Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-27 / 4. szám

új ifjúság 21

Kommentárunk

1988. január 14-én ülésezett az SZLKP Központi Bizottsága, hogy szlovákiai viszonylatban lebontsa a CSKP KB. 7. ülésének határozatait. Amint azt bevezető beszédében Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára elmondta, a CSKP KB 7. ülésének fontossága abban rejlik, hogy átfogóan Ítélte meg a társadalmi élet valamennyi területének átalakítását, és jelentősen befolyásolja napjainkat és a távlatokat is.

A Központi Bizottság értékelte azokat az eredményeket, amelyeket Szlovákia a 8 ötéves tervidőszak első két évében elért. Ez alatt az idő alatt Szlovákiában számos jó eredményt elkönyvelhettünk a gép-, a vegy-, az építőiparban, a mezőgazdaságban és az élelmezésügy számos vállalatában. Ennek köszönhetően növekedett a személyi és társadalmi fogyasztás, nőtt a lakosság bevétele, az állampolgárok vásárlóereje. Megteremtődtek a lehetőségek arra is, hogy a kormányzat a közellövőben további szociális intézkedéseket foganatosítson.

Elmondható az is, hogy a piaci ellátás Jobb volt, mint az előző években, főleg az élelmiszeripari termékekből.

A Központi Bizottság leszögezte, hogy a pozitív értékelés nem jelenti a létező problémák elhallgatását vagy azok lebecsülését. A belkereskedelemben sok az olyan gond, amely megkeseríti az állampolgárok életét, és ezeket a visszásságokat bírálni kell. Fogyatékosságok vannak sok iparcikk választékában és minőségében. Meggyőződhettünk erről a tavalyi karácsonyi piacon, amikor csak nehezen Juthatott a vásárlóközönség olyan árukhoz, mint amilyenek a téli ruházati cikkek, a gyermek- és női cipők, hűtőszekrények, mélyhűtők, színes televíziókészülékek, valamint egyéb elektrotechnikai és gépipari termékek. Hangsúlyozták a központi bizottság ülésén azt is. hogy kifogásolható a lakossági szolgáltatások minősége és rugalmassága, ami pedig arról tanúskodik, hogy a nemzeti bizottságok, az ipari szövetkezetek és állami vállalatok nem reagálnak megfelelően a lakosság szükségleteire

Ezeknek a fogyatékosságoknak a kiküszöbölése csak a termelés minőségének javításával, a szolgáltatások színvonalának emelésével érhető el.

Megállapították azt is, hogy a tökéletesebb termelés és munkaszervezés elképzelhetetlen a korszerű tudományos-műszaki ismeretek alkalmazása nélkül. Lenárt elvtárs, amikor arról beszélt, hogy vannak olyan ágazatok, üzemek, ahol képesek új módon gondolkodni és cselekedni, aktívan és elkötelezetten érvényesíteni a gyakorlatban a haladást, említette a Dunaszerda- helyi (Dunajská Stredaj járás gabona és kukorictermesztőinek munkáját Itt következetesen teljesítették feladataikat, minőségi munkát végeztek, a legkorszerűbb tudomány eredményeinek érvényesítésével értek el figyelemreméltó eredményeket.

A gazdasági feladatok teljesítése csupán olyan légkörben lehetséges, ahol a szocialista demokrácia elvei maradéktalanul érvényesülnek. A társadalom igazgatása akkor lesz hatékony, ha az állampo'gárok nemcsak a végrehajtásnak, hanem a politika alakításának és a kérdések eldöntésének is részesei Ehhez nélkülözhetetlen a valóság ismerete, a társadalmi nyilvánosság, a hiteles tájékoztatás, a végrehajtás ellenőrzése és a konstruktív kritika.

STRASSER GYÖGY

Gépipari együttműködés

Együttműködési szerződést kötött az Érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit és a Rosztovi Rosztszelmas traktor- és gépgyár. Ennek értelmében közösen készítenek el az idén 18 000 légkondicionáló berendezést, amelyeket a Don 1500 típusú ú] szovjet gabonakombájnokban szerelnek fel.

A csehszlovák-szovjet együttműködés új példája rendkívül előnyös az Elektrosvit számára, mivel hosszú évekre biztosítja a gyártási programot. Az első légkondicionáló berendezéseket már ki is próbálták, ős a szovjet partner rendkívül elégedett velük. A berendezéseket a további években nemcsak a kombájnokon, hanem a tehergépkocsikban, építőipari gépekben, tehervagonokban és a hajókon is alkalmazzák.

Gábris Rudolf

Tennivalóinkról, lövőnkről Q

Ivan Kubícekkal, a SZISZ Nyitrai (Nitra) Járási Bizottságának elnökével Németh

István beszélgetett

— ÜJ söprű J61 söpör? — kérdem az elnöktől arra utalva, hogy csak néhány, hónapja tölti be jelenlegi funkcióját.

— Valójában nincs okom erőteljesen használni a seprűt, hiszen 1984-től tagja vagyok a járási bizottságnak: 1985-ben a munkásfiatalok tevékenységével foglalkozó titkára, később alelnöke, majd Jócik Edit távozása után a járási szervezet vezetője lettem. Vagyis folytatom azt a munkát, amit az elődömmel és korábbi társainkkal megkezdtünk Átgondolt, tervszerű munkát végeztünk. Arra törekszünk, hogy megújft- suk a szervezetet, hogy a fiatalok magukénak érezzék, érezhessék a SZISZ-t.

— A kongresszusokon nagyon sok szó esett a formalizmusról. Már-már úgy tűnik, hogy szinte formalizmussá vált a formalizmus elleni harc. Mi erről a véleményed, tényleg ekkora formaiimussal találkoznak azok a fiata'ok, akik most lépnek az ifjúsági szervezetbe?

— Mi a Nyitrai járásban egy kicsit sajátságos helyzetben vagyunk. Nálunk indult kísérletileg a RADIM-mozgalom, az új szervezeti felfogás. A mi középiskoláinkban voltak az első osztályok, ahol nem a régi formában jelentkeztek, és vették fel a fiatalokat a szervezetbe. Nem a tanár, az Iskola, az ifjúsági szervezet kényszerítette a fia- ta'okat, hogy belépjenek hanem elsősorban önálló, sajátos szervezeti tevékenységgel kezdték a munkát, és kis idő elteltével, amikor már otthon érezték magukat nemcsak az osztályban, az Iskolában, hanem egymást is megismerték, maguk döntötték el, hogy be akarnak-e lépni vagy sem. A vezetőik is azok lettek, akik kivették a részüket a munkából, akikben megbíztak, akik rátermettebbeknek tűntek. Ennek pedig mi örültünk a legjobban, és érezzük most is, hogy ez egészen más, mint ahogy korábban volt.

— Az iskolákban tehát ez a helyzet. De o*t vannak az özem!, mezőgazdasági, fa'ttsi, városi szervezetek. A kongresszusokon elhangzó bírálatok rájuk is vonatkoztak.

— Az általános és konkrétan is szóba hozott formalizmus nem az ifjúsági szervezetben, illetve nemcsak ott jött létre, így aztán azt mondhatom, hogy nemcsak a mi feladatunk harcolni ellene Mi természetesen már rég megpróbáltunk az ár ellen úszni.

— Hogyan? ,„r.

— Több formában, is. így például a 'középiskolások tevékenységéből is kiindulva, egész napos klubfoglalkozásokat vagy ifjúsági délutánokat szervezünk, ilyenkor nemcsak azt próbáljuk megmutatni, hogyan szervezzék ezekét a rendezvényeket, hanem tartalmas beszélgetéskre, szórakozásra is lehetőségük nyílik a fiataloknak. Rendszerint sportolók, zenészek, színészek, pszichológusok is leien vannak A diszkótánc mellett ott a néptánc is. Ami egyelőre gond: sajnos, nincs sem a városban, sem a főiskolákon olyan hely, ahol egy klub működhetne. Nyitra lassan százezres létszámú város lesz, és közben nincs a fiataloknak hol találkozniuk.

— Mit vársz a klubtól? Általános az a tanasztalat. hogy ha létrejön is ilyen klub, például NyitráD is volt már rá példa, egy idő után megszűnik, illetve bezárják, megszüntetik, mert mintha az idősebbek társadalma nem tudná elviselni a fiatalok életmódját, viselkedését. A helyiségek visz- szavedienek ismét kávéházakká, sörözőkké...

— Ez a mi nagy gondunk is. Tartalmas,* alkoholmentes szórakozásra van szükség. Ha sikerül ezt a formát meghonosítani a klubjainkban, senkinek sem lehet ellene kifogása. De több éven keresztül arra törekszünk, hogy megszülessenek az alkoholmentes ká.ydíiázak, presszók, szórakozóhelyek, eddig sajnos mindén próbálkozásunk ..zátonyra futott.

— Miért?

— Egyszerű. A vendéglátóegységeknek

megvan a forgalmi tervük, s melyik az az üzem, amely ezt alkohol né'kül teljesíteni tudná?! Ilyen körülmények között, természetesen, nem könnyű a helyzetük a formalizmus elleni küzdelemben sem, de azért nem kilátástalan Itt van például a jelentések kérdése. Eddig ezt úgy oldottuk meg, hogy sokszorosítottuk a mintát, és a szervezet vezetői annak alapján jelentették, ml a helyzet náluk.

— És az volt, amit jelentettek?

— Egyáltalán. Sőt, néha pontosan az ellenkezője. Most megfordítottuk a gyakorlatot. Ifjúsági napokat tartunk kinn a szervezetekben. A járási bizottság, az elnökség, sőt az egyes szakbizottságok is kinn, a helyszínen tartják a legtöbb összejövetelüket, s a tapasztaltak alapján írjuk meg mi a szervezetről a jelentést.

— Mindig csak egy szervezetet választotok ki a vizsgálatra?

— Nem éppen. Vagyunk elegen a járási bizottságon, így például ha Verebélyre (Vráble) megyünk az ottani Teslába, meghívjuk a többi ottani szervezetet is, velük is beszélgetünk, és így róluk is megtudunk legalább annyit, ami szükséges ahhoz, hogy segíthessünk nekik.

— Az e’őbb ifjúsági napot emlftettél. Ez csak ennyiből áll, vagy még más is van mögötte?

— A járási pártbizottság feladatul adta az alapszervezteinek, hogy egyszer egy évben tartsanak az ipari és a mezőgazdasági üzemekben ifjúsági napot. Ez az ifjúsági nap szabadfórummal zárul. Ezeken a fórumokon a fiatalok elmondhatják a véleményüket, ösztökélhetik a vállalatot, az egyes vezetőiket, hogy kiküszöbölhessék nemcsak a ter- me'ésben, hanem a szervezeti életben mutatkozó hiányosságokat is.

— Nem félted a fiatalokat attól, hogy ha megmondják a véleményüket, utána majd megkapják a feketelevest, kinézik őket az üzemből, vállalatból, hogy lehetetlenné válnak?

— Nem! Különben nem működhetne az Ifjúsági Fényszóró sem.

— De ha mégis megtörténne valami hasonló, meg tudnátok védeni a fiata'okat?

— Igen, hiszen a járási pártbizottság határozata eleve az őszinte szót feltételezi. Más kérdés, hogy eddig sem Igazán ezzel vplt a gond, miért épp most válna azzá, amikor mindenki tudja, látja, hogy a változásokról nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni is értük.

SZERETNÉNK, HA VÉGRE SIKERÜLNE

Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a Dúsa úti lakótelepen csak cigányok élnek, közel nyolcszázan. Közülük sokan naponta ingáznak a helyi járattal a város iskoláiba, munkahelyeire. Amikor 1986 nyarán megalakult a lakótelep SZISZ-alapszerveze- te, sokakban megcsillant egy reménysugár. „Lám, mégiscsak“ — mondogatták a változások, a jobbulás titkos reményében. Kezdetben hallattak Is magukról a fiatalok, és a másoktól megszokott, tervszerű szervezeti élelet élték.

Tudtuk azt, hogy egymást követték a társadalmi munkában eltöltött napok: a hrachovól szövetkezetben a burgonyabegyűjtésben segédkeztek, a Simonyi (Ölmo- novce) Efsz kertészetében pedig a paradicsomszedésnél szorgoskodtak. Aztán közös kirándulásra Indult a kicsi, de lelkes társaság Zvolen és Trenőín környékére, múzeumokat, képtárakat, várakat tekintettek meg. Musuka László érkeztével, aki az alapszervezet titkári funkcióját látta el, tovább hatványozódott a munka.

