Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-10 / 32. szám

A új ifjúság 7 Száraz Pál A NYARALÓ O tt áll a kis nyaraló a Nyitra-par- I ton, kissé magasabbra építve, mint ; 8 többi nyári lak, A felületes szem­lélőnek még csak fel sem tűnne, ha a napfény indái sűrűn nem kúsznának fel­felé a falán. Így azonban furcsa kis fé­szeknek látszik, amelyre akarva-ekaratlan felfigyel az ember. Az ablakán színes virágos függöny lőg. keskeny zöld ajtójáról most lekerült a te­kintélyes lakat, falépcsői tisztára söpörve száradnak az augusztusi napon. Kopogtassunk, és lépjünk be a zöld aj­tón. nézzük meg, kik a nyaraló lakói! Két fiatal csinos férfi, két igazi barát, Zoltán és József. Zoltán magas, szikár, 16 meg­jelenésű. Sima barna haját oldalra fésüli, ívelt szemöldöke alól a barna szempár tiszta tekintete ragyog. Arca hosszúkás, kissé vastag ajkai mögött szabályos szép fogsor ékeskedik. József alacsonyabb termet, testtartása egyenes, karja izmos. Sz&késbarna hajtin­csei csintalanul göndörödnek magas hom­lokára. Ha mosolyra derül, apró ritka fo­gak villannak elő szájából Kis túlzással — nőálom ez a két férfi. Pillantásuk reme­gésbe hozza a másik nem testét-lelkét. Nem beszélve arról, ha kreolra sütött izmos testüket még fényesebbre glancolják a nap sugarai, amikor bérelt csónakjukon ülve szabályosan eveznek, siklatlak a Nyitra vi­zén. Megszokva a nyaraló szobájának félho­mályát, felfedezünk egy harmadik személyt is, egy hölgyet, Izabellát, Zoltán újdonsült feleségét. Bella szép, karcsú. Arca, keble, csípőjének ringása mindjárt az első lá­tásra mozgásba hozza a férfi fantáziáját. Ogy vegyül el a két férfi társaságában, mintha ő is ehhez a nemhez tartozna. Vidám, kiegyensúlyozott teremtés. Szeret nyaralni, csónakázni. Szereti a vizet, a na­pot, amely formás testének bőrét barnára égette. Annyiban azért mégiscsak különbözik a férfiaktól, hogy többet ad az öltözködésé­re, mindig csinos, tetszetős. De ki ütközik meg ezen a női ösztönön? ősi hiúság, hogy bármi áron is, a nő mindig tetszeni akar. A fiatal csinos feleség sugárzik az öröm­től. Magabiztosan mozog a szobában, ügye­sen felszolgálja a kávét, az üdítőt. Ilyen­kor két hódoló szempár küldi felé az elé­gedettség, az öröm, a megértés, a boldog együvétartozás felemelő érzésének moso­lyát. Vidámság, jókedv uralkodik a kis nyaralóban. A szabadság édes bizsergése hatja át szívüket. Együtt tervezik a kis kiruccanásokat: a csónak ázást, napozást, esti mulatozást a kerthelyiségben, egy-egy jó vacsorát a túlsó parti halászcsárdában. Lám, milyen boldogok a kis fészekház lakói! ­Vagy talán mégse? József homlokán, mintha néha redők je­lennének meg, arcáról ijesztően eltűnik a mosoly. Igaz, egyébként sem derűs tekín­Ravasz József versei a legtöbbször kiejtett szó Cetiért fiamnak legyen egyre több madaram mit a láztól kfnzott ajkam teremt éneklő * sereget sötét erdő mélyén ott az abszolút csöndet remélőnek bátorító rémület akár egy lepedönyl jog is a földön taszítsa hozzánk újra vissza a bujdosót: látni kell azt a legnagyobbtól is hatalmasabb tüzet mely lángnyelvét a szemeinkből. a világra klöltötte hazug vádat emelt ellenünk a „minden" s némának ítélt akkor is ha miénk a legtöbbször kiejtett sző legyen egyre több madaram mit a láztól kfnzott ajkam teremt bensőm vaskalitkájából REPÜLJETEK véresnek maradt fogaim közül.'. , j ••‘iv < !’ (!;..• !Vl • in infinitum i. megőriztem mindent amit rátok hagyok helyet és Időt meghatározhatatlan! ti NÉVTELENEK a szívem még tovább engedi a lábam a távolban maradt templomtornyok harangja! mindhiába zúgnak az nem hazahívás félrevert kongatás tűznyelvek beszéde a léthez (akkor Is ha a minden már kő-kövön újra a szemeinkbe vakít) II. bennem a mese velem korosodott a törpék szokatlan nagyságában őrzik a naggyá nőtt házikót vigyázzák az egyetlen asszonyt méhében a szóváltást... tetű. Valami, furcsa módon felkavarja ér­zékeny lelkét, amit akarata ellenére sem tud ügyesen leplezni Azelőtt sohasem ér­zett ilyesmit, pedig már évek óta ide jár­tak Zoltánnal. Most minden megváltozott volna körülötte? Nem minden, csak van itt valaki. Izabella. Izabella! Izabella ... Izgalmasan, csodálatosan közeli és fáj­dalmasan, távolian szép, csinos és rejté­lyes számára ez a nő. Szinte olyannyira, hogy már a menekülés gondolatával is küszködik József. El Inneni Minél hamarabbi Igen, ez az egyedüli megoldás! De hogyan? Csúfosan megfutamodni? Mégsem teheti. Nem fér­fias dolog. Bevallani lelki vívódását? Ezt nem lehet! Megsajnálná őt Zoltán és Iza­bella. Ez megalázó! Kinevetnék öt? Ezt nem tudná elviselni... Erős szálak fűzik őt ide, a kis fészek, a csónakázás, a barátság Izabella vidáman felszolgálta az ízletes reggelit. Szaporán az asztalbontáshoz lá­tott, mert az idő szépnek ígérkezett, s a kikötött csónak várta bérlőit. Zoltán éppen az ovális tükör előtt fésülgette barna ha­ját. — Van egy ötletem, gyerekek — for­dult Izabella és József felé —, beugróm a városba, megnézem a mozik műsorát, jegyeket veszek, és este moziba megyünk! józsef a szavak hallatán egész testében remegett, majd erőt vett magán, és így szólt: — Nem, Zoltán, startolok, és én me­gyek. ‘ Zoltán ránézett barátjára: — Ugyan, kér- lekl — Itt aztán visszafojtotta gondolatát, nem akart túl udvarias lenni, csak annyit mondott: — Úgyis be kell ugornom az üzembe, van egy kis elintéznivalóm. — Izabella — fordult feleségéhez Zol­tán —, lehet hogy egy kicsit később ér­kezem vissza. Te ne menj csónakázni, hagyd Józsit, evezzen kedvére egyedül, gyorsan, ahogy ő szeret. Te pedig kivéte­lesen’ főzz jó ebédet, napozz itt a kertben, aztán estére mindannyian együtt leszünk ismét. Bella szeme felcsillant, engedelmeskedett férje akaratának. Egy szó ellenvetése sem volt. józsef ekkor már a nyaraló udvarán állt, nézegette a kígyózó folyó vizét, és a csónakra szegezte tekintetét. Zoltán ligye- seij elkészült, gyengéden megcsókolta ifjú feleségét, többször megtapogatta zsebeit, hogy valamit el ne felejtsen. Az ajtóból még egy pillantást vetett az asszonyra, akt belenyugodva férje döntésébe, tett-vett a szobában. — Aztán jő légy — figyelmeztette mu­tatóujjával Izabellát, és hamiskás mosolyt küldött felé. — Ugyan, fiacskám! Csak nem tételezel fel rólam butaságokat? Ogy Ismersz en­gem? ... Ejnye-ejnye! — zsörtölődött Iza­— No eredj már, te C9acsll — és egy csókot nyomott Zoltán szájára, megsimo­gatta férje gondosan fésült haját, és be­csukta mögötte az ajtót. Az ablakhoz sza­ladt, félretolta a virágos függönyt, meg­zörgette az üveget, és boldogan Integetett férjének. Vidám dudorászásba kezdett, mi­kor az autó kigördült-a nyaraló udvará­ról. Izabella boldog megelégedettséggel ké­szülődött az ebédfőzéshez. Éppen a bur­gonyát hámozta, amikor egyszer csak fur­csa gondolatok lepték meg öt. — Milyen érdekes férfi ez a Józsi! — Milyen félszeg, milyen csendes! — És milyen szelíd, kedves... — Néha közömbös, olykor szinte bárgyú. — Azért mégis rendkívüli. — Udvarias, egyszerű, ragaszkodó, nem tolakodó személy... Szinte már különös is. — Zoltán teljesen más természetű ... — A csodával határos, hogy mégis eny- nyire jó barátok... — De mi lenne, ha most jőzsi mégis lemondana a csónak ázásról, és visszatér­ne?..: (mert érzett olyasmit, hogy talán visszatér). — Hogyan viselkedne? Mit mondana? ... Ennél a gondolatnál Izabella ujjából ki­buggyant a vér. A burgonyahámozó kés éle keskeny csókot vágott a húsába. A fájdalom hirtelen kijózanította, meg­szabadította kusza gondolatainak fonákjá­tól. Kitisztította a vérző sebet, bekötötte ujját, gyorsan megfőzte az ebédet. Fürdő­ruhát öltött magára, és napozni ment a kertbe. József kedvére csónakázott, evezett árral lefelé, majd vissza — edzette izmos kar­jait. A kora délután kerekedett szél pró­bára tette erejét, pihenni vágyott. Kikö­tötte a csónakot, felment a nyaralóba. A szobácska üres volt, csendes. Átadta ma­gát a pihenésnek. Végignyúlt a keskeny faágyon, és a mennyezetet bámulta. A szoba csendjét csak az óra monoton ke­tyegése törte meg, ami öt egyáltalán nem Zavarta. A polcon befőttesüvegek sorakoz­tak, egy-két kép a talon, a szoba egy­szerű bútorzata volt egyedüli társasága. A nyaraló külső falain futó repkény le­veleiből egyet-egyet letépett a szél, s han­gos susogással az ablakpárkányra sodorta. Ekkor József tekintete megállt a mennye­zeten, s az asszonyra gondolt. Lelki sze­mei előtt megvillant Izabella karcsú ter­mete, könnyű járása, keblének finom, von­zó ringása, Látta őt a csónakon ülve, ar­cát a nap felé fordítva, hallotta bársonyos hangját, jóízű kacagását, fülsiketítő siko­lyét, ha fürdőruhás testére az evezőlapát friss vizet csobbantott. Majd a szekrényben függő ruhákba öl­töztette titkos vágyainak szépségét, s egy­szer sak úgy érezte, megfullad ... Valami a torkát és a szive tájékát szorította. Mi ez? — kérdezte hangtalanul magától. A közelgő elválás fájó érzése mardosta bel­sejét, mintha kénsavat öntöttek volna bele. Minden véget ér. jó lenne megnyújtanl • nyarat, mint valami vizes ruhát. Jő lenne még itt maradni... jó lenne, ha most megjelenne a fájdal­masan édes sugallat pillangója, Isabel* la,. . — 1-z-a-b-e-H-a — nyöszörögte szagga­tottan, erőtlenül, remegő ajakkal. Furcsa látomás ijesztette fel Józsefet alélt- ságából. Női alak jelent meg a keskeny zöld ajtó küszöbén, könnyű nyárt ruháját meglebbentette a szél a térde körül, a ru­ha felső részét pedig a kívánt kebel játszi mozgása töltötte be. Pajkos mosoly ült az arcán, amelyet meggypiros ajkára fagyasz­tott a férfi tekintete. Aztán egyszerre nő lett, aki tudja, hogy alázatos hódolóval áll szemben. Ravaszkodva, kissé fáradtan le­hunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. — Jó napot! — köszöntötte férje barát­ját, és József ágyéhoz lépett. Ilyen helyzetben még nem volt. A kezét nyújtotta a férfi felé, aki erő­sen megmarkolta, forrón csókolta, és el­felejtette elengedni... Izabellát minden ereje cserben hagyta, és leroskadt az ágy­ra. — Fáradt vagyok — mondta remegő han­gon, és egyre csak nézte a férfit. József ekkor már mellette ült szorosan, még mindig szorította a finom női kezet, nézte felső testének hullámzását, a duz­zadt piros ajak csábító vonalát. Verejték gyöngyözött Józsi homlokán is, amelyet a hajtincsek sem tudtak maguk alá rejteni. Tenyerét nyirkosnak érezte, majd erőtle­nül elengedte Izabella kezét. — Zoltán még nincs itt? — szakította meg a csendet az asszony, és végigfuttatta tekintetét a szobán. — Azt gondoltam, hogy már megérke­zett — mondta zavartan, bár látszott raj­ta, hogy nyugalmat erőltet magára. — Nekem azt mondta, hogy sietni fog haza, aztán siklunk még egyet a vízen, mielőtt moziba megyünk. Az agyvelejében hirtelen erős lüktetést érzett. Ez jelezte, hogy saját magának is hazudik. Megrezzent. — Nem is akartam hazudni, villant át az agyán a gondolat. József a mély és tiszta érzésű férfi, észre­vette, hogy becsapták. Felállt, megigazf- tbtta a haját, és mereven nézett ki az ablakon. Érezte, hogy valami történt, valami meg­szakadt, elromlott, nem lehet többé össze­kovácsolni, megjavítani, kifoltozni. Az már úgysem lenne jő. V ég igsjkn.it otta hideg homlokát, szótlanul megrázta a fejét. .Ettől, teljesen kijózano­dott. * lémét a régi lett, cseiides, szelíd — kö­zömbös. Az asszonyra pillantott, csak úgy . fél szemmel. Még most Is csinosnak látta, de (már nem szépnek, karcsúnak, már nem von­zónak, fiatalnak; már nem rejtélyesnek. Aztán csak nézte, nézte, végül már ném is látta. Szertefoszlott előtte a nő egész lénye, mintha ott sem lett volna. Valami­féle sűrű köd ereszkedett közéjük, amely­nek gomolygásában elvesznek, eltűnnek mindketten, mintha sosem léteztek volna. Hodossy Gyula versei A semmi, majd a valami elmélete előjátékkal, aztán még más Ha nincs a semmi, akkor van a valami. Ha van a semmi, akkor hiányzik a valami. Ha nincs a valami, akkor van a semmi. Ha van a valami, akkor nem tudod, ml a semmi. A kivétel képlete: valami = semmi. A semmi, ha úgy gondolja, a valami nincs. Azt mondja: Ez a szék egy semmi, a cigaretta is semmi, aki szívja, az is semmi, ill. senki, de akkor sem valaki, uram bocsá’, valami. A valami, ha úgy gondolja, a semmi nincs. Azt mondja: Ez a szék egy valami, a cigaretta is valami, aki szívja, az is valami, ill. valaki, de akkor sem senki, uram bocsá', semmi. Karosszékben ült, és márkás cigarettát szívott, Ügy érezte, valami játszik vele, de úgy gondolta, ez semmL Minden este krákog az este /Vagy, vagy, gyógyszer, metation, kötél, kés. puska, telefon, gyorsmentő, orvos, nővér, ápolő, gyomor-mosás (közben fejmosás), hordágy, kőrház, műtő, súlyos, infúzió, transzfüziő, kezelés, -kezelés, pontos Idő, folyosó, patológia, boncolás... Időközben mindenki mindent megállapít... v

Next

/
Thumbnails
Contents