Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-28 / 39. szám

új ifjúság 4

CSAK A SZELLEMI ENERGIA KIVÉTEL...

Munkahelyén számítógépek, monitorok', nyomdai berendezés, floppy diszkek, mágnesszalagtár. A látvány hatására ötlik fel bennem a kérdés:

— Pista, egyáltalán energetikus vagy te?

— Természetesen, hiszen ez egy energetikai üzem szerves része, sőt ma már el sem képzelhető a vlllamosáram termelése és fogyasztói elosztása számítástechnika nélkül — válaszol a Rimaszombati (Rlmav- ská Sobota) Energetikai Üzem termlnálállo- másának vezetője, Adám István mérnök.

— Persze, amikor Ide kerültem a főiskola elvégzése után, a számítástechnikának még csak a nyoma sem volt Itt. Akkor nem folytathattam azt, amit már Prágában elkezdtem, vagyis a számitógépes adatfeldolgozást. Mint az üzem minden kezdő mérnöke, az akkori házi divat szerint, én is tervezőként kezdtem. Rövid idő után az üzemviteli részlegre helyeztek át, ahol a javítások és a kisberuházások menetét irányítottam. Számomra szinte megváltás volt, amikor jött a vállalattól egy szakember, aki az automata irányítási rendszer bevezetésének lehetőségeit kutatta üzemünkben. Lehocky János igazgató engem szemelt ki a gondolat felkarolására. Lényegében úttörők voltunk a számítástechnika meghonosításában a Közép-szlovákiai kerületben, amire egy kicsit büszke is vagyok.

Hét évvel ezelőtt egy TP 8-as terminális számítógéppel kezdtek, amelyhez semmilyen programcsomagot nem kaptak. Ezért is .volt nehéz az indulás, meg azért mert

az üzemben felesleges időpazarlásnak tekintették a számítógépes munkát. Főleg akkor néztek görbén a fiatal szakemberre, amikor az általa szolgáltatott alapinformációk sem mennyiségben, sem minőségben nem voltak kieftgítőek. Ez, persze, a kezdet kezdetén volt. Aztán Pista kezdeményezésére elkezdődött, a raktárkészlet számítógépes figyelése, majd a számlázáshoz szükséges adatokat Is Itt dolgozták fel. Később jött az átépítés, a korszerűsítés. Mivel a régi rendszer lyukszalaggal dolgozott, nagy volt a hibaszázalék Pista szerkezeti változásokat eszközölt, és átalakította a számítógépét mikroprocesszoros vezérlésre. Ebben egyik Miinai munkatársa, Adolf Gomblk mérnök segített neki. Az új rendszer programozása egyszerűbb lett, a megbízhatósága viszont a többszörösére nőtt. Aztán hogy a Zilinában lévő központi számítógéppel való összeköttetést is megköny- nyítsék, megszületett egy átviteli program- csomag. Pista Időközben egy újítási javaslatot is kiötlött a személyi védőeszközök számítógépes nyilvántartására. Ezt azóta a vállalat több üzemében hasznosítják már. A számítógépes energetikus kilóg a sorból, már csak azért is, mert gyerekekkel és versenyzéssel is foglalkozik.

— Már harmadik éve vezetek számítás- technikai tanfolyamot a járási pionlrház- ban. Számomra az a legnagyobb öröm, amikor a pionírok végül megértik magyarázatomat, és az alapokra építve önállóan is rájönnek bizonyos összefüggésekre. A Honvédelmi Szövetség elapszervezetel, Ifjúsági klubok is gyakran fordulnak hozzám szakmai tanácsért, s ha tudok, mindig szívesen segítek. Idén rábeszéltek egy programozási versenyre is. A kerületből továbbjutva a szlovákiai versenyben a hatodik helyet sikerült elcsípnem. Számomra ilyenkor a legszebb élmény a gyerekek örömét és megelégedettségét látni, ezért Inkább ezzel szeretnék a jövőben foglalkozni.

Pista szabadidejében — ülöfoglalkozásá- nak kompenzálására — főleg úszik, télen pedig rengeteget síel. A szakkönyveket különösen, de a szépirodalmat Is szívesen lapozza. Ha pedig éppen nincs elfoglaltsága, konyhakertjükben dolgozgat. A harminchárom éves, egygyermekes családapa az ünnepnapon — az energetikusok napján — is szerényen fogalmaz. Nemcsak az energetikusokhoz, hanem minden fiatalhoz szólhatnak szaval:

— Mi, energetikusok tudjuk csak igazán, hogy az energiával, takarékoskodni kelll Ez alól csak a szellemi energia kivétel.

Kép és szöveg: Polgári László

Az orvosság sem mindig gyógyszer

Nem új keletű megállapítás, hogy a túlzott gyógyszerfogyasztás súlyos károsodásokat idézhet elő a szervezetben. Ismerek olyan embereket, akik addig nem indulnak el munkahelyükre, míg meg nem győződnek arről, hogy betették-e táskájukba a „minden bajt“ megszüntető nyugtató .tablettákat.

Orvosok, gyógyszerészek' vallják, hogy a gyógyszerekkel visszaélő emberek egy Idő után olyanok lesznek, mint a kábítószer-élvezők. Hogy ez túlzás-e vagy sem, erről beszélgettem Tilth Mihállyal és feleségével, Lubica asszonnyal, az lpolynyékt (Vinica) gyógyszertár két fiatal gyógyszerészével, akik 1983-ban végeztek a Ko- mensk? Egyetem Gyógyszerészeti Karán.

„Sajnos, nálunk, a faluban Is tapasztalható a meggondolatlan és megalapozatlan gyógyszerfogyasztás. Azt kell mondanunk, hogy az emberek szinte eszik a gyógyszert. Ez egyrészt a modern életforma rovására írható, másrészt pedig annak tulajdonítható, hogy az emberek e téren még mindig tudatlanok. Minden megfontolás és orvosi Javallat nélkül szedik a gyógyszert, az adagolást maguk határozzák meg, ami oda vezet, hogy szervezetük megszokja, egy idő múlva pedig már kívánja az újabb adagot. Ilyen értelemben a gyógyszer ajzószerként vagy kábítószerként hat. Pláne altkor, ha alkohollal keverik, amt pedig nem ritkaság. Az állandó gyógyszerfogyasztás először csak ká- bultságot idéz elő, amelyet általában kellemes állapotnak éreznek, de már akkor is roncsoló hatással van a szervezetre. Később ez a roncsolás köny- nyen kimutatható. Szakmai tapasztalat, hogy az emberek már tizenöt éves koruktól egészen Idős korig visszaélnek a gyógyszerekkel. Míg ez az idősebbeknél nem tudatosan történik, sajnos, a fiataloknál egyre gyakrabban. A fiatalok, hogy kábult állapotba kerüljenek, képesek naponta 15—> 20 tablettát Is bevenni, aminek őriásl romboló hatása van, különös tekintettel a szervezet fejlettségi stádiumára. Akik hosszú távon alkalmazzák a kábítás e módszerét, vagy állandóan

ugyanazt a gyógyszert veszik be például fejfájás ellen, bizonyos idő elteltével érezni fogják e „csodaszer“ roncsoló hatását, ami megnyilvánulhat gyomorfekélyben, érszűkületben, belső vérzésben stb. Tudomásul kell venni, hogy a gyógyszerrel nem lehet megoldani a stresszhelyzeteket, ez álcselekvés csupán, menekülés a semmibe. Sok fiatal mégis éppen gyógyszerekkel juttatja magát az 111 űztök világába, mert úgy gondolja: most jó nekem, a holnap meg úgyis bizonytalan. Ez a tudatos, bizonyos mértékig nihilista viselkedés pedig mind egyénnek, mind társadalomnak káros. Ráadásul olyan mértékű egyéni károsodást Is okozhat e magatartás, mely véglegesen gyógyíthatatlan, kezelhetetlenebb a kábítószerezés következményeinél Is. Nekünk, gyógyszerészeknek, gyakran kell magunkba fojtani bizonyos dühöt a páciensekkel szemben. Az a helyzet, hogy az emberek olykor egészen agresszíven követelnek tőlünk bizonyos gyógyszereket, mondván, a pénzükért azt adjunk. amit ők akarnak. Fontosabbnak tartják ilyenkor — sajnos nagyon gyakran — a szomszéd véleményét, mint az orvosét vagy a gyógyszerészét. A szomszédnak, a barátnak, a munkatársnak ez meg ez a gyógyszer megszüntette a fájdalmakat, akkor ml pe okoskodjunk. Hogy ugyanazok a tünetek egyénenként más és más okból jelentkezhetnek, az őket nem érdekli. Nagyon sokszor előfordul, hogy olyan tablettákat kérnek tölünk, amelyeket csak orvost vényre adhatunk ki, mégis mi vagyunk a rosszak, ha pénzért nem adunk. Pedig maguk a követelőző emberek Is tudják, néha még minket is „felvilágosítanak“ arról, hogy a gyógyszerek 95 százalékának mellékhatása Is van.

Amit eddig elmondtam, részben orvosetikai kérdés, részben rossz beidegződés, részben tudatlanság, de mind összefügg a betegségekkel, a fájdalmakkal, jóllehet abból is ki lehetne Indulni, hogy a világon mindenütt egyre nagyobb figyelmet szentelnek egészségmegőrző táplálkozásnak és magatartásnak. Nálunk még mindig dívik az a szokás, hogy köny- nyebb elmenni az orvoshoz, mint valamit is tenni egészségünkért. Mindenkinek arra kellene törekednie, hogy saját maga orvosa legyen — természetesen gyógyszer nélkül. Japánban. Franciaországban, az Egyesült Államokban már milliók tudatosítják, hogy az egészség a legnagyobb kincs, amelyet óvni, őrizni kell — és ez a kincs ránk van bízva. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban sokkal több gyümölcs és zöldség fogy, mint nálunk; a kocogásnak pedig milliók hódolnak. A civilizáció ártalmai nálunk is- hatnak, az egészség megóvására mégsem fordítunk sem időt,

sem pénzt. A befektetés, ne feledjük, megtérülne: Időben és pénzben. De mi ezt képtelenek vagyunk felfogni.“

Nos, kedves fiatal olvasó, — mit szólsz? Mersz válaszolni arra a kérdésre, hogyan óvod az egészséged?! Magyarázkodások, kibúvók keresése nélkül vállalod-e önmagad, legalábbis ebben a kérdésben? Én mindenesetre köszönöm Mihály és Lubica tanácsait! KARDOS MARIA

eíitvi; Íieífeseim

AZ EMBERI MAGATARTÁSRÓL

Évek óta tapasztalhatják Ismerőseim a küzdelmemet a „nagy hallal“, ÉLETEM FELNŐTT SZAKASZAVAL.

(Gyakran gondolok egy tehetséges jobbszélsőre, aki néhány ellenjátékost kicselezve elviharzik, s már az ellenfél játékterének alapvonalánál jár.)

Vegyük úgy, hogy mindig is megalomániás voltam. Szerettem volna „nagy“ zenész lenni. Sajné: a zenéhez nem sok tehetséget örököltem. Szerettem volna jó humorista lenni, de sohasem írtam humoreszket. A társadalmi hátrányom adta pesszimizmusomat igazán sohasem tudtam leküzdeni. Akár hiszitek, akár nem: húszesztendősen még arról ábrándoztam, hogy olyannyira jó szakember leszek, hogy előbb-utóbb felfigyelnek rám! Igazi, átlagon felüli szakembernek bátortalan voltam. És végül

beláttam, Jobb, ha önmagámról' szólő' jelentéseket írok: így születtek meg vékonyka könyveim.

Az írás számomra megbízható pszichoterápia is egyben.

Ha egy együttes silányan szerepel a labdarúgó-bajnokságban: lecserélhető a játékos, az edző, a vezetőség. Az író nem válthatja le önmagát! Mert leges- legrosszabb esetben még a vértanűsá- gának bélyegét is „elnyerheti“. Helyesebben teszi hát az író, ha ír! Viszont jól írni nem könnyű.

Úgy hiszem: alapfeltételként rendet teremthetünk önmagunkban. Mielőtt munkához látnánk, hogy célunkat elérjük, végezzük csak el szépen szellemünk felújítását, kijavítását, tegyünk békét-nyugalmat a lelkünk tájékán.

Alkotóként — ugyanis — csak akkor

emelkedhetek hosszá Időtartamra az ' átlag fölé, ha emberként is az átlag fölé sodortattam magamat. Szorgalmas- ságom csak akkor gyümölcsözik folyamatosan, ha viselkedésem is gyümölcshozó, ha mindennapjaiban éppúgy tisztáit (ha úgy tetszik: pőrék) az elveim.

Norman Maller mondta valaha egy riporternek, hogy mennyire fontosnak tartja az alkotó ember fizikai kondícióját. „Figyelje csak meg, amelyik szerző egészségi állapota kifogástalan, annak általában a munkál Is jobbak. Mailer amerikai: és arrafelé ma nemigen van idő „lelkizésre“. így most én fűzöm mondandójához a tapasztalataimat, illetve a véleményemet. Az egészséges testhez, illendő párosulnia az egészséges szellemnek is.

Évek múlottak el, amíg megértettem, Rogy csakis úgy végezhetek jobb minőségű munkát, ha emberi magatartásom is határozottabbá, könyörtelenebbé válik. Ha a viselkedésemért nem kell szemlesütve haladnom az utcán.

Megalomániás vagyok. De Innen a torzulások határán. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a múlt Időben Is ezen a térfélen tartózkodtam volna, Valaha 1

értéktelen társaságokban tüntettem kí magamat szívesen, hiszen a fürdőkádban úszó pontyocska is nagy halnak hazudhatja magát, ha megfeledkezik a tengeri cetekről.

Egy napon aztán már szembe kellett néznem alkotót pangásommal: és megértenem kellett, hogy munka és emberi magatartás egy tőről hajt. Csakis úgy vívhatom meg írói (függetlenségi) harcaimat, ha a szívem a bal oldalamon marad, és az értelmem sem veti le szűnös-szüntelen öltözetét.

Ha magatartásunk kívánnivalót hagy maga után: általában a tevékenységünk sem tökéletes. Ha az őszinteségünk csakis a munkánkra korlátozódik: akkor az a munka sem igazán őszinte.

Munkámat nem csúfolhatom meg, mint ahogyan az értelmemet sem: önmagamat is visszavető, sorvasztó pipo- gyaságokkal. Közép-európai vagyok. És Közép-Európában a „toll mesterét“ mindig is nagy figyeldm övezte. Közép- európai írónak lenni tehát azt jelenti, hogy helyt kell állni a nap huszonnégy órájában, megbízhatóan helytállni két alkotás közt is. Példát mutatni.

Vajkai Miklós