Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-28 / 39. szám
Ä szépség nyugalmat áraszt, megelégedettséget és önbizalmat szül. A szép ember Iránt nagyobb bizalommal vagyunk, pedig még nem Is ismer|tik Jellemét, s bizony a lellem néha ellentmond a külsőnek. Azt, hogy szép, esztétikus külsővel mindent jobban el lehet adni — még a rosszabb tartalmat Is —, az üzletemberek már rég felismerték. Ezért a? áru szép csomagolása, mely bizalmat ébreszt a vevőkben. S többek között ezért vannak a szépen berendezett üzletek. Mert egy ilyenben az ember szívesebben vesz meg bármilyen árut, még az olyat Is, amelyet a piszkos, kopott üzletben észre sem venne. Hogy mindez miről lutott eszembe? Arról, hogy Idén májusban ÚJ üzletet nyitottak Vágsellvén (SaTaJ, az Ádám és Éva divatházat. Az épület nem mindennapi külsejével már készültekor felhívta magára a figyelmet Igaz, csupán átalakításról volt szó: egy régebbi üzletet építettek át divatházzá. A közelmúltban belülről Is megnézhettem, s nyugodtan állíthatom, az se mindennapi. Az épület kétszintes: lent a női, az emeleten pedig a férfidivat- cikkek kaptak helyet, a kozmetikumoktól a cipőkig, az alsőnemfitől a télikabátokig minden. Az áru hozzáférhető, a szellős elrendezés lehetővé teszi a kényelmes válogatást, s mindez szinte csábit a vásárlásra. A krómozott fémrudakból készült állványok harmonikus formái, a Jó szlnelrende- zés, a rendeltetésének megfelelő belső térelosztás nálunk még szokatlanul esztétikussá, magyarán széppé teszi a divatházat, A munka tervezőjének tehetségéről tanúskodik, s látványából szinte törvényszerűen következik a kérdés: miért olyan ritkák nálunk az ilyen kivitelezésű üzletek? AZ IS FONTOS, mit Árulunk az üzletekben Nagy lett a csodálkozásom, amikor megtudtam, hogy az Ádám és Évát a Jednota fogyasztási szövetkezet üzemelteti, A szövetkezetnek Szlovákia szinte valamennyi településén van üzlete, de a sei lyeihez foghatót nem találni. Ezt nem én mondom, hanem a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Központjában állították. Augustin Siska mérnöktől, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Központjának kereskedelmi és Üzletpolitikai osztályvezetőiétől kérdeztem: ■ Ki tervezi és milyen elvek alapián a fogyasztási szövetkezet üzleteit? Ml befolyásolja az üzletek tervezését. illetve azok esztétikumát? — A fogyasztási szövetkezetek üzletelt túlnyomórészt a bratlslavai Oru- pro szövetkezeti tervezőintézet tervezi, berendezését pedig kizárólag a prágai Iránvitású Szövetkezeti Ellátóvállalat szállíthatja amelynek a szlovák fővárosban is van kirendeltsége. E kirendeltség belső épílészeket is alkalmaz, akiknek az a feladata, hogy megtervezzék a vállalat által szállított berendezések belső elrendezését. Az üzletek tervezésekor számos előírást kell figyelembe venniük. Elsőrangú szempont az, hogy akadálytalan. tői szervezett legyen az árusítás menete. 'Az árusítás folyamatának ku* tatásával egyébként külön intézet foglalkozik. Mást mondanak azonban a kutatók, és más a walöság. A tervező hiába tervez Jő, praktikus és esztétikus üzletet, ha az építőanyagok és a berendezések szállítói nem tudják biztosítani az előírt anyagokat, berendezéseket. Sok problémát okoz nekünk a már említett prágai szállítóvállalat. Főleg ezért, mert a Jednota csak ott rendelhet berendezéseket, de az általuk Szállított termékek sokszor rossz minőségűek, nem felelnek meg a követelményeknek, ilyenek például a cipőállványok, amelyek olyan rósz- szül vannak megszerkesztve, hogy ha a vásárló egy cipőt leemel róluk, az összes többi lehull a földre. A másik gond. hogy ezek tipizált berendezések. tehát egyformák, és a tervező egyedül az elrendezésben variálhat. Sok üzletünk, áruházunk kívülről nagyon vonzó, de ha belülről is megnézzük... itt van például a ruzora- berokl Jednota áruház. Sehol sem lehet nálunk olyan széles mozgólépcsőket szerezni, amilyenekre ennek az áruháznak szüksége lenne. Csehszlovákiában Ilyen mozgólépcsőket nem gyártanak, holott a feflett országokban mindenütt ezeket használják. Még