Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-07 / 36. szám
Kommentárunk A NEMZETI FRONT és az Átalakítás A Nemzeti Front politikai rendszerünk legszélesebb platformja. A történelmi fejlődés hozta létre a fasiszta megszállók elleni nemzeti felszabadító küzdelemben, s fontos szerepet játszott a döntő osztályharcban, 1948 februárjában. A megújhodott Nemzeti Front igazolta létjogosultságát a szocialista társadalom alapjainak lerakásánál. Egyesítette a kommunisták és a pártonkívüliek törekvését a szocialista országépítésben. A polgárok rajta keresztül vesznek részt a helyi és társadalmi kérdésekről való döntésben, ami politikai rendszerünk demokratizmusának egyik alapvető vonása. Mai viszonyaink között a Nemzeti Frontot a politikai pártok, a társadalmi és érdek- szervezetek alkotják. A felnőtt lakosság 95 százalékát tömörítik. A CSKP-nak és a többi politikai pártnak, illetve a Nemzeti Frontban tömörült további 25 társadalmi és érdekszervezetnek összesen 28 millió tagja van. Ez úgy értendő, hogy minden polgár egyszerre több szervezetnek is tagja lehet. A 88/1951 sz. törvénnyel összhangban a Nemzeti Fronton kívül további 297 önkéntes szervezet és egylet működik nálunk. Gyakorlatilag mindenki számára lehetővé van téve, hogy a neki leginkább megfelelő szervezetben tömörüljön, és annak tagjaként részt vegyen a politika kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. A CSKP KB Elnöksége 1987 decemberében vitatta meg a Nemzeti Front és szervezetei aktivizálására irányuló javaslatokat, hangsúlyozva, hogy enélkül nincs és nem is lehet átalakítás. Az Elnökség az átalakítás egyik irányvonalként a politikai rendszer demokratizálását és aktivizálását, a szocialista önigazgatás fejlesztését, a nép alkotó erejének teljesebb érvényesítését, társadalmi kezdeményezésének fokozását jelölte meg. Nem tagadhatjuk azonban, hogy a múltban ezt figyelmen kívül hagytuk. A pártós állami szervek több mélyreható politikai és társadalmi ügyekről döntöttek anélkül, hogy kikérték volna a Nemzeti Front szerveinek véleményét. A társadalmi szervezetek legtöbb esetben tudomásul vették a döntéseket, jóllehet, egy széles körű vita nyomán némely esetben helyesebb döntések születtek volna. A CSKP Központi Bizottságának 5. ülésén Gustáv Husák a következő szavakkal jellemezte a Nemzeti Front feladatait: „A Nemzeti Front, amely nemzeti felszabadító mozgalmunkban született, politikai életünk reális erejét képviseli. Ezért olyan fontos, hogy egész munkájában érvényesüljenek a demokratikus elvek. Hogy elmélyüljön a kommunisták, a többi politikai párt tagjai és a pártonkívüliek együttműködése, hogy a köztársaság további fejlesztése közben számoljunk minden becsületes ember erőfeszítésével“ Ennek megfelelően a mindennapi politikai gyakorlatban a Nemzeti Frontot annak a legszélesebb reális platformnak kell tekinteni, amelyen keresztül a CSKP a párton- kfvüliekkel és a többi politikai párt tagjai val közösen keresi és találja meg a szocia lista társadalom feladatainak megoldását. A pártszervek, kormányok, a reszortok és nemzeti bizottságok készülő döntéseit, amelyek a társadalmi élet, a polgárok érdekeinek és szükségleteinek meghatározó kérdéseit érintik, meg kell vitatni jellegüktől függően a Nemzeti Front vagy az illető társadalmi szervezet megfelelő szervében. PALÁGY1 LAJOS Pótolják a szülői szeretetet Bár társadalmunk messzemenően gondoskodik az árvákról, illetve azokról a gyerekekről, akiket a szüleik valamilyen oknál fogva magukra hagytak, a gyermekotthonok