Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-07 / 36. szám
új ifjúság 6 NÉGYSZEMKÖZT Disztl Péterrel A huszonhárom- szoros magyar válogatottal, a szimpatikus kapuvédővel egy hazai barátságos mérkőzés előtt hozott össze a véletlen. Az alkalmat megragadva elbeszélgettem vele nemcsak klubcsapatának, a Budapesti Honvédnek a dolgairól, hanem általában mindenről, ami a focival összefügg. Ebből a beszélgetésből Idézek most egy-két részletet. — Az Idei NB I. befejezése után sokaknak úgy tűnt, gondolom, a múlt tapasztalataiból kiindulva, hogy valami nem volt rendben főleg az utolsó fordulók körül Az MLSZ kivizsgálta a dolgot, de végül Is szentesítette az eredményeket, s így a Budapesti Honvéd tizedik bajnokságát ünnepelhette. Ez már mögöttünk van, de így utólag mit szólsz az egészhez? — A Honvédban ez nem téma, és akkor sem volt az, amikor egyesek kételkedtek. Amikor vége lett a bajnokságnak, mt tudtuk, makulátlanok vagyunk. Az utolsó fordulóban Békéscsabán elszenvedett egy-nullás ver reségünk sem volt bunda, érre mérget lehet venni. Mi magabiztosan nyertük meg a bajnokságot, és hogy az alsóházban mi történt, az már az ő dolguk. — Talán eloszlathatja a kételyeket, hogy a Békéscsabától az MNK döntőjében is kikapott a csapat. Rövid Időn belül két vereség! Nem mumus a Honvédnak a Békéscsaba? — Csak emlékeztetőül: otthon mi vertük meg a Békéscsabát a bajnoki meccsen. Az MNK döntőjében pedig, különösen a második félidőben, egyértelműen jobban játszottunk, mint ők, csak hát a szerencse elpártolt tőlünk. — A minap kisorsolták a labda- rúgőkupák küzdelmeinek első fordulóját, A Honvéd a BEK-ben nem M- sebb klasszissal, mint a Celtic Glasgowval találja magát szemben. Ml a véleményed? Túljuttok ezen az akadályon? Lesz második forduló is a kispesti Bozsik stadionban? — Ml erre még nem gondolunk, mert mint ahogy az edző mondta: számunkra most a legfontosabb a bajnokságra való felkészülés. De ha már a véleményemre vagy kíváncsi, elmondom: a kupaküzdelmekben a Honvéd jól szokott játszani, nem szoktunk az első fordulóban kiesni. Tény és való, jó csapatot kaptunk, és két nagyszerű mérkőzés lesz. A végső kimenetelt ma még nehéz lenne megmondani. — A válogatott .„Mezey-korszaka alatt" voltál a csapat kapuvédője. Aztán kicsit mellőztek, de most újból Mezey György lett a szövetségi kapitány. Ez talán stabilizálja majd helyedet a válogatott kapujában? — Hogy ez mit jelent számomra, « még nem tudhatom, de remélem, a válogatott teljesítménye a „mester" visszatérésével javulni fog. És hogy ki kerül a csapatba? Ez a szövetségi kapitány dolga. Hogy én visszakerülök-e? Ki tudjál Mindenesetre örülnék neki. —polgári— (A szerző felvétele. Ütőn a láng Augusztus 24-én az ókori olimpiai játékok színhelyén, hagyományosan homorú tükör fókuszában gyűjtött napfénnyel fellobbantották az olimpiai lángot: közeleg a XXIV. játékok megnyitójának ideje. Görögországban futók vitték az Akropo- liszra, ahol augusztus 26-án Melina Mercouri görög kulturális miniszterasszony vett tőle búcsút, és átadta a nyári játékok szervezőinek. Az olimpiai láng repülőgépen Csed- zsu szigetén érkezett dél-koreai földre, majd hajón vitték Puszanba, a vitorlásversenyek színhelyére. Dél- Korea területén 2972 fűtő 4170 kilométert megtéve adja kézről kézre a fáklyát. A fűtők kőiül háromszázan a résztvevő országok képviselői közül vannak. Az olimpiai láng szeptember 17-én, a megnyitó napján érkezik a stadionba, a váltó utolsó futója a hetvenéves Kim Szung-jip lesz, aki az 1948-as olimpiai játékokon az első érmet (bronz) szerezte a dél-koreai színeknek súlyemelésben. Olimpiai reménységeink EGY CIPŐBEN Sorsuk annyira hasonló, hogy szinte azt mondhatjuk: egy cipőben járnak ... Tornászlányok. Mindketten rendkívül tehetségesek, mind- keten nagy reményekkel indultak, számos sikert arattak, érmeket gyűjtöttek, míg meg nem sérültek. Már-már úgy tűnt, hogy a szereknek végleg búcsút kell mondaniuk. De az olimpiának óriási a vonzereje. Ez alól ők sem kivételek. Így aztán, amikor felépültek, szinte az utolsó percben mindent beleadva: visszatértek. Rendkívüli akaraterővel behozták a mulasztást, tehát ők is ott lesznek Szöulban az olimpián. HANA RICNÄ tizennégy évesen lett országos bajnok. Maga sem akarta elhinni. Vetélytársai sokkal Idősebbek, tapasztaltabbak voltak. Akkor, 1982-ben Prievidzában nem tudott örülni sem a címnek, sem első aranyérmének. Az történt ugyanis, hogy a húszéves [ana GajdoSová rendkívül jól szerepelt a szereken, s gyakorlatát a bírák magas pontszámokkal jutalmazták. Csaknem mindenki biztosra vette, hogy ő lesz a bajnok. Amikor felugrott a felemás korlátra, következett be a tragédiája. Elszakadt a tenyérvédője, gyakorlatát nem tudta befejezni. Zokogva ült le a kispadra, de a köny- nyeken át Is jől látta, hogy nulla pontot kapott teljesítményéért. Mivel ilyen esetben ismétlésre nincs mód, szertefoszlott minden reménye. Ekkor adott bele Ríőná mindent. Rendkívülit hozott a korláton és a talajon is. Bajnok lett. Amikor az újságírók körülrajzották az apró termetű szöszit, hogy megtudják, ki is tulajdonképpen, mert addig jóformán senki sem ismerte, szomorúan, bátortalanul válaszolgatott a kérdésekre. — Miért vagy elkeseredve, hiszen ujjon- ganod kellene? — kérdezte valamelyikük. — Mindenképpen Janát illeti hz aranyérem. Jobb tornász, csak nekem több volt a szerencsém. Hogy tudjak örülni, ha ő szomorkodik? ... Hogy győzelme nem volt véletlen, azt a későbbiekben bebizonyította. Még kétszer lett országos bajnok, világbajnokságon gerendán ezüstérmet szerzett, majd nyolcadik lett a korláton, megnyerte az Amerikai Cu- pot, s tovább sorolhatnánk az érmeihez fűződő sikereit. Amikor ügy tűnt, hogy a világ legjobb tornászlányai közé került, megsérült. Kezét, majd lábát törte, amikor meg visszatért a tornaterembe, a hátgerincére panaszkodott. Prágában a Bulovkán levő kórház specialistái azt tanácsolták neki: mondjon búcsút a tornának. S csaknem ugyanabban az. órában ugyanezt mondták Alena Drevjanának is. szintén hátgerincsérülése miatt. A két lány nem vette komolyan a szakemberek véleményét, és úgy döritöttek: egyetlen út van a gyógyuláshoz — a szerek. Hogy mit 'jelent az akaraterő, annak fényes bizonyítéka ez a két tornászlány ... ALENA DREVJANAT otthon csak ördögfiókának hívták, mert nem bírtak vele. Mozgékony és izgága volt, járásra már négyéves korában lába helyett a kezét használta, megmászott minden fát, ródliA Csehszlovák Üszószövetség a Július közepén Prágában rendezett országos bajnokság után a gyenge eredmények ellenére hat versenyzőt nevezett a szöuli olimpiára. A Marüek — Beinhauer — Bures — Kladiva — Vokoun — Wolf-hatosból csupán Alexander Marőek, a VS Praha színeiben szereplő martini úszó teljesítette a szövetség által az év elején kidolgozott olimpiai nevezési szintet. A Podoli uszodában lebonyolított országos bajnokságon azonban „Marconi“ is messze elmaradt a várakozástól. Talán azért, mert számára nem volt tétje ennek a bajnokságnak, mivel már márciusban kiharcolta az olimpiai részvételt. Hana Ricná és edzője, Krlz ján úgy száguldott, mint a hurrikán Mamája, a szomszédasszony tanácsára elvitte a tornaterembe. LíbuSe Mayerhoferová rendkívüli tehetséget vélt felfedezni a kislányban, és ennek megfelelően foglalkozott is vele. Bár a követelményeknek megfelelt, az 1983-as budapesti VB-én kora miatt mégsem indulhatott, ugyanis még nem töltötte be 14. életévét. Akkor már övé volt a junior Eurőpa-bajnokság ezüstérme, az olimpiai reménységek versenyén, Los Angelesben pedig kivívta magának az aranyérmet. Egy évvel később a Barátság-versenyen, ahol tizenegy világbajnok szerepelt, két érmet szerzett, a helsinki EB-én bebizonyította, hogy a kontinens legjobbjai közé tartozik, néhány hónappal később Montrealban, a VB-én képviselte színeinket. 1986- ban országos bajnok lett, igaz. akkor már Hana Ríüná nem tornászott. Ekkor jelentkeztek hátfájdalmai. Hana és Alena kórházi találkozásáról már szóltunk, a diagnózist követő elhatározásukról úgyszintén. Mindketten otthon — Hana Brnóban, Alena Vítkovicében — titokban erősítettek, s két éven keresztül arról álmodoztak, hogy visszatérnek a szerekre, hogy ott lesznek az olimpián. Amikor azután az orvosok elé álltak, mondván, egészségesek, erősek, jól érzik magukat, nem hittek nekik. A röntgenfelvételek azonban azt bizonyították, hogy a lányok igazat mondanak, hogy sérüléseik meggyógyultak. Minderre az olimpia előtt alig fél évvel derült fény. Senki sem akarta nektk elhinni, hogy csaknem háromévi szünet után képesek lesznek felkészülni. Hana, otthon, Brnóban, a Kfíz házaspár vezetésével gyakorolt, Alena a nymburki edzőtáborba utazott, ahol Stanislav Vyzina készítette fel. Amikor arról faggatták őket. hogyan voltak képesek behozni a lemaradást, sőt úl. A közelmúltban igen sok megrázkódtatás érte idehaza a sportágat, s az 1986-os világbajnokságot követő dicstelen korszak után a bratislavai téli országos bajnokságon úgy tűnt: végre megmozdult az állóvíz. Négy hónappal később azonban a prágai nyári országos bajnokságon ismét a hullámvölgybe jutott a sportág. A szakvezetők az első féléves teljesítmények alapján úgy- ahogy csak Marcekkal lehetnek elégedettek de mint említettük, a Podoli uszodában ő sém remekelt. „Marconi“ kitűnően kezdte az évet, a februári kismedencés nemzetközi viadalon Párizsban mindkét mellúszószámban országos csúcsot ért el. Egy hónappal a bratislavai téli országos bajnokságon nagyszerű formában versenyzett, és ismét bizonyított: kitűnő hazai csúccsal nyerte a 100 méteres f 1:03,39) és a 200 m-es (2:17,49) mellúszás fináléját. Főleg a 100-as ideje számít remek eredménynek, hiszen ezzel egyik napról a másikra feltornászta magát Európa legjobbjai közé. Pavel Pazdírek, a Csehszlovák Üszószövetség elnöke a következőt nyilatkozta a csúcstartóról, közvetlenül a téli országos bajnokság után: „Nagyra értékelem Alexander Maréek teljesítményét. Amióta Prágá ban van a martini úszó, hónapról hónapra jobb eredményeket ér el. Az olimpiáig még sokat javulhat “ Marcek is érthetően elégedett volt a két csúcs után. Örömmel válaszolt az őt körülvevő újságírók kérdéseire: „Két döntőben álltam rajtkőre a pasienkyi fedett uszodában rendezett téli bajnokságon, s mindkettőben országos csúccsal lettem aranyérmes. A győzelmekkel számoltam, a rekordokkal nehéz elemekkel gazdagítani gyakorlataikat, szerényen azt felelték: „Nagyon akartuk“. Arról, hogy hányszor sírtak titokban, hányszor estek le szerekről, hány kék folt ékesítette testüket, mélyen hallgattak. Számukra az volt a fontos, hogy ismét tornáznak, hogy ismét a válogatottba kerültek, és utazhatnak az olimpiára. Sőt, ők lettek a csapat pillérei. S ez nem kis felelősség. Minden bizonnyal a világ rájuk figyel majd. Hiszen annak Idején bemutatkozásuk rendkívül jől sikerült, megjegyezték a nevüket. Most mindenki kíváncsi lesz, mit tudnak. Különös ambícióik nincsenek, azt kívánják, hogy a csapat szerepeljen jól. s így feledtessék a tavalyi rotterdami világbajnokságot, ahol csak a tizenegyedik hely jutott nekünk. Olyan rosszul Csehszlovákia csapata még sohasem szerepelt. Az olimpia azonban egészen más. Tornászlányaink múltja kötelez. Véra Cáslavská három olimpián tizenegy érmet szerzett, és ezt a világ még mindig nem felejtette el. Ö az, aki a talajgyakorlatokat koreogra- fálta lányainknak. Szöulban is ott lesz, és éber szemmel kíséri majd mutatványukat. „Nem szeretnék csalódást okozni Véra asz- szonynak, de a többieknek sem, akik any- nyit bajlódtak velünk, hogy felépüljünk, hogy visszatérhessünk“ — mondták egyhangúlag a lányok. Hogy milyen teljesítményre lesznek képesek, azt majd meglátjuk Egy azonban bizonyos: mindketten példaképei az akaraterőnek, a szívósságnak, az eltökéltségnek, munkabírásnak. És az is, hogy ott, távol, ahol a legjobbak mérik össze erejüket, mindent beadnak szereplésükbe. Utóvégre ez volt a céljuk ... HORVATH KATALIN A szerző felvétel« azonban nem. Kétszázon több mint két(l) másodpercet javítottam a tavalyi strasbonr- gi EB-n úszott csúcsomon. A százon elért időm pedig minden várakozást felülmúlt! Az országos bajnokságon az eredményeim biztatóak, és arra köteleznek, hogy az olimpiai felkészülés további szakaszában még nagyobb lelkesedéssel készüljek.“ Az Ausztria elleni válogatott viadal után Maréek háromhetes magaslati edzőtáborozáson vett részt a Magas-Tátrában. majd következett a Font Romeu-i sportközpontban a többnapos erőnléti alapozás. „Marconi“ a prágai nyári országos bajnokság előtt Rómában Is bizonyította jó formáját: a 200 m-es mellúszásban 2:16,96-os új országos csúccsal lett aranyérmes. Olyan kitűnőségeket utasított maga mögé, mint Ml- nervini, Dagon, Saparí és Göbel. Marcek ebben a számban nem egész egy év alatt 4,36 másodpercet javult. Bámulatos teljesít meny! „Azért úsztam ilyen jé időt az olasz fővárosban, mert kitűnő ellenfeleim voltak, akik alaposan meghajtottak. A hajrában nekem volt több erőtartalékom. A közelgő prágai országos bajnokságon mindkét számban le szeretnék faragni egy-két tizedet az országos rekordból“ — mondta a római viadal után. Aztán jött a nagy csalódás, a váratlan prágai (le)szereplés. A júliusi országos bajnokságon nemcsak hogy csúcsot nem úszott, hanem óriási meglepetésre 200 méteren vereséget szenvedett: „Almomban sem mertem volna arra gondolni, hogy csupán egy aranyérmet szerzek az országos bajnokságon. Nem tulajdonítok különösebb figyelmet a gyengébb időknek, mert az olimpiai felkészülés kellős közepén volt az országos bajnokság. Fáradtságot éreztem, s a nagy hőség is bénítólag hatott. Szöulban mindkét számban a nyolcas döntőbe szeretnék jutni. Addig azonban még sok száz kilométert kell leúsznom az edzéseken.“ ZSIGÁRDI LÁSZLŐ (VojtíSek felvétele) » ) « „Marconi“ ötkarikás reményei Egyedül A. Marcek teljesítette az olimpiai nevezési szintet
