Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-31 / 35. szám
Mongólia - Ulánbátoron innen és túl Mongólia számunkra nemcsak azért távoli ország, mert tőlünk 7000 kilométer választja el, hanem azért is, mert viszonyai — mindennemű fejlődést, haladást figyelembe véve — még ma is nagyon-na- gyon eltérőek a miéinktől. Aki tehát errefelé veszi útját, gondoljon arra, hogy élményeit nem a luxus, a külsőségek adják majd, hanem az évezredes történelem, a jellegzetes ázsiai életmód, a buddhista hitvilág emlékei s a végtelenül kedves, egyszerű emberek. A mongol emberek nagyon közvetlenek tudnak lenni, ha megérzik, hogy jő szándékkal közelednek feléjük, ha látják, hogy az életük, viszonyaik iránti érdeklődés őszinte, s nem szenzáciőhajhá- szó. Rendkívül békések, türelmesek, szokatlan számukra az európai ember sletős- sége. Akinél ezt látják, hamar cserbenhagyják. Tűmén, az idegenvezetőnk nálunk tanult öt éven át. Utunk során tájékoztatott bennünket népe tulajdonságairól. Elfogultság nélkül magyarázta azt is, milyen különbségekre számítsunk. Ulánbátorra, a fővárosra büszke, hiszen európai szemmel nézve is nagyváros — korszerű negyedekkel, színházakkal, kulturális központtal, gyönyörű házasságkötő palotával, pionírházzal, nagyáruházzal, gondozott parkokkal, szobrokkal. Véleménye szerint azonban ahhoz, hogy a hatalmas országot más szempontból is megismerjük, el kell mennünk vidékre! örömmel fogadtuk meg a tanácsot, még ha tudtuk is, hogy Mongólia útjai nem elsőrendűek, és váratlan események is tarkíthatják utazásunkat. Egyik kirándulásunk Töv megyébe, azaz a Középső megyébe vitt. Angarag napján, vagyis kedden keltünk útra. Amikor autóbuszunk megérkezett szállodánk elé, amely az Ifjúság, mongolul Dzu- lúcsúd nevet viseli, a konyha alkalmazottjai közül hárman hatalmas kosarakban, ládákban hordták ki az egész napra való eledelt. Ekkor tudtuk meg, hogy piknikezni fogunk, s a gyönyörű mongol természetben készítik el számunkra az ebédet. Már ekkor hálásak voltunk Tumennek, hogy ilyen programról gondoskodott, s izgatottan vártuk a nem mindennapi élményeket. A repülőtérre vezető műúton hagytuk el a várost, majd a Lyukas-völgynél elfordulva döngölt földúton haladtunk, s egyre nagyobbakat zökkent velünk az autóbusz. Abbahagytuk az éneklést, nehogy nyelvünkbe harapjunk egy-egy újabb zökkenőnél. Inkább néztük a tájat, amely egyre inkább hasonlított az olvasmányainkból ismert hamisítatlan mongol vidékhez. Tevekaraván jött velünk szemben. Meglátva autóbuszunkat, szépen lehúződtak az állatok az út szélére. A teve ugyanolyan megbecsült állat, mint a ló, a szarvasmarha, a juh és a kecske. Különösképpen szőrét becsülik, egy- -egy teve évente három-hat kilogramm szőrt ad, vedléskor kézzel tépik, s még az elhullajtott szőrcsomókat is összeszedik. A Góbi-sivatagban a teve tejét forralva vagy teába főzve fogyasztják, tejbort erjesztenek belőle. Teherhordásra még ma is tevekaravánok szolgálnak. Hajnal előtt indulnak útnak, s amíg a „fehéret meg lehet különböztetni a feketétől“, nem pihennek. A fiatal tevéket elöl, a már karavánt jártakat hátul tartják a sorban, így az iramot a még tapasztalatlan fiatalok szabják meg. A szembejövő karavánok utasai mindig elmondják egymásnak, milyen kutakat, legelőket, pihenőhelyeket találtak. Az a karaván, amelyet ml láttunk, nyolc-tfz tevéből állt, s terhűkből ítélve nem hosszú útra indult. Kísérőnk mosolygott önfeledt érdeklődésünkön, s biztosított, hogy hamarosan ú- jabb hamisítatlan mongol „óletszeletkét“ látunk majd. Nagy-nagy kíváncsisággal vártuk hát első megállónk meglepetéseit. Nemsokára, az út jobb oldalán, a domb legtetején valaki megpillantotta egy jurta körvonalait. Mindenkinek odaszegeződött a tekintete. Aztán a messzeségben egyre több, apró gombaként ható jurta tűnt fel. Aztán néhány ló, birka képe is kirajzolódott a sátrak közelében. Gyerekek kaptak lóra. szélsebesen vágtázva kerültek egyet és tértek vissza a sátrakhoz. Észrevették bennünket, vitték a hírt: nemsokára vendégek érkeznek. Izgalmunk egyre nőtt, s amikor Tűmén bejelentette: megérkeztünk. Innen már csak gyalog indulhatunk a dombnak felfelé, mindenki egyszerre szeretett volna kilépni az autóbuszból, hogy minél e- lőbb felérjen a mongol pásztorok szállásához. A levegőben kakukkfűillat terjengett, haragoszöld volt a rét, és havasi gyopárt taposott a lábunk százszámra. A gyerekek, akik előbb tanulnak meg lovagolni, mint járni, ott „szimatoltak“ körülöttünk, le sem szálltak a lóhátról, s látszólag nagyon élvezték, hogy megcsodáljuk villámgyors vágtáikat. A tizenkét éves Csarombat vezetett fél bennünket a sátrakhoz, ahol lőttünkre egyre nagyobb lett a sürgölődés Tűmén tolmácsolt, s pillanatok alatt lekerült a sátor lapjáról a napra kitett hurúd, amely leginkább szárított túróra emlékeztetett. Visszautasítani sértés lett volna, kétszer venni a legnagyobb elismerés. Vezetőnk Itt hívta fel figyelmünket néhány, még ma Is élő hagyományra. Például az érkező, mint ml ts, a sátrat nyugatról keletre kerüli: a nap járása szerint Jobbra fordul. Küszöbre lépni nem szabad. Vendéget szomjan útra engedni nem szokták. Mindent jobb kézzel adnak, koccintanak, ajándékot két kézzel Illik adni és fogadni. Hamarosan előkerült a mongolok kedvenc, legősibb ős nagyon egészséges itala, a kumisz Is. Vendéglátónk jókora bőrtömlőból töltögette a kellemes ízű, enyhén csípős, savanykás, borra emlékeztető italt. És mivel a mongol ember mindene az állat, a gazdaság, minden idejét, gyengédségét, tudását, egész munkabírását az állattenyésztésnek szenteli, megkérte Tument, fordítsa le nekünk, hogy Itt több pásztorcsalád él együtt, s már a- mlóta az eszüket tudják, ez a táborhelyük. Ennek a kiválasztásánál Is elsősorban az állatokra gondolnak. A szellőjárta, tágas helyeket kedvelik, vizek, patakok mentén. A sátrat ügy állították fel, hogy lássák az egész legelőterületet. Késő őszig, amíg csak viharossá nem erősödik a szól, és elviselhetetlenné a hideg, Itt élnek, s csak aztán költöznek téli otthonukba. Elköszöntünk a kedves pásztorcsaládtól, s míg a gyerekek, ugyancsak lóháton, visszakísértek a végtelennek tűnő pusztán át autóbuszunkhoz, fülemben csengtek vendéglátónk szavait „Legyen olyan fehér és tiszta az utalok, mint ez a pohár kumisz, melyet ősi mongol szokás szerint jókívánságainkkal elétek teszünk.“ Kővetkező megállóking ezeket az élményeket idézgettük magunkban. S amikor megérkeztünk a Bogd-hegység lenyűgöző sziklás-erdős völgyébe, a Mandzsusrl-szentélybe, jólesett egy kis pihenő a szellőjárta, hűs réten, míg szakácsaink előkészítették a hatalmas húsvltlákat, a patak mellett felállították a „tűzhelyét“. Hamarosan a sülő hús orrcsiklandozó illata lengte be a terepet. Jókora tálakra került a zöldség -r-. a paradicsom, az uborka, a retek —, köré •meg a porhanyósra sült hús, kis tálkákba szardíniát, kenőmájast, kolbászkarikákat, fü9tölthüsszeleteket raktak. A rét közepére varázsolt terülj asztalkámról jobban esett az étel, mintha előkelő étteremben szolgálták volna fel. Miután a finom falatokat bőségesen leöblítettük kesernyés mongol sörrel, útra keltünk a sziklás terepen felfelé a Mandzsusrí-szentélyhez. Ütközben mindenhol a „beígért“ kígyókat lestük, de eggyel sem találkoztunk. A XVIII. században épült szentélyt a tudást megszemélyesítő buddhista főpap, Mandzsuért emlékére építették. Mára csak romok maradtak az egykori csodálatos építményből, de így is következtetni tudunk nagyságára és szépségére. Eredeti szépségükben pompáznak azonban a szentély fölötti hatalmas sziklákba vésett és festett Buddha-rajzok. Mire visszatértünk a kiadós túráról, a- mely megérte a fáradságot, szakácsaink eltakarították piknikezésünk nyomait, és sofőrünk az autóbusszal készen állt az Indulásra. Be is szálltunk gyorsan, s irány a főváros, Ulánbátor. BENYÁK MARIA Ló és lovasa Hajdú Endre felvétele Kétszázezer gyermekkatona Világszerte mintegy 200 000 gyermeket tartanak fegyverben, sokukat erőszakkal sorozták be. A tisztek általában 4urván bániak a kiskorú katonákkal, sokat közülük kémkedésre vagy terrorfeladatokra képeznek ki — áll többek között az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának jelentésében, amelyet most adtak ki Genfben. A 15 éves, sőt ennél fiatalabb gyermekeket a leggyakrabban Afganisztánban, Salvadorban, Guatemalában, Iránban, Namíbiában, Nicaraguában (mind a kormány- csapatok, mind a kontrák részéről), továbbá Hondurasban és Marokkóban sorozzák be. Eddig egyetlen nemzetközi szervezet sem foglalkozott rendsz^re-en .i