Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-10-05 / 40. szám

új ifjúság?! A z obszidiánt, a természetben előfor­duló vulkanikus üveget már az ős­ember Is ismerte Kezdetleges szer­számokat, nyílhegyeket készített belőle. A mai értelemben vett üveg már „müüveg“, a tudatos emberi tevékenység terméke, a- melyet már az őkort Egyiptomban Is elő tudtak állítani Túlélte a piramisokat, és hatezer éves léte folyamán egyre közelebb került az emberhez Kezdetben az arany­nyal vetekedj csereáru volt, most pedig hétköznapi közhasználatú cikké vált. A vizespohártól a világürkutatást végző űr­hajók ablakáig sok minden készül belőle. Az üveggyártásban mérföldkő volt a fúvó­cső, az űn. fütyülő felfedezése, mert le­hetővé tette az üveg fúvását. tetszés sze­rinti alakítását Még a középkor végén is kincset ért az üveg. Például az ablakok beüvegezése nagy fényűzésnek számított, holott csak egyszerű ólomrámába öntött kis darabkákról volt szó. A 18. és a 19. szá­zad hozott Jelentős fellendülést Egyre-más- ra nyílnak az üveggyárak, s főleg a fej­lődő vegyiparnak köszönhetően mind tö­kéletesebbé válik a gyártási technológia. A múlt században a mai Szlovákia terü­letén csaknem, száz üveghuta ontotta a füstöt, de túlnyomó többségük a gazda­ságtalan üzemeltetés következtében elvesz­tette Jelentőségét, és fokozatosan leépült. Napjainkban mindössze két vállalat gyárt A kristályvázák csiszolása pontos, mesteri munkát követel. A csiszolókorongok mellett többnyire fiatal lányok dolgoznak. Megkopott fényű ólomkristályok üreges vagy fúvott üvegtárgyakat: a poltárl és a Lednické Rovné 1. Ha egy laikus kézbe vesz egy üvegtár­gyat, bizony fogas kérdés számára, kristály- üveg-e, kézzel vagy géppel van-e megmun­kálva. A szakmabeliek, a beavatottak azon­ban az üvegtárgyak súlya, színezete, hang­zásuk, megmunkálása szerint könnyen meg­állapítják. Az üvegfajták gazdag választékából nap­jainkban is legkeresettebb az ólomkrlstály üveg Ez a legkevesebb 24 százalék míniu- mot tartalmazó üveg nehéz, fémesebb csen­gésű, magasabb fényű és jobb fényvissza­verési képességű, mint a többi, az ún. al­káli üveg. Az ólomkristály, ezen belül is annak nemesebb és értékesebb változata, a metszett kristályüveg a poltári üveggyár termékeként lett híressé nemcsak idehaza, hanem a világpiacon is. Levélhullás a kehelyben? A Közép-szlovákiai Üveggyárak poltári vállalatának emblémáján egy aranykehely körvonalaiban négy színes hársfalevél van. Ezek a hársfalevelek az egyesült négy ü- zemnek, a zlatnói, a Katarinská Huta-i, a málineci és a poltári gyárnak a szimbó­luma. Az első három 150 éves tradícióval rendelkezik, a poltári üzem csupán 1971- ben kezdte el a termelést. Az első három­ban könnyű alkáli üvegei olvasztanak, Pol- táron az ólomkristályt hevítik izzóra a ke­mencék. Szlovákia e legfiatalabb üveggyárában az indulás utáiji ötödik évben az eredeti­nek a hétszeresére bővült a termelés, ami­nek az volt az alapja, hogy termékeik iránt egyre nőtt a kereslet, és a gyár dolgozói könnyen megbirkóztak a kezdeti nehézsé­gekkel. A lakáskultúra és életstílus válto­zásai nyomán egyre több és jobb minőségű, szebb üvegárut vártak a gyártóktól, azért itt is elengedhetetlen követelmény volt a fejlesztés, az előrelépés, már csak azért is, mert, a tervezett kapacitás még mindig nem volt kellően kihasználva. A hetvenes évek végén félautomata, majd teljes automata gépsorokat szereltek fel, így a termelés volumene Is egyre bővült. A nyolcvanas évek elején példás tervteljesítésről adtak számot az adatok, minden Jel, még a kül­föld fokozott érdeklődése is arra utalt, végérvényesen befutott a poltári vállalat. A kedvezőtlen fordulat a nyolcadik ötéves tervidőszak nyltóévében mutatkozott elő­ször, majd a gazdasági átépítés, a haté­kony termelést követelő új felfogások szo­rításában egyre nagyobb gondokkal küz­dött a vállalat. Az elavult zlatnói üzem Zlatá Zuzana pphárcsaládjának dicsősége megdőlt, az extenzív utakat követő poltári gyár az országos exportcsökkenés követ­keztében raktárra kezdett termelni, Máli- necben pedig egy „halva született“ beru­házásba ölték a milliókat. Sokan, főleg a szinte katasztrofális 1987-es év után, fel­tették a kérdést: megkopott volna a kris­tály érces fénye, a keserűség poharába hullottak volna a hársfalevelek? Lefelé a lejtőn — A helyzet nem egyértelmű, de min­denesetre a hiba nálunk keresendő — fez- di fejtegetését Dusán Marcik, a vállalati igazgatóság gazdasági osztályának egyik vezetője. Abban az ominózus, 1986-os év­ben először volt nyereség tervezve a vál­lalatunkban. Ha azt mondom a 2,17 helyett 5,27 mii. Kös nyereséggel zártunk, ez csak részigazság, ugyanis az eladási tervünk­ben 18 milliós deficit mutatkozott, nem teljesítettük a kapitalista exportot, egyszó­val minden szépítés nélkül mondom ki: raktárra termeltünk. A rákövetkező évben az új gazdasági mechanizmus követelmé­nyei alapján már csökkenteni kellett a poltári termelést, az olvasztókemencéket átmenetileg le kellett állítani. Zlatnőban az elavult berendezések miatt megindult a szakember-vándorlás, Málinecben pedig nem tudtuk üzembe helyezni a Bowe-gépsort, mert időközben szanálták a gyártó nyugat­német céget. Halmozódtak a problémák, így nem csoda, hogy 23 milliós deficittel zártuk az évet. Persze, vannak objektív okok is. Például miért nem tartozunk mi is a kohóiparhoz? Nagyobb lenne a dol­gozók anyagi megbecsülése, és mérsék­lődne a munkaerő-vándorlás. Vagy: bepe­reltük a szállító nyugatnémet céget, de az eredmény semmi. Szóval vannak objektív tényezők, de elsősorban rajtunk, a válla­lati kollektíván múlik a jövőnk. Elkezdtük az elfekvő raktárkészletek értékesítését, fo­kozott ütemben dolgozunk a termékfelújí­táson, s már elértük, hogy dolgozóink az új évtől az első nyugdfjkategóriai osztály­ba lesznek besorolva, de minden téren sok még a tennivalónk. Kiútkeresés gondokkal Lubomlr Zán mérnök, a termelés-előké­szítő osztály vezetője gondterhelt napjait éli, mert a termelés új elemeinek beveze­tése, a kiútkeresés elsősorban őrá hárul. Hogy mit tettek és tesznek a helyzet ja­vításáért? — Az az igazság, hogy a múltban egy picit elragadtattuk magunkat, és a sikerek elfojtották bennünk a kezdeményezéseket. A műszaki felszereltség javítása mellett nem ügyeltünk eléggé az esztétikumra, a művészi kivitelezésre, leegyszerűsítve azt is mondhatnám: sablon szerint dolgoztunk, és csak a mennyiségi mutatókat hajszoltuk. Az előállt helyzet, vagyis a külföldön meg-- csappant érdeklődés és a , belpiac telített­sége lépésváltásra kényszerített. Kobplex programunkban a tudományos-műszaki for­radalom vívmányainak érvényre juttatása me.lett bő teret engedtünk az innovációnak és a termékváltásnak. És hogy milyenek az első tapasztalatok? A raktárkészletet el­i hubomír Zán mérnök: „Sablon szerint dol­goztunk.“ Pavol Zuberec: „A SZISZ szintén a vál­lalat gondjainak enyhítésére törekszik.“ Duáan Marcik: „Raktárra termeltünk!