszerűsítettebb változatát. A kísérlettel kapcsolatos részletes tájékoztatást a közeljövőben az Oj Ifjúság hasábjain Is közöljük.

Az előző évekhez hasonlóan most Is lehetőség nyílik arra, hogy az egyes kerületek közötti cserével a tanulók az érdeklődési körüknek, adottságaiknak leginkább megfelelő tanulmányi szakon folytassák tanulmányaikat abban az esetben Is, ha az ő kerületükben nem nyílik ilyen szak. Ebből a szempontból nagyobb figyelmet érdemelnek azok a középiskolák, ahol a magyar tanítási nyelvű osztályokba Szlovákia valamennyi nemzetiségileg vegyes járásából Jelentkezhetnek a tanulók. A pedagógusok, szülők és tanulók figyelmébe ajánljuk tehát a következő iskolákat: Bratislaval Vegyészeti Szakközépiskola, Losonci Építészeti Szakközépiskola, Losonci Pedagógiai Szakközépiskola, Szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskola, kassai Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Ipari Szakközépiskola, továbbá a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumot, amely a Nyugatszlovákiai kerületből 35, a Közép-szlovákiai kerületből pedig egy tanulót vehet fel, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium pedig a Közép-szlovákiai kerületből is felvehet 30 tanulót. Az utóbb említett iskolákra főleg a Nagykürtös! (Vefkf KrtiS) Járás magyar tanítási nyelvű alapiskoláit látogató tanulók és szüleik figyelmét hívjuk fel, ugyanis az előző Iskolai évben ebből ' a járásból kevesebben jelentkeztek, mint amennyit a tervszámok előírtak. Az itt felsorolt középiskolák mellett további szakközépiskolák is vehetnek fel tanulókat más kerületből, a részletes tájékoztatót a minisztérium, 111. a kerületi szervek megküldték a szakközépiskolák és gimnáziumok Igazgatóságának. Ezért Javasoljuk, hogy a végleges döntés előtt a szülők még idejében kérjenek pontos tájékoztatást a választott középiskola Igazgatóságától. Csak ilyen módon kerülhetik el ugyanis annak a veszélyét, hogy gyermekük esetleg ad(Folytatása a S. oldalon)