gvermek- katonák problémáival. Megrongálódott a Vaszilij Blazsennij-székesegyház A szakemberek megállapították, hogy a moszkvai Vörös tér ékessége, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház, amely már négy évszázada ékesíti a teret, annyira megrongálódott a idők során, hogy sürgős mentési akciót kell indítani. A Szovjetszkaja kultúra című lapban megjelent cikk szerint a templom 1554-tól 1560-lg készült freskóval díszített falai nemcsak hogy megrongálódtak, hanem megrepedeztek, sót néhol a föld alatti vizek miatt a fal lesüllyedt. A székesegyház kapuit a turisták előtt is be kell zárni, mert az épületet a látogatók miatt fűtötték, és a nagy hőmérséklet-ingadozás, a páratartalom gyakori változása nagyon ártott a falaknak. A Vaszilij Bla- zse-nntj-templomot évente mintegy 300 000 turista keresi fel, amelyből az állami történelmi múzeum kasszájába 300 millió rubelnyi pénz vándorol, ez a tény Indokolja az Illetékesek hosszas mérlegelését, hogy vajon a nyilvánosság előtt bezárják-e a templomot. A Szovjetszkaja kultúra lap szerint a szakembemrek mindent megtesznek annak érdekében, hogy Moszkva legismertebb kulturális emlékét megőrizzék. Mind kevesebb az ózon Az ausztráliai tudósok az utóbbi idóben mind gyakrabban kongatják meg a vészharangot, felhíva a föld lakosainak figyelmét arra, hogy vészesen fogy az ózon. Sürgős intézkedést kellene foganatosítani, hogy megakadályozzák az ózon csökkenését, mert azt tapasztalták, hogy emiatt az atmoszférában a hőmérséklet időről időre növekszik. Például tavaly különösen meleg télre figyeltek fel Ausztráliában, és állításuk szerint a jövő nyár még az Ideinél Is forróbb lesz. Különösen nagy a szárazság Közép- és Nyugat-Amerlkában, s nagy hőhullám érkezett Európába és Ázsia egyes államaiba. A tudósok állítása szerint a következő évszázadokban a helyzet tovább súlyosbodik. A föld atmoszférájában a szén-dioxid, a metán, a hidro- fluor-karbonát, szaporodik. Bebizonyították, hogy a levegőben sokkal több szén-dioxid van, mint például 120 évvel ezelőtt, és állításuk szerint az elmúlt ötven évben a föld átlaghőmérséklete 1,5-től 4,5 fokkal növekedett. Egy sydneyi lap figyelmeztet, hogy a hőmérséklet állandó növekedése a jéghegyek fölmelegedéséhez vezet, és ezáltal a tengerek felduzzadnak, sőt olyan rémlátomásaik is vannak, hogy 30 év múlva a sydneyi opera esetleg víz alá kerül. Óvszert raboltak Az AIDS elleni harcban mind gyakrabban emlegeti és reklámozza a sajté, a televízió és a rádió az óvszereket, amire időközben a tolvajok- is felfigyeltek. Rio de Janelrőban a napokban az AFP jelentése szerint három fegyveres betörő behatolt a családtervezési társaság raktárába, felfeszítették az ővszeres szekrényt, és elloptak 180 000 darab, összesen 16^)00 dollár értékű óvszert. A családtervezési társaság azért raktározott ilyen nagy mennyiségű óvszert, mert az volt a szándéka, hogy szétosztja a Rio de Janeiro szgénynegyedeiben élő lakosok között, ezzel küzdve a magas népszaporulat ellen. A rablóknak bizonyára -más szándékuk volt, nem jótékonysági célból vitték el az árut, hanem úgy gondolkodhattak, hogy ilyen AlDS-es világban bizonyára megnövekszik a kereslet a portéka Iránt. Szovjet és amerikai fiatalok koncertje Az újonnan alakult szovjet-amerikai szimfonikus zenekar megtartotta első koncertjét. Az előadást a washingtoni Kennedy Központban láthatta a közönség. A zenekar 52 szovjet és 58 amerikai tagot számlál. A fiatalok mindössze három hét alatt gyakorolták be a műsorszámokat. Kitűnően játszották Zubin Mehta vezényletével. A zenekar ezután New Yorkba utazik, ahol a szovjet Dmltrij Kltajenko vezényletével lép közönség elé. A Szovjetunióba is ellátogatnak. Terjed az AIDS Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint július folyamán 7766 AIDS-megbete- gedést jegyeztek fel. Ezzel a megbetegedettek száma a világon 108176-ra emelkedett. Az AlDS-esek ranglistáján továbbra is az Egyesült Államok vezet, 69 085 beteggel. Afrikában az ugandalak között terjedt el legjobban a betegség: 4006 a számuk, ezután következik Franciaország 3628 beteggel, Brazília 2958, NSZK 2210, majd Kenya 2017 beteggel, öt- és tízmillió között mozog az AlDS-vírussal fertőzöttek száma, ezek az emberek mindannyian a betegség esetleges terjesztői.
