Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-02 / 44. szám
új ifjúság 6 ZENÉS KOMÉDIA A THÁLIÁBAN = Békés József „Sándor, József, Benedek“ címó zenés komédiája évadnyitó előadásként közönségsikert aratott. Ezt bizonyította a felcsattanó nyíltszínl taps és a zárójelenetet követő vastaps. A törtéket szálait valahol a mesék birodalmában kéne keresnünk, a „Jók“ és a „rosszak“ találkozásainak számtalanszor felbukkanó változataiban. A szerző darabja ilyen vázra épült. Pellengérre állítja a maradi gondolkodású Sóvágónénak, a nagygazda kapzsi feleségének ütközéseit a három kópéskodó vándorlegény furfangjával. E körül teremt mozgalmas, cselekménydús helyzeteket Békés József, hogy végül Is az erkölcsi elégtétel és a „happy end“ bevált módszerével vessen véget a Jól szerkesztett bonyodalmaknak. Darabja fbizonyos értelemben) nem készült remekműnek, nem követ igényesebb célokat. Miliőjét is figyelembe véve népies színpadi komédia, amelynek derűjével a színház közönségét kívánja szolgálni: szórakoztatva és nevettetve tálalja a mondanivalót és a végső tanulságot. Rovására írható a hosszúra kerekedett, nehézkes expozíció, s a darab részeinek nem egyenértékű szerkezete (a második rész ívelése — szerencsére — a Jobbik). E hibák ellenére úgy éreztük, a szerző a neveltetés avatott mestere. Rencz Antal látványosan sodró iramú {néha ugyan nem eléggé következetes) rendezése hűen tolmácsolja a szerző szándékát. Igyekezetének köszönhetően sikerült közös nevezőre hoznia a színészek Játékát, ami különösen a fiatal gárdára hárított igényesebb feladatot. A színre vitelnél a dráma akusztikai és optikai megvalósításának optimumához igazodik. Ilyen értelemben sikerült megfelelő Jellemkomikummal felruházni a szereplőket, akikkel bőven ontatja a jó ízlést nem bántó helyzetkomikumokat. Rendezői koncepcióját segíti a telitalálatú szereposztás is. A színészek közül a három kópét (Sándort, a kicsapott diákot, Józsefet, a vándorló mesterlegényt, és Benedeket, az elcsapott vándorszínészt) alakító Dudás Pétert, Pólós Árpádot és Fabó Tibort mértéktartó bolondozása dicséri. Lengyel Ferenc érdemes művész kiegyensúlyozott komikummal formálja hiteles színpadi alakká Sóvágót, a pipogya nagygazdát. Kövesdy Szabó Mária sajátos eszközökkel, helyenként túlexponáltan (és zavaros nyelvjárással) megfogalmazott Sóvágónéja vérbő liázisár- Jtány. A falu kántorát Várady Béla alakítja Jó humorral. Egyéni ízt fedezhetünk fel László Géza Irtó-Nagy Gáspár, apósjelölt szerepében. Egy csokorba kötve említem az együttes fiatal tagjait (Dósa Zsuzsa: Juliska, Sóvágóék lánya, Mokos Attila: Jani, Sóvágóék szolgája, Bartolás Kati: Piri, Sóvágóék szolgálólánya). Nagy igyekezettel és Jó összjátékkal vesznek részt a közös színpadi alkotásban. Érezhetően azon munkálkodtak, hogy összhangzatos előadás Jöjjön létre. Madarász Iván népzenei motívumokkal fémjelzett színpadi zenéje inkább a dalbetétekre szorítkozik. Kár, hogy az igényes énekszámokkal csak kevés szereplő tudott megbirkózni. Hajnal Mihály stilizált elemekkel tarkított színpadképe mutatós, játéktérrel azonban mostohán bánik. Rencz Antal népvtse- letjellegű kosztümjei megfelelnek az alkotók elképzelésének. A „Sándor, József, Benedek“ tehát szórakoztató darab, nyilván sikere lesz másutt is. De ne feledjük, a színház nemcsak azért kell a nézőnek, hogy az ki- szórakozza magát. A közönség egyformán vágyik a hátborzongató katarzisra is, amely kiemeli a hétköznapo'k világából és magasabb, megtisztult erkölcsű lelki világba emeli. Erre az alkalomra viszont (a Bod- nárné óta) a Thálta közönsége hiába vár. Talán nem sokáig. Szőke István Fabú Tibor és Dudás Péter „Norman Mailer — a Meztelenek és holtak világhírű írója (...) 1967 októberében részt vesz a Pentagon előtt rendezett tömegdemonstrációban, ahol az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, csoportjaiból verbuválódott tüntetők az ország vietnami háborúja ellen tiltakoztak. E részvétel eredménye Az éjszaka hadai, az író talán legjelentősebb könyve első és legendás háborús regénye óta.“ (Fülszöveg) Hello, Mr. Mailer! Épp most olvassuk az ön húsz esztendővel ezelőtt írt, (és bizony elnagyolt) könyvét, amelyhez egészen vicces előszót kanyarítottak. De hát, a könyv kényes portéka, kiváltképpen ebben a krónikus papírhiányban. így aztán, ha már kinyomtattatott, vásárlót is kell fogni, nem igaz? No meg régi gyakorlat az ilyesmi... Emlékszik, csaknem kétezer évvel ezelőtt a dilettáns Suipinius verseit (a szerző halála után) Tibulluséhoz csapták. No de azért ön nem Sulpiclus. ön egy tehetséges, amerikai író. Remek fickónak titulálta magát Capote is, aki azóta valahol itt felettünk lebegve írja újabb, számunkra már érdemtelen történeteit, tgaz-e? ön korán megismerte a siker ful- lasztó hőségét. Nekem meg az marad, hogy kimondjam: az összetett és túlzottan ellentmondásos személyiségét azóta sem tudta úgy összehangolni, mint valaha. De azért az utóbbi harmincnyolc esztendőben írt jő néhány, fenségesen szép munkát: még akkor Is, ha nagy részük csupán egy-egy nagyobb lélegzetű alkotás töredéke. így például A vadaskert első ötven oldala, a Chicago ostroma című esszéje, és a Muhammad Aliról szóló regényének A mérkőzés című fejezete pompás munka. Nem csoda, ha önt az Állatnak legjobb és legrosszabb írójának tartják egy személyben. Nem tudom, hallotta-e azt, hogy a magyar olvasók élnek-halnak az ön munkáiért. Ügy bizony ... Fergeteges sikere van mifelénk a tényregényeivel. S ha eltöprengnénk e sikeren, talán érdekes társadalmi összefüggéseik érle- j ’ lődnének meg a tudatunkban. Az éjszaka hadai, Mr. Mailer, még tegnapelőtt íródott a tegnapnak, és ma már kevésbé Izgalmas olvasmány. S ráadásul ezt a könyvet ön a pillanatnyi aktuálltása miatt nem írhatta meg műgonddal. Hiszen közbeszólt az üzlet. Az időpont 1967-et írtunk akikor, amikor az Amerikai Egyesült Államokban átmeneti politikai korszak volt. így aztán a huszonkét szerző ívnyi anyagot néhány hónap alatt „összehozta“, lehet, hogy jelentős hányadát a titkárnőjének mondta tollba. De sebaj! Mailer így is: Mailer! Az éjszaka hadait, mint ahogyan minden Mailer-mű- vet, amely magyarul megjelenik, megvásároljuk és elolvassuk. A piac tehát biztos. VajKai Miklós Norman Mailer: Az éjszaka hadai (Európa, 1988) TOMPA-NAPOK AZ ALKOTÁS JEGYÉBEN A Csemadok rimaszombati (Rimavská So- bota) helyi szervezetének kulturális rendezvényei között rangos helyet foglal el a város szülöttének, az egyetemes magyar Irodalom kiváló költőjének, Tompa Mihálynak tisztelgő rendezvénysorozat, amely Tompa Mihály-napok néven vonult be a köztudatba. A háromnapos rendezvény főszervezője már hagyományosan és jogosan a városi alapszervezet Tompa Mihály Klubja. A minőségi változást vagy inkább az útkeresést már a meghívó is sejteti: szín- pompásabb, szebb külalak, mint amilyet az előző években megszoktunk. Persze mindez még kevés lenne a sikerhez. A műsorokat böngészve azonban kiderül, hogy az idén több volt az önerőből beiktatott müsorszám. Már a rendezvény- sorozat első műsora is ilyen volt. Ifjúsági délutánnal kezdődött, amelyet .dr. Poór János rendezésében láthatott a közönség. A péntek esti hivatalos megnyitóval egy- időben nyílt meg Gaál Gyula, a városban élő amatőr festő kiállítása. Képein Rimaszombat és környéke dímbes-dombos, erdőkkel borított tájai elevenedtek meg. A Matesz Thália színpadának két népszerű művésze, Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád lépett fel ezután. Csehszlovákiai magyar költők műveiből nyújtották át egy csokorravalót. A második nap nem kevésbé érdekes és szórakoztató műsorát anyanyelvi őrjárat vezette be. Sokat derült, de tanult Is a közönség a Rima partjáról elszármazott Szombathy Viktor nyelvész munkásságára épülő előadásból. A három közreműködő, Bredár Gyula nyelvész. Veres János költő és Mács Zoltán pedagógus előadásából tisztázódott többek között, hogy a város nevéhez gyakran helytelenül csatolják az -on helyragot, helyes változata tehát: Rimaszombatban és nem Rimaszombaton! Dr. B. Kovács István tartalmas előadásában, gördülékeny és élvezetes előadásában a Halotti Beszédről szólt. Az írásos nyelvek keletkezése körüli legújabb kutatási eredményeivel ismertette meg a hallgatóságot, mely annál is közvetlenebbül hatott, mivel a szálak a járás területére vezetnek. A nyelvemlékek ezután szóban és írásban is életre keltek Lázár Edina, Gyürke Gyuláné és Rák Rőbertné előadásában. A Tompaklub elnökének, Vaskői Károlynak Jól sikerült kezdeményezése volt a „Mint a szép szivárvány“ című emlékműsor, amelyet a klub Győry Dezső Irodalmi Stúdió tagjai adtak elő. A műsor a radnóti (Rad- novce) születésű Pósa Lajos költö és publicista emlékének tisztelgett. Talán az előző két nap művészeti élményeitől indíttatva, talán a gyönyörű őszi napsütésnek köszönhetően, talán a nemzetiségi kultúra tömöri ápolóinak és támogatóinak gyarapodása következtében, de az elmúlt évhez képest lényegesen többen jöttek el a vasárnapi zárónapra. Dr. Fehér Csabáné ünnepi beszéde után került sor Tompa Mihály szobrának megkoszorúzására. A bronzszobor talapzatán kicsik és nagyok helyezték el a hála és emlékezés virágait, miközben a Lévay Tibor vezette Gömör vegyeskar újra igazolta életképességét. Kép és szöveg: Polgári László EGY TÁNCOS NAP KRÓNIKÁJA= Szombat reggel — hat őrá. A véletlen Járókelő, aki ebben a reggeli órában elhalad a kultúrház előtt, bizonyára felkapja a fejét. Szokatlan, hogy ebben a viszonylag kora reggeli órában, zene, énekszó, dobbantások, cslzmacsapá- sok hangja szűrődik ki a nagyteremből. Ugyan kik azok, akik már Ilyenkor hajlandók táncolni, énekelni? Mégpedig közönség nélkül, mert táncpróba ez. Ha véletlenül kultúrakedvelő akad az Ilyenkor errejárók között, az tudja is a választ: az ország széltében-hosz- szában Ismert párkányi (Stúrovo) gyermek- tánccsoport, a Kisbojtár próbál. Hogy miért pont Ilyenkor? Egyszerű a válasz: a Kisbojtár budapesti vendégszereplésre Indul. Jó ez a próba bemelegítésnek az út előtt, no meg nem árt még egy utolsó simítást tenni a bemutatandó műsoron. Fél nyolcra mér a Duna-parton csivitel a sok kis táncos, zenész. A hangulat azonban pillanatok alatt lelohad. Leszállt az őszi köd. Hogy ez mért baj? Ilyen ködben nem közlekedik a dunai komphajó. Később indulnak. A budapesti program pedig nagyon sűrű. „Ha későn érkezünk, ml marad el belőle? Természetesen a városnézés, pedig érdekesnek Ígérkezik. A fellépés a legfontosabb, hiszen ezért megyünk, de azért a városnézés is... Ez van, mit lehet tenni.“ Ilyen hangokat hallani az együttes tagjai között. Az együttes két vezetője, szíve- lelke, Hégliné Bartók Marianna és Górné Papp Katalin vigasztalják a gyerekeket: „Majd csak szorítunk egy kis időt.“ Itt legyen mondva: a végén megtartották ígéretüket, hazalnduláskor, este negyed tizenegykor tíz percre felmentek a Halászbástyára, és megnézték a fényben ragyogó várost. Igaz, nem nagy városnézés volt, de több a semminél... No de az események elébe vágtunk. Előbb még a ködnél tartottunk. Mint minden rossz, ez is azzal végződött, hogy megszűnt. A köd felszállt, a komphajó megérkezett, a hangulat oldódott, s nemsokára egy éneklő autóbuszra lettek figyelmesek az Esztergom Budapest közötti utat szegélyező falvak-városok lakói. Az érkezés Budapestre pontosan a köd- harmonogram szerint történt: a városnézésre már nem maradt Idő. Húsz perc alatt elkölteni a néhány forintot, valami emléket kell hazavinni... Az első kötelesség virággal, énekkel leróni kegyeletüket Jákő Vera énekesnő sírjánál. Az együttest ugyanis a Jákő Vera-alapítvány Jóvoltából hívták meg a budapesti vendégszereplésre. Még maradt idő egy futtában elfogyasztott ebédre, majd utána irány a Thália Színpad, hogy készüljenek a dél-' utáni előadásra. Az öltözködés, fésülködés máskor hangos művelet szokott lenni, most azonban feltűnően csendes az öltöző. Mintha egy kicsit megszeppent volna az énekes-táncos gárda, pedig ők már nem kezdők. A fellépések hosszú sora van mögöttük, versenyek helyezései és két országos nagydíj van a tarsolyukban. De hát egy „igazi“ budapesti színházban fellépni, olyan művészek társaságában, mint Pitti Katalin, Zen- tay Anna vagy Koős János, nem mindennapi esemény, egy kicsit bennreked az emberben a szusz. A közönség ugyan nem nagyon észlelte ezt, de a vezetők tudják, hogy lámpalázasan léptek ki a színpadra. A siker azonban nem marad el már délután sem, estére pedig visszanyerik nyugalmukat: a bemutatkozás a tőlük megszokott színvonalon történik. A jutalom: szűnni nem akaró taps, újrázás. Az induláskor a buszban ismét magasra hág a hangulat. Nem látszik a fáradtság a gyerekeken, örülnek a sikernek. Jócskán éjfél utánt mutat az óra, amikor egy álmos, de boldog sereg kászálódik ki az autóbuszból — újra a kultúrház előtt. á Képviseltek! öregbítették nemzetiségi kultúránk hírnevét az ország határain túl Köszönet érte! Horváth Rezső
