Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-27 / 4. szám

új ifjúság 9 Hosszú számolgatás eredményeként meg-' született az év slágerlistája. Bár számunkra Is meglepetésnek számit néhány előadó, dalcfm sikere. Illetve kudarca, de hát a számok nem csalnak. AZ ÉV DALA: HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA: 1. Kde jsi? (Dalibor Janda) 2. Neznárny pár (Marika Gombitová — Ka­rel Gott) 3. Pod'me sa zachránif (Peter Nagy) 4. Vrásky si nedelám (Petr Kotvald) 5. Gmanie zif (Vaáo Patejdl) 1. Csók x csók (Modern Hungária) 2. Rég várok valakire |R-Go) 3. Elpattant egy húr (Dolly Rol) 4. Madonna (Zoltán Erika) 5. Fan-Fan: Hé, várj, kimaradtadm a1 szere­lemből KÜLFÖLDI LISTA: 1. Carrie (Europe) 2. Száz év múlva (Modern Talking) 3. Fiúk (Sabrina) 4. Talán, talán (A-'Ha) 5. Egy idegen szerelme (Jennifer Rush) AZ ÉV ÉNEKESEI: Marika Gombitová, Peter Nagy, Véra Spi- narová, Karel Gott, Dalibor Janda Csepregi Éva, Dolly, Szikora Róbert, Görbe Nóra, Vincze Lilla (Napoleon BLD) C. C. Catch. Madonna, Sandra, Joey Tem­pest, Cyndi Lauper AZ ÉV EGYÜTTESEI: Elán, Turbo, Indigo, Tublatanka, Midi, Na­poleon BLD, Edda, Z'Zi Labor, Neoton Fa­mília, Bikini Europe, A-Ha, Modern Talking, Depeclie Mode, Wham AZ ÉV LEGSIKERESEBB LEMEZEI: Turbo: Hráí Bikini: Mondd el Madonna: Who's That Girl AZ ÉV KELLEMES MEGLEPETÉSEI: 'Avion együttes Zoltán Erika és a Step együttes Michael Jackson és a Pink Floyd CSALÓDÁSOK: Elán, KFT, Genessis Ezenkívül nagyon sok szavazat érkezett az év legjobb vídeoklipjeire, ezek azonban tárgytalanná váltak, mivel szinte valamen­nyinek a címe a listákra került. Néhányan összeállították az év legjobb hangszeresei­nek sorrendjét is, de sajnos ez alkalommal nem akadt senki, aki elkészítette volna az ÜJ Ifjúság 1987-ben közölt slágerlistáinak az összegezését. Bizonyára nem mindenki számára lesz el­fogadható a közölt sorrend, de várjuk vé­leményeiteket, az esetleges bírálataitokat, indoklásaitokat. Címünk: Üj Ifjúság, 812 84 Bratislava, Leäkova 5. Nézzük, a tavalyi sikerekkel összehason­lítva hogyan változott az e heti lista: HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA: 1. Robo Grigorov: Chcem (a nájsf 2. Peter Nagy: Uz sa znovu nenarodim 3. Tublatanka: Dnes 4. Stromboli: ö hory, ó 'hory 5. Turbo: Hráő 6. Marika Gombitová: Nenápádná 7. Petr Kotvald: Taneőnf 8. Citron: Rock, rock, rock 9. Peter Nagy: MyslfS na to, na £o ja? 1 10. Katapult: Nékdy pfíáté ;:>h . : r:-t ■. ■ ■■ ; 1. Csepregi—Mándoky: Korea 2. Zoltán Erika: Madonna 3. Linda: Szerelmes lány 4. Step: Lépj 5. Edda: Fohász B. Első Emelet: Csakazértis szerelem 7. Neoton: Latin szerenád 8. Fan-Fan: Hé, várj, kimaradtam a szere­lemből , 9. Névtelen Nulla: Csalódás 10. Napóleon BLD: Szállj velem VILÁGLISTA: 1. Pet Shop Boys: Ez bűn 2. Sabrina: Fiúk 3. Paul McCartney: Egyszer - volt, hol nem volt 4. Depeche Mode: Porcelán a kezedben 5. Samantha Fox: Érints megl 8. George Michael: Hit 7. Modern Talking: Száz év múlva 8. Cliff Richard: Néhány ember 9. George Harrison: Rád erőltetem a gon­dolataim , 10. Europe: Carrie ZSÁKBAMACSKA: Színes posztert nyert Kapitány Katalin komáromi (Komárno), Taraba István köböl­kúti (Gbelce), Frank Zita bratlslavai, Mo­hók Katalin magyarországi és Lovász Kál­mán csallóközaranyosi (Ziatná na Ostrove) olvasónk. Az év slágerlistája beküldői között egy- egy külföldi hanglemezt sorsoltunk. Nyerte- sek: Skander Jolán kassai (KoMce), Csifal- di Éva losonci (Luőenec) és Novák János Ipolysági (Sahy) olvasónk.-PP­Levélválasz Kis Líviának: Figyelmezteté­sét a lapunk 1. számában közölt popzenei írásokkal kapcsolatban megkaptuk és na- . j v gyón köszönjük. Ellenőriztük a dolgot, és egyetértünk levelével. A cikk „szerzője", aki nem belső munkatársunk, megsértette az újságírói etikát. Sajnos, szerkesztősé­günknek nem áll módjában minden külső munkatárs írásának eredetiségét ellenőrizni, így történhetett meg, hogy egy más lapban közölt írást sajátjaként küldte el a „szer­ző", mi pedig — sajnos — közöltük. Levelét továbbítottuk Teleky Lajosnak, reméljük okul belőle. MI már okultunk. A szerkesztőség Emlékszel még a Meotonra? I ............. . . ... , (Beszélgetés az együttes egykori kiváló énekesnőjével, Pál Évával) Hat-hát évvel ezelőtt még elképzelhetet­len lett volna a Neoton Família Pál Éva nélkül, aki nemcsak hangjával, látványos tánomozgásával is felhívta magára a figyel­met. „Repülőszemüvege“! már-már a Neoton .védjegye" lett, majd egyszerre, csaknem hat évvel ezelőtt lezárult egy korszak az együttes történetében. Egy-egv rövid hírecs- ke köéölte csak a nagyközönséggel, hogy bármennyire menő együttes is a Neoton, Pál Éva többé nem tagja. Ezreket érintett kellemetlenül a hír, hiszen soha sem hal­lottunk belső torzsalkodásról, veszekedés­ről, s most mindennemű magyarázkodás nélkül, csaknem tízéves közös munka után megcsonkult az együttes. Pál Évának közben kisfia született, több­ször próbálkozott zenekarokkal, s a leg­utóbbi hírek szerint megint együttműködik a Neotonnal (aki megvásárolta már a Fa­mília legújabb, Védőháló nélkül című nagy­lemezét, megtalálhatja rajta a közreműkö­dők között Éva nevét is). Azt mondják, a fájó sebeket soha sem illik feltépni, mi Hajdú Endrével mégis azért kerestük fel az énekesnőt budapesti lakásán, hogy a múltról is megtudjunk néhány új dolgot. . — Nem értettük, miért hagytál ott egy olyan jól menő csapatot, mint a Neoton. — Nem tagadhatja senki, hogy voltak vitáink. A házasságokban, családokban is vannak nézeteltérések, nem még egy olyan együttesben, ahol csaknem éjjel-nappal együtt vannak a tagok. Tíz év azért szép idő, állítólag ritka az a család, ahol tíz évig minden a legnagyobb rendben megy — Vitáról meg nézeteltérésekről beszélsz, de amikor kiléptél a Neotonból, Csepregi Éva az egyik lapnak azt nyilatkozta, igen sajnálja, egy elmentél, mert rengeteget ta­nult tőled. Milyen tanulásra gondolhatott? — Annak idején, amikor együtt voltunk, én voltam a három lány motorja. Talán most ez szerénytelenségnek tűnik, de azt hiszem, hogy ez így volt. Eleinte én ter­veztem és én is varrtam a ruhákat, meg mindig felszabadult voltam a színpadon, nagyon lazán mozogtam. Remélem, hogy ezt más is így látta! Miután bevált ez a len­dületes táncmozgás, ők Is megpróbáltak hozzám igazodni, pontosabban fogalmazva, megpróbáltuk együtt csinálni. A koreográ­fiát is én terveztem Azt hiszem, erre gon­dolhatott Csépi, hiszen amikor távoztam, már nemigen volt szükség ilyen jellegű se­gítségre. Hiszen nagyon jól alakult a pályá­juk, aminek én nagyon örülök. — örülsz a Neoton jelenlegi sikerének? — Igen, örülök a sikereiknek, mert úgy érzem, hogy ebben az én munkáin is ben­ne van. Azokat az éveket éppúgy nem le­het kitörölni az ő életükből, mint ahogy az én jelenlegi tevékenységemből sem. Mind- annyiuknak hasznára vált. Igaz, hogy Csépi Yamaha fesztiváü győzelméhez már nekem semmi közöm, de mégis büszke vagyok rá, mert ugye egyszer én is ott voltam. — A Neotonnal sok országba eljutottál, de a legnagyobb turnétok talán Japánban volt. Melyik a legérdekesebb japán élmé­nyed? — Nehéz erre válaszolnia egy olyan em­bernek, aki sokat utazott. Ha jól visszaszá­molok, tizennyolc országban jártam már, s ezek közül tlzénötben a Neotonnal. Legér- dékesebb élményem a Tokióba érkezés és az utána következő ún. reklámhadjárat volt. Ez is munkaélmény, tehát tanulás. Japán­ban amit az ember elkezd, azt egy életen át csinálja. Nincsen munkaerő-vándorlás. Borzasztó érdekes volt a fanatizmusuk, időnként még ijesztő is. Egy olyan népet, egy olyan egzotikumot láthattam, érezhet­tem magam körül, amit az ember itthon hiába is magyaráz. Aki nem látta, meg nem érezte, az nagyon nehezen tudja elképzelni más szavai alapján. — Azt már tudjuk, hogy miután megvál­tál az együttestől, kisgyermeked született, Tamáska. De azért nem maradtál hűtlen a szakmához... Távozásom után az Interkoncerten megkaptam az első szólóénekes! szerződé­sem Kanadába. Több mint három hónapig turnéztam ott, készítettek velem egy tévé­programot, amit háromszor sugároztak közkívánatra. — Milyen számokkal léptél Itt fel? — A legfrissebbekkel, azokkal, amelyek akkor, születtek, otthon még rádiófelvételen sem szerepeltek. Természetesen Neoton-szá- mokat is énekeltem, hiszen a múltamat nem tagadom meg, és szeretem azokat a szá­mokat, igazán nincs mit szégyellni rajtuk. — Aztán jött a Tamás és' a kétévi szünet. Mit csináltál ez után? — Először a Roller együttessel próbál­koztam együttműködni. Egy gyermekműsort készítettünk, amelynek Mesebolt volt a cí­me. Aztán nézeteltérésekre került sor, úgy­hogy nem dolgoztam velük tovább. Jelenleg mint a Hókusz-Pókusz együttes közremű­ködője gyermekműsorban szerepelek, s emellett a Neotpn lemezein is háttéréneke­lek. Ez vagyok most. Pál Éva 1988 ban. Beszélgetett: KOLLER SÁNDOR Fotó: Hajdú Endre Csak egy cigaretta volt Ebéd közben, a májgaluskás hús­levest kanalazva megegyezett a két testvér, a tizenegy éves Ludvík és a nála egy évvel idősebb Lenka, hogy amint jóllaknak, kimennek a tanyájukra. Ez a „tanya" egy szal­makazalba vájt üreg volt, ahol el­bújhattak a világ elől. Suttogva be­széltek, hogy öccsük, Jarko ne hall­ja, mert tudták róla, első dolga len­ne árulkodni az anyjuknak. Márpe­dig semmi szükségük, hogy bárki is tudja, miben szövetkeznek. Ebéd után tehát, ahogy megegyez­tek, feltűnés nélkül elmentek otthon­ról. Az öcskös észre sem vette. A' lakótelep szélére érve a mezei ös­vény felé vették az Irányt. Ludvík néhányszor még körülkémlelt, nem látja-e valaki őket. Igaz, bárki ha- ladhat az ösvényen, de joggal fel­tehetőé a kérdést, mit keres két' kis­korú gyerek a határban. Ráadásul ha a felnőttek tudnának az ő rejtek­helyükről, bizonyára nem lennének elragadtatva. Hát még ha azt is lát­nák, mit müveinek ott... A kazal távolról nem is olyan magas, de közelről, amikor már min­den szalmaszálat meg lehet külön­böztetni, igencsak óriásnak tűnik. Hogy ne lássák őket a főútról, sem az ösvényről, a kazal túlsó oldalán fúrtak maguknak lyukat, bejáratot a fedezékbe. Odabenn letelepedtek a földre, és hátukkal a kazalnak tá­maszkodtak. A lakótelepi füstös le­vegő után egyenesen kellemesnek találták a szalma illatát. Egy ideig csak úgy tétlenül ücsörögtek, majd Lenka sokatmondóan megzörgette zse­bében a gyufásdobozt. Utővégre nem azért jöttek, hogy csak a jó leve­gőt élvezzék ... Ludvík szintén a zsebébe nyúlt, és elővett egy csomag cigarettát. A puha borítót, igaz, egy kissé megvi­selte a „szállítás", de a csomag tar­talmában nem esett kár. A fiú előbb gálánsán tüzet adott a nővérének, majd ugyanazzal a gyu­fával a maga cigarettáját is meg­gyújtotta. Az első elfüstölése után nyomban megismételték a titkos szer­tartást. „Még szerencse, hogy most az egész csomag cigit sikerült el­csenni az anyánktól" — gondolta Ludvík elégedetten. Nem kellett so­kat kutatnia odahaza, hogy felfedez­ze, hol tartja anyjuk a cigarettáját. Ugyancsak mindig sikerült kifognia az alkalmat, amikor nem tűnt fel, hogy a frissen felbontott dobozból hiányzik néhány szál. Feltételezte, hogy anyja nem számolja, mennyit szívott el. Egyre azonban nagyon vi­gyázott: sohasem csente el az utol­sót. Most pedig óriási alkalom kínál­kozott neki. A fiókban egy egész doboznyi hevert szétszórva. Ezt nem szabad elszalasztani, gondolta, és zsebre dugott egy egész csomagot. Nagy nap volt ez számára — most bontotta fel élete első cigarettáscso- magját. ^Mímm Ültek, és csendben pöfékeltek. A késő nyári nap olyan melegen sü­tött, hogy az átforrósodott szalma még inkább árasztotta magából a hőséget. Előbb Lenka húzódott, az árnyékba. Ludvík lengébben volt öl­tözve nővérénél, de nemsokára 6 is megelégelte az izzadást. Amikor fel­állt, hogy testvéréhez üljön, elejtette égő cigarettáját. Ha nem ülnek közvetlen a kazal tövében, semmi sem történik, így azonban rögtön lángot kapott a szal­ma. A-fiú nem veszítette el a fe­jét. Tudta, hogy el kell fojtania a tüzet. Eszeveszetten taposni kezdte a lángokat, de ha itt eloltott egy lángnyelvet, amott három csapott a magasba a szétszóródott szalmában. Ha a tűz belekap a kazalba, végük, nincs mentség. — Rohanj haza, és mondd meg az anyunakl — kiáltott nővérére, aki igyekezett segíteni az oltásban. ö még egy Ideig megpróbálkozott megakadályozni a lángok terjedését, de hasztalan. Amikor látta, hogy e- redménytelen, futásnak eredt. Loholt, amennyire csak a lába bírta. Ha leég a kazal, nagy baj lesz. Egyszer már hallott rőla, mekkora értéke van egy ilyen kazalnak. Pontos számot, persze, nem tudott volna mondani, csak arra emlékezett, hogy óriási ez az összeg, még a lélegzete is el­állt, amikor kimondták. Ha ez be­következik, őmiatta lesz. Még jő egy kilométerre volt a tűzoltóktól, amikor a kanyarban egy sereg biciklis fiú tűnt föl. Az egyik megállt Ludvík mellett: — Ég a kazall Már mennek a tűz­oltók! — mondta hadarva, és már el is viharzott. Nem akarta elsza­lasztani a ritka látványt. Ludvíknak most már nem volt miért sietnie. Visszafordult, és a me­ző felé vette az irányt, ahol már lángokban állt az egész kazal. A tűzoltók hangos szirénázással húztak el mellette. Akkor érkezett meg a helyszínre, amikor a tűz már el­nyelte az első néhány köbméter vi­zet. A fiú megállt az egyik tűzoltó mellett: , — Én csináltam... Cigarettával.... De... de én Igazán nem akartam... AÁ kazalban körülbelül húsz vagon tmtarmányszalma volt. A kár ötven­ezer korona. ' r r A gyerekek gyújtotta tüzek tetemes károkat okoznak a népgazdaságnak és a magánvagyonban. Ezért pedig elsősorban a felnőttek okolhatók, a szülök, pedagógusok, nevelők és mindenki, aki elmulasztja a felvilá­gosítást. A szülők többnyire csak a nyomozóktól tudják meg, mivel és hol tölti gyermekük a szabadidejét. Felelőtlenül a gyerekek előtt hagy­ják a gyufái, a gyertyát, az öngyúj. tót. Természetesen az sem megoldás, ha elrejtik előlük, mert azok, ha akarják, úgyis megtalálják. Nevelés­sel kell a gyermeket rávezetni a ve­szélyre, el kell érni nála, hogy tu­datosítsa, mivel jár egy ilyen ár­tatlannak tűnő játék a gyufával. A • tűzvédelemről beszélni kell odahaza, az iskolában, de nagy szerepe van az iskolán kívüli nevelésnek is. A felnőttek hanyagságából néha egyenesen kínálkozik számukra az alkalom. Vannak vállalatok, amelyek térségébe -nem művészet bejutni az idegennek. Az önzetlen raktárak,.ra­kodóhelyek, gazdasági udvarok tö­mérdek alkalmat kínálnak a gyere­keknek. , A tizenöt évesnél fiatalabb gyer­mek a törvény előtt nem felel még tetteiért. Az erkölcsi felelősség, a felnőttekre hárul, mindenkire, aki részt vállal a neveléséből. A megelő­zést, a megelőzésre nevelés fontos­ságát nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni. Vajon mi, felnőttek mindent meg- teszünk-e azért, hogy gyermekeink vagy a gondjainkra bízott gyerme­kek ne legyenek gyújtogatók? A Signál nyomán: — J-*

Next

/
Thumbnails
Contents