Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-05 / 40. szám
új ifjúság 4 Miért éppen a vasút? H ft valaki a bodrogközi moherektől megkérdezi, hol dolgoznak. akkor talán minden másodiktól ezt a választ kapja: a járok, és a falvakban, az autóbuszokon a sok kék egyenruhást látom, az jár az eszemben, hogy ha a régi magyarokat lovnsnépnek nevezik, akkor a mostani bodrogköziekre nyugodtan ráillik a vasutas- nép“ jelző. Ezen a környéken nagy a vonzereje a vasutasszakmának. Ki tudja, miért! Első magyarázatom az volt erre. hogy talán azért, mert mm . s «ÄS Geri Árpád igazgatóhelyettes. „Épületeink nem felelnek meg a követelményeknek.“ „ha ló nincs, vasút is jó“ alapon az emberek más munkalehetőség híján választják ezt a foglalkozást. De azért a válasz nem ilyen egyértelmű. Azzal a kérdéssel látogattam meg az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) vasúti szakmunkásképző iskolát, hogy miért olyan népszerű a vasutasszakraa Kelet-Szlovákiának e délkeleti csücskében. Nem csak az egyenruha vonzó — Vannak emberek, akik kedvelik, de sokan nem szeretik az egyenruhát, az egyenruhásokat. Ti hogy vagytok ezzel? Az egyenruha csábított a vasúthoz titeket vagy valami más, netán szüléi befolyásra döntöttetek így? Mihók Mónika (Harmadikos, nagy- kaposi — Veiké Kapu§any-i. Vasutas szakra jár.) — Nekem nagyon tetszik az egyenruha. Hordanom Is kell majd, hiszen kalauznó szeretnék lenni, illetve legszívesebben lakókocsifőnök lennék, de ez nemigen fog sikerülni. Több barátnőm járt Ide, ebbe az iskolába, meg a nővérem Is. Az ő elbeszéléseik hatására döntöttem úgy, hogy én is ezt választom. Kassai József (Negyedikes, nehézáramú villanyszerelést tanul, az érettségiző osztályba jár. esernyői.): — Énrám nem vonatkozik az egyenruha, mert valószínűleg olyan állást kapok maid, amelyben nem kell hordanom, Nálunk családi hagyomány a vasutasság, édesapám mozdonyvezető. Nekem eddig Jól megy a tanulás, főiskolára szeretnék menni. Ha ez nem sikerülne, akkor én is mozdonyvezető leszek. Pápezsík András (Másodikos, pel- sőci-ple§iveci, vasútköcsi-szerelőnek készül.-: — Az édesapám ajánlotta a vasutat, mert fi Is ott dolgozik. Mondta, hogy Itt elég jó a kereset, és különböző kedvezményeket is kapunk, például szabadjegyet, és elhelyezkedni is könnyű. Palkó Vladimír (Elsős, villanyszerelő, borsi-boráal.): — Sok jót hallottam erről az sikoláról. Azt, hogy nincs itt szigorúság, de azért meg lehet tanulni a szakmát. (A jelenlevő tíz tanuló között csak három olyan volt, akinek szülei nem dolgoznak a vasútnál.) Geri Árpád, az iskola igazgatóhelyettese: — Iskolánk iránt nagyon nagy az érdeklődés. Az érettségiző osztályba száz-, a vasutasszakmára pedig ötvenszázalékos a túljelentkezés. Jelenleg 650 diákunk van, ezekhez kell számítani még azt a 180 tanulót, akik a három tanulóév letelte után féléves szakmai gyakorlatukat töltik valamelyik üzemben vagy vasútállomáson. Ők csak decemberben kapják meg a mesterlevelüket, mert az új tanrend szerint a szakmunkásképzés ideje háromról három és fél évre növekedett. Hogy Ilyen sokan jelentkeznek hozzánk, annak szerintem csak részben oka az, hogy a Bodrogközben kevés a munkalehetőség. Való igaz, hogy a múltban a vasút volt szinte az egyetlen munkaalkalom, de inára megváltozott a helyzet. - A családi hagyomány azonban nagyon erős, aki annak idején vasutasnak állt, az legtöbbször gyermekét is erre a pályára beszéli rá. Másrészt' a fiatalokat azért is vonzza a vasút, mert biztonságot és jó keresetet kínál. Különböző kedvezményeket, juttatásokat nyújt. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy iskolánknak neve van a kerületben, s már évek óta jó eredményeket érünk el a különböző tanulmányi és ZENIT-verse- nyeken. „Fölösleges tantárgyunk nincsen“ — Ha olyan sokan jelentkeznek ebbe az iskolába, akkor ti talán szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hogy a kiválasztottak között lehettek. De valóban így van? Mit vártatok ettől az iskolától, és mit kaptatok tőle? Melyek a legfontosabb tantárgyaitok, s van-e olyan, amelyik szerintetek fölösleges? Pápezsík András: — Én elsősorban nagyon szerettem a történelmet, de az most, másodikban már nincs az órarendben. Van viszont egy nagyon fontos szaktantárgyunk, a vasúti járműtan, amelyből minden nap van óránk,' s a legtöbben szeretjük is, hiszen érdekes. Olyan viszont, a- melyik teljesen fölösleges volna, azt hiszem, nincsen. Nógrádi Norbert (Másodikos, vasút- kocsi-szerelő szakra jár.): — A tantárgyak közül nem szeretem, de fontosnak tartom a különböző idegen nyelveket. Mihók Mónika: — Fölösleges tantárgyunk szerintem nincsen. A gyakorlati órákon viszont többet megtanul az ember, mint az elméleti foglalkozásokon. Kassai József: — Szerintem az elmélet is van olyan fontos, mint a gyakorlat. Jő, ha tudjuk, milyen elven működik az a gép, amelyik a síneken közlekedik. Visszatérve a tantárgyakhoz: én szerencsésnek tartom magam, hogy angolt tanulhatók ebben az iskolában. Sok barátom magánúton tanulja ezt a nyelvet, és fizet is érte, mert nem kerültek olyan osztályba, ahol angolt tanulhatnak a diákok. Geri Árpád: — Szóba került már, hogy magyar nyelven is kellene oktatnunk, de jobb, ha a szaktantárgyakat a tanulóink szlovákul sajátítják el. A vasútnál ugyanis nagyon sok az előírás, szabályzat, amelyek csak szlovákul vannak meg, s amelyeket a vasutasoknak pontosan meg kell érteniük ahhoz, hogy a gépezet jól működhessen. (Magyarázatként: az iskola diákjainak több mint hatvan százaléka magyar nemzetiségű, a tanárok zöme tud is magyarul, de minden tantárgyat szlovák nyelven tanítanak.) Nem megfelelőek az oktatás körülményei — Mit csináltok a tanítá^ befejezése után, délutánonként? Milyenek itt a szórakozási, sportolási, művelődési lehetőségek? Pápezsík András: — Én az internátusbán lakom, ezért kicsit másképpen töltöm a szabadidőmet, mint a többiek, akik naponta hazajárnak. Az iskolában több szakkör mködlk, én a társastánckör foglalkozásaira jártam. Versenybe is beneveztünk, s eljutottunk a szlovákiai döntőbe. Mindez még a tavalyi Iskolaévben volt, az idén is szeretném folytatni. Dudás György tanár: — Sajnos, az iskolának nincs egy megfelelően nagy helyisége a kulturális rendezvények lebonyolítására. Egyedüli tágas helyiségünk az étterem, amelyik azonban erre a célra nem megfelelő. Jánosik András, az iskolai SZISZ- szervezet pedagógiai felelőse: — Nagyon jó a kapcsolatunk az átrakodó- állomás üzemi klubjával, ott tartjuk a nagyobb szabású rendezvényeinket, de ez mégsem az igazi. Nagy szükségünk lenne egy önálló teremre. Kassai József: — Én esernyői vagyok* nem lakom internátusbán. Ez a város azonban semmit sem kínál annak a fiatalnak, aki művelődni, szórakozni akar. Jobb híján esténként az utcán gyülekezünk, beszélgetünk. Szeman Zsuzsa (Harmadikos, vasutas szakra jár.): — Én