Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-24 / 34. szám
új ifjúság ^ C odáltam azokat a kis homo ludansa- Jket, akik a kánikula ellenére örlási ■•hévvel végezték munkájukat. Az lljú technikusok szlovákiai találkozójának sa- 4tos hangulatát és varázsát azonban csak akkor éreztem meg igazán, amikor már órák hosszat figyeltem a pionírok viselkedését, s éreztem mozdulataikban a Játékosságot, a puszta kedvtelést, s azt, egyre növekvő versenyláz hevíti őket. Tizenhetedszer jöttek el Losoncra (Luőenec) három kerület és a szlovák főváros legjobb pionírkorú szakemberei, hogy tíz napon keresztül hódoljanak kedvenc Időtöltésüknek, újra és újra megkeresve hozzá a tudományos alapokat. De azért is, hogy ösz- szemérve tudásukat — szlovákiai bajnokokat avassanak. Természetesen az aktív pihenés, a szórakozás utáni vágy is hajtotta őket. A szakágazatonkénti és kategóriánkénti bajnokavatás mellett az idén testvérlapunk, a Zenit plonlerov különdíjáérí Is versenyeztek a modellezők, s ezen a napon a 150 állandó vendég mellé további huszonötén utaztak modedljelkkel a nógrádi városba. , Két hét — két cél Hőség ide, hőség oda, végigjárva a termeket, köröket, helyiségről helyiségre mindenütt jó hangulatra, igazi alkotó légkörre leltem. Hét helyszínen, hét szakágazatban mértem fel a pionírok munkáját, hogy aztán velük drukkoljam végig egy-két verseny izgalmas pillanatait. A fiatal szakemberek ügyes kezel alatt napról napra alakultak a repülő-, hajó-, autómodellek, hogy aztán a próbatétel napján bizonyítsák müvük üzemképességét. A modellezők mellett az elektronikai és számítástechnikai kis szakik Is konkrét feladatat kaptak: az előbbiek egy elektronikus kockát készítettek, a klsprogramozők pedig egy adott programon dolgoztak. A kéthetes táborozás során tettekre váltották a KB által meghirdetett „A gyerekek és az Ifjúság bekapcsolásának programja a tudományos- -műszaki haladásba“ elnevezésű mozgalom programját. A két hét célja egyrészt az alkotó tevékenység kibontakozása, továbbá a verseny, a pihenés, üdülés volt. A hivatalos kiírás szerint mindenki elkészítette saját modelljét, de tudnia kellett a plonlrszervezetről Is, és jutalompontok jártak az otthonról magukkal hozott modellekért, elektronikus berendezésekért Is. A végső sorrend az összpontszám alapján állt össze. Avattak szlovákiai bajnokokat a repülő- és rakéta- modellezők, akik a közeli repülőtéren mutatták be tudásukat. A hajémodellezők a város határában lévő víztározón, az autő- modellezők pedig a sportpálya aszfaltszőnyegén harcoltak a pontokért. Az Idén először értékelték Losoncon a modellezők I/b és 1/c kategóriájában készített harcirepü- lögép-modelljelt a már említett nagydíjért. Az Itteni győztesek októberben mérik ösz- sze tudásukat a csehországi fiatalokkal az ABC és a Zenit plonierov folyóiratok nagy- díjáért. Pionírokról lévén szó, tág teret kapott a rendezvényen a Játék és a sport. Volt honvédelmi nap, sportollmpla, zajlottak fut- ballcsaták, tollaslabda-mérkőzések, tanulJegyzetfüzetemből A lelkiismeret forog kockán. Sőt, jóval több. Emberek indulása az életbe. Ma, amikor a társadalmunk milliárdo- kat fordít az életszínvonal megőrzésére, emelésére, amikor a szociális juttatásoknak se szeri, se száma, akkor az ember döbbenten tapasztalja, hogy vannak nálunk is nem elégségesen táplált gyermekek. Csak nem beszélünk erről. S az ember emlékezetébe ötlik a patinás közmondás: „Hallgatni arany.“ Vagy: „Ne szólj szám, nem fáj fejem..mert tény: jobb néha hallgatni. Ha nem így lenne, a kellő fórumokon pedagógusok, nevelők, pionírvezetők, egészségügyi dolgozók szólalnának fel. De hallgatunk. Mert tudjuk, hogy mi járna akár egyetlen elszólásunkért. Ugyanis nemcsak kinyilváníthatunk egy konkrétumot, de nyomába tolakszik az ok is. Hogyan lehetséges ez? Hogyan csúszhat ki az irányítás gyeplőszára az Illetékesek kezéből. Ezért ez az összefüggő hallgatás. Egy kis pátosszal azt mondhatnám, országos hallgatás! Nem beszélünk a rosszul táplált gyermekekről. Kényes ügy, annyi bizonyos. Mintha darázsfészekbe nyúlnánk. Ha viszont a hallgatásunkkal marasztaljuk el ezt a témát, attól még létezni fog, sőt tovább gyűrűzik. Kis növésű, csenevész gyermektől hallom, hogy amióta az anyja elvált az A főszerep az ifjú programozóké. Tudomány és szórakozás mányi kirándulások. Akinek kedve tartotta, vldeoózhatott, de volt Ismerkedési est, mozi, tábortűz és sok egyéb Is. Milyen is volt? A kéthetes akclö sok tanulságot hozott a SZISZ szerveinek mint főszervezőknek, de a pioníroknak, rajvezetőknek, szakvezetőknek is. A beavatottak a jobbítás reapjától: csak szűkösen van „hami“. Spórolniuk kell. Lakásra, ruhára, üdülésre. (íme, első ábrázoló példánk!) Vajon mennyien vannak olyanok, akik csonka családban nevelve gyermekeiket inkább a hivságra, a külsőségekre adnak? S ezt éppen a gyermekeiken igyekeznek megtakarítani. (Ugyancsak hallomásból tudok egy esetet, amikor a „vasárnapi apa“ nem édességet visz a gyermekeinek. „Akár hiszed, akár nem, a lányom kiflit és szalámit kórt. Ne csokit és gyümölcsöt hozzál, ennivalót, mert éhes vagyok..— mondta. Hadd tegyem hozzá, a barátom nem szűkölködött, és tisztességes összeget fizet gyermektartásként. Példája nem egyedülálló. Hiszen egy elvált nő, még ha anya Is: szuverén! Senkinek sem köteles elszámolni, hogy mire költi a bérét és a szociális juttatásokat! Egy másik szülő panaszát hallgatom: „Nem tudom felfogni, hogy a ml gyermekeink miért betegednek meg minden hónapban. Az orvosnő azt mondta, vitaminhiányban szenvednek... De hát mit csináljunk, amikor olyan drága a gyümölcs?! Igaz, ma mindennek ára van: a gyümölcsnek, a húsnak, no meg annak a szórakoztató berendezésnek is, amelynek az árából (véleményem szerint) több esztendőre kitelt volna a minőségi étkezés. Gyümölcs és hús a gyermekeknek. De kell a több mint tízezer koronás hangfelvevő és lemónyében dicsérték és bírálták, vagy éppen csak értékelték, véleményt mondtak. Kiss József mérnök, a programozók szakoktatója Így vélekedik. — örvendetes, hogy ezek a fiatalok a számítógépben már elsősorban nem a ját- szőtárgyat látják, hanem az élet gyakorlati problémái megoldásának eszközét. Sajmezjátszó, a legmodernebb rádió és színes televízió, az új személygépkocsi, és... Még sorolhatnám tovább a „csecsebecséket“. Kell, mert azt a szomszédok is láthatják... A látogatók. így van miért takarékoskodni, van látszata, amit az üzemanyagra meg mindenféle „ipari cuccokra“ költhetnek. Egy másik eset. Felnőtt férfitól, gyakorló apától hallom, hogy a gyerekeknek megfelel a legolcsóbb tej is. „KI bírná a drágábbat... Nekünk komoly terveink vannak, mi nem költhetjük el az utolsó petákokat, a gyerekekre...“ A „komoly terv“ Itt a házépítés. Hajdani munkatársam takarékosságból az egészségvédelmi szempontból kiutalt tejet vitte haza a gyermekeinek. Arra a kérdésemre, hogy vajon havonta mennyit költenek Italra, így válaszolt: „Nagyjából egy ezrest. Utóvégre dolgozó emberek vagyunk, és jól nézne ki, ha nem fogyaszthatnánk egy kis ltókát sem ...“ A gyerek? A gyerek nem dolgozik. A gyerek tehetetlen. A gyerek a családi taposómalomban. A gyerek, mintha éppen arról tehetne, hogy hová, kinek az uszályába született, ő az, akit senki sem kérdez, ö az, akit még nem vesznek figyelembe. ö az, akire az Iszákos apa rámordul a költekező anya elmarasztalja: „Jól van, csak tömnéd, tömnéd a ben- dődet, inkább eredj már aludni, ne zanos azonban a színvonal még nem kiegyensúlyozott, egyesek számára nem világos, ml a különbség programot Írni és programozni. A feladat algoritmizálása, vagyis megértése és rendszernyelvre való átírása azért döcög még mindig, mert a gyerekekből hiányzik az alkotó gondolkodás. Vannak már személyi számítógépek az Iskolánkban, de sajnos, csak heilyel-közzel vannak oktató, módszertani programok, más szóval pedagógiai soft are ek. A kiutat az Iskolai oktatás további tökéletesítésében látom. Anton sykora mérnök, az lljú elektronikai szakemberek vezetője: — Az idén is dilemmát okozott az otthonról hozott berendezések értékelése, pontozása. Nem tartom a legsikeresebb megoldásnak, mert ezek sokszor meghaladják az itt készülő berendezések értelmi és anyagi szintjét Is, amit a gyerekek Itteni teljesítményükkel sokszor nem érnek el. Viszont a logikai kocka építésénél mindenki bizonyította — még egy szem lányunk, a nagykürtösi (Vel- ky KrtíS) Erős Nylna is —, hogy az alapoktól már rég továbbjutottak, s talán többre Is képesek lennének. Dr. Marian Keikéi, a kéthetes találkozó vezetője: — Mindig szívesen jövünk Losoncra. Különben sem véletlen, hogy már hatodik alkalommal Itt zajlik a találkozó. Ideálisak Itt a feltételek, megértők, segítőkészek az emberek, főleg a SZISZ jb dolgozói. Az idei újdonság, a plasztikus modellek különdíjas versenye Is jól sikerült. Mindent egybevetve: az apróbb szervezési és részvételi hiányosságok ellenére — gondolok itt egy-két rajvezető távolmaradására — pozitívan értékelem a találkozót. A gyerekek e két hét alatt is közelebb kerültek a valós élet gyakorlati követelményeihez, azt hiszem, nem rövidítettük meg vakációjukat, hanem értékes és értelmes tevékenységgel gazdagítottuk azt. Ml pedig, vezetők és szervezők, az idei tapasztalatok birtokában már most örülünk a jövő évi viszontlátásnak, amely sorrendben a tizennyolcadik lesz. POLGAR! LÄSZL0 (A szerző (elvételei) Erős Nylna Itt még a nyomtatott áramkörrel bíbelődik. Jegyzetfüzetemből várd a felnőttek nyugalmát, az Iskolában úgyis Jobbacskát ehetsz...“ A gyerek: aki elhúzódva a szülőktől, gondol valamire. Vajon közülük mennyien válnak majd a szüleik szóra érdemtelen, de szidalomra érdemes másolataivá? Vajon hányán éppen ebben a korban válnak koraöreggé? Maradnak majd egy teljes életre a „reallstások“ talaján. Az így nevelődő gyermekekkel kéne interjút készíteni! Hogy például lefekvéskor mire gondolnak. Vagy amikor gyenge a vacsora. Vagy a vacsorát „éppen behajtották“, ahogy mifelénk valaha heccből mondták. S eközben a szülők karőn- fogva elindulnak a közeli csehó irányába. Mert: „Kell az az itóka... Kell az a kikapcsolódás.. Sértődés ne essék ... Pedagógusoktól hallottam, hogy a vitaminhiányban szenvedő gyermekek már a harmadik-negyedik tanítási órán képtelenek a tananyagra összpontosítani. Óvónők dicsérik az óvodai étkeztetést, mert sok hátrányos helyzetben nevelődő gyermek legalább ott megfelelő táplálékhoz jut. Kivétel, persze, a hétvége. Amikor a gyermekek odahaza étkeznek, s marad az ábrándozás hétfő reggelig. De hát így kell ennek lennie? így? Vajkai Miklós Az autómodellezők műhelysarka: készül az Alfa Romeo T33-as karosszériája. Amiről szívesebben hallgatunk % * i r T