“ sősorban a fiatalok kezdeményező észjárá­sának köszönhetően kezdjük „kiseperni“, új formákat, új megoldásokat keresünk a ter­melésben. Itf; Poháron például, megkezd­tük a gömbvázák gyártását, nagyobb hang­súlyt helyezünk a termékek mintázására és metszésére. Fényképtartókat kezdtünk gyártani. E termékünk óriási érdeklődés­sel találkozott a tőkés piacon. Az idén ezekből háromszázezer darabot rendeltek. Űj termékek jelentek meg Zlatnóban is. Egy igényes, egyedi darabokat követelő japán megrendelést teljesítünk Nagyon nehezen ugyan, de már üzembe helyeztük a Bowe- gépsort. Ezen kívül más, nem üvegipari gyártásprofillal is próbálkozunk. Kísérleti jelleggel a kerámiaipar számára frittpor (mázszerű anyag) magas hőfokon való ol­vasztásával is próbálkoztunk, aztán a Sig­ma Olomouci vállalatának szivattyúszerelést végeztünk. De hát mindez csak pótcselek­vés, hézagpótló próbálkozások, nem is ki­fizetődőek számunkra. De legalább beindult valami, és vannak már kedvező eredmé­nyeink is. Segítettek a fiatalok Az üveggyár nyolc SZISZ-alapszervezetét irányító üzemi csúcsbizottság elnökével, Pavol Zubereccel, akit csak Fecsóként em­legetnek, először a csiszolócsarnokba me­gyünk. Tulajdonképpen itt „öltöztetik“ fel a poharakat, vázákat és minden egyebet, itt mintázzák a termékeket, amelyekben aztán oly sokat gyönyörködnek az embe­rek. — A SZISZ a maga módján szintén a vállalat gondjainak az enyhítésére törek­szik. Tavaly a négymilliós raktárkészletből nyolcvan darab poharat és vázát hoztak ki a vállalati ZENIT-versenyre. A szegé­nyes díszítésű, így senkit sem érdeklő üvegtárgyakat szellemes és ízléses megol­dásokkal olyan magas művészi színvonalat képviselő termékekké varázsolták a fiata­lok, hogy többet közülük sorozatban is gyártanak majd. Az eddig elfekvő termé­kek után így észrevehetően nagyobb a ke­reslet, tehát megérte a fáradságot. Egv másik akció formatervezői a „félresikerült“ málineci gépsoron legyártott csupasz po­harakra terveztek díszítést. Ez is enyhí­tette értékesítési gondjainkat. Az égetőkemencéhez érve elmagyarázta a SZISZ-elnöke, hogy az ott található kon­téner egy ifjúsági ésszerűsítő brigádtól szár­mazik. Az újítómozgalomba évente 15—20 fiatal kapcsolódik be. — Mindamellett, hogy segítünk a ter­melésben, a késztermékek csomagolásánál, sok hasznot hajt az újító és ésszerűsítő mozgalom is — mondta Pavol. — Elsősor­ban az ebből származó jövedelmet írjuk a két éve nyílt ifjúsági kezdeményezési szám­lánkra. Ezen kívül persze sokat teszünk a tudomány és technika legújabb eredmé­nyeinek a meghonosításáért is. Az idén például írásban vállaltunk négy nagy hord­erejű feladatot a kutatási és fejlesztési elő­irányzatok közül. A SZISZ tagok sokat tesz­nek a gyár hírnevének öregbítéséért. Leg­utóbb Moszkvában egy nemzetközi kiállí­táson három hónapon keresztül váltakoz­tak a ccslszolőkorong mellett tagjaink. Az országos ZENIT-versenynek évek óta mi va­gyunk a házigazdái, Pavel Furman szemé­lyében pedig hétszeres győztesei is. Jelen­leg is, a jövőben is azon leszünk a 410 tagunkkal, hogy a poltári kristályüveg visz- szakapja régi fényét és csengését, meg hogy ne legyenek gondok végre a tervteljesítés­sel. A Poháron eltöltött idő alatt arról is tá­jékoztattak, hogy a vállalat vezetői már megtették az első lépéseket, hogy állami vállalat legyen a gyár. Talán ez az új, gazdasági, irányítási és szervezési koncep­ciót tartalmazó lehetőség meghozza szá­mukra a felemelkedést. S ha sikerült talpra állniuk, talán már nem feledkeznek meg többször arról az igazságról, hogy az önelégültség szellemi tunyaságot szülhet, annak pedig előbb utóbb jelentkeznek a gazdasági következményei is. Polgári László (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents