Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-31 / 35. szám
I áj ifjúság 41 Jelentkezünk, szót kapunk Hogyan tovább? As iskolai újság megbízásából elbeszélgettem dr. Szivák Árpád tanárral, Iskolánk pályaválasztási tanácsadójával. — Miért lett pályaválasztási tanácsadó? — Mert a sors így hozta! Komolyabbra fordítva a szót: 1969-ben lettem pályaválasztási tanácsadó, és ezt a munkát az igazgatóhelyettesi funkció mellett egészen 1979- ig végeztem. 1982-ben újra kineveztek. Ahhoz, hogy pályaválasztási tanácsadó lehessek, négyszemeszteres szakképzésen kellett részt vennem a Komensk? Egyetem Bölcsészettudományi Karán, szakdolgozatot kellett írnom és megvédenem, majd államvizsgát tennem. — Mi a feladata a pályaválasztási tanácsadónak? — Az, hogy összeegyeztesse a tanulók érdeklődését a szülök vágyaival és elképzeléseivel, továbbá a társadalom érdekeivel. Tájékoztatnia kell a tanulókat a továbbtanulási lehetőségekről, a munkaviszonyokról; vagyis segíteni és irányítani a pályaválasztást. — Szívesen végzi ezt a munkát? — Igen. Amikor még nem voltaim pálya- választási tanácsadó, akkor is figyelemmel kísértem a tanulók szakmai érdeklődését, tanítványaim sikereit és érvényesülését az életben, de most mindezt már hivatásból csinálom, a helyzetről pontos képet kaphatok. — Mit tanácsolna azoknak a diákoknak, akik még a döntés előtt állnak? — Határozzák el minél előbb, hogy hova szeretnének jelentkezni, mit akarnak egész életükben csinálni, mert a jó felkészültség a főiskolára való sikeres felvételi előfeltétele, s erre idő kell. Az utolsó évfolyamban már késő döntenil Az embernek olyan pályát kell választania, hogy mindig örömmel dolgozzon. A kényszerből végzett munka nem lehet eredményest Demeter Éva (Lendület) Naprágyi veszedelem Az úgy kezdődött, hogy... ... szóval megtudtuk, hogy két hét társadalmi munka vár ránk. Persze, boldogan vállaltuk, mert ott, ugye, nem kell félni a feleléstől, és könyveket sem kell cipelni. Az első héten gyümölcsösbe vittek bennünket almát szedni. Elmondták a szükséges tudnivalókat, mi pedig megragadtuk a létrákat meg a vödröket, és mindent bele... A fiúk azonban csakhamar megunták a munkát: Éva fején egy alma koppant. Ez volt a hadüzenet. De mi sem hagytuk magunkat, a fa tetejéről egy szép almával fejen találtuk a fővezért. Nekik sem kellett több, kitört a háború Bár a muníció meglehetősen silány volt, ezért jól lehetett vele célozni. Talán be sem fejeztük volna a harcot, ha nem jön a tízórai szünet. Evés után úgy döntöttünk, hogy a lombok között keresünk menedéket a repülő alma elől. Nagy örömünkre a „fegyverek“ elcsendesültek. Erre Anikó elhatározta, Ijogy lemászik a fáról. Már majdnem sikerült is neki, amikor éktelen ordltozás ütötte meg a fülét: — jönnek a bárányok! Anikó der- medten figyelte a közeledő juhnyájat. Mi is ijedten vettük észre, hogy a nyáj élén egy csavart szarvú kos szedi a lábát. Valaki megszólalt a fán: — Figyeljetek, allergiás a piros színre Szegény Anikó tágra nyílt szemmel bámult ránk. Ugyanis piros volt a nadrágja, s meglehetősen furcsa helyzetben várta a bárányokat. Egyik lába a tán, két kezével egy gallyat markolá- szott, fejjel lefelé lógott, de úgy valahogy, hogy az egyik lába — a piros nadrágban — szépen lecsüngött. Fura egy helyzeti Mi igyekeztünk segíteni rajta, de nem sok sikerrel. Ibolya a lábát próbálta felfelé húzni, Péter a kezét szorította, ő meg szegény riadtan nézte az egyre közeledő gyapjasokat. Végre sikerült felhúznunk. Ekkorra azonban már megkönnyebbülten láttuk, hogy a veszedelem elmúlt, csak a por száll még utánuk. Lemásztunk a fáról, de Anikó csak akkor jött le, amikor az autóbuszt megpillantotta, mert félt az újabb bárányrohamtól. Egy hét múlva bejelentették, hogy ezentúl paprikát szedünk, és.., a mosoly mindenkinek az arcára fagyott... És aztán az úgy kezdődött... Kovács Mária (Lendület) Jelentkezett az ú] iskolaév, Jelentkezik rovatunk is, amelyben diáklapokból közlünk válogatásokat. A mostani válogatás természetesen még nem az ü) iskolaév terméke, bízunk azonban abban, hogy a szemelvényekkel arra ösztönözzük a középiskolai lapok szerkesztőit, minél előbb jelentessék meg első számukat, hogy minél hamarabb szót kapjanak lapunk hasábjain. Szeretnék bemutatni egy sikeres és elismert orvost, dr. Farkas Ferencet, aki mintegy 20 évvel ezelőtt volt iskolánk tanulója. A régi osztályáról kérdezem. — Osztályunk, amelybe kilenc fiú és kilenc lány járt, rendkívül jó közösség volt. Én voltam az, akitől az osztály reggelente a házi feladatot követelte. — Melyek voltak a kedvenc tantárgyaid? — Főleg a kémiát és a biológiát kedveltem. Ez ösztönzött arra, hogy az or-' vosl pályát válasszam. További kedvtelésem a sport és a zene volt. — Volt-e kedvenc tanárod? — Osztályfőnököm, Diószeghy tanár elvtárs, akit szigorúságáért és igazságosságáért szerettem. — Van olyan élményed, amelyre szívesen emlékszel vissza? — A diákélet tele van csínytevésekkel, a mi ostzályunk sem volt kivétel. Számomra az osztálykirándulások jelentenek még mindig feledhetetlen élményt. — Sikeres embernek tartod magad? — Erre nehéz válaszolni. Ha az a sikeres, akit a szakmájában elismernek, és a magánélete is rendezett, akkor igen, az vagyok. — Ha újra kezdenéd, ismét a mi gimnáziumunkat választanád? — Erre csak egy szóval felelek: természetesen. Rácz Ildikó II. Péter fiatal állatorvos. Beszélgetésünk Idején katonai szolgálatot teljesített, és éppen szabadságon volt otthon. — Engem gyermekkorom óta érdekeltek az állatok. Nemcsak játszani szerettem például a kutyával, hanem érdekelt a fajtája, életkora stb. Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy a gimnázium befejezése után az állatorvosi főiskolán folytatom tanulmányaimat. Vágyam teljesült, és öt kemény év után sikerült diplomát szereznem. Sokat köszönhetek gimnáziumi tanáraimnak, akik felkészítettek a főiskolára, még jobban megszerettették velem a biológiát és a természetvédelmet. — Milyen emlékeid fűződnek volt iskoládhoz? — Nagyon szívesen emlékszem vlsz- sza Iskolánk zenekarára, amelynek én voltam a dobosa. Sikeresen játszottunk különféle iskolai rendezvényeken, mint pl. Jelmezbálon, majálison. — Ezek szerint a zenélés a másik szenvedélyed? — Igen, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy otthon külön szobám van a zenéléshez, ahol zavartalanul dobolhatok. Most, hogy dolgozom, már több időm Jut rá. Zenekarban Is játszom. — Milyen a kapcsolatod volt tanáraiddal és osztálytársaiddal? — Amikor megrendeztük az ötéves érettségi találkozót, mindenki elmondta, milyen sikereket ért el, esetleg milyen nehézségei voltak. Köszönetét mondhattunk tanárainknak fáradozásukért, szeretetükért. Í — Az érettségi után voltak-e nehézségeid a főiskolán? A Lendület, a Safárikovói Gimnázium diáklapja most mutatkozik be először az Oj Ifjúság hasábjain. A Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Gimnázium Életünk című lapjából egyszer már közöltünk válogatást. Reméljük, a Lendület sem veszít lendületéből, s máskor is jelentkezik. Szerkesztőségünk tehát várja a diáklapok „életjeleit“! — Csak kezdeti nehézségekről beszélhetek, hisz minden kezdet nehéz. Nyelvi nehézségeim nem voltak, amit szlovák szakos tanáraimnak köszönhetek. A latin kifejezéseket is könnyebben tanultam, mert a gimnáziumban a biológiaórán sok elnevezést latinul is megtanultunk. — Mit üzensz a jelenlegi gimnazistáknak? — Legyenek erős akaratúak, kitartóak, és őrizzék meg továbbra is gimnáziumunk jó hírnevét. Gábocky Éva , III. Balázs Györgyre kiváló matematikai eredményeiért büszke iskolánk. Magas, barna, jó humorú fiú, a prágai Károly Egyetem diákja. Vajon hogyan emlékszik vissza középiskolás éveire? — Miért éppen a gimnáziumot és miért éppen ezt a gimnáziumot választottad? <x — Már pici koromtól .fogva érdekeltek a természettudományok, főleg a matematika. Úgy gondoltam, ennek megfelelően a gimnázium a helyes út. Szüleim magyarok, magyar alapiskolába jártam, ezután természetesnek tűnt, hogy ezt az iskolát válasszam. — A matematika a diákok réme. Neked mégis ez lett a kedvenc tantárgyad. — Érdekelt a számok végtelen birodalma. Kedvet kaptam, s elkezdtem vele komolyabban foglalkozni. Előbb a matematikai olimpia kerületi fordulóján értem el sikereket, majd a 3. osztályban az országos versenyen 8., a 4. osztályban 1. lettem. Gyuri a nemzetközi olimpián is jő eredménnyel képviselte országunkat. Már korábban eldöntötte, hogy a Károly Egyetem matematika-fizika szakára jelentkezik. De térjünk vissza a gimnáziumhoz. A jó matematikus is csak olyan diák, mint a többi, örül, ha nem feleltetik, ha megúszott egy felmérőt, ha elmarad az óra. Mit változtattál volna meg az iskolában, ha módodban áll? — Jó lett volna 9-re Járni Iskolába... De komolyabbra fordítva a szót. Talán lehetett volna több kulturális program. Biztosan akadtak volna olyanok (magamat is beleértve), akik elmentek volna több koncertre, színházi előadásra, moziba. A diákok szervezte diszkók nem voltak túlságosan magas színvonalúak. — Ügy tudom, nektek is volt sárospataki baráti osztályotok. Milyen volt velük a kapcsolat? — Szép eredményekkel gazdagodtunk. Az összejövetelek és az osztálykirándulások nagyon jó hatással voltak az osztálykollektíva kialakulására. — Hogy ízlett az Iskolai konyha főzt- Je? — El kellene küldeni minden középiskolást egy hónapra a főiskolai étkezdébe. — Mit üzensz az iskola mostani diákjainak? — Ogy látom, többet kell most tanulniuk, mint nekünk kellett. Ezért egy kicsit sajnálom is őket. De azért csak fel a fejjel! Balázs Katalin Kiruccanás Szádelőbe Ma egésznapos túrára megyünk a Szád- elői-völgybe. Ezúttal hegyivezetőnk is lesz. Monoton zötykölődés a buszon. Pöcével barkochbázunk, így verjük el unalmunkat. Váratlanul fékez a sofőr, felszáll egy kis- öreg teljes túrafelszerelésben. Ö Guszti bácsi, a vezetőnk. Fene boldog vagyok, mikor végre megérkezünk. Vidáman ugrálunk le a buszról. Élvezettel nyújtózkodunk, gyönyörködünk a tájban. Az üdezöld rengetegből fölmeredő sziklák látványa leblllncselően monumentális. Újdonsült hegylvezetőnk körül azonnal csoportosulás támad. A vidékről magyaráz. Jó fej az öreg. Ismeri a környéket, mint a tenyerét. Megyünk a patak mentén a betonozott gyalogösvényen. A völgy belülről egész más képet mutat. Távolról nézve egy gigászi sziklahasadék benőve fákkal. Innen bent- ről még jobban érezni nagyságát, ml is részesei vagyunk a hatalmas sziklatömegnek. Meg-megállunk útközben, az öreg mesél nekünk valamelyik helyi nevezetességről. Az egyik megállónál azt mondja, fölmászunk a hegyoldalba megnézni egy barlangot. Először is át kell jutni a patakon. Megizzadunk rendesen, mire a sziklákon ugrálva sikerült átszenvedni magunkat. Pedig ez csak enyhe bevezetés. Van már némi fogalmam az Ilyesféle sziklamászások- ról. Az osztálykiránduláson mászkáltunk hasonló helyeken a Szlovák Paradicsomban. Több kilométer sziklamászás vaslétrákon meg ilyesmi. De ott lerögzített láncokkal segíthettünk magunkon. Itt viszont se lánc, se létra. Legföljebb fatörzsekbe vagy gyökerekbe kapaszkodhatsz, de fa nincs mindenhol. Általában a különösen veszélyes helyeken van a legkevesebb. Szóval ez a hegyoldal jő sportnak ígérkezik. Hosszan elnyúlt láncban kapaszkodunk fölfelé. A hangulat emelkedett: viccelődünk, röhög- csélünk. Néha elindul a lábunk alatt egy- -egy kő vagy kisebb szikla. Olykor ordíbál- va félreugrálunk, aztán nyomás tovább. Jó vicc ez, csak a távcső nagyon megnehezíti a dolgomat. Buta fejemmel magammal hoztam, és most vigyázhatok, nehogy hozzáverjem egy sziklához. Rövidesen megállapodunk egy felülről nyitott sziklahasadékban. Át lehet jutni rajta keresztül a hegy másik oldalára. Most tudom csak meg, hogy nem a barlangban vagyunk. Az valamivel odébb van. Vár ránk még egy kis lzzadás ... Szerencsére az út már nem hosszú, a barlangot hamar elérjük. Csalódtam Ezt a lyukat nevezik barlangnak? Egyébként nevezetes odú. Itt bújt el a tatárok elől menekülő Béla király. Guszti bácsi mesélte. Mindig mesél. Az előbb például elmondott egy helyi mondának álcázott horrortörténetet. Most meg éppen azt regéli, hogyan zuhant le ő maga a szikláról, amelyen állunk. Nagy élmény volt, alig élte túl. Röptében lepergett előtte egész eddigi élete, aztán csodálkozott, mert nem tört ki a nyaka Olyan jő előadó az öreg, hogy egészen elmegy a kedvem a hegymászástól. Hátravan még a leereszkedés. Kapaszkodótól kapaszkodóig, gyökértől gyökérig centlzgetünk. Verejtékezek. Lábam alatt megindul egy kilazult kő, és már csúszok is felefé ... Rémülten kapom el az első elém kerülő gyökeret; a távcső a nyakamban meglendül, hajszálnyira húz el egy szikla fölött. Ez meleg volt. Folytatom a leereszkedést. Nyakamon, hátamon csurog az Izzadság. Most még át a patakon ... Jólesik végre biztos talajon állni. Csoda, hogy élve lejutottam, mindig hármasom volt testnevelésből. Lukács Zsolt (Életünk) Aranyköpések A gázoknál a molekulák járkálnak. Idézet egy hatodikos feleletéből, egy szerencsétlenül járt ember sorsáról: — Kegyetlenül meggyilkolták és meghalt. Ha kolompolunk fémes tárgyakra, akkor ezeket az Izéket kémiai riadónak nevezzük. A Föld felszínén óceán volt. Aztán a víz kevés lett, de néha még ma is van. Ezek tengerek. Példa a mozgási energiára: — Például ha egy autő karambolozik, és a másik hozzáköt egy kötelet és húzza. A belső égésű motor egy működési fázisáról szőlő mondat: — És kijön az a füst, ami a benzin által elégett. Bartók zenéjéről: — Dallamai ritmusra íródtak, ritmus szelleműek. Összegyűjtötte: Böszörményi Péter (Életünk) Ő is ide járt i. f I \ w
