Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-17 / 33. szám
Segítünk új ifjúság Két helyszín, két világ A SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságán csak a kora reg gell órákban lehet megtalálni Kiss Pétert, a középiskolák felelősét, mert nyáron állandóan úton van, ellenőrzi az építőtáborokban uralkodó viszonyokat, kérdez, tárgyal, intézkedik a diákok érdekeit képviselve. Egy ilyen útjára kísértem el Ögyal- lára (Hurbanovo) és Bálványra (Bálvány nad Dunajom). Űgyallán az építészeti szakközépiskolába látogattunk el, ahol Kalácska Erzsébet tanárnő informált az iskola diákjainak nyári munkájáról. Ottlétemkor a másodikosok egy csoportja éppen a Járási Építőipari Vállalat egyik építkezésén dolgozott. A vállalat ógyallal üzeme a középiskola számára épít éttermet és konyhát, szeptemberben pedig megkezdik a kollégium építését is. A munka azonban nagyon lassan halad, A diákok — a huszonnyolc Jelentkezőből tizenhármán Jöttek el vén viselné az ügyet, talán lehetne tenni valamit. — Nekem nincs szükségem a diákokra — mondta. — Év közben viszont szívesen veszem, ha segítenek. Persze, nem egy egész osztály, elég négy-öt gyerek. — De év közben Ingyen dolgoznak — érvelt Kalácska Erzsébet —, ezért éppen most, nyáron kellene őket ösztönözni, megnyerni annak, hogy később legyen kedvük visszajönni. A diákok bére két hétre háromszáz korona körül lesz, ami bizony nem sok. Kétszer is meggondolják ezentúl, hogy hol töltenek el két hetet — feleslegesen. Ráadásul délutánonként is unatkoznak, mert a mozin kívül nincs szórakozási lehetőségük. Az osztályfőnök szerint programot szervezni kilenc gyermeknek nem érdemes. De kilenc gyerek is felszállhat az autóbuszra, és elmehet fürödni például Patra (Patln- ce) legalább szombaton. — Vagy például igénybe vehetnék Szőgyéni pillanatképek Köles Kati felv. — az első héten alig dolgoztak, mert nem volt mit csinálniuk. A második héten végre elkezdhették kilapátolni a helyéről azt a sódert, amelyet egy hőnappal előbb egy másik csoport diák belapátolt oda. Az üzem alkalmazottal Is várnak — nem érkezett meg a gép, amellyel folytat, hatnák a munkát — mondta Szűcs Jenő, mester. Az építésvezető, Hegyi Zoltán mérnök csak a második hét közepén Jelent meg, de ő sem tudta megmondani, mi az oka annak, hogy ilyen lassan halad a munka. A diákok létszáma közben megcsappant, összesen kilencen maradtak, mert a többieknek időközben elment a kedvük az egésztől, pedig érdekük, hogy felépüljön az étterem, mert akkor nem kellene a város másik végére Járni ebédért, vacsoráért. Az építésvezető szerint nincs szükség itt a gyerekekre. Sajnos, nem ő kötötte meg a szerződést, így nem küldheti őket haza, de munkát sem tud adni nekik. — Mikor készül el az épület? — kérdeztem Szűcs Jenő mestertől. — Jövő áprilisra kellene felépülnie, de valószínűleg csak szeptemberben tudjuk átadni. Szeptemberben viszont belekezdünk a kollégium építésébe. Hegyi Zoltán szerint az étteremmel decemberre végeznek, mert ha szeptemberben belefognak a kollégium építésébe, még lassabban halad majd a munka. fía az ember k&rülnéz az építkezésen, nehezen tudja elképzelni, hogy még ennél lassúbb ütemben is lehet dolgozni. A magyarázat: nincs anyag. De ha az építésvezető igazán a szíaz Iskola tornatermét'^- vetette fel ismét Kalácska Erzsébet. — A délutánt alvással, tévénézéssel töltik. Az osztályfőnöknek nem érdeke, hogy szervezzen valamit is a diákoknak, hiszen csak kétnaponként találkoznak, ugyanis a pedagógiai felügyeletet négyen végzik, egymást váltva. így mindenkinek kényelmes, csak a diákok mérgelődhetnek azon, hogy a nyár legforróbb két hetét kénytelenek semmittevéssel eltölteni. Hogy ki a felelős mindezért, azt nem vagyok hivatott eldönteni, ahhoz körültekintőbb és részletes „ok- nyomozásra“ lertne szükség. Kalácska Erzsébet szerint a tanár állandó Jelenléte és a diákok jogainak védelme a megoldás. Talán Jövőre másképpen lesz. Az idén viszont már nem változik semmi, azt az utolsó két napot fél lábon is kibírja mindenki. Búcsúzóul a tanárnő egy iskolaévkönyvvel ajándékozott meg, amely, ben az érettségi dolgozatok értékeléséről a következőket írják: „A munkákból kiderült, hogy ifjúságunk természetesnek és kötelességének tartja a nemzetgazdaság^ számára végzett ilyen típusú munkát.“ De vajon a fenti tapasztalatok birtokában választanak-e majd hasonló dolgozattémát a mai másodikosok, és ha igen, komolyan fogják-e gondolni azt, amit leírnak? Arról, hogy az építőtábor sikere mennyire függ a munkaadók hozzáállásától, meggyőződhettem a Bálvány! Magtermelő Állami Gazdaságban, ahol Magda Horváthová foglalkozik az építőtáborok szervezésével. Egyszerre 200—300 diákot foflaíkoztatnak a Komáromi Járásból, de távolabbi Járásokból is. A Komáromi Szlovák Tannyelvű Gimnázium elsős diákjait éppen fok. hagymatisztítás közben találtuk. Pihenésképpen vonultak be a hűs raktárba, hogy egy kicsit feledjék a kukoricaföldek forróságát, és másnap, új erőre kapva serénykedjenek a kukoricásban. A diákok nagyon fontos munkát végeznek — mondta Magda Horváthová. — A kukorica kasztrálása nagy figyelmet igénylő munka, ettől függ a termés minősége. A diákok nyolckoronás órabérben dolgoznak, naponta hat Órát. Az ellátással, szállással és koszttal is meg vannak elégedve. Gútán (Kolá- rovo) laknak az alapiskolában, és naponta autóbusz hozza-viszi őket. Különböző programokat szervezünk nekik, a diszkótól kezdve a kirándulásig. Naponta értékeljük a munkájukat, és nagyon meg vagyunk velük elégedve. De nehéz elviselni naponta reggel fél nyolctól délután kettőig ezt a hőséget a kukoricában, ezért iktattuk be egynapos „pihenésként“ a fokhagymatisztítást. A komáromi diákok csoportjai hetenként váltják egymást. Ök nem laknak a gazdaság szálláshelyén, mint a messzebbről érkezettek, hanem naponta bejárnak Komáromból, délután háromra már otthon vannak. Űk sem elégedetlenkednek, főleg az ebédet dicsérik. Kiss Péter tapasztalatból mondta: — Ez az a szövetkezet, ahol a legtöbbet törődnek a diákokkal. A két építőtábor közti különbség nyilvánvaló. Mint ahogy az is, hogy a helyzet egyformán jó lehetne mindkét üzemben. Persze az építkezés nem idénymunka, amelyet gyorsan el kell végezni, de nem mindegy, mikor kerül fedél alá az iskolai étterem és a tantermek, amelyeket minél hamarabb szeretne birtokba ven. ni az iskola. Gondok — magasabb szinten A SZISZ Érsekújvári [Nővé Zám- ky) Járási Bizottságára a legjobbkor érkeztem. Az építőtáborok felelőse, Beata Mandiková előző este érkezett meg romániai Jutalomüdüléséről, ahová a járás legjobb pionírjait kísérte el. Másnap pedig már továbbutazik egy csoport középiskolással a soron következő építőtáborba. Beata kérésemre elmondta, hogy a járás hét középiskolájának diákjai idén nyáron összesen húsz munkahelyen dolgoznak, ezek közül hat a járáson kívül található. — Általában megfelelő körülményeket tudunk biztosítani járásunk diákjainak és a más járásbői érkezetteknek is, tehát az elszállásolás és az étkeztetés is zökkenőmentes. Nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalok szabadidejének helyes kihasználására. Péntekenként a diszkóba féljegy- gyel juthatnak be, ezenkívül különböző sportrendezvényeket szervezünk részükre, a két hét letelte után pedig a legjobban dolgozókat jelvénnyel és a nyári építőtábor emblémájával ellátott trikóval jutalmazzuk. Beszélgetésünk kicsit rövidre sikeredett, mert Beata már készülődött a másnapi ütra, de a lényeget így is sikerült megtudnom tőle. Beszélt az évente megrendezett találkozóról, ahol az építőtáborosok elmondhatják gondjaikat, véleményüket a járás vezetőinek. Az idén ez a találkozó július 21-én valósult meg. A munkahelyek és az iskolák jegyzékéből megtudtam, hogy a július 18 — 21-e között a járásban négy helyen dolgoztak diákok: a Surányl (Suranyj Közgazdasági Szakközépiskola diákjai az Érsekújvári Húsfeldolgozó Üzemben, a Párkányi (Stú- rovo) Gimnázium a Bényi (Biti) Efsz- ben, az Érsekújvárt Elektrotechnikai Szakközépiskola pedig a szímői (Zem- né) és a szőgyéni (Svodfn) szövetkezet dolgozói lettek két hétre. A szőgyéni Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz-ben Nágei Dénest, a káderosztály vezetőjét kérdeztem, milyennek látja a náluk dolgozó diákok helyzetét. — Az utóbbi években egyre jobb helyzét alakult ki építőtáborunkban. Az egyes iskolákkal ötéves szerződést kötöttünk, és ez a módszer eddig bevált. Jelenleg a Komáromi Magyar Tannyelvű Gtmnázlumből 39, az Érsekújvárt Elektrotechnikai Szakközépiskolából pedig 46 diák dolgozik nálunk. Ezenkívül több más középiskolával is szerződést kötöttünk, és évente segítenek a Csehszlovákiában tanuló szír diákok is. — Milyen munkát végeznek a most 1M dolgozó gyerekek? — A szőlészetbe osztottuk be őket. Előkészítik a szőlőt a gépi megmunkálásra. Mivel teljesítménybérben dolgoznak, bevált módszer és hagyománnyá vált, hogy minden reggel közöljük velük az előző napi bérüket. Szocialista munkaversenyt hirdetünk meg, és az első három legjobban dolgozó diák jutalomban részesül: a fizetésén túl megkapja annak 25, 20, 15 százalékát. A gyerekek általában meg vannak elégedve a szállással és a koszttal is, de az elégedettség kölcsönös, mert nagyon jól dolgoznak. — Kulturális téren is sokat nyújtunk nekik. A két hét majdnem minden napjára Jut valamilyen rendezvény, például sportvetélkedő, díszkő, tábortűz, szombaton kirándulás Esztergomba. Tökéletes munkaadók, tökéletes dolgozók — gondolhatná az ember; Útban a szőlőhegy félé azonban a sofőr, Nothart Dezső Is kifejezésre juttatja véleményét. Hevesen magyarázza, hogy a szövetkezet túlságosan elkényezteti a gyerekeket, ráfizet arra, hogy mindent megtesz értük, ráadásul ugyanolyan munkabért kapnak, mint a „rendes“ tagok. És l^ár saját magával is ellentmondásba keveredett, amikor azt állította, hogy a gyerekek szálláshelye pocsék, mégis felkeltette az érdeklődésemet, vajon melyik lehet Igaz a homlokegyenest ellenkező két véleményből. Először a komáromi gimnazisták egy csoportját látogattuk meg munka közben. A diákok Szakái László és felesége vezetésével kissé felhólyagzott ujjakkal, de nagyszerű hangulatban vágták a szőlő hajtásait. A II. A és a II. C osztály tanulói kitűnő munkaerőnek bizonyultak, a csoportvezetők, de a maguk állítása szerint is. Keszegh Zsolt, Simonies Béla és Panyl Zoltán volt a társaság szővívője. Megbizonyosodtam arról, hogy Nágel Dénes szavaiban volt a nagyobb igazság, mert a fiúk a hőségen kívül semmire sem panaszkodtak. Alig három napon belül már volt alkalmuk megismerkedni a falu fiataljaival Is. Csak azt sajnálták, hogy az esztergomi kiránduláson nem vehettek részt, mert otthon hagyták az útlevelüket. Ugyanazt a hozzáállást tapasztalhattam az érsekújvári diákok körében Is, akik közül Helena Szerződlo- vá, Michal Szokola, Mogyorós Erika és az egyetlen harmadikos, Bogyai Jenő mondta el véleményét Náluk azonban felmerült egy komolyabb probléma is: hétfőtől kezdve nem volt meleg víz. A vízvezeték-szerelő háromszori szemrevéteLezés után is csak azt tudta mondani, hogy egyelőre nem tudja megjavítani. Vajon két hét alatt sikerül-e neki? Csak reménykedni lehet. Végeredményben azonban a szőgyéni építőtábor pozitív képet mutat. Nem láthatjuk rózsaszínben a helyzetet, de nagy előrelépés az is, hogy a szövetkezet Jóvoltából megfelelő szálláshelyet tudnak adni a diákoknak. Hiszen ez nincs így más járásokban. A nagyszerűen megszervezett munkához pedig csak gratulálni lehet a szövetkezet vezetőségének. llyenfek) hát az épPőtábor(ok) 1988 ban. Vagy ilyenek is? Kíváncsian várjuk ennek alapján a hivatalos és végső értékelést. Bolemant Lilla wf NYÁRI ÉPÍTŐTÁBOR ’88
