Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-03 / 31. szám
I új ifjúság 6] Felsőbb osztályba léptek Születésnapi ajándék Dr. Marian Eletant Nagymagyaron (Zlaté Klasy) a közeli napokban ünnepük a szervezett labdarúgás fennállásának 60. jubileumát. A leghitelesebb források és az egyetlen még élő alapító tag, Szabó Gyula bácsi szerint 1928. augusztus 20-a volt az a nap, amikor néhány társával megalapította a Nagymagyari Sport Egyletet (NSE), jóllehet, a kerek bőrlabdát már a korábbi években is űzték a faluban. Mindenesetre a hajdani úttörők mai követői, az Agroprogres Zlat? Klasy labdarúgói viszont alaposan siettek az ünnepi ajándékkal, a legszebbel, a szép évforduló megünnepléséhez. A legutóbbi bajnoki évfolyamban megnyerték a nyugat-szlovákiai kerület bajnokságát, és ősztől a II. Szlovák Nemzeti Ligában rajtolhatnak, s a közvélemény újabb csallóközi csodáról beszél. Nem alaptalanul, mivel, hogy Nagymagyar egy alig négyezer lelket számláló falu, s ha ennek ellenére sikerre] vette a versenyt a tízszeresen nagyobb városok képviselőivel, ekkor ez valóban a csodával határos. Csodák márpedig nincsenek. Ezt hangsúlyozta a bajnokcsapat tiszteletére rendezett ünnepi fogadáson Dudás Kálmán, az SZLKP Dunaszerdahes* Jozef Capkovifi lyi (Dunajská Stredal Járási Bizottságának vezető titkára is, aki elmondta, nem gyakori jelenség, hogy ilyen kis falu ilyen magas osztályba verek- szl be magát. Hogy ez mégis sikerült, az a csapat és a tisztségviselők, de ugyanakkor az egész község jó munkájának az eredménye. A siker tulajdonképpen a község általános fejlődésének a tükörképe. Akárhogy is van, kovácsoló! minden elismerést megérdemelnek, mert nemcsak a község, hanem az egész járás, az egész Csallóköz jó hírnevét öregbítették. Ügy látszik, a DAC példája ragadós — hangsúlyozták többen is —, mert a Csallóközben azóta tart a fut- balíkonjunktúra,. amióta a csapat sikert sikerre halmoz. Nagymagyar is a megszólalásig lemásolta nagynevű példaképét, öt évvel ezelőtt még csak a kerületi I. A osztályban játszott több-kevesebb sikerrel a csapat. Ma a szlovákiai második vonalban. Nem mindennapi ugrás, annyi bizonyos. Hogy minek köszönhető? A kedvező feltételeknek. Ezt dicsérték a legtöbben. A bázisszervezet, az Agroprogrest, a Csenkei fCenkovce) Efsz-t, a nemzeti bizottságot, az egyesület és a szakosztály vezetőséTőth László mérnök gét s nem utolsósorban a bámulatosan fiatal labdarúgó-együttest, amelyben két-három idősebb játékosnak csak azért volt helye, hogy taktikai szempontból összefogja a csapatot, tapasztalatával nyugalmat vigyen a játékba. Mindannyian részesei voltak a nagymagyari sportélet eddigi legnagyobb sikerének. Horváth Pál, a szakosztály titkára, csapatvezető kapásból sorolja őket: Morávek, Lengyel, Seilínger, Csémi, Elefánt, Lyzica, Bors. Lovász, Kummer, Bűsik, Horváth mérnök, Tóth mérnök, Vlachy, Varga, Cavoj, Zuäßfk. Különösen nagy tisztelettel beszélnek a harmincöt éves Vlahyról, Elefánt edzőről, a DAC egykori középcsatáráról, Tóth Laciról. Néhány vélemény a nem mindennapi siker hátteréről: Dr. Marian Elefant, a csapat edzője, a Slovan Bratislava egykori játékosa. aki azonban az új Idénytől egy osztrák kisváros csapatát erősíti: „1983-ban jöttem a csapathoz, játékosedzőként dolgoztam azóta fs. Akkor még csak az I. A osztályban játszottunk. 1986-ban kerültünk fel a kerületi bajnokságba, tulajdonképpen akkor kezdtük el kialakítani a játék mai képét. Miután az utolsó évfolyamban hozzánk került Tóth Laci és Horváth Jóska a DAC-ból, arra törekedtem, hogy az idősek tapasztalatát összeötvözzem a fiatalok robbané- konyságával és lendületével. A jelek szerint ez sikerült is. A fiatalok Igyekeztek felnőni az Idősebbek játéktudásához, akik viszont nem sztáros- kodtak, hanem szépen alávetették magukat a kollektíva érdekeinek. Hálás vagyok ezért nekik, de mindenekelőtt az Agroprogres igazgatójának. Mészáros János mérnöknek és a többi támogatónak, akik megvetették a feljutás alapját. Nehéz szívvel válók meg a csapattól sikere csúcsán.“ Tóth László mérnök, a DAC kiválósága mindössze egy évig erősítette a csapatot, ősztől ő is egy osztrák csapatban folytatja pályafutását: „Sokan kérdezték tőlem, hogyan sikerült beilleszkednem ebbe a csikócsa- patba. Jól, minden zökkend nélkül! Az I. liga azért csak I. liga, és a DAC-ban Majorossal, de a többiekkel is úgy megértettük egymást, hogy szinte egymás gondolatát is kitaláltuk. Itt erre nem számíthattam, de a gyerekek vették a lapot, és Igencsak igyekeztek. Mások azt hitték, hogy az egész csapat ránk dolgozik. Nem így volt. Mi, idősebbek is igyekeztünk Játékfelfogásban hozzájuk viszonyulni. Szóval minden szépen összejött, és én végtelenül örülök neki, hogy sikerült feljutnunk, Sajnálom, hogy el kell mennem.“ Jozef Capkovií, az egykori tizenhat- szoros csehszlovák válogatott, az 1976. évi Európa-bajnok csapat tagja került edzőnek Elefánt helyére. Milyen , elképzelésekkel vetet át a csapatot? „Három hete vagyok csak Itt, sokat nem mondhatok. Azelőtt nem ismertem ezt a csapatot. Ez alatt az idő alatt megállapítottam, hogy játéktudásban, felfogásban megállja a helyét. Amin viszont javítani kell, az a taktika, A II. SZNL-ben már taktikáznak a csapatok, és aki ezt nem veszi tudomásul, az elveszett. Ezért most elsősorban azzal foglalkozom, hogy taktikai fegyelemre tanítsam ezt a cslkőcsapatot. Ha a fiúk ma is a taktikai utasításaimhoz tartják magukat (a DAC ellen játszottak a Jubileumi tornán), akkor nem kapnak ki. Hogy sikerül-e bent maradnunk? Egészen biztos. De nem lenne jó, ha csak ilyen szerény célokat tűznénk ki magunk elé. Kár, hogy Elefant után Tóth Laci is elment, a tapasztalatra szükség lett volna még egy darabig, s nekem is jó segítőtársam lett volna. Erősítettünk viszont. Hozzánk igazolt a Slovan és a Trnavá egykori játékosa, Bechera, Adam a Spoje csapatából, a fiatalok közül a tehetséges Szerencsés József Somor- járól (Samorín) és Roman HrdÜCka Járfaluről (Jarovce). Bízok a Jó csapatszellemben.* PALÁGY1 LAJOS Ä szerző felvételei Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labdarúgóit, mint dr. Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az 6 meglátásait jegyezte le sorozatunkban dr. Széher Mátyás, a START című képes hetilap főszerkesztő-helyettese. Medgyes József Talán egyetértenek velem a már kiszolgált katona olvasóink, hogy éppen a katonai szolgálat alatt alakulnak ki jó baráti kapcsolatok, amelvek csak két fiatal férfi közös érdekeiből fakadnak. így került hozzánk Medgyes |óska Is. Együtt katonáskodtak és rúgták a labdát Bertalan Gabtval, a Rudá hvézda Cheb csapatában. Nem csoda hogy összebarátkoztak: több mint ötszáz kilométerre a szülői háztól két Csallóközt csak megtalálja egymást Bertalan tudta, hogy a mi vezetésünk is azon volt, hogy a csapaterősítést környékbeli játékosokkal oldja meg. Jóska komáromi (Komárno) származású, tehát a valóságban hazajött. Az ő jövetelét élénk viták előzték meg, ugyanis okvetlenül szükséges volt, hogy MiClnec mellé, Tóth Laci utódaként, kell egy befejező játékost szereznünk. Medgyes hozzánk csatárként érkezett. Jövetelének hírét megelőzte nagy erejű lövéseinek a híre. Ennek ellenére sokáig nem tudott magának biztos helyet találni a csatársorban. Emlékszem rá, hogy voltait remek alakításai. Egy emlékezetes Sparta elleni mérkőzésen tartalékként alig húsz perc alatt két remek gólt lőtt a bajnokcsapat hálójába. Mint már említettem, sokat melegítette a cserepadot, annak ellenére, hogy nagyon is akart bizonyítani. A hosszú évek során — foglalkozásomból is kifolyólag — elég jó emberismerő lettem, és láttam, Jóska tudatosítja, nem tartozik az edző kedvencei közé, Abrahám másodedző távozása után Pecze Károlyhoz a vezetőség Javoreket szerződtette. Justin ismerte Med- gyest még a trnavai Időszakból. Amikor ő ott edzős- ködött, Jóskát többnyire a védelem tengelyébe szokta állítani. Ezt Javasolta Peczének is, amikor Srámek hirtelen eltávozott a prágai Slávlához. Javorek szakmabeli érvelésén túl azt Is felhozta, hogy a környékbeli futballisták nemcsak a pénzszerzési lehetőséget látják, hanem büszkék Is arra, hogy egy csallőköi csapat az élvonalban játszik, és ők a játékukkal ehhez a sikerhez hozzájárulnak. Pecze edző hallgatott rá, Jőska pedig örömmel vállalta ezt a szerepkört. Látta, hogy ezen a poszton hamarább tudja biztosítani állandó helyét a csapatban. Nem tévedett: az egész tavaszi évadot mint kezdőember játszotta végig, és nem is okozott csalódást. Ennek én Is nagyon örültem, mert Jóska nagyon Is érzékeny fiú, ős láttam rajta, hogy bántja őt a mellőzés. Az ő játéka nem olyan szemet gyönyörködtető, leheletfinom technikai trükökkel fűszerezett „előadás“. Medgyes a harcias játék képviselője, az a típus, akt képes „meghalni" a pályán, csak hogy győzelemhez segítse csapatát. Intelligens, jől nevelt, kimondottan Jő modorú fiatalember, akin látszik, hogy főiskolát végzett, ráadásul doktori címet is szerzett defektológial szakon. Aki a beteg gyermekek tanítását tűzte ki hivatásul, Igáján nem lehet könyörtelen ember. És jőska valóban nem olyan, még ha a játéktéren nemegyszer nagyon is keményen „belemegy" a közelharcba. Ezt viszont minden védőtől elvárják az edzők, a mai futballban a nyülszí- vűek nem játszhatnak az élvonalban. A csapat számára azonban nagyon is hasznos: ő a hangulat csinálőja. Szépen énekel, és ha a hosszú utakon az autóbuszban rázendít, az egész társaságot magával ragadja „szereplése“. A banketteken nemegyszer odaáll a mikrofonhoz, és a zenekar közreműködésével szórakoztatja a társait. Véleményem szerint egy Ilyen ember nagyon is kell az együttesnek. Egy találkozásunk alkalmából a vott válogatott edző, Josef Masopust mesélte, hogy amikor a prágai Duk]a fénykorát élte, nekik is volt egy szőrakoztatőjuk, a nemrég elhunyt Safrá- nek, aki nagyon szépen hegedült. Nem Is Indultak hosz- szabb útra a hegedű nélkül. És még valamit nagyon becsülök Jóskában: azt, hogy megmondja véleményét a társaknak és az edzőknek egyaránt. Vigyázat, ő nem hangoskodik, csak véleményt mond, és ez a ml világunkban, amikor többnyire nyilvánosan mindenki csak hallgat, de az értekezlet befejezése után már tanácsokat osztogatnak, nagyon is becsülendő erény. i Ax Agroprogres mai kezdőcsapata