kis lakóinak életéből mégis hiányzik valami. Ezt a valamit akarja legalábbis részben pótolni az Ifjúságfalvai (Dedina Mlá- deíe) gyermekotthon lakóinak a SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának ifjúsági alapszervezete. Védnökséget vállaltak az állami gondozottak felett. Az alapszervezet tagjai időről időre ellátogatnak a gyermekotthonba, hogy kellemes perceket szerezzenek a kis lakóknak. Sportversenyeket, kirándulásokat, vetélkedőket szerveznek számukra. Ezenkívül elhatározták, hogy minden tag évente 20 koronát ajánl fel a gondozottak életének kellemesebbé tételére. Egyúttal felhívással fordultak az ifjúsági szövetség tagjaihoz, hogy kövessék a példájukat. Illés Stano A minap az ifjú szőlészek és borászok kerületi ZENIT-versenyén jártam. A Közép-szlovákiai kerület legjobbjainak szakmai találkozója az idén Lukanyényén (Nenince) zajlott, ahol Ideálisak a feltételek egy ilyen verseny megrendezéséhez, hiszen a szövetkezetnek kiterjedt szőlészete, neves pincegazdasága, sőt palackozó üzemrész- lege is van. Az első napon elméleti részből vizsgáztak az ifjú szakemberek — ötven kérdésre felkészülni egy óra idejük volt. Zuzka Drobová, aki alig két hónapja fejezte be tanulmányait a Mod- rai Mezőgazdasági Szakközépiskola szőlészeti szakán, fölénnyel nyerte meg ezt a részt. A másnapi gyakorlati rész előtt viszont a Nagykürtöst (Velky Krtis) járás két képviselőjének, Kovács Attilának és Pásztor Istvánnak jósoltak nagyobb esélyt az elsőségre. Zuzka, az egyedüli női versenyző, a borkóstolásnál sem vallott szégyent, s mind a tízfajta bort meg tudta nevezni. Utána ötféle műtrágyát kellett a versenyzőknek felismerniük’, majd a szőlészetbe vezetett az út, ahol minden versenyzőre két szőlőfajta azonosítása várt. A sorrend már nem változott, mert Zuzka előnye elégnek bizonyult a végső győzelemhez is. Az első három versenyző tárgyi jutalmat kapott és szakmai rátermettségét bizonyító ezüstérmet a szervező szervtől, a SZISZ kerületi bizottságától, odahaza pedig — a saját szövetkezetükben — a 31/86-os kormányhatározat értelmében — nyolcszéz korona pénzjutalom is vár majd rájuk. A kerületi verseny margójára azonban engedtessék meg egy-két jobbító szándékú megjegyzés. Mindössze hét versenyző állt rajthoz, ami az öttagú zsűri, a SZISZ kerületi bizottságának helyszínen févő stábja és a házigazda szövetkezet képviselőinek és szervezőinek száma mellett felháborítóan kevés, a kétnaposra tervezett verseny ilyen gyér részvétel mellett szintén túlkapásnak tűnt. A SZISZ szervei által is oly sokat bírált „verseny a versenyért“ Degusztálás közben a győztes megnevezés iskolapéldájának is nevezhetnénk, ha tekintetbe vesszük, hogy sem körzeti, sem járási versenyek nem előzték meg, de továbbjutás sincs, országos verseny sem lesz az idén a szakágazatban. Polgári László (A szerző felvétele) TANÉVNYITÓ ÚJDONSÁGOKKAL Már hagyomány, hogy az új tanév előtt az ágazat vezetői tájékoztatják az újságírókat és rajtuk keresztül a közvéleményt a várható újdonságokról, az oktatás időszerű feladatairól. A minap Ludovít Kilár, az SZSZK oktatásügyi, ifjúsági és sportügyi minisztere és helyettesei tájékoztatták az újságírókat. Mindjárt élénk vita alakult ki a kis elsősök új osztályozási rendszere körül. A miniszter elmondta ezzel kapcsolatban, hogy az új osztályozási rendszer bevezetésére azért került sor, mert az eddigi gyakorlat szinte sokkolta a gyerekeket. Nehezen szokták meg a gondtalan játékot felváltó szigorú iskolarendet, és ez törést okozott lelki fejlődésükben. Az új rendszer értelmében a játék is fontos szerepet kap az oktatási folyamatban. A tanév alatt a pedagógus a tanuló egész viselkdését, megnyilvánulását értékeli. A félévi bizonyítvány helyett a tanító egyenként tájékoztatja a szülőket gyermekük előmeneteléről, viselkedéséről, a kötelességekhez való hozzáállásáról. Közösen megbeszélik, hogy milyen i- rányban hassanak a tanulóra. Az év végi bizonyítványban is csak a tanuló egész megnyilvánulását osztályozzák a következőképpen: A tanuló az alapiskola T. évfolyamában — nagyon jó e- redményt ért el, vagy — jő eredményt ért el, vagy — gyenge eredményt ért el. Sok sző esett a főiskolai felvételi vizsgák módjáról. Ez a kérdés a közvéleményt is élénken foglalkoztatja. Rengeteg a szóbeszéd körülötte, hogy a jelentkezők felvételéről nem mindig az objektív tudás dönt. A miniszter ezzel kapcsolatban elmondta: „A felvételi vizsgák objektívvá tételének több változatát mérlegeljük. Számunkra is az a mérvadó, hogy a képesség döntsön, s az arra érdemesek kerüljenek főiskolákra és egyetemre. Szóba került az is, hogy minden jelentkezőt fel kellene venni, vagy ha nem is mindet, de legalább jelentős hányadukat a tervezett irányszámon felül is, ahogy ez a múltban volt. Felmerül azonban a kérdés, hogy van-e erre megfelelő kapacitásunk. Az egyetemek esetében ezt még lehetségesnek tartom, de a műszaki főiskolákon nagy bonyodalmat okozna a megnövekedett létszámú hallgatóság.“ A miniszter hangsúlyozta, hogy sok kellemetlen meglepetést takaríthatnának meg szülők, tanulók, pedagógusok, ha több figyelmet szentelnének a pályaválasztás kérdéseinek. A tanulók figyelmének felkeltése egyik-másik szakma, iskola iránt nem csak a pályaválasztási tanácsadással foglalkozó pedagógus dolga. Legjobb, ha minden egyes tanító a szülők bevonásával közösen dönti el, milyen irányzatú iskolára alkalmas a tanuló. Bírálatok érték a tankönyveket is. A miniszter elmondta, hogy az új tanévben 4111 tankönyv új megfogalmazásban kerül a tanulók kezébe. Ezeket a tankönyveket 1500 pedagógus, szakember és szülő véleményezése alapján állították össze. A legtöbb új tankönyv az alapiskolában lesz, nevezetesen az 5. évfolyamban. Változások lesznek a tanrendben is, az említett évfolyamon kívül a 6—8. osztályokban. Nő a heti kötelező órák száma szlovák nyelvvel és irodalommal, Illetve történelemmel. A 8. évfolyamban bevezetik a kötelező heti egy ének- és zeneórát. Nem bővül azonban a tananyag terjedelme. A megnövekedett óraszám arra szolgál, hogy a tanítók individuálisan foglalkozhassanak a tanulókkal. Érdekes újítást vezetnek be a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben. Az iskolák vezetősége az óraszám harminc százalékában maga döntheti el, mire, .milyen tantárgyak oktatására fordítja őket. Ebben az esetben is azon van a hangsúly, hogy a pedagógusok individuálisan foglalkozzanak a tehetségekkel, az egyes tantárgyakban kitűnő tanulókkal és a rosszabb előmenetelűekkel is. Az említett újítások mind azt szolgálják, hogy az oktatási rendszer megfeleljen a kor egyre igényesebb követelményeinek. Cpi) AZ ÁTALAKÍTÁS KÉRDÉSEI A SZOVJETUNIÓBAN Az átalakítás időszakának gazdaságára meghatározó az SZKP KB 1987. júniusi ülésén kidolgozott stratégia. Az ülés potenciálisan nagyon komoly lehetőségeket teremtett gazdasági rendszerünk átalakításéhoz. Most csak az a kérdés, mennyire sikerül élni e lehetőségekkel. Szeretném ismertetni néhány elképzelésemet, amely június óta született meg hennem. 180 ezer utasítás. Egyre inkább meggyőződünk arról, hogy nem mértük fel teljes mértékben azokat a nehézségeket, amelyekkel most szembe kell néznünk. Minél tovább halad az átalakítás folyamata, annál gyakrabban merül fel a kérdés: nem fogják-e megbénítani ezek a nehézségek az egész folyamatot, nem alakul-e ki olyan helyzet, amelyben a megújulást aktívan támogató erők gúzsba lesznek kötve. Ma minden eddiginél nagyobb Jelentősége van a reális dolgok szférájának — a gazdasági életre gondolok városon is és falun is. Többek közt úgy vélem, hogy ha ugyanolyan határozottsággal fogtunk volna hozzá a gyökeres változtatások megvalósításához, mint például a radikális reformok hívei Kínában, akkor már előrehaladást értünk volna ez az ország élelmiszerpiacán. Az átalakítás a mezőgazdaságban még gyengén érzékelhető. Nyilvánvaló, hogy a kolhozok és szovhozok terven felüli termelése 30 százalékának szabad eladására vonatkozó határozat nyújtotta lehetőségek egyelőre kihasználatlanok. Szinte érintetlen maradt az Íratlan rend, amelynek eredményeként a gazdaságokból gyakorlatilag az utolsó uborkáig mindent kisepernek. Az elhamarkodott törvény a nem munkából származó jövedelmekről a gyakorlatban elfajult, az üvegházak elpusztításává, az utakon középkori sorompók felállításává és a mindazokra gyakorolt nyomás más formáivá vált, akik földjükön egy kicsit többet termesztenek, mint amennyit normálisnak szokás tartani. Az eredmény az, hogy például a mindig telített krasznodari piacon a tavalyi idény csúcspontján 1200 árusítóhely közül 500 üresen maradt. Ugyanezek a jelenségek — a szóbeli ígéretek ellenére — figyelhetők meg az iparban is. A vállalati törvénynek ellentmondó minden szabály és utasítás megváltoztatásának gondolata így is a levegőben lóg. Sikerült érvényteleníteni mintegy 20 ezret, a fennmaradó 180 ezer továbbra is érvényben maradt. Mint mondani szokás, a törvényt még aznap bepólyálták, amikor megszületett. Milyen önállóságról lehet beszélni, ha az iparágak többségében az állami megrendelés 100 százalékot vagy annál többet tesz ki? Országos viszonylatban az Ipari vállalatok termelésének 82 százalékát fémről tervezik. Persze a fennmaradó 18 százalék még mindig jobb, mint a semmi, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy megmarad az év végéig. Engedélyezték, hogy a vállalatok megtartsák a nyereség egy részét, de hogy mekkora részét, arról nem esik szó a törvényben. Az elvonás mértéke egyes, mondhatni mintavállalatoknál, amelyeket a sajtó Is védelem alá vett, mintegy 55 százalék, a többség számára viszont 89— 95 százalék. És ha hozzátesszük, hogy megnőtt azoknak a mutatóknak a száma, amelyek nem „ajánlott“, hanem kötelező jellegűek, hogy a vállalatoknak egyszerűen nincs hová tenni a rubeljaikat, mert a nagykereskedelem egyelőre a hó alól éppen most kibújó gyenge kis hóvirágra emlékeztet, akkor elég szomorú kép rajzolódik ki. Dolgozzon a rubel. Szerintem nagyon óvatosan kell bánni „a gazdasági növekedés üteme“ fogalmával. A gyors növekedési ütemnek csak néhány, a tudományos-műszaki haladást meghatározó ágazatban kell megmaradnia, mint a mikroelektronika, a biotechnológia, az új anyagok előállítása. A mezőgazdaságban nem annyira a termés abszolút növekedésére van szükségünk, hanem inkább jő utakra, korszerű elevátorokra és tárolókra. Műtrágyát kétszer annyit gyártunk, mint az Egyesült Államok, traktort 6—7-szer, kombájnt 14 szer annyit. Ugyanakkor nagyok a veszteségeink, s nem tudjuk megőrizni a termést. NYIKOLAJ SMELJOV I Verseny a versenyért?
