Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-21 / 38. szám

új ifjúság 10 VONALKÖD Bevásárlásnál egyre gyakrabban találkozunk az áru csomagolására nyomtatott vagy ragasztott vonalkód­dal. Ez a kód lehetővé teszi az adatok pontos és egyszerű begyűj­tését a számítógépes és egyéb rend­szerek segítségével. A megfelelően tervezett rendszer Jelentős munka­termelékenységnövekedést eredmé­nyez. A termelésben és a kereske­delemben már évek óta használato­sak az áruszámozás (áruazonosítás) különféle módszerei, amelyek meg­könnyítik az árukörforgás és a tar­talékok feljegyzését, irányítását és ellenőrzését. A vonalkód sötét és világos füg­gőlegesen elhelyezett párhuzamos vo­nalak halmaza előre megadott ábrá­ban. Személyek, élőlények, tárgyak, utasítások, műveletek stb., illetve ezekhez hozzárendelt tulajdonságok, pl. hely, mérték és hasonló jellem­zők azonosítására szolgál. A gyakorlatban használatos kódok, szimbólumok a hatvanas években je­lentek meg. A vonalkód-szimbólumok különböző összetétele abból adódik, hogy a tervezőknek olykor egymás­nak ellentmondó követelményekkel kellett megbirkózniuk. A szabványosított érumegjelölés — Article Numbering — az egyes áruk­hoz, tárgyakhoz, esetleg élőlények­hez szabványosított számok hozzá­rendelését jelenti. A vonalkód hasz­nálata kiküszöböli a nemzetközi üz­leti életben előforduló nyelvi aka­dályokat. Legjelentősebbek az UPC és EAN nevű vonalkódok, amelyek közül a másodikat nálunk is kezdik bevezet­ni. A szabványosított számozási mód­szereket először az élelmiszeripari termékeknél kezdték használni. Ezt a két kódot az önkiszolgáló üzletek­ben használják fogyasztási cikkek, szállítási csomagolások megjelölésé­re. UPC — Universal Product Cod Ipari normaként jelent meg, és a kiskereskedelmi eladásra szolgált el­sősorban. 1975-től különböző módo­sítási, változatai következtek. Az UPC-kiegészítő újságok, brosú­rák megjelölésére, az UPC-D verzió a nem élelmiszeri, ágazatban dolgo­zók tájékoztatására szolgál. Az alapszimbólum megjelölése UPC-A verzió. Ez 12 jelből áll. Két hosszú vonallal két egyenlő részre van osztva. Minden jel 2 sötét és 2 világos vonalból (sávból] tevődik össze. Egy sáv szélessége 1, 2, 3 vagy 4 modulus lehet. Mindegyik jelnek (számjegynek) összesen 7 egymás melletti modulus felel meg. Minden jel OCR-A alakban is ki van nyomtatva. Az UPC-E verzió csak 6 számjegyet használ, az UPC-D verzió pedig 29 jelet tartalmaz. Az UPC szimbólumot néha az EAN részének tartják, ugyanazon leolva­só berendezéssel dolgozható fel. EAN — European Aritcle Numbering Az EAN vonalkódot 1977-ben fej­lesztették ki Nyugat-Európában. 13 jelet (számjegyet) tartalmaz. A kód összetétele: az első 2 jel az ország számát, a következő 5 a gyártó cé­gét, ismét 5 a gyártmány számát határozza meg. Az utolsó számjegy ellenőrző funk­ciót tölt be. A kódszimbólum a szám­jegyeknek megfelelő vonalakon kívül egyéb vonalakat is tartalmaz: bal és jobb oldali védővonalakat, elválasztó­vonalat. Az EAN összesen 45 jelet tartal­maz. 11 szabványosított nagyságú kód létezik, amelyek megjelölése SC0, SCI ........ SC9. Létezik B számjegyű, rövidített EAN kód is, amelyet a kis méretű csomagolásokon használnak. Ebben az esetben 2 hely van az or­szág, 3 a gyártó cég, 2 hely a ter­mék, illetve 1 hely az ellenőrző számjegy elhelyezésére. Az EAN kód használatának felté­tele az IANA, brüsszeli székhelyű nemzetközi szervezetben való tagság. Az EAN vonalkód koordinációs köz­pontja Kölnben van. Az EAN kódot elfogadták Japánban és Ausztráliá­ban is. Országunkat a Csehszlovák és Ipa­ri Kamara képviseli. 1983-ban meg­határozták a hazai áruk azonosító számait. A kormány elrendelte az exportra irányuló termékek vonal­kóddal való kötelező megjelölését. Meghatározták a vonalkód összetéte­lét. Elkészítették a csehszlovákiai szervezetek számlapját. A csehszlo­vák belkereskedelem 1995-ig terjedő, elektronizáciős programja is foglal­kozik a vonalkódos jelzés kérdései­vel. A vonalkódok NYOMTATÁSAT film­minták (matricák) alapján külön er­re szakosodott cégek végzik. Kisebb árutételeknél alkalmazhatók öntapa­dós címkék is, de ez drágább meg­oldás, mint a nyomtatás. A nyomtatott jel minőségének leg­főbb kritériuma az olvashatóság. Eb­ből a szempontból fontos a helyes szín kiválasztása; a legalkalmasab­bak a sötét színek, a fekete, a sötét­kék és a sötétzöld. Világos színké­pet alkotnak a fehér, a sárga, a na­rancssárga és a piros. Legjobb szín- kombináció a fekete-fehér. Sokszínű szimbólumok használata tilos. A sötét és világos vonalakat nem szabad fel­cserélni. A vonalkódot a csomagolás alsó, hátsó részén vagy a bal, alsó sa­rokban helyezik el. Természetesen nem a hallásokhoz, összetételekhez Illetve ragasztásokhoz közel. Fólia­csomagolásnál többször is feltünte­tik a kódot. A vonalkód-érzékelők lehetnek: mozdulatlanok (stacionáriusak) és hordozhatók (kéziek). Az érzékelők teljesítményét az első érzékeléskor sikeresen elolvasott szimbólumok és az össz-szimbólum- szám, arányával, illetve a helyettesí­tési hibák és az összes sikeresen el­olvasott szimbólum arányával mérik. Az érzékelés 3 fő összetevője: 1. optoelektronlka — a nyomtatott szimbólumok időtől függő elektro­mos jellé alakítása; 2. a jel módosítása — az analóg jel digitalizálása; 3. számjegyes feldolgozás. Leolvasáskor az érzékelő beren­dezés fényt bocsát ki. A sötét felület a fényt elnyeli, a világos visszaveri. A keskeny vonal a fényt rövldebb idő alatt nyeli el, mint a széles. Az érzékelő berendezésbe visszaérkező jelek digitális jelekké vannak átala­kítva. Egy más szempont alapján az ér­zékelőket ceruzaérzékelőkre és lézer­érzékelőkre oszthatjuk fel. A ceruzaérzékelők a legközkedvel­tebb és legolcsóbb berendezések. A fényceruza, vagy más néven fénytoll a vonalkódot 40 fok alatti „letapo­gatással“ 950 nm (nanométer) hul­lámhosszon érzékeli. Jellemző rájuk a könnyű kezelhe­tőség, nagy felbontóképesség, a le­olvasott adatok megbízhatósága, az elsődleges sikeres leolvasás magas aránya, ellenállás a durva bánás­móddal szemben. A lézerérzékelők változó fénycső- vájű, érintésmentes leolvasó beren­dezések. Legmodernebb a hélium­neon lézerérzékelő. Egyenetlen fel­színen, néhány centiméter távolság­ból, sőt különböző irányban is tud­nak érzékelni. A lézerolvasók meg­bízhatóak, nagy az élettartamuk. Fó­lián vagy üvegen keresztül is érzé­kelnek. Különböző hullámhosszon tudnak dolgozni. A hélium-neon tí­pus 633 nm hullámosszú látható fénnyel dolgozik. Nem érzékeny az időjárás viszontagságaira, a porra, de még kisebb magasságból való esé­sekre sem. A legismertebb lézerérzékelőket gyártó világcégek az Itermec és a Symbol Technologies Inc. Ceruzaérzé­kelőket gyárt pl. a Datalogic cég. Az érzékelő irányítóegysége saját me­móriával, mikroprocesszorral rendel­keztk. Az érintkezési egység segítsé­gével összekapcsolható magasabb szintű terminállal vagy telefonháló­zaton keresztül számítógéppel. A vonalkód felhasználási területe nagyon sokrétű, összefügghet az a- datfeljátszás különféle formáival, mi­közben többfajta leolvasó berende­zést (pl. programozhatót) tartalmaz­hat az alkalmazási feladat. A bemenő adathalmazok előállítása történhet memória felhasználásával; pl. személyek azonosításának leolva­sása bizonyos tevékenységek kezde­ténél és befejezésénél valamely zárt térségben. Továbbá felhasználható tárgyak, írásos feljegyzések azonosí­tására, munkahelyi, raktári anyag­nyilvántartásra, az anyagkörforgás figyelemmel kísérésére a termelés­ben, a könyvek és folyóiratok körfor­gásának követésére. Elvégezhetők az azonosítás olyan fajtái, amelyeknél a leolvasott adatok ki vannak egé­szítve az egyedek más tulajdonságai­val, pl. az áru számával, mennyisé­gével. Az adatok rögzítése memória se­gítségével: a leolvasott szimbólumok automatikusan klegészíthetők további adatokkal a számítógép memóriájá­ból. Egyéb felhasználási területek: — a vonalkód kézi leolvasása pl. a szállítószalagon billentyűzet vagy leolvasó berendezés segítségével (iránytószámok leolvasása a pos­tai küldeményeken); — a szimbólumok automatikus leol­vasása abban az esetben, ha a szállítószalag megállás nélkül mozog, pl. élelmiszerraktárakban, áruházakban; — állatok azonosítása a mezőgazda­ságban, a súlygyarapodás, tejlea­dás kézi nyilvántartása; — üzleti pultok regisztrációs pénz­tárai az önkiszolgáló boltokban. A számítógép közli az áru nevét és árát az eladó és a vevő felé for­dított képernyőkön, illetve a blok­kon. Ily módon lehetőség van az áru­eladás nyilvántartására pénztárak, árufajták, napok stb. szerint. A Zilinai Számítástechnikai Kutató- intézetben előkészületek folynak e- lektronikus adatpénztárak, hordozha­tó vonalkódleolvasó készülékek gyár­tására. A cseh és szlovák kereske­delmi minisztérium részt vesz „Az árucsomagolás EAN kóddal való meg­jelölése műszaki alapjainak emelése Csehszlovákiában“ nevű állami prog­ram előkészítésében. A vonalkóddal ellátott árucímkék nyomtatását idehaza elsősorban a Krkonoéské papírny vállalat végzi. A Grafotechna tanácsadó szolgálatot nyújt a vonalkód nyomtatásával kap­csolatban. Az Artia külkereskedelmi vállalat segítségével pedig filmmin­ták szerezhetők be külföldről. A kódolásnak több előnye van nem­csak az eladásnál, hanem a gyártó cégek szempontjából is. Gyorsabb a kiszolgálás, kisebbek az üzleti vesz­teségek, rugalmasabban követhetők az árváltozások, könnyebb a leltáro­zás, a piacfelmérés, egyszerűbb a megrendelési rendszer, a vezető dol­gozók tájékoztatása, jobban kihasz­nálhatók a szállítóeszközök. Dr. Izsó! Béla AZ ARÜLÁS NAPLÓJA (Teplicétől Münchenig) 1937. október 17. — Az észak-csehországi Teplice (akkor Tepllce-Sanov) színházába a Szudétanémet Párt kerületi gyűlést hívott össze. A gyűlés fő szónoka a Szudétanémet Párt vezére, Konrad Henlein volt, aki rövi­den előtte tért vissza londoni propaganda- útjáról. Vendégként jelen volt az osztrák nácik vezetője, Seyss-Inquart is. A felszóla­lásokban több, Csehszlovákiát és a cseheket sértő kijelentés hangzott el. A hivatalból jelenlevő ügyeletes rendőrtiszt, kötelessé­gét teljesítve, felszólította a gyűlés részt­vevőit, hagyjanak fel a provokációval. A válasz államellenes tüntetés és kiabálás volt. A gyűlés befejezése után a színház előtt a feltüzelt tömeg körülfogta és éltette Hen- leint. A rendőrség jelenlevő tagjai utat akartak nyitni, hogy a képviselő úr (Hen­lein a csehszlovák parlament képviselője volt) tudjon beszállni az autójába. Ekkor a tömeg megtámadta a rendőröket és álta­lános verekedés kezdődött. A rendőrök ter­mészetesen használták gumlbotjukat. A tö­megből egy megtépázott ember vált ki, ke­zében győzedelmesen mutatva egy „zsák­mányolt“ gumibotot. A rendőröknek csak nagv nehezen sikerült őt bekísérniük az őrszobára, ahol aztán azonosították kilétét. A neve: Karl Hermann Frank. (Frank „nagy­szerű“ politikai karrierének ezek voltak az első lépései. Az utolsókat majd kilenc év­vel kósőbb teszi meg a pankráci börtön udvarán levő emelvényre, a bitófához.) Henlein még aznap tiltakozó levelet írt dr. Milan Hodía csehszlovák miniszterelnöknek. Goebbels birodalmi propagandaminlszter sajtója óriási csehszlovákellenes kampányt kerekített az ügyből, amely a későbbiek so­rán ..teplicei incidens“ néven vált közis­mertté. 1937. november 5. — Hitler bizalmas meg­beszélést hív össze a birodalmi kancelláriá­ba. Résztvevők: Blomberg hadügyminiszter, Fritsch, a hadsereg főparancsnoka, Raeder, a haditengerészet parancsnoka, Gör'ing, a légierő főparancsnoka és von Neurath kül­ügyminiszter. Hitler ismerteti a közeli és távoli jövőre vonatkozó politikai, gazdasági és katonai célkitűzéseit. Abból Indul ki, hogy Németország jövője'a szárazföldi élet­tér (Lebensraum) megszervezésén nyugszik, és ezt csak erőszakkal lehet elérni. Az első lépés a megoldás útján Ausztria bekebele­zése és Csehszlovákia lerohanása és meg­semmisítése. Az egész Csehszlovákiáé, nem csak Szudétáké. Blomberg óvatos közbeveté­sére, hogy Csehszlovákiának szövetségi szerződései vannak Franciaországgal és a Szovjetunióval, Hitler kijelenti: „Franciaor­szág nem fog segíteni Csehszlovákáiknak. Az oroszok meg nem tudnak, nincs közös határuk és a lengyelek nem engedik őket át a területükön. Egyébként szétzúzzuk az angolokat is, a franciákat is meg az oro­szokat is.“ 1937. november 8. — Olaszország csatla­kozik a német—japán antikommintern-pak- tumhoz. Létrejön a Berlin—Róma—Tokió- tengely. 1937. november 19. — Lord Halifax angol miniszter látogatást tesz Hitlernél. A láto­gatás végén Halifax kijelenti: „Ä összes tárgyalt kérdés az európai elrendezés vál­tozásait érinti, amelyek előbb vagy utóbb megvalósulnak. Ezekhez a kérdésekhez tar­tozik Danzig (ma Gdanszk), Ausztria és Csehszlovákia. Nagy-Britanniának csak az a feltétele, hogy ezek a változások békés evo­lúcióval történjenek.“ Magyarul: Hitler el­indulhat rablóútjára, de lehetőleg finoman raboljon. 1937. november 30. — Klement Bottwald a prágai parlamentben elhangzott beszédé­ben a következőket mondja: „Ha ma Hitler megengedi magának, hogy angol lordokkal tárgyaljon Csehszlovákia sorsáról, méghozzá olyan szinten, mint amilyenen ezekkel a lordokkal a gyarmatokról tárgyal, akkor valóban itt van az ideje, hogy Csehszlová­kia minden becsületes polgára megértse, ütött az óra, és eszerint cselekedjen.“ 1938. január 12. — Jozef Beck, Lengyel- ország külügyminisztere látogatást tesz Hit­lernél. Amikor ez bejelenti neki, hogy a kö­zeljövőben szándékában áll bekebelezni Ausztriát, Beck így válaszol: „Lengyelország csak gazdasági kapcsolatokat tart fent Ausztriával, nincs ott semmilyen politikai érdekünk.“ Vagyis, nincs kifogás a meg­szállás ellen. 1938. február 4. — Hitler átszervezi a német hadsereg vezetését. Megszünteti a hadügyminisztériumot és önmagát nevezi ki az egész haderő főparancsnokának. 1938. február 20. — Hitler beszédet tart a Relchstagban. Kijelenti, hogy védelme alá veszi azt a tízmillió németet, akik Ausztriá­ban és Csehszlovákiában élnek. Beszédében éles támadást indít Csehszlovákia ellen. A német kisebbség börtönének és a bolseviz- mus tűzfészkének nevezi. 1938. február 21. — Az angol parlament­ben kérdést tesznek fel a kormánynak, mi­lyen segítséget nyújt Anglia Csehszlovákiá­nak egy esetleges támadás esetén. A kor­mány nevében sir John Simone válaszol: „őfelsége kormányának csak olyan kötele­zettségei vannak Ausztriával és Csehszlová­kiával szemben, mint a Nemzetek Szövet­sége bármelyik tagjának egy másik taggal szemben. Egyébként őfelsége kormánya sem az egyik, sem a másik országnak semmi­lyen különleges garanciákat nem nyújtott.* 1938. február 22. — A Szudétanémet Párt Prágában megjelenő Die Zeit című napilap­ja a következő címmel kommentálja Hitler 20-i beszédét: „Félreérthetetlen: Figyelmez­tetés Prágának!“ 1938. február 28. — Eduard Beneé köz- társasági elnök interjút ad a Daily Herald angol lapnak. Többek között ezt mondja: „Nem hiszem, hogy a háború Európában kü­szöbön állna, hogy elkerülhetetlen. De ké­szülünk minden eshetőségre, és védeni fog­juk demokratikus rendszerünket, ha valaki megtámadna. Kis állam, kis nemzet va­gyunk, de nem félünk semmitől... Folytat­juk megszokott politikánkat, az együttmű­ködést Nyugat-Európával, a Nemzetek Szö­vetségével és a demokráciákkal“ Szimpati­kus szavak, csak BeneS elnök mintha meg­feledkezett volna a csehszlovák-szovjet szö­vetségi szerződésről. 1938. március 3. — Henderson, Nagy-Brit- tania berlini nagykövete tárgyalást folytat Hitlerrel a gyarmatok kérdéséről. Britannia hajlandó visszaszolgáltani Németországnak néhány gyarmatot, ha ez kötelezi magát, hogy Ausztria és Csehszlovákia Ogvében nem kezdeményez háborút. Tehát ismét a „finomabb“ módszereket aiánlja. Hitler nem veszi a lapot, és kijelenti: „Nem engedem meg, hogy a szomszédos országokban élő németek problémájának megoldásában bár­ki harmadik beleszóljon.“ 1938. március 4. — Hodía csehszlovák miniszterelnök kormánynyilatkozatot tesz közzé a parlamentben Hitler beszédével kapcsolatban. Hodía ügyen visszautasította a német beavatkozást Csehszlovákia bel- ügyeibe, de jelzi, hogy hajlandók elfogadni minden olyan javaslatot is kezdeményezést, amely megnyugtatná a nemzetközi közvéle­ményt. A helyzet megítélésekor Benőéhez hasonlóan, szintén tgnorálja a csehszlovák­szovjet szerződést. [Folytatjuk) RÄCZ MÁRIA < 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents