Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-17 / 33. szám

A HARCBAN NEM SZABAD MEGÁLLNI

műiről dostodva

A Fülek! (Filakovo) Gimnázium Ödön, vaskos falaival nem egy modern Iskolaépület benyomását kelti. A nyolc magyar és négy szlovák tanítási nyelvű osztály éppenséggel elfér benne, de szaktantermekről, szel- lős folyosókról Itt nem nagyon beszélhetünk. És mégis ...

Mégis van az Intézményben egy forradalmi emléksarok a folyosónak egy erre kiszemelt helyén az emeletre vivő lépcsők melletti beívelésben. Kicsi, de érdekes az itt látható tárlat, kiváltképp a város környékének szabadságáért vívott harc legendás hírű partizáncsoportjának, a Nógrádi Sándor partizándandárnak múltját idéző anyag.

Kevés gyár büszkélkedhet nálunk a kultúra oly fellegvárával, mint a

Elvhű partizánvezér

fülek! Kovosmalt. Ez a megállapítás az „üzemi klub“ forradalmi emlékszobájára is vonatkozik, amely tizenhárom éve tájékoztatja már a város és környéke alapiskolásait, az ide látogató középiskolásokat, de a gyár dolgozóinak és minden kedves vendégnek is hő ismeretanyagot nyújt át a munkásmozgalmi hagyományokról. A felszabadulás fejezeténél itt is megkülönböztetett figyelmet kapott a Nógrádi Sándor nevével ösz- szeforrt partizánmozgalom. A csoport hadműveleteinek térképét is láthatjuk.

Abroncsosj Obruöná) nem arról híres, hogy a Losonci (Lucenec) járás legdélebbi pontja, szinte kőhají- tásnyira van az országhatártól, de még a bútorgyáriak, akiknek Itt van az üdülőtelepük, és minden évben pionírtábor is nyílik itt, sem ezt tekintik a hely ismérvének, hanem a partizánházat és az elesett hősök emlékművét. A Csemadok 'járási művelődési tábora szinte már hagyományosan minden évben itt ver sátrat Nem múlik el egyetlen rendezvény sem, ahol ne említenék meg Nógrádi Sándor s az általa vezéreit partizándandár nevét- Nem hivatalos gesztus az emlékmű megkoszorúzása, az elesetteknek lerótt kegyelet,

mert az itt elhangzó előadások, a még élő partizánok hitelt érdemlő szavai is bizonyítják, történelmi jelentőségű a magyar és szlovák önkéntesekből, orosz katonákból, sőt spanyol Internacionalistákból verbuválódott csapat harci és politikai tevékenysége.

A közeli Ragyolcon (Radzovce) élő Futó Laci bácsi az események élő tanúja. Szívesen megy a tanulók, a táborozó fiatalok közé, s idézi fel a múltat, a partizáncsoport cselekedeteit. A beszélgetésünkkor elhangzott történelmi leckében a partizán- dandár parancsnokára, Nógrádi Sándorra emlékezett.

— Nógrádi Sándor eivtárs megfontolt és érett kommunista volt, már akkor, amikor hozzánk érkezett. Az első köztársaságban részt vett a kommunista ifjúsági mozgalom megalapításában, majd a Kommunista Internacionáléban is ténykedett. A kijevi partizániskolában politikai előadó volt, majd a hazai események alakulását látva önként vállalta a feladatot, a partizáncsoport szervezését, az antifasiszta harc, a Vörös Hadsereg felszabadító hadműveleteinek segítségét. Hozzánk hazaérkezett, mert hisz ő fülek! születésű volt, sokan személyesen is ismertük. A Bandúr-csapatra épített, de nap„£n is a Matejko Zoltán hadnagy vezette Rudna-Sajöházi bányász partizáncsoporttal kerültem a Sztalin- Kozlov partizánegységhez a Petőfi Sándor nevét viselő partizánbrigád paranccsnoksága alá Cierna Lehotá- ban. Mint a környék jó ismerőjét, felderítőnek osztottak be. Eredeti do. kumentumokből ismert, hogy a Pe: tőfi Sándor partizánbrigád agitátorai és magamfajta hírterjesztői több mint 2500 magyar nyelvű röpiratot terjesztettek, s ezek egy része eljutott Rozsnyóra (Roznava), Rimaszombatba (Rlmavská Sobota), Özd- ra, Miskolcra, Salgótarjánba, sőt Budapestre is. A legtöbb cöpirat értelmi szerzője Fábry József, a partizánegység politikai komisszárja volt. A jő szervezésnek köszönhetően 272-re nőtt a Petőfi-Csoport aktiv harcosainak a száma. Az ellenség gyengítésének, illetve pozícióink erősítésének, természetesen, voltak radikálisabb módszerei is.