Sokan csodálkoztak azon, hogy teadélutánt szerveztek Dúsán, a nőnapkor ajándékokkal lepték meg a szervezetbeli fiúk a lányokat, moziba mentek együtt a fiatalok, és a 18 tagú alapszerveznt erejéből

még egy futó- és röplabdaverseny megszervezésére is tellett. A SZISZ jb dolgozói már-már azt hitték, egyenesbe jutott a cigányfiatalság, de amikor Musuka László bevonult katonai szolgálatra, egyre gyérebben érkeztek a meghívók, az érdemleges munkáról hírt adó jelentések.

Egy fecske nem csinál nyarat, vagy talán mégis? Mi van a nemrég átadott kul- túrházzal? Mit kezdenek a cigányfiatalok a hosszú téli estékkel? Számtalan kérdés tódult össze bennem, ezért felkerekedtem, és a hanyatló aktivitásra is magyarázatot keresve elindultam a környéken csak „fekete városnak“ emlegetett lakótelepre.

Dunka Tibor elnök, Danyl Gyula, Porteleki Géza és Danyi Mónika vezetőségi tagok társaságában először a múltban kifogástalan, de most már lanyhuló tevékenység magyarázatát kerestük.

— Közben megfogyatkoztunk, és a Jól kezdődött munka mintha kerékbe tört volna, pedig még tavaly júniusban a kerülettől elismerő oklevelet kaptunk az egy főre eső önkéntes munkaórákért — kezdte Tibor, az elnök.

— Nemcsak a szövetkezetnek segítettünk, de kitisztítottuk a lakótelep mellett csörgedező Dúsa-patakot .rendbe tettük a lakóházak környékét, kis vlrágoskertet létesítettünk, befestettük a lócákat, a D3 as panelház bejáratát is a SZISZ-tagok csinosították ki, kifestettük a lépcsőházat, egyszóval sokat dolgoztunk — _ folytatta Gyula.

— És aztán az egészből mi lett? Hát ki érti ezt? Pár napon belül minden megváltozott. Már amikor dolgozgattunk, sokan kárörvendően megmosolyogtak, mások ugyancsak görbén néztek ránk, mintha csak mi valamilyen rosszakarók lennénk. Néhány nap múlva eltűntek a virágok, ripityára törték a lócákat, a lépcsőházban összefirkálták a falakat, szétverték a villanyt. Nem akarják Itt a változást, a „fehérek“ rendezett életét. Mit csináljunk mi ilyen kevesen?! — kesereg az egyetlen lány.

— Mindez a kedvünket szegte, mert hát mi dolgozunk, igyekszünk, mások meg tönkreteszik munkánk eredményét. A kultúrház átadásától Is többet reméltünk. Igaz, hogy szép, jól be van rendezve, de minket csak részben szolgál. Egyelőre nincs kulcsunk hozzá, és jobbára csak a gyűléseket tartjuk ott, azt Is csak «a vnb itteni képviselőjének, Deák Rozáliának a jelenlétében. Voltak már ugyan más akcióink is, de mivel a hölgy nem itt lakik, eléggé körülményes akciókat szervezni, előkészíteni. Főleg a hosz- szú téli estéken lehetne kihasználni, zenekart is szeretnénk alakítani, csak helyiség nélkül nem fog menni.

— Nemsokára évzáró taggyűlésre jön ösz- sze a tizenkét tagú alapszervezet. Miről fogtok tanácskozni, és mit vártok a jövőtől, illetve mi kerül bele a munkatervetekbe ezután?

Egymást kiegészítve mondták: — Még egyszer nekilendülünk, újból megpróbáljuk elkéjizeléseinket valóra váltani. Tavaszi nagytakarítást szervezünk, a D3-as tömb- házat, ahol a tagok nagy része 'akik újból kicsinosítjuk, virágokat ültetünk, és egy gyermekjátszótér építésében is segédkezünk majd. A múltban népszerű röplabda- és futóversenyek mellett az asztaliteniszt is meg szeretnénk honosítani, és új játékosokat akarunk szervezni a járási bajnokságban küzdő focicsapatunkba. Jó lenne, ha nagyobb bizalommal lennénk irántukt hogy a ku'túrházat bármikor igénybe vehessük, persze ez nemcsak a SZISZ-alapszervezeten múlik majd.

POLGÁRI LÁSZLÓ % szerző felvétele

A cigány SZISZ-alapszervezet vezetőségi tagjai: Porteleki Géza, Dunka Tibor, Danyi Gyula és Oanyi Mónika.

I