sokáig sorolhatnám a hiánycikkeket, mint amilyenek az esztétikus szőnyegek, a világítótestek stb. Annak, hogy üzleteink esztétiku- sabbak legyenek, vannak azonban más akadályai is. Például a majdani üzemeltető. Ma mái világszerte elterjedtek az önkiszolgáló üzletek, mert Jobbak, praktikusabbak, mint a hagyományos kiszolgálás. Sok helyen azonban, leggyakrabban az élelmiszerüzletek vezetőt, keményen tiltakoznak az önkiszolgálás bevezetése ellen. Azzal érvelnek, hogy ők akkor nem tudják vállalni a felelősséget az árukészletért. igazat kell adnunk nekik, mert sajnos, elég gyakoriak nálunk az áruházi lopások. Meg azért is, mert nálunk üzletvezetőt szerezni egy élelmiszerüzlet élére, kész műflvészet. Vagy egy másik példa: Sokan tiltakoznak az ellen, hogy a hús- és hentesárut önkiszolgáló élelmiszerüzletben helyezzük el. Azt állítják, ez nem egészséges, holott a tiltakozások igazi oka az, hogy a hentesek így nem gazdagodhatnak Jogtalanul az üzleten, mert közös az elszámolás. ■ Ki adja a pénzt a fogyasztási szövetkezetek üzleteinek a berendezés szebbé tételére? Megtérülő beruházásnak tartják-e az esztétikumra fordított pénzösszeget? — Az üzletek berendezését, szépítését eddig központi szövetkezeti pénzalapból Tedezték. 1989. Január 1- től azonban mindenkinek magának kell előteremtenie a szükséges összeget. Sajnos, nem lehetek biztos abban, hogy ez egyértelműen azt Jelenti. szebbek, eszlétikusabbak lesznek majd üzleteink. Arról van ugyanis szó, hogy hiába szép az üzlet, az önmagában még nem növeli a forgalmat. Sok és Jó minőségű áru is kellene, mert a nyereséget, ugyebár az eladott áru mennyisége határozza meg. Példának felhozható az ESŐ üzlethálózatunk. Az elképzelés nagyon tó volt. Kitűnő minőségű árut szép üzletekben akartunk' árulni. Csakhogy a vállalkozásra majdhogynem azt mondhatom, kudarcba fulladt, hiszen szinte nincs mit kínálnunk ezekben az üzletekben. Pontosabban: ott Is csak átlagárut vehetnek a vásárlók. NINCS MÓDUNK MEGISMERNI A KÜLFÖLD EREDMÉNYEIT A szövetkezeti tervezőintézet, e Dru- pro ugyanabban az épületben székel, ahol a fogyasztási szövetkezetek központja. Az intézetnek három műterme is van a három szlovákiai kerületben, ivan Pukan mérnök, az intézet Igazgatóhelyettese lényegében elismételte azt, amit Augustin SiSka elmondott, de ki Is egészítette szavait. — Sokszor az üzletek használói a maguk ízlésének és szükségleteinek megfelelően átalakítják üzletük belső terét, főként azért, hogy megnöveljék kapacitását. Így lesz a szellős üzletből túlzsúfolt raktárhelyiség. ■ Az önök építészeinek fűződik-e valamilyen, mondjuk anyagi érdeke ahhoz, hogy szebb, praktikusabb áruházát, üzletet tervezzenek? — Intézetünkben létrehoztunk egy építészeti-műszaki tanácsot, amelynek az a feladata, hogy értékelje, de ugyanakkor segítse is a tervezést, véleményt mondjon minden fontosabb munkáról. Versenyt írtunk kJ a legjobb tanulmány, a legjobb terv és a legjobban, legesztétíkusabban felépített üzlet, áruház címének elnyerésére. Ezeknek díjazása kategóriánként 5000 korona. Minden fontosabb építkezés előtt alternatív tervezeteket dolgozunk ki, amelyekből azután a beruházó és a kivitelező kiválasztja a nekik legmegfelelőbbet. ■ Együttműködnek-e külföldi tervezőintézetekkel? Építészeiknek van-e lehetőségük a külföldi tapasztalat- szerzésre? — Sajnos, nincsenek kapcsolataink külföldi tervezőintézetekkel, s tanul- mányutakra sem igen lárunk. Hirtelen nem is tudok más példát felhozni az utóbbi évekből, mint a magyarországi és a Jugoszláviai tanulmányutat. A külföld eredményeit általában csak az intézetünkben hozzáférhető szakfolyóiratokból ismerhetjük meg. No meg a magánjellegű külföldi útjainkon szerezhetünk ilyen-olyan tapasztala* tokát. ÖRDÖGI KÖRBEN Hosszú ideig vártam az Ádám és Éva divatház tervezőjére. DuSan Sad- ioö mérnök, belső építész ugyanis háromhetes szabadságát töltötte Jugoszláviában. Végül sikerült beszélnem vele munkahelyén, a szövetkezeti szolgáltatővállalat bratlslavai kirendeltségén. A szakállas fiatalember azzal fogadott, éppen azt fontolgatja, itthagyja ezt a vállalatot. Hogy mtért. s miért vált rezignálttá, kiderül a beszélgetésből. ■ Elmondaná a sellyel divatház történetét? — A város vezetői már régóta szerettek volna egy reprezentatív divatházat. Nekem szerencsém volt, hogy megkaptam ezt a munkát, mert a beruházó teljesen szabad kezet adott, sem a fantáziámat nem kötötték meg, sem az anyagiak nem gátoltak. Ez nálunk ritkaság, hiszen általában nem a tervező, hanem a beruházó az úr az épftéskor. A divatházba atipikus berendezéseket terveztem, s hosz- szű utánjárással végül is sikerül úgy nyolcvan százalékra megvalósítani elképzeléseimet. Krómozott fémrudak- ból készült állványokat például nálunk sehol nem készítenek, de szerencsére a Galántai (Galanta) Járási Ipart Vállalat elvállalta a gyártást, és szépen el ts végezték a munkát. A többi szükséges anyagot, a tapétát, a szőnyeget, a lámpákat is nehezen, sokszor csak Ismeretség útján tudtam beszerezni. Sajnos, nincs nálunk egy olyan vállalat, amely foglalkozna ilyen megrendelések beszerzésével. A miénknek ugyanis más a profilja, mi bútorokat és gépeket szállítunk. ■ A divatház szépségét a vásárlók is, a sajtó is dicséri. Az erkölcsi elismerésen kivül hozott-e ez másfajta elismerést a lervezőoek? — Anyagira gondol? Arra azt mondhatom, hogy nem. Nekem állandó fizetésem van, ehhez lön az esetleges prémium vagy a célprémium. Csakhogy nálunk a Jutalmazás nem a tervezet szépségét, különlegességét, hanem á mennyiséget veszi figyelembe. Vállalatunk dolga az, hogy tipizált berendezések belső elrendezését tervezze meg. Egy-egy üzlet megtervezése bútorokkal, berendezésekkel való beépítése öt-hat rajzlapon megoldható. Míg az Adám és Évához hasondó üzletekhez harminc harmincöt rajzra is szükség van, mert itt a berendezéseket is meg kell terveznünk. Ez jelentős időbeli többlet, amit azonban nem tudnak nekem megfizetni, így csak a szabadidőmben, a saját örömömre csinálhatom. Külön Jutái* mat viszont nem vehetek fel, mivel a vállalat alkalmazottjaként munkaköri feladatom a tervezés. Kiírnak ugyan különféle versenyeket is, de ezek csak formálisak, már Jó előre lehet tudni, ki nyeri őket. ■ Nálunk, Szlovákiában az építészek, a festőkhöz, szobrászokhoz hasonlóan nem élhetnek meg szabadúszóként? — Most én is ezen gondolkodom, de ennek több akadálya van... Az egyik, hogy kell egy bizonyos Indulási tőke, mert a családnak addig is élnie kell, amíg a tervéért az ember megkapja a pénzt. A Szlovák Képző- művészeti Alap létrehozott egy építészeti bizottságot, amely, valóban igényesen, elbírálja a hozzá beküldött munkákat. Az így elfogadott tervért az építész sokkal többet kap, mint ha egy tervezővé Halat alkalmazottjaként végezte volna el a munkát. Csakhogy! Ez egy ördögi kör: a bizottság csak azok pályamunkáit fogadja el, akik tagjai az építőművészek szövetségének. A Szlovák Építőművészek Szövetségének alapszabályzata azonban tartalmaz egy olyan, számomra megmagyarázhatatlan kitételt, hogy csak azt veszi fel tagjai.sorába, aki valahol alkalmazásban van. Most egy olyan vállalatot keresek, amely felvenne részmunkaidőre, hogy több időm legyen saját terveimmel foglalkozni. A külföldi tanulmányutakről Duäan ugyanazt mondja, amit a Drupro igazgatóhelyettese. Sőt, ő még a hazai építészeti vagy bűtorklállításokra sem mehet hivatalból, csak a saját szabadságának rovására. Ezeket hallva nem csodálkozom azon. hogy meglehetősen kedvesze- getten mutatja a falon látható régebbi terveit, amelyeket néhány évvel ezelőtt kezdőként rajzolt, s amelyek ugyan fantázíadúsak, de sosem valósultak meg. — Akkor még bizakodtam. Nem azf mondom, hogy ma már teljesen pesz- szimlsta vagyok, de a szép tervek megvalósítása nem könnyű. Kitartó és sok munkát igényel. Végére érve a riportnak talán az olvasó sem csodálkozik azon, hogy a sellyel divatház annyira egyedülálló építmény. Csak remélhetjük, hogy rövidesen megérjük a helyzet Javulását. KLINKÜ ROBERT (A szerző felvételein az Adám és Éva divatház látható — kívülről és belülről) MIKOR LESZNEK SZEBBEK ÜZLETEINK?
