Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-31 / 35. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk TARTSUNK LÉPEST A VILÁGGAL A szocialista országépltés negyven éve alatt figyelemreméltó eredményeket ér­tünk el az iparban, a mezőgazdaságban éppúgy, mint a lakosság életszínvonalának emelésében, a társadalmi élet minden te­rületén. Számos gyártmányunk, mint pél­dául a Tatra és Avia tehergépkocsik, a Skoda személygépkocsik, az atomerőmű­veik különböző részegységei, a cukorgyári és sörgyári berendezések, vegyipari, fafel­dolgozó és üvegipari termékek, gépek és berendezések, textil- és cipőipari termékek világszerte keresettek, munkásaink, tudó­saink képességeit, ötletességét és felké­szültségét dicsérik. Persze a pozitív fejlődés mellett akad­nak fogyatékosságok is, s ezek miatt kü­lönösen az utóbbi években már nehezeb­ben tudunk lépést tartani a világgal a leg­korszerűbb technológiák kifejlesztésében, a tudomány és technika eredményeinek gyors alkalmazásában, a tömeggyártás minőségé­nek Javításában. Némely termékeink ela­vultak, nem versenyképesek, nem találnak vevőre, piacra. Évről évre növekszenek az elfekvő készletek. Ezek értéke ma elért a 650 milliárd koronát. Ez majdnem megfe­lel az egyévi nemzeti Jövedelemnek. A fel­halmozott készletek megterhelik a népgaz­daságot, nehezítik a kibontakozást, holt eszközök, értékek. Miért termelünk azonban olyan holmit, amelyről eleve tudott, hogy nem kelendő? A leggyakoribb magyarázat; azért nem tu­dunk versenyképes termékeket gyártani, mert elavultak a gépeink, berendezéseink. Ha lépést akarunk tartani a világgal, fel­tétlenül korszerűsíteni kell a gépparkot. Ez­zel a megállapítással nehéz lenne vitába szállni. Felmerül azonban a kérdés: ho­gyan? A napnál is világosabb, hogy egyik nap­ról a másikra nem szerelhetjük le az er­kölcsileg és fizikailag kivénhedt gépeket, berendezéseket, hogy újakkal helyettesít­sük őket, amelyek megfelelnek a kor kö­vetelményeinek, Jóllehet ez lenne a legké­zenfekvőbb megoldás Olyanokkal, amelyek a csúcstechnikát képviselik. Csakhogy er­re pillanatnyilag nincsenek kellő anyagi eszközeink, és attól tartok, nem is lesz­nek egyhamar. Arról van ugyanis szó, hogy többéves, sőt évtizedes mulasztást kell pótolni. De hogyan?! Folyamatos korszerűsítéssel, felújítással. Olyan módszerrel, amelynek eddig szintén nem szenteltünk kellő figyelmet. Ez sem olcsó mulatság, de még mindig olcsóbb, mint az egész géppark kicserélése. Mi ez? Az a módszer, amelyet a világ megfontol­tabb részeiben már régen alkalmaznak. Lé­nyege abban van, hogy üzemzavar, meghi­básodás esetén nemcsak a hibát távolít- ják el, a hibás alkatrészt cserélik ki, ha­nem egyúttal korszerűbb részegységgel he­lyettesítik. Nálunk eddig az volt a szokás, hogy üzemzavar esetén eltávolították a hi­bát, a hibás alkatrészt ugyanolyannal he­lyettesítették, sőt még a nagyjavítás alatt is csak az elhasználódott alkatrészeket cse­rélték újakra. Pedig egy nagyjavítás jő al­kalom arra, hogy ú], korszerű elemeket é- pítsünk a gépekbe, pótaggregátok hozzá­adásával növeljük a teljesítményüket és megbízhatóságukat, számítástechnikai ve­zérlő berendezésekkel „megfiatalítsuk“ őket. Vannak példák arra, hogy néhol már így járnak el. Sőt, neve is van a gyereknek, úgy hívják, hogy RAM, ami cseh mozaik­szó, közérthető nyelvre lefordítva azt je­lenti, hogy rekonstrukció és modernizálás egyidőben: Jelenleg más választásunk nincs, minthogy szélesebb mértékben alkalmaz­zuk a RAM-ot. A felmérések szerint tizen­nyolcszoros megtakarítást érhetünk el ve­le, beleértve a külföldről vásárolt pótal­katrészeket is. Pusztán az újítók, ésszerű- sítők, feltalálók leleményességén múlik, mi­vel korszerűsítik a rendelkezésre álló be­rendezéseket, hogy ilyen módon Jobb minő­ségű termékeket állítsunk elő. Ez a megoldás semmiképpen sem helyet­tesítheti a gépek és berendezések teljes kicserélését, de mindenképpen egy közbül­ső megoldás a termelés gyors korszerűsí­tésére. Palágyi Lajos Legmagasabb — legalacsonyabb Érdekes jelenség, hogy hazánk legmaga­sabban és legalacsonyabban fekvő pontja egyaránt a Kelet-szlovákiai kerületben van. Hazánk legmagasabb pontja, a Magas-Tát- ra Gerlach-csúcsa 2655 méter. Érdekes, hogy egészen 1837-tg a Krlváftt és a Lom- nlcl-csúcsot tartották a legmagasabbnak. Az ország legalacsonyabban fekvő pont­ja viszont a Bodrogközben, Bodrogszerda- hely (Streda nad Bodrogom) határában ta­lálható, és 93,8 méter magasan fekszik a tengerszint felett. A helyet egy fából fa­ragott obeliszk jelöli. Farah Valéria Az egyik út|a a fiatal szakemberek be­kapcsolódásának a mindennapi gyakorlatba „Az ifjúsági kezdeményezések számlája“ mozgalom. Ez a haladó módszer lehetővé teszi a jó SZISZ-munkán kívül azt is, hogy a fiatalok nagyobb mértékben vegyék ki részüket társadalmunk fejlesztéséből. A Kelet-szlovákiai kerületben a tudomá­nyos-műszaki ifjúsági ZENIT-klub égisze alatt működik az ifjúsági kezdeményezé­sek számlájának kerületi stábja. Ennek ve­zetőjével, Stefan Urbanüík mérnökkel beszélgettünk a mozgalom sikereiről és gondjairól. A Kelet-szlovákiai kerületben a számla realizálása során gazdag tapasztalatokra tettek már szert. Kérem, beszéljen róluk! — Már évek óta kimagasló eredménye­ket érnek el a Kelet-szlovákiai Vasmű ős a Humennéi Chemlon fiataljai. Számokban kifejezve az eredményeket: 1988. május 31- ig a vasműben 29,7, a Chemlon gyárban 16,3 millió koronával gazdagították szám­lájukat a fiatalok. A legprogresszívebb megoldás a Chemlon hármas számú üze­me fiataljainak nevéhez fűződik. A vasmű­ből az önálló szakmai problémamegoldók közé tartozik dr. Pavol Hornák, de a moz­galom létezése óta ebben a gyáróriásban a legnagyobb sikert a dr. Jozef OndráS ve­zette ifjúsági kollektíva érte el. Az eddig devizáért vásárolt elektronikát hazai gyárt­mányúval helyettesítették, s így 5 millió 33 ezer koronát takarítottak meg vállala­tuknak. Az említett két gyáron kívül el­ismeréssel kell szólnom a Poprádl Tatra- mat, a preéovi ruhagyár, a Kassai (KoSi- ce) Kerületi Kórház, a Michalovcel Kerá- mtagyár és a Szlovák Tudományos Akadé­mia Kassal Kísérleti Metallurgiai Intézete fiataljainak igyekezetéről, eredményeiről. — Milyen szakterületeken tűnnek ki leg­inkább a fiatalok? — Főleg a feltaláló és űjítómozgalom- ban jeleskednek, s Itt kezdeményezésük el­sősorban arra irányul, hogy az ötletek mi­hamarabb kamatozzanak a gyakorlatban. De a nyersanyag-ős energiatakarékosság is céljaik