Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-07 / 36. szám
Segítünk — Életfa-tábor 3 Prágai levél 4 A bűntett motívuma: a kábítószer 5 Egy cipőben 6 Az oszlop 7 Jegyzetek a Szép Szó emlékszámáról 8 Gondolatok a Dolly Roll vendégszereplése kapcsán - 9 önismereti teszt 12 Sírni nem elég Sírni, sírni, sími, 'dalolta égyícor Ady. Akárcsak a többi poéta. Nem csoda, hogy a világirodalom bővelkedik pityergő alakokban. Nos, az írók bizonyára tudták, hogy hőseikkel miért hullattak könnyeket. Gyakran azért, hogy elkámpi- csórítsák olvasóikat. A nagyok példáját követték' a könnyű műfajokban jeleskedő nóta- és sláger- csinálók is. „Csupa könny a szobám“ — daloita az egyik nékibúsult szerző. Könnyen elképzelhető az illető, amint lakásában térdig Jár az említett nedűben. Amellett hogy reumát kap, magára haragítja az alatta lakókat, akik plafonjáról csak csöpög, csöpög a sós víz. A könny tudniillik sós is, és nem egy anekdotát jegyeztek fel a szomorú szakácsnőről, aki főzés közben hullatja könnyeit, éspedig bele a lábasba, s így elsózza az ebédet. Amerikában — ugyan hol másutt? — bőgési versenyeket is rendez-' nek. Nemcsak távsírásban, hanem abban is, hogy kinek szeméből potyog több nedv. Az egéritatás bajnokai dijakat is kapnak, így például lepedő nagyságú zsebkendőt. Hajdan Afrika egyes vidékein, amikor a törzsfőnök távozott az élők sorából, mindenkinek el kellett siratnia. Aki a legkitartóbban könnyezett, az lett az új törzs- főnök. Állítólag akadtak, akik eközben ravaszul hagymát, tormát használtak, hogy így kerüljenek a magas tisztségre. Mindezt el kellett mondani azzal a friss hírrel kapcsolatosan, hogy az amerikai tudósok megállapították: a könnyezés a legjobb ellenszere minden bajnak. Ha valakit felidegesítenek, ne szégyenkezzen, hanem sírjon. Ha lekési a vonatot, megint csak sírjon. Ha kicsi a fizetése, csakis sírjon. Ha háttérbe szorítják, semmibe veszik, azonnal sírjon. Ha minden megdrágult, úgyhogy az alapvető dolgokra sem futja a pénzéből, máris sírjon. Ogy látszik, legjobb lesz, ha azonnal elkezdünk bőgni. Adyval kezdtük írásunkat, hadd fejezzük be az ő gondolatával. A nagy magyar költő írta egy nölsmerősének a következő sorokat: „Ha nem hiszek többé a könnyeknek, azért van, mert téged láttalak sírni.“ (vg) Betű, szó, mondat Szeptember nyoloadika (1965 óta) az analfabetizmus elleni küzdelem világnapja,» Újságba illő téma, hiszen az újság munkaeszköze. — a- betű, a sző, a mondat. Az írott1 nyelv. A gondolat, amely annak közvetítésével kifejezhető. Az újság azoknak íródik, akik el tudják olvasni. De az újság azokért is íródik, akiknek nem más, csak egy értelmetlen, haszontalan papír. Ablakon kidobott pénz. A statisztikusok szerint az ezredfordulóra egymillíárd lesz azoknak a száma, akik nem ismerik a betűt. Mondhat nekik valamit is az írott szó, a mondat? Iskolába azért járunk, hogy megtanuljuk érteni a világot. A világ: egyrészről gyakorlat, másrészről jelkép. Furcsa kódrendszer, amelynek értelmét magunknak kell megfejtenünk. A dolgoknak van értelmük. Tisztul a tekintetünk, oszlik a homály. A betű szóvá, a szó mondattá rendeződik. Ember született. és keresi . helyét a világban . — leírjuk. .Több nyelven. Azonos értelemmel Ember, (öt betű.) Ember született. (Két szó.) Keresi helyét a világban. (Egy . hion- dat.). , ... Az Írott- nyelv. maga az eredendő csoda. Primitív néptörzseknél megforduló kutatók számolnak be arról a megunhatatlan, játékos örömről, ahogyan az írni és olvasni nem tűidé bennszülöttek csodálják az írásbeliséget. A ■ manuális készséget, ahogy a- világ legbonyolultabb dolgait néhány szabályos vonallal meg lehet hódítani, magunkévá lehet tenni. Leírom: vadállat; leírom: éhség; leírom: eső; leírom: élet. Legyőztem. Előttem van. Egy papíron. To- temlsztikus elképzelés? De hát valóban olyan egyszerű .. .1 Jól tudjuk: az írásbeliség volt az a fordulat az emberiség történelmében, amely új minőséget hozott az életbe. A szó elszáll, az írás megmarad. És, ami megmarad, annak kulcsszava a felelősség. Az írásbeliség — az emberiség új kapcsolatrendszere. Betű, sző, mondat. És mégis menynyi árulás, hazugság, félreértés eredője! Mennyi alkalom a folyamatos vizsgára! Mennyi elbukott remény- ségl És mennyi újrateremtődő hiti.. Az emberiség azóta keresi a közös nyelvet, mióta az első betű megszületett. És azóta vetíti rá Bábel legendás tornya sötét árnyékát. Minden ember átéli kicsiben az emberiség fejlődésének teljességét, amelynek egy megfelelő pillanatában megfogalmazódik számára az első értelmes szó, majd vizuálisan is megérti, leírja — és maga Is alkalmassá vélik új gondolatok megfogalmazására. Eljutott tehát arra a fokra, ahol azonos lehet önnön esélyeivel. Nem egyéni érdem, a kor és a társadalom nyújtja számára, amelyben élnie adatott. A huszadik század utolsó negyedében az emberiség napi több milliárd dollárt költ fegyverkezésre, s csak a rend kedvéért szoktuk elmondani, hogy . ennek töredéke elegendő volna ahhoz, hogy leküzdjék modern világunk egyik legörigyilke.- sabb fegyverét — az analfabetizmust. Érdekes azonban elgondolkozni azon, hogy. vajon miként gondoljuk el győzelmünket. Valóban elegendő volna szerződtetett tanítók (bármekkora) hadserege, kiknek nem volna egyéb dolguk, mint betűvetésre tanítani a tudatlanokat? Az emberiség írni és olvasni tudó nagyobb hányada azonban talán azt ' is sejti, 'ross-z- l*|lki-; ismerettel, hogy ennél mélyebbek a tudatlanság gyökerei: mélyebbek, a- melyeket kiirtani is nehezebb. • i Osoár Lewis hires szocioregépyé- ben (Sánchez gyermekei) így beszél az egyik fiú, Roberto: „Engem mindig biztatott, hogy járjak iskolába. De mekkora butaság volt tényleg, hogy nem hallgattam rá! Máig nem értem, hogy mit nem szerettem az iskolán. Amikor az osztálytársaimat hívták ki a táblához, úgy mentek ki, mint akik biztosak a dolgukban, és gyorsan meg is . csjnálták'a feladatot, de amikor engem szólítottak, én úgy mentem, mint aki mázsás súlyt hurcol a hátán, mert valahogy úgy éreztem, hogy az egész világ szeme rajtam’ van. Mintha mindenki rólam sutyorogna. Mindig azon járt az eszem, hogy mi van a hátam mögött, ezért nem bírtém* figyeliii se, és minden olyan lassan ment.“ Szeptember nyolcadikén azokra gondoltunk, azokért szeretnénk’ tenni valamit, akiknek mindig az‘jár. a fejükben, hogy „valami van a • hátuk mögött“. Valami,-amitől ; félni* amit szégyellni kell, valami, ami -fenyeget. A tudatlanság. Az érthetetlen, megfejthetetlen világ. Ellene csekély fegyverünk, de fegyver — a betű, a szó, 'a mondat. És mindem, a-segítségükkel megfogalmazott értelmes gondolat. K. L. M. * i Ha megkezdődött Is az iskolaév, azért nem kell ilyen komoly arcot vágni, Krascsenitte Géza felvétele