— Emlékszem, egyszer éppen fel- derítőúton jártam Rozsnyón, amikor

felfigyeltem egy fegyver- és lőszerutánpótlást szállító huszárdandárra. Hat, tehertől rogyadozó kocsit kísértek a katonák. Civilruháiban voltam, így nem voltam feltűnő, és mikor megtudtam, hogy Dobéiná irányában készülnek továbbmenni, hirtelen ötletem támadt: felajánlottam szolgálataimat, hogy majd én útba igazítom, elvezetem őket. Beleegyeztek, és elindultunk, de nem Dobálná, hanem szülőfalum Csúcsom (íuü- ma) felé. Nem mentünk túl mesz- szire, mert közben elmondtam, hogy úgy tudom, a környék tele van partizánokkal, és bizonyára a mi útszakaszunkat is figyelik. Szóváltásukból kiéreztem, hogy nem is nagyon igyekeznek ők eljutni az egyre közeledő frontig, úgyhogy végül a parancsnokot is sikerült meggyőznöm. A kocsikat beállítottuk a csúcsom! udvarokba, így a fegyverek eredeti rendeltetési helyük helyett a partizánok készleteit egészítették ki, egy kocsi rakományát pedig a trágyadomb alatti verembe rejtettük.

Tóbisz János harcos kommunista, vetérán partizán szavai ezek, akinek életútja egybeforrt a kommunista ifjúsági mozgalom kezdetének gyötrelmével, madj az ellenállási harc és a szlovák nemzeti felkelés megpróbáltatásaival, a felszabadító hadmozdulatokkal. Jelenleg Rimaszombatban él, de nevét nemcsak itt, hanem a járás egész területén, sőt a szomszédos járásokban is megjegyezték már az 'emberek. Alap- és középiskolákban, ifjúsági klubokban és pionírtáborokban százaknak-ezrek- nek idézte már fel a szlovák nemzeti felkelés dicső fejezeteit, a történelmi jelentőségű eseményeket.

Az élet nem kényeztette el. Tízgyermekes bányászcsalád sarjaként cseperedett. Nehezen, nyomorogva éltek csucsomt faluvégi házukban, s már tizenhárom évesen munkába kellett állnia a betevő falaiért. Haladó gondolkodása, s az Ifjúsági mozgalomban tett első lépései miatt a munkaadók lázongónak tartották, ezért gyakran kényszerült munkahelyet változtatni. A kovácsinastől a betonozóig sokféle mesterséget megpróbált, miután 1939-ben a csúcsom! mangánércbányába került segédvájárnak. A háború, majd a felkelés őt is magával ragadta. Fittyet hányva a sasbehívóra, a felkelési aknamunkát választotta. Többször megsebesült, betegségek is gyötörték, de az életereje mindig talpra állította. Mar. kos legény volt, testi erejét a fel- szabadulást követő évtizedekben mint élvonalbeli birkózó kamatoztatta. Rimaszombatban kétszer is megalakította a birkózó-szakosztályt, és érdemeket szerzett az utánpótlás nevelésében is. A politikai és társadalmi életben is aktívan tevékenykedett 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig. De ma is sokat tesz a közért: dolgozik, harmadik választási időszakéit tölti a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok - Szövetsége Szövetségi Központi Bizottságának tagjaként, lakóházbizalmi, és még tovább sorolhatnám elfoglaltságát. 1985-ben „A szocialista építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést adományozták neki. Jelenleg huszonnégy kitüntetés birtokosa. A partizánmozgalomban, a politikai és társadalmi életben szerzett érdemeiért kapott kitüntetések olyan embert ékesítenek, aki a hazáért, a szabadságért él-t és harcolt, de teszi ezt napjainkban is.