közé tartozik. Az 1980-os évben 54 feladatat oldottak meg, ezzel szemben a következő évben már 160-at, és ez a szám­beli növekedés örvendetes jelenség. — Az eredmények arról tanúskodnak, hogy ebbe a kezdeményezési mozgalomba a fiatalok nemcsak a SZISZ felsű szervei határozatainak szolgai teljesítése végett kapcsolédnak be, hanem azok az alapszer- vezetek, ahol a gazdasági vezetésnél meg­értésre találnak, szükségét is érzik ennek. — Nem mindenhol kap azonban ez az ifjúsági kezdeményezés zöld utat. Amikor Idén év elején a SZISZ járási bizottságai értékelték ezt a mozgalmat, kitűnt, hogy a bardejovi JAS-ban ezt az OGAKO felsőbb szerv megakadályozta, és hasonló eset for­dult elő ugyancsak Bardejovban, a gép­gyárban. Elmondható azonban ugyanez a Giraltovcei Bőrgyárról, a Sninal Viharlat­ról és a Vranovl Slovenkáról is. Ugyan­csak több kezdeményezést várunk a Kas­sal Nehézgépgyár, a Svltl Tatrasvlt, a Pop- rádi Vagongyár, a Stará Eubovöa-i Május 1. Gyár és más kelet-szlovákiai üzem fia­taljairól. Az ifjúsági kezdeményezés szám­lájának kelet-szlovákiai stábja elemezte a helyzetet és a SZISZ Kelet-szlovákiai Kerü­leti Bizottsága 44 szervezetben határozta meg a számlába való bekapcsolódás konk­rét lehetőségeit. A gazdasági vezetés és a SZISZ-szervezetek vontatott hozzáállása okozza a létező visszás állapotokat. Ráadá­sul nem teremtenek elegendő teret a ten- niakarö szakemberek, feltalálók, újítók gaz­dasági hasznot hozó kezdeményezéséhez. — Szerencsére nem általánosak ezek az adminisztratív, bürokratikus irányítási mód­szerek az ifjúsági kezdeményezési mozga­lomban. Ezt bizonyítják a kerület ifjú szak­embereinek sikerei. — Közéjük tartoznak a prágai országos Zenit-kiállítás résztvevői Is. Idén, a kilen­cedik Zenit-kiállításon aranyérmet nyert Peter Skyba és Emil Gaío Kassáról, akik a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Fizikai Intézetében szupravezetőknél al­kalmazható programozott energiaforrást fejlesztettek ki. Ugyancsak aranyéremmel jutalmaztak további kassai SZISZ-eseket. ök a radioökológlai és alkalmazott atomtech­nikai Intézetben többdetektoros gamma- számítógépet fejlesztettek ki. Ezzel a mű­szerrel relatív méréseket végezhetnek a RIA-módszernél alkalmazott minták aktivi­tásának megállapítására. Hasznát veszik a laboratóriumokban, ahol nagyszámú min­tákkal dolgoznak. Hasonló eredményt ér­tek el ezen a Zenit-kiállításon a Preäovi VU- KOV SZISZ-tagjal Filip számítógépükkel. E- züstéremmel távozhatott a Kassai Mélyépítő Vállalat Stanislav Rákos vezette ifjúsági csoportja. Űk mozgó kőosztályozót szer­kesztettek. Peter KondráS, a Bodrog és Hernád Folyamlgazgatóság fiatal szakem­bere a bet on 1 é test tm én ye k dilatációs repe­dései tömítésének kérdését oldotta meg. Bronzérmet kapott Stefan Melnik Kassáról (ŰRVJT), továbbá Rudolf Pavlovié és cso­portja a Preäovi VŰKOV-ből. Ez utóbbiak moduláris Ipari robottal jöttek a kiállítás­ra. De sorolhatnám azoknak az ifjú szak­embereknek a nevét is, akik „csak“ elis­merő oklevelet kaptak munkájukért. A vállalatokon múlik tehát, hogy menhyire élnek fiatal dolgozóik tudományos-műszaki eredményeivel, mennyire karolják fel kez­deményezésüket. Ehhez természetesen meg­felelő helyiségek kellenek, ahol az anya­gi-műszaki berendezéseket el tudják he­lyezni, és ahol a járás fiataljai tudomá­nyos-műszaki munkájukat végezhetik. Ez pedig a járási nemzeti bizottságok felada­ta is. Pém Zsuzsa ©Mff FALCO ÉS EUROSKATE ’88 Szeptemberben és októberben egy-egy ér­dekes esemény színhelye lesz hazánk fő­városa. Prága. Mindkettő elsősorban az if­júság érdeklődésére számíthat, ezért a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodája, a CKM tár­sasutazásokat szervez rájuk. Glta Hajasovának, a CKM brattslaval ki- rendeltsége szakelőadójának tájékoztatása szerint szeptember 29-én 17 órakor a Jú­lius FuCik Szabadidőparkban fellép a vi­lághírű osztrák pop-énekes, Falco. Az egy­napos társasutazás ára 375 korona, amely­ben benne foglaltatik a belépőjegyen kí­vül az utazási költség (autóbusz), a vá­rosnézés idegenvezetői díja és a szemé­lyi biztosítás. Bár Prágában közismert a szállodaínség, a CKM keresi annak a le­hetőségét, hogy a távolabbról érkező ér­deklődőiknek szállást Is biztosítson a meg­felelő szolgáltatásokkal együtt. A társas- utazás ezzel természetesen drágul. Ugyancsak az említett pihenőpark lesz a színhelye egy további látványos rendez­vénynek. Október 14—16-án itt rendezik a gördeszkások Euroskat* ‘88 elnevezésű se­regszemléjét, amely egyben a sportág idé­nyének a kicsúcsosodása. A versenyen, a­melynek az Ifjúsági Utazási Iroda egyúttal társrendezője is, Európa húsz országának legjobb amatőr és profi gördeszkásai mu­tatkoznak be a sportág összes versenyszá­mában, tehát szlalomban, magasugrásban, szabad gyakorlatban, akadályfutásban, pár­huzamos szlalomban és az U-rampán. A CKM mindhárom napra gondoskodhat belé­pőjegyről. A belépőjegy ára az első napra 10, a további két napra 50—50 korona, a mindhárom napra érvényes belépőjegy ára 85 korona. A belépőjegyeket a CKM ösz- szes szlovákiai kirendeltségén árusítják. (palágyi) A béke nemzetközi napjára Létkérdésünk a béke Egy év híján fél évszázaddal ez­előtt, szeptember elsején, közép-euró­pai idő szerint 5 óra 30 perckor elsza­badult az emberiség történelmének ed­digi legnagyobb apokalipszise. Német­ország megtámadta Lengyelországot, és ezzel elkezdődött a második világhá­ború, amely több mint 50 millió halá­los áldozatot követelt, legalább kót- szerannyian váltak miatta nyomorékká, s ennél is többen hajléktalanná, föl­dönfutóvá. Az anyagi kár felbecsülhe­tetlen, az eszmei veszteség még inkább. A majdnem hat éven át tartó értel­metlen pusztítás után mindenki azt re­mélte, sőt fogadta, hogy soha többé. Csak hát... Az emberiség nemcsak hogy nem jutott el az általános és szi­lárd béke állapotába, hanem soha nem sodródott annyira egy újabb, minden eddigit felülmúló háború felé, mint a közelmúltban. Mi több, a második vi­lágégést követő negyvenhárom „békés­nek“ nevezett esztendő sem telt el o- lyan békésen, mint amilyennek tűnik. A világ valamely részében mindunta­lan konfliktusok robbantak ki, több mint kétszáz ún. helyi jellegű háború volt ebben a „háború utáni“ időszak­ban, a fegyverkezési hajsza minden el­képzelhető türelmi küszöbön is túl­lépett. A háború, sőt egy világméretű háború kitörésének veszélye egy pil­lanatra sem szűnt meg. Talán csak az utóbbi hónapokban csillant fel némi reménysugár, hogy csökken e veszély, s lehetséges az e- gyetemes, átfogó béke megteremtése. Ez mindenekelőtt a - Szovjetunió és a szocialista országok következetes béke- törekvéseinek köszönhető. Ennek tu­lajdonítható, hogy kialakulóban van egy új világrend, amely a realitásokon nyugszik, amely azon alapszik, hogy minden kérdés, minden nézeteltérés megoldható békés, tárgyalásos úton. Megnyugtató érzés, hogy a világban ki­alakult adott helyzet elfogadásált ép­pen a két nagyhatalom szorgalmazza. A köztük levő kapcsolat szavatolja egy­úttal a béke megőrzésének lehetőségét. Ha ez az állapot tartósnak bizonyul, akkor az emberiség történelmében elő­ször jutunk el a háború nélküli világ­ba. Mert akármilyen furcsán hangzik is, az emberiség eddigi történelme a háborúk végtelen sora. Mintha igaza lenne a XVI. század nagy humanistá­jának, Erazmusnak, aki a háborút a legnagyobb tragédiának vélte, amely állati, sőt annál is rosszabb sorba a- lacsonyítja az embert: „A kutya soha­sem eszik kutyahúst... A mérgeskí­gyók békén megférnek egymással. Az ember számára viszont nincs veszélye­sebb fenevad magánál az embernél.“ Megállapítását látszik Igazolni, hogy 5500 év alatt, tehát körülbelül a civi­lizáció kezdetétől 15 ezer kisebb-na- gyobb háború dúlt földünkön. Ezeknek a háborúknak 4 milliárd emberáldoza­ta volt, tehát csaknem annyi, mint ahá- nyan ma élünk bolygónkon. J. Babel svájci tudós szerint az anyagi érték­ben elszenvedett kár több mint 500 kvintilliő svájci frankra becsülhető. Hogy ne kelljen törni a fejüket, meny­nyi Is ez az 500 kvintitllió, tolójuk meg az ötszázat huszonegy nullával. Napjainkban az emberiség 800 mil­liárd dollárt költ fegyverkezésre éven­te. Ez annyi, mint 800, megtoldva ki­lenc nullával. Némely felmérés szerint csak az utóbbi negyedszázad alatt any- nyit költöttünk katonai célokra, mint amennyit anyagi javakban az emberi munka a civilizáció kezdete óta létre­hozott, Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasá­gi Szervezete, a FAO adatai szerint napjainkban félmilliárd ember éhezik földünkön, és még legalább egyszer- annyi a rosszul tápláltak száma. Mil­liók halnak meg naponta táplálék és megfelelő egészségügyi ellátás híján. Az lméntiekböl kiviláglik, milyen veszteségeket okoz az emberiségnek, a túlméretezett fegyverkezés. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a fejlődés legna­gyobb kerékkötője a fegyverkezés. S felmerül a kérdés, hány kvintilliót ve­szíthetünk egy esetleges nukleáris há­borúban? Ezt borzasztóan nehéz len­ne kiszámítani, mert — s ezt ma már az Imperialista hatalmak is elismerik — egy esetleges nukleáris háború az egész világot megsemmisíthetné. Marx Károly írja a Tőkében, hogy az emberiség és a természet története ab­ban különbözik, hogy az előbbit mi csi­náljuk, az utóbbit nem. Csináljuk te­hát úgy, hogy a fejlődést, s ne a pusz­títást szolgálja. A béke idei nemzetkö­zi napja alkalmából megkönnyebbül­ten állapíthatjuk meg, hogy a nemzet­közi kapcsolatokban az utóbbi néhány évtizedben az emberiség e létkérdésé­nek megoldására még soha ilyen ked­vező feltételek nem voltak, mint most. Kamocsai Mária VANNAK MÉG TARTALÉKOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents