Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-27 / 4. szám

I új ifjúság 61 MÉG MERÉSZEBB CÉLOK A DAC labdarúgó-szakosztályának évzáró konferenciája után Santa Imra szakosztályelnök Végtelenül derűlátó légkörben zaj­lott le a minap a DAC labdarúgó- szakosztályának évzáró konferenciá­ja, Nem Is csoda, hiszen az első­ligás csapat a bajnoki táblázat ne­gyedik helyén végzett, a szlovákiai együttesek közül a legmagasabban, megnyerte a Csehszlovák Kupát, és ha a nemzetközi bemutatkozás nem úgy sikerült Is, mint ahogy remél­ték volna, az őszi csonka tábláza­ton megint csak az előkelő harma­dik helyen áll. Ahogy a beszámoló Is megállapította, három évvel ez­előtt, amikor a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) labdarúgók feljutot­tak a legfelsőbb osztályba, senki sem hitte volna még legmerészebb álmá­ban sem, hogy ilyen kiválóan helyt­állnak. De még ennél Is örvendete- sebb, hogy nem akarnak a babér­jaikon pihenni, és az évzáró kon­ferencián merész célokat tűztek ki. A bajnoki táblázaton legalább a har­madik helyen akarnak végezni, hogy Ismét jogot szerezzenek a kupasze­replésre. De vegyük szépen sorjában. A beszámoló bevezető részében Santa Imre mérnök, a DAC labdarú­gó-szakosztályának elnöke megálla­pította, hogy 1987 volt a szervezett dunaszerdahelyi labdarúgás 86 éves fennállásának legsikeresebb éve. „Ezért továbbra is azon kell len­nünk, hogy a DAC jó szereplése ré­vén tovább népszerűsítsük a labda­rúgást a Csallóközben és egész Dél- Szlovákiában“ — mondta. Kevesen tudják, hogy a DAC már eddig is sokat tett a labdarúgás nép­szerűsítéséért, hegy az elsőllgás e- gyüttesén kívül még további kilenc csapata játszik a korosztályos baj­nokságokban, szintén meglehetősen sikeresen. S bár a beszámoló a legls- legklsebbekkel folytatott munka elem. zésével idult, olvasóink nyilván nem veszik rossz néven, ha megfordítom a sorrendet, s mindjárt a messzi környéken nagy népszerűségnek ör­vendő A-csapat szereplésével kezdem. A csapat tehát a harmadik helyen végzett a Sparta Praha és a Bánik Ostrava mögött, 7 ponttal lemaradva az őszi bajnok mögött és egyforma pontszámmal az Ostravával. A ti­zennégy mérkőzésből hetet megnyert, hármat elveszített, négyszer döntet­lenre játszott, 18 pontot szerzett, a gólarány 20:15. A beszámoló megál­lapította, hogy a helyezés és a mér­leg lehetett volna jobb Is, ha a csa­pat nem veszít pontot saját pályá­ján a Chebbel és a Trnavával szem­ben. A hazai pályán vívott mérkő­zések alapján csak a táblázat 8. he­lyére került, idegenben viszont har­madik. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy Dunaszerdahelyen meglehetős szorongással vágtak neki az őszi Idénynek. Eltávozott a csapatból, Il­letve visszatért anyaegyesületébe Fie­ber Péter, akinek meghatározó sze­repe volt a védelemben, Hodúr lába a műtét után gipszben volt, ugyan­csak távozott Kristóf, többen hosz- szabban gyógyuló sérüléssel bajlód­tak. Ezenkívül a Csehszlovák Kupa, az Interkupa és a KEK-mérkőzések után a csapat fizikailag és pszichi- kailag Is fáradtnak tűnt. Ezért is tűzték ki olyan szerény célt, hogy a 10. helyig végezni a táblázaton, és a tavaszt idényben — az együt­tes bizonyos konszolidálódása után — elóbbre lépni. A tervet tehát tnesz- sze túlteljesítették. Sokkal derűlátóbb volt a beszá­molónak az a része, amely a ta­vaszi Idény tervezgetésével foglalko­zott. Az együttes remek erősítéseket kapott. A legnagyobb szenzáció, hogy hosszas huzavona után az Inter Bra­tislava és a DAC megegyezett, és Fieber Péter Ismét a DAC játékosa. Beteljesült tehát az, amit a kiváló hátvéd e sorok Írójának mondott az előző évfolyam végén, egy élete, egy halála, de akkor Is a DAC já­tékosa lesz, mert soha olyan jól nem érezte magát, mint Dunaszer­dahelyen, és soha annyit nem fej­lődött játéktudásban egy év alatt, mint a DAC-ban. A csapathoz iga­zolt még a CH Brattslavából Med- gyes József öccse, Medgyes Péter, akt nagyon tehetséges fiatal közép­pályás vagy akár csatár. Visszatért az együttesbe Závracky Ivan kapus, aki Zlllnában volt vendégjátékos. Elmentek: Srámek a prágai Slávlá- ba, Brodziansky az Interbe, Leáko Nagylégre (Lehnlce) és Michal8C a CH Bratislavába. Mindenképpen meg­erősödött a csapat, ezért Is változ­tatták meg az évzáró konferencián az eredeti elképzelést, amely szerint a 6. helyig akartak végezni úgy, hogy legalább a dobogós, 3. helyet szer­zik meg. Jó a csapatszellem, a játékosoknak visszatért az önbizalma. Erre vall többek között, hogy idegenben is meglehetősen magabiztosan játsza­nak. Nem vonulnak védelembe, hogy „kibekkeljék“ a pontot vagy ponto­kat. A DAC nyílt, támadó játékával mindenfelé sok hívet szerzett ma- gának. Ezt a nyílt, játékos, támadó futballt akarja produkálni továbbra is. A szakosztály elnöke beszámoló­jában azonban nem hallgatott el egy negatív jelenséget. A játékosok négy piros és huszonöt sárga lapot gyűj­töttek össze az őszi idényben. Ez egy kicsit sok még akkor is, ha ese­tenként úgy érezték, hogy a bíró Igazságtalanul húzta őket elő. Ezért a jövőben tovább akarják javítani a politikai és lélektani nevelőmunkát, hogy a játékosok a kritikus helyze­tekben ts őrizzék meg önuralmukat, s ne ragadtassák magukat durva sza­bálytalanságokra. Kuriózum, hogy a DAC az egész őszi idényben nem rú­gott egy tizenegyest sem, és ellene sem ítéltek büntetőt. A junior csapat tavaly felkerült a járási bajnokságból a kerületi I. B osztályba. Idén azt a célt tűzte ma­ga elé, hogy feljut az I. A osztály­ba. Ezt minden valószínűség szerint meg is valósítja, mert az őszi idény után az első helyen áll, de a be­számoló így Is az elégedetlenség hangján szólt a csapat szereplésé­ről. A csapatnak az lenne a szerepe, hogy benne beérjenek a ligára az if­júsági csapatból kikerült játékosok, és játéklehetőséget kapjanak azok, akik valami folytán kiszorultak a llgacsapatből. Sajnos, a bajnokság, amelyben játszanak, olyan alacsony színvonalú, hogy nem biztosítja a folyamatos fejlődésüket. Remélhető, hogy a íeljebbjutás után változik a helyzet. Az ifjúsági csapat a II. ligában játszik, az őszi idényt a 4. helyen zárta. Az együttes képességeiből a- zonban jobb helyezésre is tellene, egyik tagja, Virágh csehszlovák ifi­válogatott. Az Ifjúsági B-csapat a kerületi I. A osztály résztvevője. Az alacsonyabb korosztályú Ifjúsá­gi csapat most jutott fel a kerületi A-osztálybfl. Ennek az együttesnek az életében nagy változások vannak folyamatban. A felsőbb testnevelési szervek jóváhagyásával Ifjúsági edző­központtá alakult azzal, hogy az új bajnoki Idénytől a fiúk automatiku­san az I. ligában játszhatnak. Ezzel biztosítva lesz, hogy a Hviezdoslav utcai alapiskolában működő sport- osztályok növendékei töretlenül fej­lődhetnek tovább. A sportosztályok egyébként beváltak, a tanulók rend­re aratják sikereiket. Az A-csapat szeptembertől a kerületi bajnokság­ban játszik 2—3 évvel idősebb kor­osztályú fiúk társaságában. Ez egye­lőre meg Is látszik a helyezésükön, de ha megszokják a környezetet, többre is képesek lehetnek. A B-csa­pat a járási bajnokság élén áll. Ezenkívül van még egy B-kölyök- csapat a többi iskola növendékeiből, amely a járási bajnokság 4. helyén áll. A Jllemnlcky utcai alapískolá ban iskolai sportközpont működik már harmadik éve. A csapat jelen­leg a Járási bajnokság C-csoportjá- ban az élen áll. Az ún. „előkészítő­ben“ kilencvenhat 8—11 éves fiú Is­merkedik a labdarúgás ábécéjével négy edző felügyelete alatt. Az imént felsoroltakkal egyúttal megcáfoltuk Nagy józsef egyesületi elnök azokat a rosszmájú híreszteléseket, hogy a DAC-ban nem foglalkoznak az ifjúság nevelésével, és a kész já­tékosok átigazolására támaszkod­nak. Lehet, hogy eddig ez volt a gyakorlat, de a jövőben az egye­sület nemhogy önellátó lesz, hanem még a többi csapatot és az egész csehszlovák labdarúgást Is segítheti. Érdekes felszólalások hangzottak el a vitában. Nagy józsef egyesületi elnök elsősorban a szakosztály mű­ködésének gazdasági hátteréről be. szélt. Elmondta, hogy kétmillió ko­rona beruházással rekonstruálták a sikabonyl (Maié Blahovo) ún. „pto- nfrstadlont“. Ez a létesítmény első­sorban az Ifjúság nevelését szolgál* * ja majd, de természetesen a liga csa­pat Is Igénybe veheti. Ez annál Is őrvendetesebb, mert Szlovákia leg­jobb ligacsapatának eddig a fő fü­ves pálya mellett csak egy aszfalt* pálya állt rendelkezésére. jaroslav Sisnlák a Szlovákiai Lab­darúgó Szövetség nevében nagyra ér- tékelte azt az igyekezetét, amelyet a DAC a fiatalok nevelése és a lab­darúgás népszerűsítése érdekében tesz. Felszólította a tagokat, hogy óvják azt a közmondásos összetar­tást és szellemet, amely ezt az e- gyésületet jellemzi, és amely oly ma. gasra emelte a dunaszerdahelyi lab­darúgást — mint mondta — az egész csehszlovák labdarúgó-közvélemény nagy megelégedésére. Palágyl Lajos a szerző felvételei Legjobban a ringen kívüli pofonok fájnak Beszélgetés Paszterkó László szupernehézsúlyú ökölvívóval Tíz évvel ezelőtt az Ifjúságiaknál egyik napról a má­sikra. üstökösként robbant be a korosztály hazai élvona­lába. Csakhamar országos bajnoki elmet szerzett az Ifik­nél. A közel két méter magas ökölvívót pályafutásának első áve után nemcsak Érsekújváron (Nővé ZámkyJ Is­merték, hanem országszerte. Csapatban is országos Ifjú­sági bajnoki elsőséggel dicsekedhet. A felnőtteknél Is súlycsoportja (+91 kg) legjobbja lett az országos sereg­szemlén, s többször szerepelt Csehszlovákia ökölvívó-válo­gatottjában. Igen mozgalmas, eseménydús évtized van a 28 esztendős Paszterkó László mögött. Az eredményekben gazdag múltról, a sikerekről, a fájó vereségekről és a jövő terveiről beszélgettünk. • Nehezen találtalak meg, pedig most szünet van as I. ökülvivAMgában. Ml az oka ennek? — A munkahelyemen az év végén és az első hónap­ban „csúcsforgalom“ van, s az edzések Is tovább foly­nak. No és a decemberi országos bajnokságon történtek nagyon megviseltek, főleg ezért vagyok többet otthon..* • Mi is volt Martinban? — ... hosszú nóta, fájó dolgok! Kezdjük Inkább a múlttal, hiszen én Is szívesebben emlékszem a szépre. • Mikur jelentél meg először a tizenkét kötél között? — Tizenkét évesen, egészen véletlenül. A kulturlsztl- káről tértem át a bokszra. Az újvárt ökölvívás nesztora, Rtsavjr Józsi bácsi mondta egy tavaszt délutánon, hogy próbáljam meg a szorltőban. Két nap múlva már rlngbe Is léptem bajnoki mérkőzésen. Nyertem, és elhatároztam, hogy maradok. • Az Elektrosvit Nővé Zámky tficsapatában alkart si­kerre halmoztál. — Az első perctől komolyan vettem az edzéseket, hi­szen ebben a sportágban különösen fájdalmasak a vere­ségek. Egyéniben háromszor szlovákiai, egyszer pedig or­szágos bajnok lettem. Két alkalommal nyertünk arany­érmet az országos csapatbajnokságon. Az Ifiknél negy­venhat meccsből harminckilencet nyertem, többnyire Idő előtt. • Érsekújvár után Galánta (Galanta) volt a következő állomás .,. — Az Elektrosvit akkor még nem rendelkezett felnőtt csapattal, ezért kellett átigazolnom. Ha bokszolni akar­tam, nem volt més lehetőségem. Az OSP Galanta I. li­gás gárdájában közel száz meccsen téptem szorttőba. • Hogyan ment a felnőttek között? — Négy évet öklöztem Ivan Zelenák edző együttesé, ben, kétszer lettem szlovákiai bajnok, az országos baj­nokságon ogv-egy alkalommal első helyezett, ezüst-, III. bronzérmes. A csehszlovák válogatottban huszonnyolc Osz- szecsapásből tizennyolcat megnyertem. • Ót évvel ezelőtt eztán váratlanul visszavonultál. — Akkor több Jogtalan vereséget szenvedtem. Nem bírtam tovább elég volt! Most utólag beismerem, meg­gondolatlanul cselekedtem. • Ezért tértél vissza több mint egyéves értbetatlan szünet ntén? — Részben Igen. Főleg a boksz hiányzott. A visszatérés oka azonban az volt, hogy Időközben Ersekújvárott meg- J alakult a felnőtt csapat. • Milyen érzés volt éjre bunyózni? — Nagyszerű, de nyerni még Jobb. Mindössze egy mécs­esét vesztettem az SZNL-ben, Martinban Franíák ellen, ám ezt is megnyerhettem volna, ha... j • Két év után aztán Ismét vtssiatértél al I. ligába. Vajon mtért? — Többnyire csak egy-két menetet bokszoltam a má­sodik vonalban, sőt többször előfordult, hogy nem volt ellenfelem. Az Igazat megvallva: visszavágytam a legjob­bak közé. Ezért lettem 1986 szeptemberében a Spartak Komárno „vendége“. • Milyen eredményt értél ni a tavalyi bajnokáig meg­lepetés-csapatában? — Tizenhat összecsapásból tízet megnyertem. Dubnléá- ban az I. liga utolsó felvonásában ellenfelem már a pad­lón volt, mégis ő nyert. Ha akkor győzni tudunk, miénk az elsőség. Nemcsak én vesztettem furcsa körülmények között... • ' Tavaly újra visszatértél oda, ahol pf lyafutásad kez­dődött. — Az Elektrosvit kiharcolta ai élvonalba jutást, is én kötelességemnek éreztem a hazatérést. • Milyen volt a Itgarajt az újonc színeiben? — Számomra sikeres, de ez nem sokat ért, mert 12:8-ra kikaptunk az US Prahától. Ezután Ostíban balszerencsé- vel vereséget szenvedtem (az Idei bajnokságban az elsőt és utolsót) Gavenőlaktól, s a csapat Is a rövldebbet húz­ta (6:14). • Két vareségst követően aztin Jött a nagy izanzielő. — IgenI 16:4-re (1) leléptük a bajnoki címet védő Olo­moucot. Ha másért nem Is, de ezért érdemes volt újra­kezdeni. Szurkolóink fantasztikus buzdításban részesltet- j tek. Ez a felejthetetlen szombat ests sok mindenért kár­pótolt. • A bravúr után következett a hideg zuhany a Dnna partján. Vajon pont került-a már a három hónappal aze­Fazztarkő (balra) magsorozza elleatslét. Fotó: Virág Tibor lőtt történt óvással fűszerezett viharos események végé­re? — Még mindig nem tudom, mtért nem léphettem szó- rítöba Pahomovval együtt a Spartak Komárno ellent ran­gadón. Állítólag azt kifogásolták a házigazdák, hogy nem vagyunk csehszlovák állampolgárok. Ez azonban nevetsé­ges érv, hiszen eddig (tíz évlgl) senkinek sem számított. Hogy ml lesz az óvásunkkal, több mint valószínű, semmi. Esetleg ÚJ mérkőzés, de azóta változtak az erőviszonyok. • Melyik mérkőzésedre emlékszel vissza a legszfva- •abban? — Egy váratlan diadalra, 1982-ben az NDK bajnoka, Walter ellen nyertem pontozással. A második menet vé^ gén megsérültem, úgy tűnt, mindennek vége, fel kell adnom a meccset, összeszedtem magam, és sikerült „ki- bekkelnl“ az utolsó három percet. • Martin? — Ebben a városban két országos bajnokságon Is s bírók búcsúztattak a további küzdelmektől. Először 1982- ben, tavaly decemberben pedig másodszor. • Most malylk ellenleled kapta az országos bajnok­ságon ax ajándéknak számító továbbjutást? — Az elődöntőben azzal a harminchét éves Subákkal kerültem szembe, akit két héttel korábban leiskoláztam a szlovákiai bajnokságon, s csak a gongszónak, köszönhet­te, hogy nem került padlóra. • Mégis, hogy „jött össze" a váratlan vereség? — Subák tudta, ha nyílt sisakkal öklözik, akkor úgy jár, mint Ojvárban. Ezért sokat szabálytalankodott, bir­kózott, fogott, nem engedett bokszolni. Ám (gy Is há­romszor alaposan megkaptam őt a sarokban. Biztos vöt* tam a győzelemben, s gondolatban már a vasárnapi dön­tőn Jártam... Az eredményhirdetés előtt, hirtelen eszem­be Jutott á hat évvel ezelőtti martint országos bajnokság. Még a lélegzetem Is elállt, hát még akkor, amikor Su­bák keze emelkedett a magasba. Minden elsötétült élőt* tetn. Mindenki mosolygott a bírók döntésén, ez azonban sovány vigasz volt... • Hogyan készültél az 1987-es országos bajnokságra? — Ennyit még soha sem edzettem. Két hétig naponta négy-öt órát, előtte pedig két óra volt a napi adag Arany­érmes szerettem volna lenni, s ezért mindent megtettem! Ha valaki a szorltóban győz le szabályos körülmények közt, rendben van, de nem így. Elment a kedvem az e- gésztöl. Egyént bajnokságon többször nem veszek részt. Most Is csak az újváriak miatt nem akasztottam szögre a bokszkesztyűt. • Rajtad kívül többen Is bírói segédlettel estek ki Martinban. — Főleg Cirok, Stantlen, és Vohnoüt búcsúja vitathatő erősen. Azt talán nem .is kell külön hangsúlyoznom, hogy* mindhármunkat hazai versenyző „győzte le“. • Mi a véleményed a bírókról? — Az a baj, hogy nagy részük egyszer sem (!) húzott kesztyűt, csak könyvekből Ismert a bokszot. • fis magáról a sportágról? — Ilyen körülmények (támogatás, bíráskodás) mellett csupán a fanatikusok lépnek szorttőba. • Mik a terveid, mit szeretnél még elérni? — A tavalyi, sajnos, füstbe ment ... Jó lenne Jövőre Is I. ligát bokszolni Ersekújvárott. Edző és bíró semmi pén­zért nem lennék. Zsigárdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents