Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-17 / 33. szám

új ifjúság 6 flMHBHNMMMa Felsőbb osztályba léptek EGY SIKERCSAPAT MŰHELYTITKAI Az SZNL II. utolsó előtti fordulójában hatalmas érdeklődés előzte meg a Magnezit SM JelSava csapatának hazai mérkőzését. A bányászcsapat ligaelsősége és feliebbju- tása volt a tét. Sikerült a ZVL Bytőa ellen mindkét pontot megszereznie, a mérkőzés hat nullás győzelemmel és a közönség lel­kes örömünnepével ért véget Az M betűs fekete-fehérek győzelme a szlovákiai labda­rúgás legfelsőbb régióiba, az SZNL I-be emelte a csapatot, ahol augusztus 13-án a Povaíská Bystrica elleni mérkőzéssel kezdte meg az erőpróbákat. Oj csillag Jelent meg labdarúgásunk egén, hiszen hatvanéves múltjukban nem volt még példa arra, hogy a legfelsőbb osztályban Játszottak volna. A keleti országrészben kevésbé, de a nyugatiban többen felkapták a fejüket, s rácsodálkoztak az ismeretlen­ség homályából felbukkant sikercsapatra. Akik figyelemmel kísérték az SZNL Il-ben eltöltött öt évadjukat, azok a sikert a ki­tartó, szívós és rendszeres munka gyümöl­csének könyvelték el. Persze, már megta­nultuk: a legnépszerűbb Játéknak, a labda­rúgásnak is számtalan buktatója, bonyolult háttéréi és belső összefüggései vannak. így leegyszerűsítésnek tetszik a sokakban meg­fogalmazódott vélemény A csapat ismerőiéként állítom, hogy a lolsvat labdarúgásnak is vannak műhely­titkai. Ez talán a megszólaltatott három „kulcsember“ szavaiból is kiviláglik, akik többek között azt is elmondják, hogyan lát­ják az első ligában most rajtolt csapat Jö­vőjét. AZ EDZŐ JÄN PETRÄK idestova hetedik éve van a csapatnál, ami önmagában is raritás a hazai labdarúgóberkekben. Vezérlete alatt egyszer a 12. helyen végeztek, háromszor pedig negyedikek voltak a rangos mezőny­ben, mígnem ez év tavaszán az első hely illette őket. — Számomra sokat jelent ez a csapat, amely az én munkálkodásom mellett a jó teammunka megtestesítője is. Igen. nem sa­játítom ki magamnak a sikert, mert a já­tékosok odaadása, a szakvezetés megértő és felelősséggel végzett munkája, valamint a magnezitüzem és az állami gazdaság támo­gatása nélkül mindez nem sikerülhetett vol­na. Idén céltudatosan a továbbjutásra össz­pontosítottunk, ami sikerült is. A káder sta­bil, éppen egy csapatra valóan vannak, akik húsz mérkőzésen felül játszottak. Nem elsősorban a játékosok vásárlására fektet­tük a hangsúlyt, hanem a meglévők tudá­sának csiszolására, a saját nevelésű ifik be fogadására, és a taktikai fegyelem megtar­tására. Nálunk jó a csapatszellem. Én nem arra figyeltem, hogy a 38 éves Kotvács Kar­csit kiszakítsam a kollektívából, vagy pél­dául hogy a 19 éves Stefan Palik 27 mér­kőzést játszott. Hosszú idő után most iga­zoltunk két játékost. Július Eliást Ruzombe- rokból és Lubos Dzurát Popradról. Ami a iigaszereplésünket illeti, nem sze retnénk jóslásokba bocsátkozni. Az én ter­vem: nem kiesni, hanem akklimatizálódní. és aztán jövőre egy kicsit előrelépni. A CSAPAT JÁTÉKMESTERE Kotvács kiválásával GONOSZ jÁNOs lett a csapat játékmestere, aki a közeli Páska- házáról (PaSková) származik. Ö Játszott a legtöbb mérkőzést, huszonkilencet, és öt góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. A harminckét éves középpályás nemcsak mozgékonyságáról, hangyaszorgalmáról is­mert, hanem ha szabadrúgásról van szó, ő a kivitelező. — A csapat jó kollektíva, harcban össze­forrott gárda. Kotvács kiválása után Stani­slav Michalíkkal is jó) megértem magam a középpályán. Együtt jöttünk az edzővel a csapathoz. Egy biztos: szigorú, mindig a ma. ximumot követeli, egy percet sem enged el az edzésből. Teljesítményünk eddig ki­egyensúlyozott volt. Egy valamire kellene a jövőben jobban odafigyelni: nem elsza­lasztani a kidolgozott gólhelyzeteket, ha­nem jobban kihasználni őket. Talán az első ligában több szerencsénk lesz. Egyébként sok ismerősünk lesz már ott akikkel vagy barátságos meccseken, vagy kupakiizdelmek alkalmával nemegyszer találkoztunk már. Én optimista vagyok, nagy különbséget a két liga között nem látok, és meg vagyok róla győződve, hogy kollektívánk a felsóbh osztályban is megállja a helyét. A SZAKVEZETÉS féltő, de célratörő gondoskodásának is kö­szönhető a siker Főleg MILOS GALLO, a sportegyesület és egyben a lebdarúgó-szak- osztálv titkára nevével fémjelzett szervező és irányító tevékenységnek Anton Furman csapatvezetővel ő az összekötő kapocs a patronáló üzemek, az edző a Játékosok és a nyilvánosság között. Érdemei vannak ab­ban, hogy a iolsvai snortegyesület 892 ta­got számlál, így a iárás második legna, gvobb egyesülete. Jóllehet a nagyarányú le­vegőszennyezés miatt 2800 ra zsugorodott a város lakossága. — Munkánk van bőven még akkor is. ha különösebben nem emész'i fel időnket a iá'ókosok St'eazntása az edzőc°ore és egyéb iipves-hains dolgok in*"zése. Egvelőre va- tamennv:en. a közönség, a csanat és az edző is hő az itteni focihoz. Valahogy f ti ti őket a lokálpatriotizmus, pedig az edző is meg eevnébáov játékos is kaptak kecseg­tető ajánlatokat, de ők maradtak. A felsőbb Milos Gallo, a mindenes titkár fán Petrák edző és Gonosz János, a csapat játékmestere osztály nemcsak örömökkel, hanem gon­dokkal is jár. Sürgősen fel kell építenünk egy salakpályát, hngv a léli felkészülés is zavartalan legyen. Áttértünk a kétfázisú edzésekre, s ez nagyobb terheket ró nem­csak a játékosokra és az edz kre hanem a szakvezetésre és a védnökökre is. Ered­ményeink attól is függnek majd. mennyire támogatnak a járási politikai és társadalmi szervek Sajnos, eddig nem nagyon kényez­tettek el. Kilenc előkészületi mérkőzést lát­szottunk a nyáron. A csapatszellem a han­gulat jó, így bizakodással rabolunk. A szak- vezelés egyébként a tizedik helv környé­kére várja a csapatot, de úgv érzem még így sem tettük magasra a mércét. POLGÁRI LÄSZLÖ (A szerző és Hrivfták felv.) A sikercsapat (álló sor halról): Milos Gallo, Ján Petrák. Anion Formán csapatvezető, Pazera. Spisák. Figúr Bakos. Zdechovan, E liás. Kováé, Fatl’a; guggolnak: Miehlík, Go- lenya. Dzura Gonosz I.ukáé, Barna, Gömöri, Putera, Wolinger, Bus, s a keretbe tar­tozik még Marcis és Mackó Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labdarú­góit, mint dr Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az ő meglátásait jegyezte le sorozatunkban dr. Széher Má­tyás, a Start című képes hetilap főszerkesztő-helyette­se. Stanislav Vahala Majthényl Lóri személyében Dunaszerdahelyen (Du- najská Streda | már a nemzeti ligában is jó kapusunk volt, később megszereztük a Dukla Banská Bystrlcából távozó Vesel^t, sőt tartalékként Jaro Cerveftant ts. Tőle főleg amolyan biztosítékot vártak az edzők, hi­szen kora és óriási tapasztalatai eleve arra ítélték. Mikor aztán bekerültünk az I ligába, ha tiszteletből hangosan nem mondtuk is talán ki, mégis valahogy ott fészkelődéit a kétely: elég jő kettős lesz-e a VeselJ — Cervetían-duő? Nem emlékszem pontosan, ki Jött az ötlettel, hogy próbáljuk megszerezni a Rudá hvézda Cheb csapatá­ból távozni készülő ostraval Vahalát. őszintén meg­vallva, a neve nem sokat mondott, többen viszont na­gyon dicsérek Nem tudtam szabaduld a rosszindulatú gondolattól, hogy milyen kapus lehet az, aki az ak­kor nálunk sokkal erősebb Ostraváből hajlandó eljön­ni Dunaszerdahelyre (Dun. Streda)? A magyarázat pe­dig pofon egyszerű volt. Vahala a híres ostravai schmu- cker-féle kapusiskolából került ki, de a válogatott el­ső számú kapusa mellett nem volt sok esélye védeni. Tény, hogy MlkloSko akkor magasan verte az egész csehszlovák kapusmezőnyt. A kapusokról a szakcikkek Is sorban azt állítják és írják, hogy inkább uralkodó, a figyelem középpontjá­ban fürödni szerető egyéniségek. Hát ha Schumacher sorozatos botrányaira gondolunk, vagy ha Jean-Marie Pfaff különcösködéseit látjuk, akkor igaz; ha a Video­ton, majd a Honvéd és a magyar válogatott kapusá­nak, Disztl Péternek a magabiztos kijelentéseit olvas­suk, akkor Is igaz. Persze, van is ebben valami logi­kus, hiszen egy kapustól a Játékostársak is elvárják, hogy irányítsa őket. Emlékszem a kassai (Koälce) Fle- áárra, aki a szó szoros értelmében teleordította az egész pályát, még csak közeledtek az ellenfél csatá­rai az ő tizenhatosához, máris lesállást reklamált a bírónál... Stanislav Vahaláról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy a közfigyelemét kikövetelő, mindig a saját igazát hajtogató ember. Jött, udvariasan bemu­tatkozott, csendben leült a padra, átöltözködött, és kiment edzeni. Eleinte azt gondoltam, hogy a kezdeti megilletödöittség, az ismeretlen környezet inti óvatos­ságra új kapusunkat. De nemi Stano nem változott a mai napig. Az egész csapat "talán legszerényebb tagja. Pedig igazán kitűnő kapus. Ö Is irányítja a védelmet, de a kispadről nézve úgy tűnik, mintha kérné a vé­dőket: „Legyetek, szívesek, fiúk a nyolcasra vigyázni!“ „Peter, üres a tizes!“ Persze, mindezt inkább csak el­képzelem, mert Vahala csendes hangja hozzánk szinte el sem jut. A játékostársai szeretik őt, talán nem is lehet nem megkedvelni egy ilyen roppant szerény és korrekt em­bert. Felkészülése a mérkőzésekre szintén egyedi. Hiá­ba van az étlap az orvos előírása szerint összeállítva, i ő csakis a saját receptjei szerint táplálkozik. Például soha nem eszik zsíros, nehéz ételt, csak könnyű, szinte gyomorbetegeknek való diétás kosztot. Ennek a ka­lóriaértéke valóban nem egyezik az élsportolóknál szo­kásos mennyiséggel, de én azt az elvet vallom, hogy mindig és mindenben figyelembe kell venni az egyéni- kívánságokat, szokásokat. Szigorral elérhetnénk azt, hogy Stano megegye az előirt adag ételt, de ha utá­na gyomorbántalmak miatt nem tudna százszázalékos teljesítményt nyújtani, kit terhelne a felelősség? Úgy­hogy teljes mértékben respektáljuk Stano önálló sza­kácskodását, keverje csak nyugodtan a vitaminokkal dúsított italát, egye a zabpehelykását a sonkás tojás helyett . . . Amíg ez neki megfelel, és segíti őt a vé­désben, mindnyájan jó étvágyat kívánunk neki hozzá. Eleinte, persze, még Vesel? volt az első számú ka­pusunk, amikor azonban a Bohemianstól hálóba eresz­tett nyolc gólt, elvesztette az önbizalmát. Vahala pe­dig megragadta az alkalmat, és biztosította magának az első kapus posztját. Hadd tegyem azonnal hozzá, hogy őt tartom eddig legjobb kapusunknak. Nem szid­ja a védőket, ha hibáznak, inkább biztatja őket. s nem ruházza a felelősséget másokra, ha gólt kapunk. És ha tisztáz három-négy színtiszta gólhelyzetet, akkor is csak szerényen leül az öltöző padjára, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. A hosszú utakon többnyire egyedül üldögél a busz­ban, figyeli a többieket, vagy olvas amolyan magá­nyos harcos, bár nagyon Jól tudja érezni magát fársa- ságban. Csak éppen ne-ra vágyik a középpontban len­ni. Tudom róla, hogy nagyon jó családfő, és ha egy- -két szabadnapja akad, máris utazik Ostravába, hogy meglátogassa az édesanyját. Stanislav Vahala Dunaszerdahelyre Jövet megfogta a szerencse lábét, de nyugodt lelklismerettel állítom, hogy ilyen tehetséges kapus megszerzésével a DAC is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents