Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-21 / 38. szám
A V’Moto-Rock legutóbbi, A fény felé című nagylemezét, amely nálunk is megvásárolható, fennállásának tizedik évében, tavaly készítette el. Hogy azóta hogyan alakult a csapat pályafutása, arról az utóbbi hónapokban egyre kevesebbet hallunk. Felkerestem hát L e r c h Istvánt, a V’Moto-Rock billentyűsét Budapesten, hogy választ kapjak kérdéseimre. — Nemrég tízévesek voltatok. Hozott-e ez valamilyen fordulatot a V’Moto-Rock életében? — Ezt az évfordulónkat vagy inkább születésnapunkat szerettük volna valamilyen formában ünnepélyessé tenni. Viszont nem akartunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, hiszen tavaly egyértelműen az Omegát illette a nagyobb fény. Mi ezzel a tíz évünkkel azért valamit letettünk az asztalra, s úgy gondoltuk, valami módon hangsúlyt, nyomaté- kot adunk az eltelt tíz évnek. Sajnos, nem azt az időszakot éljük, hogy kísérletezni tudjunk, s hogy egy újdonságnak hosszú kifutása legyen. Mi a tavalyi lemezünket olyan albumnak szántuk, amely a mai hallgatóknak szól. s nincs miért szégyenkeznünk. Ügy érzem, olyan hanganyagot sikerült összehoznunk, a- mellyel esetleg a nyugati országokban is labdába tudnánk rúgni. Mivel az album nálatok is kapható, remélem, az ottani hallgatóság is egyetért velem, hogy ez komputertechnikával készült anyag, amely ennek ellenére nem elembertelenedett valami, hanem ugyanolyan nyílt és őszinte, mint az előzőek. — Ti, ha jól tudom, a dallamos rockzene képviselői vagytok. Szakmai körökben szinte mindig elismerést aratnak a számaitok, de mintha kissé alábbhagyott volna a közönség érdeklődése zenétek iránt... Miért? — A kérdést most nemcsak nekem, hanem még egy-két zenekarnak fel kellene tenned. Kijavítalak: a dallamos rock eléggé általános meghatározás, felszínessé teszt a rólunk kialakított képet. Inkább azt mondanám, hogy mi rockzenét játszunk a magunk ízlése és belső világa szerint. E zenében és szövegben olyasvalamit próbálunk közölni, amely belőlünk fakad. Az emberek többsége nem mindig, sőt csak nagyon ritkán veszi észre azokat a finomságokat, amelyeket a mi zenénk rejt. Az LGT, mi és még sorolhatnám, kissé unicumnak számítunk a magyar zenei piacon. Nem a hivatalos és az éppen aktuális slágervonalat követjük, s az emberek egy része talán épp ezért fordult el tőlünk. Most olyan időket élünk, amikor egy 3 + 2 vagy egy Z’Zi Labor és ezeknek bizonyos válfajai kellendőbbek. — Nem ritkaság, hogy a V’Mo- to-Rockból egy-egy tag külön is dolgozik. Gondolok itt Demjén Fe- rencre, aki szólószerepeket is vállal, hiszen a Szerelem első — második vérig című filmek dalainak egy részét is ő énekli. Nem zavarja ez az együttes belső légkörét? — A Szerelem első — második vérig a mi sikerünk is volt, függetlenül §ttól, hogy zenéjét Dés Laci írta, a szövegét pedig Rózsi szerkesztette. Mindenfajta ilyen siker közös. Mert ha nekem valamilyen szerzeménnyel sikerem van, az a zenekarnak is jó; ha elénekelem a Tűzvarázslót, arra az emberek bejönnek, a lányok örülnek neki, s ebből nem lehet baj. A Szerelem első — második vérig sikerét én így fogom fel, Ha én valahova tartozom, altkor azt a félt nem csalom meg. A V’Moto-Rock mindig olyan bázis volt számomra, ahol anyagilag és erkölcsileg egyaránt megérte dolgozni. Mire észbe kaptam, már megjelentek a szintetizátorlemezek, a Benkő Lacié, Presseré meg Balázs Fecóé. Igazából viszont azt hiszem, hogy ezeknek a vállalkozásoknak nincs sok értelmük. Ezek a fajta szólólemezek ugyanis nem töltik be a szerepüket, nem jutnak el az emberekig, s ezáltal nem is érkeznek el a címzettekhez, esetleg magunknak berakhatjuk a polcra. Azt hiszem, egyedül a Benkőé kivétel, mert abból sok elfogyott. — Véleményed szerin van-e jövője a magyar rockzenének 'a nyugati piacon? — Jövője, lehet, hogy van, de jelene nincs! Ezt nem tudom megjósolni. Mi elég sokat játszottunk kint, s mindenhol más volt a fogadtatás. Voltunk Spanyolországban, ott nagyon nagy sikert értünk el, mert azok az emberek szeretik a zenét. Teljesen mindegy volt számukra, hogy magyarul énekelünk, vagy angolul. A nagy nyugati együttesekkel viszont sem technikai, sem reklám terén nem tudunk konkurálni. Ha ebből indulok ki, akkor a lehetőségeink majdnem a nullával e- gyenlőek. Beszélgetett: Koller Sándor Hajdú Endre felv. GONDOK (CSAK?) A V’MOTO-ROCK KORUL HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Team: Reklama na tícho 2. Peter Nagy: Nie nezmení möj svet 3. Modus: Roberta 4. Heidi: Fotka 5. Daiibor Janda: Más se líp, néz já 6. Petr Kotvald: Gejzír 7. Petra Janű: Ríkej mi 8. Turbo: Hrác 9. Tublatanka: Vo vefkej skole dnl 10. Iveta Bartosová: I. B. 1. R Go: Idő 2. Step: Telefon 3. Step- Támadás 4. Edda: Fohász 5. Végvári Ádáin: Ádám Éva nélkül 6. Fan Fan: Papa. ne prédikálj! 7. Känguru: Lány a kastélyban 8. Kontinens: Élni kell tovább 9. R-Go: Ne félj, te kis bolond 10. V’Moto-Rock: Tűzvarázslő VILÁGLISTA 1. Michael Jackson: Piszkos Da- jana 2. Blue System: Túl nagy az ágyam 3. London Boys: Requiem 4. Fancy: A szerelem lángjai 5. Taylor Dayne: Utasítsd a szívem B. Dew Mitch: Ne mondj nemet, ne mondj igent... 7. Depeche Mode: A kis tizenöt éves 8. Eros Ramazotti: Zene van 9. Bruce Springsteen: Keményebb a többinél 10. Kylie Minogue: Boldog lennék .., ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert: Varga Csilla lédeci (Ladice), Besse Márta bessei (Besa), Jozef Vrabec losonci (Luőenec), Szakos Mónika lévai (Levice) és Szamaránsz- ky Andrea hrobonovói olvasónk. POPCSEREBERE Kulik Béla (941 04 Bratislava, nábr. L. Svobodu 39): Metalisták figyelem! Felajánlom az 1988-as év újdonságait kazettán, mint pl.: Overkill, Dark Angel, Metallica, Slayer stb.. valamint a Metallica, Voivod, Scorpions, Testament e- gyüttesek színes posztereit. Szakos Mónika (934 01 Levice, Hvlezdoslavova 3): Adok Pet Shop Boys, A-Ha, Michael Jackson, Whitney Houston, George Michael, Első Emelet, Madonna, Terence Trent D’Arby, Z’Zi Labor, Szi- kora Róbert, Queen, Status Quo, Kim és Mel, R-Go, Dire Straits, Roger Waters, David Bowie, Sting, Bikini, Modern Talking. U2, Sexe- pil és Klki-képeket, -posztereket, róluk szóló cikkeket. Felajánlom Sabrina, Viki és a Flört címét. Kérek Step, Desirelles, Fan-Fan, Dolly Roll, Zoltán Erika-képeket,-posztereket, róluk szóló cikkeket, valamint a címüket is szeretném megszerezni. Gecse Ildikó (079 01 Veiké Ka- pusany, POH 36/45, okr. Trebi- sov): Adok Kylie Minogue, A-Ha, Aerosmith, Terence Trent D’Arby, George Michael, Black, C. C. Catch, Kim Wilde, Madonna, Iron Maiden, Janet Jackson, Bruce Springsteen, Nena, Modern Talking, Bad Boys Blue, Pet Shop Boys, Wham, Falco, Bananarama, Chris Norman, Desirelles, Bon Jo- vi-képeket, -posztereket, -jelvényeket. Kérek Sandra, Europe, Samantha Fox, Sabrina, Mandy Smith, Depeche Mode, Michael Jackson, Zoltán Erika, Első Emelet, Step-képeket. AZ OLVASÓ KÉRDEZ „Eelső Emelet“ jeligére: Az együttest inkább a ritmikus hangvételű dalok jellemzik, amelyek közül már több felkerült a magyarországi és a hazai slágerlistára. Annak ellenére, hogy a Gyertyabalett című daluk a magyarországi slágerlistán még nem szerepelt, nálunk elnyerte a hallgatók tetszését. Az együttesnek eddig négy nagylemeze jelent meg, A következő, ötödik nagylemezük október végén kerül a hanglemezboltokba. „Lemezújdonságok“ jeligére: Megjelent a Cassablanca együttes első nagylemeze. Ezen kívül kaphatók a hanglemezboltokban a Lord, a Modern Hungária, az Exotic, Zoltán Erika, Csepregi Éva nagylemezei. Hamarosan megjelenik a Bikini, a Napoleon BLD, Anita a Step és az Edda együttes nagylemeze. ) új ifjúság 9 j wawWnJMON MIKROFOLK-DUÓ Varga Lóránt 1985 novemberében katonai szolgálatából hazaérkezve egy Recept-bálon összefutott régi jó barátjával, Kelemen Gáborral. Szó szót követett, s a két zenekedvelő fiú elhatározta, hogy azontúl együtt zenélnek. A kéttagú zenekarnak csakhamar nevet is adtak: azóta Mikrofolk-duóként élnek a köztudatban. Sokan talán legyintettek, mondván, mire is képesek ők ketten. Lehetetlen két szakember zenélésével felcsigázni a közönség érdeklődését. Persze, a kételkedőknek nem volt Igazuk. Először a falvakban, ifjúsági klubokban mutatkoztak be, s mindenhol elismerést vívtak ki gitármuzsikájukkal, és újabb meghívásokat kaptak. Így jutottak el Bra- tislavába és Kassára (KoSice) a főiskolások klubjába, ahol azóta nemegyszer szerepeltek már. Amikor a Cse- madok KB országos szemináriumot rendezett a klubvezetőknek, őket hívták hangulatkeltőknek. Itt is sokaknak a szívébe lopták magukat, így aztán egy Ideig újból záporoztak a meghívások Gábor és Lóránt losonci (Lucénec) címére. A Melódia ’87 országos döntőjén is részt vettek, de előkelő helyezésre még nem méltatta őket a zsűri. Csak amolyan szépségtapasz volt számukra, hogy együtt koncertezhettek a 100 Folk Celsíusszal Somorján (Samorín), majd a rádió mikrofonjai előtt Bródy Jánossal léphettek színpadra Komáromban. Közben elkezdődtek a politikai dalfesztivál versenyei is. A járási, majd a kerületi versenyről is első helyezettekként jutottak tovább. A martini országos seregszemlén, számukra máig sem világos okból, nem versenyzőkként, hanem vendégekként léptek fel. Kárpótolta azonban őket az, hogy a szintén vendégként szereplő Viktor Chara folkegytlttes egyik tagja, Sós Mihály ígéretet tett. hogy a miskolci folkfesztiválra meghívja őket. Az, utolsó pillanatig nem akarták elhinni, mígnem idén júliusban megérkezett a meghívó. Már a helyszínen derült ki, hogy az amatőr versenybe is benevezhetnek. Aztán jött a bomba: megnyerték a fesztivált, s a helyszínen megígérték nekik, hogy még ebben az évben nagylemezt készítenek velük. Alkalmam volt ugyan elmélyülni a duő muzsikájában, repertoárjukat Lóránt elemezte részletesebben. — A hasonló együttesek a folklórzenére építenek, a mi zenénk viszont inkább az angol és amerikai folk- hoz hasonlít. Az utóbbi időben nagy előszeretettel játsszuk a csehszlovákiai magyar költők megzenésített verselt. Gál Sándor, Csontos Vilmos, Gály Olga és mások verseiből csak refrént emelünk ki, és sajátos módon hangszereljük. Persze, vannak önálló magyar, illetve szlovák nyelvű számaink Is. Az utóbbiak szövegét a Losoncon élő Iva Blanská írónő írja. Műsorunk olyan gazdag, hogy a legigényesebbeket is ki tudjuk elégíteni, viszont az utóbbi időben gyérebben jönnek1 a meghívóki Egyébként Lórántnak hathúros gitárja és kiváló énekhangja van, Gábornak pedig tizenkét húros japán Ibanez gitár, szájharmonika a zenekari kelléke, és ő a szólóénekes. Rövid múltjuk sikeres, eredményekben gazdag négy évet vetít elénk, hát lia még a nagylemez is bejön!... Polgári László I ‘-PP Petr Kotvald nem vagyok féltékeny rá, örülök neki. Hiszen ma már nem lehet egy bandára támaszkodni, s ha az ember a szólóvállalkozásait úgy csinálja, hogy nem megy a zenekar rovására, akkor, nincs baj. — Te sohasem gondolkodtál azon, hogy Balázs Fecóhoz hasonlóan szintetizátoros szólólemezt készíts? — De, hogyne! Majdhogynem nekem jutott először ez eszembe, de csak akkor csinálnám meg, ha felkérnének rá. így magamtól nem kezdeném el, engem kicsit piszkálni kell. — Ez csak lustaság? — Lehet, hogy az is van benne, de nem ez a lényeg. Én mindig is a bandában gondolkodtam. _ •• __ ••__
