Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-17 / 33. szám
Bors József a sandinista zászlóval. Ott hagytam abba, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség nlcaragual kávébrigádja nem kéjutazás volt. Aki annak képzelte, az csalódott Szerencsére köztünk, a 14 tagú csehszlovák csoportban Ilyen nem volt. Ettől függetlenül valamennyien lefogytunk, súlyosabb megbetegedés azonban nálunk nem volt. Ezzel nem azt akarom mondani. hogy szakácsi minőségemben ez az én érdemem. Jó társaság voltunk. Azt hiszem, elsősorban ennek köszönhető, hogy e- gyetlen zokszó nélkül viseltük el a számunkra hihetetlenül nehéz körülményeket. Ogy volt, hogy a nagykövetség majd gondoskodik rólunk, de azon kívül, hogy az egyik munkatársa elkíséri bennünket a munkahelyünkre, többször felénk sem jöttek. Nlcaragual barátaink egy percig sem titkolták, hogy ml vár ránk Hiába, abban az országban szabályos hadiállapot van Vagy szabálytalan? Amióta hazatértem, folyton azt kérdezik tőlem, ml Is folyik ott. KI oldalán van az igazság? Ki győz abban, az amerikaiak által támogatott piszkos háborúban? Hogy igazat mondjak, a polgárháború kimenetele, szerintem, teljesen bizonytalan. Majdnem annyian ellenzik a sandinista rendszert, mint ameny- nyien támogatják A hihetetlen nyomor mellett van egy Nicaragua, amely fényűzésben él Az állami szektor mellett ott vannak a dúsgazdag magánvállalkozók Látszólag be sem avatkoznak az események folyásába. Élik gondtalan fényűző életüket, a kormány szinte be sem avatkozik az üzleti ü- gyeikbe A háttérben azonban minden bizonnyal szervezkednek, és támogatják a kormányellenes erőket De még a lakosság túlnyomó többségét alkotó szegények sem egységesek a politikai helyzet megítélésében Nekem az volt a benyomásom, hogy torkig vannak már mindennel. Békét akarnak, mindegy, bárki Is szavatolja azt. Nicaraguában találkoztam olyan anomáliával, amilyennel az életben még soha sehol sem, de lehet, hogy az olBors József élménybeszámolója Kávébrigáddal Nicaraguában n. vaső sem. Előfordul, hogy egy családon belül apa, fiú, nagyapa mind máshol, más-más érdekekért harcol. Az apa és egyik fia a sandinisták között, a másik az ellenforradalmárok soraiban. Azt mondják, arra is volt már példa, hogy testvérek végeztek egymással az ütközetben anélkül, hogy tudtak volna róla Mindenki azzal szimpatizál, akivel akar. Az egyszerű emberek szimpatizálnak a sandinista vezetéssel, elvégre egy véres diktatúrától szabadította meg őket. Viszont nem tudják megbocsátani a kormánynak, hogy képtelen szavatolni a békés, biztonságos életet, bár már sok engedményt tettek a megbékélésért. Ki tudja, meddig lehet elmenni a kompromisszumok terén ... Az adott helyzet a sandinista ifjúsági mozgalomra is rányomta a bélyegét. Ahogy Pedro Hurtago, a sandinista ifjúság koordinátora — aki Ma- tagalpában fogadott bennünket, nemzetközi rohambrigádosokat — elmondta, hogy náluk minden megszokott gyakorlattól eltérő a sandinista ifjúsági szervezet felépítése és működése. A szervezet tagjai és tisztségviselői szemelik és választják ki azokat, akiket érdemesnek tartanak arra, hogy a mozgalom tagjai lehessenek. Nincs jelentkezés vagy ilyesmi. Ki kell érdemelni a tagságot, s csak nagyon kevesen vannak a kiválasztottak. Következésképpen a sandinista ifjúság belső szervezeti élete és felépítése szorosabb. Szinte katonás rend uralkodik benne. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ezek a fiúk és leányok egyúttal katonák. Mindegyik vállán ott lóg a fegyver, akárcsak a legtöbb férfinak. Ránk is szüntelenül vigyáztak, hiszen mint ahogy már elmondtam, a front alig 20—25 kilométerre húzódott attól a kávéültetvénytől, ahol dolgoztunk. Időnként az ellenforradalmárok helikopterei is megjelentek a fejünk fölött. Szóval Nicaragua, de egész Kö- zép-Amerika ma nem a béke oázisa, annak ellenére, hogy ez a sokat szenvedett nép szinte sóvárogja a békét. A béke elengedhetetlen ahhoz, hogy meginduljon az ország fellendülése. Egész biztos, a nemzeti megbékélés lenne az egyetlen kézenfekvő megoldás, hogy a felszabadult erőket az ország építésére vessék be. Hazautazásunk előtt néhány napot még Managuá- ban, az ország fővárosában töltöttünk. Tömeggyűlésekre jártunk a fiatalok körében. Valamennyien hangsúlyozták, hogy nem virtusból, nem kalandvágyból fogtak fegyvert, hanem azért, hogy ki kényszerítsék a békét. Hazánknak egyébként' jó neve van Nicaraguában. Akikkel csak találkoztunk, nem győzték megköszönni a segítséget, amelyet a vajúdó országnak nyújtunk. Mi fejenként 150 dollárt kaptunk nicaraguai tartózkodásunkra. Azt hiszem, nagyon Jól tettük, hogy kiküldetésünk végén a fel nem használt fizetőeszközt, pontosabban 50 dollárt fejenként, az orvosságot és egyéb termékeket felajánlottuk testvérszervezetünknek. Mondanom sem kell, nagyon örültek neki és egész biztos, örökre a szívükbe zártak bennünket. Kiküldetésem teljesen váratlanul ért, de ha még egyszer mehetnék, habozás nélkül mennék. Ha az ember csak a napi sajtóból értesül a világ különböző pontjain zajló eseményekről, rosz- szul van tájékoztatva. A valóság minden képzeletet felülmúl. El sem tudtam képzelni, hogy a végéhez közeledő huszadik században ilyen körülmények között Is lehet élni, mint a sokat sanyargatott nicaraguai nép Most már jobban értem a sandinistákat is, bár hangsúlyozom, dincsenek könnyű helyzetben. Az Egyesült Államok mesterkedései szinte a katasztrófa szélére sodorták az országot. Meggyőződésem azonban, hogy ha megszűnne a külföldi beavatkozás, Nicaragua rövid időn belül virágzó országgá változhatna. Palógyi Lajos December 1. az AIDS elleni világnap Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felkérte a 148 tagországot, hogy december elsejét kiáltsák ki az AIDS elleni harc világnapjává. A hírben, melyet a nigériai Punch napilap tett közzé, mellékelik, hogy a WHO felhívást intézett a tagországok egészségügyi minisztériumához, kérve, hogy minden ország tegye meg a tőle telhető legtöbbet e halálos kór leküzdéséért A határozat szerint az AIDS ej- leni világnap mottója „Mondjátok meg a világnak, mit tettetek az AIDS elleni“ Tizenöt tonna hasist találtak... Egy alagútszerfl építményben Spanyolország legismertebb partszakaszán, a Costa Braván, mégpedig a Lloret de Mar és a Tosa de Mar nyaralóhelyeket elválasztó öbölben. Á rendőrségi közlemény szeriht a sajátos alagútban egy kisvasút is üzemelt, sőt szellőztető berendezések is működtek, úgyhogy valóságos kis hasisüzemre hasonlított az egész. A rendőrség több személyt letartóztatott, ám nem tudni, milyen nemzetiségűek, és hogy hányán vettek részt a kábítószer előállításában. Különben Spanyolországban ez minden idők legnagyobb elkobzott kábítószer- mennyisége. A becslések szerint piaci értéke mintegy 7 millió pezetára tehető. A leggazdagabb amerikaiak névsora Ä U. S. News and World Report publikáció a nemrégiben közzétette a száz leggazdagabb amerikai polgár névsorát, amelyből kiderül, hogy Sam Walton, a Wal Mart üzlethálózat tulajdonosa harmadszor is az első helyen végzett 0,13 milliárd dolláros vagyonával. A második helyen Irone és Robert Dupont áll 3,38 milliárd dollárral. A komputerkészítés pionírja, Davie Packard a harmadik 2,56 milliárd dollárral, az élelmiszeripari és elektronikai nagyüzemek tulajdonosa, Carl Lindner a negyedik leggazdagabb egyesült államokbeli lakos; a vagyonát 2,3 milliárd dollárra becsülték. A Campbell Shoup tulajdonosa, Johen Dorrance junior 2,5 milliárd dolláros vagyont mondhat magáénak, és ezzel az ötödik helyezett. A 10 leggazdagabb névsorát a Ford- konszern tulajdonosa, William Ford zárja 1,62 milliárd dollárral, és a Bancroft család, a Dow Jones and Co tulajdonosai 1,61 milliárd dollárral. Százhuszonhatodszor nősült Egy Dendzsa (veszélyes) névre hallgató 69 éves kenyai férfi újabban nagy közkedveltségnek örvend, ugyanis sajátos rekordot tart azzal, hogy 126-szor nősült és 497 gyermeke van. Akárhogyan is vesszük, szép teljesítmény. Édesszájú svájciak Az édességeket a svájciak imádják a legjobban, legalábbis erre enged következtetni az a kimutatás, mely szerint egy átlagos svájci polgár évente 8,6 kilogramm csokoládét (165 grammot hetenként), fogyaszt el. Hogy e sajátos csúcshoz összehasonlító adatunk is legyen, megemlítjük, hogy a svájciakkal ellentétben a japánok nem egy csokis nemzet, a lakosonként! évi csokoládéfogyasztás Japánban ugyanis mindössze 1,3 kilogramm. Meglopta bankját az őr Ahelyett, hogy őrizné bankját a betörőktől, egy manilai őr gondolt egyet, és saját munkaadó bankját fosztotta ki. Az őr megvárta a munkaidő végét, majd előrántotta hivatali pisztolyát, és a pénztárosra szögezve 25 000 dollárt csikart ki tőle, majd mind aki jól végezte dolgát, elhagyta „munkahelyét“. Az, hogy hová távozott, egyelőre a rendőrséget érdekli a legjobban. a Ilyen rozoga viskókban él a vidéki lakossá,? Itt sütöttük a kenyeret.