Tóbisz János így vált ma a Járás tanuló- és dolgozói!júsága példaképévé. így íródott be neve a krónikákba. Egyik előadását a következő szavakkal fejezte be: „Mi, volt ellenállók, tudjuk csak igazán, hogy a harcban nem szabad megállni. Ezt a küzdelmet, szerencsére, már a béke megőrzéséért, további jólétünkért és felemelkedésünkért vívjuk.“

Polgári Lászlóról napra többen lettünk, s célunk Salgótarján felszabadítása volt. Először Magyarországon, Karancsberény- ben, majd itt, Abroncsoson volt a főhadiszállás. Rajtaütésszerű, támadásokkal gyengítettük a fasiszták állásait, bénítottuk lőszer- és élelmiszer-utánpótlásukat, röplapokat terjesztettünk, ahogy csak lehetett, szerveztük az ellenállást, mígnem 1944. szilveszterén találkoztunk a felszabadítókkal.

Parancsnokunk mindvégig példaképünk volt, nem félt szembenézni a hálállak A felszabadulás után Magyarországon élt. Később kínai nagykövet is volt, de ez már egy másik fejezete ennek a kommunista, elvhű partizánvér életútjának.

Kttzös dolgaiidtért

Dr. Sziegl Ferenccel, az SZSZK Kormánya Nemzetiségi Tanácsának titkárával beszélgetett Neszméri Sándor

— A központi hivatalok, így a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormányának átszervezése során tervezték több osztály, tanács munkájának összevonását, kibővítését. Szóba került a nemzetiségi tanács csatolása másokkal; aztán a kormány egyik sajtótájékoztatóján, nemrég, bejelentették, hogy jóváhagyták a nemzetiségi tanács új statútumát és összetételét. Megtudhatnánk erről valami közelebbit?

— A központi szervek átszervezése természetesen a kormányt is érintette, és mint más helyeken, a korI mányban is több koncepció készült el. Ez nem véletlen, hiszen nem formális dologról van szó, hanem gazdasági és társadalmi életünket érintő jelentős, változásról, az átépítés folyamatának egyik fontos mozzanatáról. Többek között volt egy olyan koncepció, hogy a kormánynak egy olyan tanácsa alakul meg, ;| amely a nemzeti bizottságok és a nemzetiségek ügyeit

I intézte volna. Természetesen az osztályokat is Ily módon vonták volna össze. A tanácskozások során azonban bebizonyosodott, hogy mindkét említett terület nagyon fontos társadalmunk átalakításának folyamatában, a nemzeti bizottságok és a nemzetiségek kérdésköre egyaránt nagy és állandó figyelést igényel. Hiszen a nemzeti bizottságoknak kell a demokratizmus hordozóivá lenniük, kommunista pártunk politikájában pedig az internacionalizmus az egyik kiindulópont, alapelv, a nemzetiségi ügyek intézése a szocialista országokban, így hazánkban is, az emberi jogok kérdéskörének egyik alappillére. Nos, Így született meg a döntés a kormány július 20-i ülésén az

I önálló tanácsokról, nehogy e fontos kérdéskörökben a jövőben a figyelem megoszlása vagy időhiány miatt tévesen döntsön a kormány. Huszonöt tagú nemzetiségi tanácsot hagyott jővá a kormány élén, annak alelnökével, Stefan Murin elvtárssal. Az alelnöki tlsz- ’ tét Nagy Kázmér tölti be. Az a véleményem, hogy olyan szlovák, magyar és ukrán nemzetiségű gyakor- I lati és elméleti szakemberekből áll, akik el tudják látni a rájuk váró fontos és nehéz feladatot.

— És az osztály?

— Az osztálynak jelenleg öt tagja van, ami a kezdeti elképzelésekhez viszonyítva, valamint feladataink sokrétűségéhez és fontosságához képest elég kevés. Még nincs végleges döntés az osztály létszámcsökkentését illetően, meg arról sem, hogy a tanácscsal kapcsolatban felvázolt koncepció mennyiben érinti az osztályt, tehát hogy önálló marad-e vagy sem. Én, személy szerint nem tartanám szerencsésnek, ha az önálló, tanácsot nem önálló osztály szolgálná ki.

I

Meg azt sem, ha a jelentős kérdéskört intéző hivatásos dolgozók nem csak erre az egy problémára összpontosíthatnának, nem csak ennek a kérdésnek lennének az ügyvivő szakemberei.

— A tanács statútuma, ezek szerint, az osztály munkájával kapcsolatban nem tartalmaz semmilyen

I útmutatást.

— Nem.

— Melyek hát a tanács legfontosabb feladatai?

— A név egészen pontos, vagyis a kormány tanácsadó szervéről van sző, amely állást foglal minden olyan kérdésben, amely a nemzetiségeket érinti, mindenekelőtt részt vesz a kormány azon határozatainak a kidolgozásában, amelyek a Szlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek gazdasági, szociális és kulturális integrálódását, egyenjogú fejlődését bizto- - sítják. Ebből adódik, hogy véleményezi a javasolt tör- vényrendeleteket és más jogi rendelkezéseket, ameS

lyek a nemzetiségi kérdést érintik, de az is, hogy összehangolja a minisztériumok és más központi in-, tézmémyek tevékenységét nemzetiségi ügyekben. Na- . gyón fontos feladata a tanácsnak továbbá összegyűjteni azokat az információkat, amelyek a CSKP nemzetiségi politikájának megvalósulása során tapasztalhatók a minisztériumok, különböző központi intézmények, a nemzeti bizottságok és más szervek munkájában. A tanács ezen kívül kezdeményezőleg is felléphet, figyelmeztetheti a központi államhatalmi szerveket, esetleg a kormányt is olyan sajátos problémákra, amelyek csak a nemzetiségek lakta területeken fordulnak elő.

— Ez valóban nagyon sokrétű munka, tartalmazza Szlovákia jelentős részén a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet szinte minden területét érintő feladatokat. Ki, mi segíti a tanács munkáját?

— A tanács együtt dolgozik minden olyan szervvel és szervezettel, amely a nemzetiség ügyeit intézi, illetve amely munkája érinti a nemzetiségek érdekelt.

I

A kölcsönös és komplex tájékozódás végett szorosan együtt dolgozik a Szlovák Nemzeti Tanács nemzeti bizottságok és nemzetiségek bizottságával. A tanács üléseire meghívható bármelyik szerv, szervezet vagy intézmény képviselője egy-egy konkrét kérdés alaposabb megvitatása végett. A minisztériumok, a nemzeti bizottságok és a központi államhatalmi szervek információkkal, adatokkal, elemzésekkel és állásfoglalásokkal segítik a tanács munkáját. Ezen kívül a tanács statútuma leszögezi, a tagoknak írásos anyagot kell küldeni, hogy azoknak legyen idejük felkészülni az ülésre, tehát a tanács tagjai még további intézmények és személyek segítségét is kérhetik, hogy még nagyobb felelősséggel végezhessék munkájukat, s ezáltal a tanács olyan állásfoglalásokat dolgozzon ki a kormány részére, amelyek maximálisan összhangban vannak az állam és a társadalom érdekeivel, egyúttal a nemzetiségek töretlen fejlődését és teljes érvényesülését is szolgálják.

— Köszönöm a tájékoztatást.