Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-28 / 39. szám

/ A labda szerelmese MlnSeti ténykedéshez, sporthoz, mun« kához vonzalom kell, csupán így ér­hető el jó eredmény. Vonatkozik ez a játékvezetésre Is. Nem olyan régen volt, amikor a Rt« maszombati (Rimavská Sobota) járást még senki sem képviselte a köztársa­sági labdarúgásban. Az utóbbi időben azonban gyorsan megváltozott a hely­zet. Az 1986—87-es évadban Kvétoslav Tlacbaba mérkőzésvezető, a Slovan TE tagja Is megkezdte a működését a má­sodik legmagasabb köztársasági ver« senyben. És az új idényben már ket- tan képviselik járásunkat a II. SZNL* ben, ahová a harminchárom éves Ba­lázs Gyulának, áz ozsgyáni (02dany)’ DruZstevník testnevelési egyesület tag­jának, is sikerült bejutnia (képünkön). Milyen út vezetett a sikerhez? «— Szülőfalumban, Dőlné Zahorany- ban kezdtem el futballozni tizenkét évesen, és tizennyolc évesen már az ozsgyáni csapatban szerepeltem, ahol egy idény alatt 27 gólt rúgtam, majd átléptem Rimaszombatba. Itt 1979-ben térdsérülést szenvedtem, és túlestem az első .műtéten. Felépülésem után még megpróbáltam aktívan játszani, de már az első mérkőzés után kiújult a sérü­lés, amelyet újabb műtét követett. Balázs Gyula miközben labdarúgó­pályafutásáról beszél, gyakran felsó­hajt. — A labda szerelmese vagyok, 'de betegségemből felgyógyulva abbahagy­tam a focit. Fájt a szívem utána, ezért elhatároztam, hogy legalább játékveze­tőként hű maradok a labdához. Az első mérkőzésemet, a IV. osztályos járást bajnokság találkozóját 1982. április 10- én vezettem. A járási és kerületi ver­senyeken keresztül fokozatosan felju­tottam a II. SZNL mérkőzésvezetői kö­zé. Természetesen ez Jó érzés, de nagy felelősség is. Rövid beszélgetésünket a következő szavakkal fejezi be: — Minden mérkőzésre igyekszem tes- tileg-lelkileg felkészülni, és csupán e- gyetlen cél lebeg előttem: a sportsze­rűség és a becsület. Még fiatal vagyok* előttem az élet. Rajongok a futballért, ez minden szórakozásom. Nem vagyok híve a durva játéknak, a mindenáron való győzelemre törekvésnek, csakis az igazságos, megérdemelt győzelmet is­merem el. Juraf Hrivűák Szeptember 17-t61 Szöulban lobog az ollm« piai láng. A XXIV. nyári játékokon — mint •már hírül adtuk — minden idők legnagyobb mezőnye gyűlt össze. A korábbi jelentések­kel ellentétben nem százhatvanegy, hanem csak százhatvan ország sportolói álltak rajt­hoz. Madagaszkár az utolsó pillanatban, lé­pett vissza, s ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megbüntette. A NOB további hat tagja már korábban jetezte, hogy nem vesz részt a játékokon, ezért ezeket nem érte büntetés, de a NOB elnöke. Juan Antonio Samaranch jelezte, meg lesznek rövidítve a pénzjuttatásokban. Számunkra Jól Indult az olimpia. Miro« Slav Varga ktsöbű sportpuskával — jelké­pesen mondva — aranyérmet lőtt. Bravúrját majdnem megismételte Miloslav Bednafík traplövésben, aki csak szétlövésben maradt alul a szovjet Dmitri) Monakovval szemben. Mindössze egy találat választotta el az aranyéremtől. Jól kezdett a magyar úszó­iskola királya. Darnyi Tamás. Ragyogó vi­lágcsúccsal győzött a 400 méteres vegyes­úszásban, és ezvmég bizonyára nem az utol« só ragyogó sikere. HATVANSZOR TELIBE Sz első csehszlovák aranyéremről MIROSLAV VARGA, a Dukla Praha huszonnyolc éves sportlövője gondoskodott. Kisöbű sportpuskával, fekvő helyzetből. Nehéz lenne el­találni, ki volt abban a pillanatban boldogabb a lőtéren: az újdonsült aranyérmes, vagy a kis csehszlovák különítmény. Nem sok híja volt, hogy további szenzáció szü­lessen. PAVEL SOUKENlK alig szorult a negyedik helyre. ■ Kevesen ismerik ezt a versenyszámot. Elmondaná röviden a főbb Jellemzőit és sza­bályait? <— Szívesen, csak hadd nyeljek még egyet a nagy örömre, hiszen még alig tudom ma­gam beleélni, hogy olimpiai győztes va­gyok. Szóval: kisöbű sportpuska, fekvő hely­zet. A fegyver kalibere 5.6 milliméter, súiya legfeljebb nyolc kiló lehet. Nem lehet el­látva optikai bemérővei, távcsővel. A lő- távolság 50 méter, minden versenyző hatvan lövést ad le. A teres tízes középpontjának átmérője 12,4 milliméter, az egyes kör át­mérője 162,4 milliméter. A versenyzőnek a hatvan lövés leadására százhúsz perce van. ■ Viszont délelőtt a közönség és a többi versenyző legnagyobb meglepetésére húsz percen belül elhagyta a Kiállást. Ennek el­lenére hatvan lövésből hatvanszor talált te­libe. Gyakran előfordul ilyesmi? — Kétévenként egyszer. Eddig háromszor sikerült. Először 1984-ben Plzeőben, egy ligatalálkozőn találtam hatvanszor telibe, eztán 1986-ban Suhlban világkupameccsen, és most itt, Szöulban. Nagyon örülök, hogy ez éppen az olimpián sikerült. Egyébként köztudomású, hogy gyors lövész vagyok. Örülök, hogy most bebizonyítottam: pontos is. ■ Emlékszik még, hogy mikor kezdett el foglalkozni a sportlövészettel? — Régen volt, de emlékszem. Hetedikes voltam. A lövészet mindig nagyon érdekelt. Az első győzelmemért egy csokoládéérmet kaptam. Annak is nagyon örültem. Ha jól összeszámolom, az olimpiai aranyéremig legalább félmilliószor sütöttem el a fegy­vert. ■ Kitől tartott leginkább? — A jugoszláv Makszimovicstől, de bíz­tam abban, hogy Soukeník is meglepetést okoz. ■ Közei állt hozzá. Csak két ponttal lőtt kevesebbet, és ugyanennyit teljesített a dél­koreai Csha Yong Cshol. Nem félt, hogy behozzák az előnyét? — Nem vagyok izguló típus. 'Amikor le­adtam az utolsó lövést, úgy éreztem, elég tűrhető előnyt szereztem, bár nem voltam meggyőződve arról, hogy ez elég lesz az aranyhoz. Fogtam magam, és bementem az öltözőbe. Fejemre akasztottam a fülhallga­tót, és az Europe együttes számait hallgat­tam. Általában ezt teszem a versenyeken. A zene mindig megnyugtat. ■ A döntőben sikerült megtartania elő­nyét. Mi jutott eszébe az utolsó lövés után? — Csak arra emlékszem, hogy meghallot­tam az edző, Vladimír Stlbofík kiáltását a tribünről: „Emil, ez pompás!“ így hívnak a csapatban, és ő már bizonyára tudta, hogy győztem. 'Amikor megtudtam a végered­ményt, egy kicsit sajnáltam Soukeníket, hogy leszorult a dobogóról. De akkor már megrohantak a gratulánsok. ■ Ki örült legjobban az aranyéremnek? — Azt hiszem, a feleségem, aki bizonyára a televízió előtt ült. Talán rájött, hogy megérte és megbocsátja, hogy olyan kévé­sé vagyok otthon. Nyolchónapos kislányo­mat, Veronikát az ilyen dolgok még nem érdeklik, de ha felnő, biztos ő is örül majd az olimpiai győzelmemnek. MAJOR LAJOS, Szöul LOBOG AZ OLIMPIAI LÁNG Darnyi Tamás, a verhetetlen vegyesúszókirály Szemműtétek után káprázatos világcsúcsok Darnyi Tamás pályafutását az utóbbi években annyi zavaró körülmény, be­tegség nehezítette, hogy más azt mond­ta volna: Köszönöm, ebből elég volt. Befejezem! De ő nem csüggedt, nem adta fel. Elsősorban önmagában bízott, és sokak szerint az orvosi csodában. Még akkor sem dobta be a törülközőt, amikor 1980—83 között többet Járt a kórházba, mint az uszodába. Kilencéves korában, 1976-ban hőgo­lyózás közben az egyik szeme megsé­rült. Az igazi huzavona csak négy év* vei ezután kezdődött. Az igen kelle­metlen gyulladás nem enyhült, így az orvosok az úszástól való végleges bú­csút JavasoltáJc. Darnyi nem akarta el­hinni, hogy mindennek vége, meg kell válnia a medence világától. 1983 ele* jén három műtéten esett át Kölnben. Heimann professzor csodát művelt: fél éven belül meggyógyította a magyar úszót. Ez alatt a kritikus időszak alatt az orvosi tilalom ellenére DaTnyi edzett és versenyzett, s az Innsbrucki ifjúsági úszó EB-n három arany-, egy ezüst­ös egy bronzérmet nyert. Ezután a nagy könyörgéssel kiharcolt külön or­vosi engedéllyel (még most Is) szállt vízbe az 1985-ös szófiai Európa-bajnok- ságon, és ott két aranyérmet nyert. Nemcsak ő, hanem edzője, Széchy Tamás és a szövetségi kapitány, Har- gítay András is sokat várt az 1986-os évtől. Tamás nem okozott csalódást, mindent megnyert, amit lehetett. Az év elején az amerikai nemzetközi bajnok­ságon aranyérmet, a júliusi országoson pedig hét bajnoki címet szerzett. És következett a madridi úszógála, ahol Darnyi Tamás volt az egyik főszerep­lő. A második versenynapon került sor a 400 méteres vegyesúszás fináléjára. Baumann mellett Jaroscsukot tartották a szakemberek a szám legnagyobb esé­lyesének. Természetesen a papírforma most Is felborult, Darnyi fölényes biz­tonsággal, országos rekorddal, élete legjobbjával, világbajnoki csúccsal (4:18,98) nyerte a számot. Az ered­ményhirdetés után könnyes szemmel csak ennyit mondott: „Gondoltam a győzelemre, azért készültem ... Immár három éve, hogy Heimann professzor meggyógyított. Olyan jó lenne egyszer Világcsúcsot úszni!“ A madridi világbajnokság zárónap- _ ján bonyolították le a 200 méteres ve­gyesúszást. A favorit Ismét nem Dar­nyi volt, de újra az ő nyakába akasz­tották az aranyérmet. Megint a vert mezőnyben végzett az olimpiai bajnok, világcsúcstartó (2:01,42) kanadai Bau­mann, az amerikai rekorder, a 100 m pillangón már világbajnok Morales és az Európa-bajnoki második, Jaroscsuk. Óriási bravúrnak számított Darnyínak ez a győzelme, hiszen ha élete eddigi legjobbját nézzük, akkor a döntő me­zőnyében csak a negyedik volt. Európa- csüccsal (2:01,57) szerezte második VB-elsőségét, mindössze 15 másodperc­cel elmaradva a világrekordtól. Ha nincs az a rossz rajt, minden bizony­nyal hatalmas világcsúccsal nyer. Hargitay András így kommentálta Öarnyl Tamás második szuperteljesít­ményét: „Büszke és boldog vagyok, büszkébb, mint egykor, amikor én nyer­tem ... Nem szeretem a nagy szava­kat, de ez nem kis dolog!“ Hát igen. Ha visszagondolunk arra, hogy Darnyi ml mindenen esett át, és ezek után mire volt képes, akkor nem túlzás .azt mondani: fantasztikus telje­sítményt nyújtott a madridi Centro de Natation uszodában. Tavaly augusztusban aztán követke­zett a 18. úszó Európa-bajnokság. Stras- boargban ismét villogott Darnyi Ta­más. Megvédte elsőségét a 200 és a 400 méteres vegyesúszásban. Mindkét számban világcsúccsal lett első, s így őt hirdették ki a férfimezőny legered­ményesebb versenyzőjévé. A huszonegy esztendős vegyesúszőkirály bámulatos teljesítményt nyújtott a strasbourgl kontinensviadalon, főleg az utolsó 50 méteren sprintéit szédületes gyorsaság­gal. Kétszáz vegyesen a kétszeres olim­piai bajnok Baumann, 400 m-en Whar* ton idejét javította meg. Strasbourgban Darnyln kívül egyéni számban más férfivilágcsúcs nem született! Széchy Tamás mesteredző Darnyi szenzációs eredményeit követően kije­lentette: „Ha jobban odafigyel a for­dulókra, akkor még jobb időt úszbatott volna...“ Szöulban a XXIV. Nyári Olimpiai já* tékok ötödik versenynapján káprázatos teljesítménnyel diadalmaskodott a 400 méteres vegyesúszásban (4:14:75). Több mint három másodperces előnnyel, ter­mészetesen világcsúccsal ért célba. Két­száz méteren is (lapzárta után rende­zik) Darnyit várják a szakemberek az első helyre. A magyarok kiváló úszója 200 háton is szerencsét próbál a szöuli uszodában. (Erre a számra is lapzárta után kerül sor.) Példátlan sorozat áll Darnyi Tamás mögött. Már három éve minden fontos versenyt megnyert. Négy EB-, két VB- és egy olimpiai győzelmével, valamint három világcsúccsal dicsekedhet Szé­chy Tamás tanítványa, akit 1987-ben a sportág legjobbjának választottak meg a világon. Mindezt a három szemműtét és az ezeket követő jó pár titkos edzés után érte el. Kevés sportoló lett volna erre képes... Zsigárdi László v

Next

/
Thumbnails
Contents