nagykaposi vagyok, ott se sokkal jobb a helyzet. Talán annyival, hogy a városban több középiskola, a fiataloknak több alkalmuk van az ismerkedésre, közös szórakozásra. De ez leginkább csak az utcán történik. — A vasúti szakmunkásképzőnek nagy problémája, hogy a tanítás nem „Nekünk nagyon tetszik at egyenruha... csak még nem hordjuk“ — Mihők Mónika (baloldalt) és Szeman Zsuzsa. megfelelő épületekben folyik. Az in- ternátussal még rosszabb a helyzet, az tulajdonképpen nincs is. Geri Árpád: — A 650 diákunk oktatását csak úgy tudjuk megoldani, hogy két részre osztjuk őket, és az egyik felét elküldjük szakmai gyakorlatra. Épületeink nem felelnek meg a követelményeknek. 1986 ban megkezdték műhelyeink építését, az idén kellett volna átadni őket, de több építészeti hiba miatt nem tudtuk átvenni. Problémáink vannak az elszállásolással is. / Nincs kollégiumunk. Tanulóink egy része egy 36 lakásos bérházban lakik, lakásonként nyolcasával, de ez csak szükségmegoldás. Bentlakó diákjainknak másik felét szintén olyan épületben tudtuk elhelyezni, amelyik nem felel meg elvárásainknak, ráadásul ezt át kell adnunk az átrakodóállomásnak. Hogy azokkal a gyerekekkel mi lesz, akik itt laknak, még nem tudom. Most tárgyalunk a vasútépítő vállalattal egy munkásszállójuk átadásáról. Remélem, sikerül megoldanunk ezt a kérdést. Milyen a csehszlovák vasút? — Vasutasnak lenni a régi időkben nyugdíjas állást jelentett, a vasút ugyanis állami kézben volt, s az állami alkalmazottak hosszú évek szolgálata után nyugdíjat kaptak. Ti meddig kívántok a vasútnál maradni, talán egészen nyugdíjig? Móricz Zsolt (Elsős, esernyői diák.): — Az iskola elvégzése után mozdonyvezető szeretnék lenni. Ha lehet, akkor egészen nyugdíjig a vasútnál maradnék. Az édesapám is a vasút alkalmazottja, már jó sok időt töltött el itt. Böbék Andor: — Én sokat gondolkodtam azon, hogy ha esetleg el kellene majd hagynom a vasutat, mihez kezdenék. A szakmám olyan, hogy máshol is elhelyezkedhetnék, lenne rá lehetőségem, de ezt mégse szeretném. Amíg tehetem, itt maradok. — Milyennek tartjátok a Csehszlovák Államvasutakat? Palkó Vladimír: — Én a Csehszlovák Államvasutakat jó színvonalúnak tartom, s szerintem főleg az utasokkal vannak problémák. Nem ritka, hogy a fiatalok fel-le járkálnak a vonatban, összerugdossák az ajtót, az üléseket, szemetelnek, jegy nélkül utaznak, sőt még verekednek is. Szeman Zsuzsa: — A vasúti ren- dészek meg általában csak akkor jelennek már meg, amikor szétverték a berendezést. Szerintem sokkal szigorúbban kellene bánni az ilyen neveletlen utasokkal. Kassai József: — Nem tudom, miért van olyan nagy különbség a nemzetközi vonatok és a hazai járatok között. A nemzetközi szerelvények sokkal tisztábbak, a toalettekben folyik a víz, van törülköző. Lehet, hogy az csak néhány ember hanyagságának az eredménye, hogy a hazai járatokról ez nem mindig mondható el. A jelenlevő diákok mind jó színvonalúnak tartották a csehszlovák vasúti közlekedést Hazabeszélliettek, mert nekem, sokat utazó embernek, nem egészen ez a véleményem. De remélem, ez az új vasutasgeneráciö majd mindent megtesz azért, hogy a vasút valamennyiünk megelégedésére működjék! Klinko Róbert (A szerző felvételei) A legtöbb tanulónak a szülei is a vasútnál dolgoznak— Móricz Zsolt, Palkó Viadimii és Pápezsík András (balról jobbra). Ok ketten érettségizni is fognak - Kassai József (baloldalt) és Böbék Andor.
