Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-03 / 31. szám

I új ifjúság 6] Felsőbb osztályba léptek Születésnapi ajándék Dr. Marian Eletant Nagymagyaron (Zlaté Klasy) a kö­zeli napokban ünnepük a szervezett labdarúgás fennállásának 60. jubileu­mát. A leghitelesebb források és az egyetlen még élő alapító tag, Szabó Gyula bácsi szerint 1928. augusztus 20-a volt az a nap, amikor néhány társával megalapította a Nagymagyari Sport Egyletet (NSE), jóllehet, a ke­rek bőrlabdát már a korábbi években is űzték a faluban. Mindenesetre a hajdani úttörők mai követői, az Agroprogres Zlat? Klasy labdarúgói viszont alaposan siettek az ünnepi ajándékkal, a legszebbel, a szép évforduló megünnepléséhez. A legutóbbi bajnoki évfolyamban meg­nyerték a nyugat-szlovákiai kerület bajnokságát, és ősztől a II. Szlovák Nemzeti Ligában rajtolhatnak, s a közvélemény újabb csallóközi csodá­ról beszél. Nem alaptalanul, mivel, hogy Nagymagyar egy alig négyezer lelket számláló falu, s ha ennek el­lenére sikerre] vette a versenyt a tízszeresen nagyobb városok képvise­lőivel, ekkor ez valóban a csodával határos. Csodák márpedig nincsenek. Ezt hangsúlyozta a bajnokcsapat tisztele­tére rendezett ünnepi fogadáson Du­dás Kálmán, az SZLKP Dunaszerdahe­s* Jozef Capkovifi lyi (Dunajská Stredal Járási Bizottsá­gának vezető titkára is, aki elmond­ta, nem gyakori jelenség, hogy ilyen kis falu ilyen magas osztályba verek- szl be magát. Hogy ez mégis sikerült, az a csapat és a tisztségviselők, de ugyanakkor az egész község jó mun­kájának az eredménye. A siker tu­lajdonképpen a község általános fej­lődésének a tükörképe. Akárhogy is van, kovácsoló! minden elismerést megérdemelnek, mert nemcsak a köz­ség, hanem az egész járás, az egész Csallóköz jó hírnevét öregbítették. Ügy látszik, a DAC példája raga­dós — hangsúlyozták többen is —, mert a Csallóközben azóta tart a fut- balíkonjunktúra,. amióta a csapat si­kert sikerre halmoz. Nagymagyar is a megszólalásig lemásolta nagynevű példaképét, öt évvel ezelőtt még csak a kerületi I. A osztályban játszott több-kevesebb sikerrel a csapat. Ma a szlovákiai második vonalban. Nem mindennapi ugrás, annyi bizonyos. Hogy minek köszönhető? A kedvező feltételeknek. Ezt dicsér­ték a legtöbben. A bázisszervezet, az Agroprogrest, a Csenkei fCenkovce) Efsz-t, a nemzeti bizottságot, az egyesület és a szakosztály vezetősé­Tőth László mérnök gét s nem utolsósorban a bámulato­san fiatal labdarúgó-együttest, amely­ben két-három idősebb játékosnak csak azért volt helye, hogy taktikai szempontból összefogja a csapatot, ta­pasztalatával nyugalmat vigyen a já­tékba. Mindannyian részesei voltak a nagy­magyari sportélet eddigi legnagyobb sikerének. Horváth Pál, a szakosztály titkára, csapatvezető kapásból sorol­ja őket: Morávek, Lengyel, Seilínger, Csémi, Elefánt, Lyzica, Bors. Lovász, Kummer, Bűsik, Horváth mérnök, Tóth mérnök, Vlachy, Varga, Cavoj, Zuäßfk. Különösen nagy tisztelettel beszélnek a harmincöt éves Vlahyról, Elefánt edzőről, a DAC egykori kö­zépcsatáráról, Tóth Laciról. Néhány vélemény a nem minden­napi siker hátteréről: Dr. Marian Elefant, a csapat edző­je, a Slovan Bratislava egykori játé­kosa. aki azonban az új Idénytől egy osztrák kisváros csapatát erősíti: „1983-ban jöttem a csapathoz, játékos­edzőként dolgoztam azóta fs. Akkor még csak az I. A osztályban játszot­tunk. 1986-ban kerültünk fel a kerü­leti bajnokságba, tulajdonképpen ak­kor kezdtük el kialakítani a játék mai képét. Miután az utolsó évfo­lyamban hozzánk került Tóth Laci és Horváth Jóska a DAC-ból, arra töre­kedtem, hogy az idősek tapasztalatát összeötvözzem a fiatalok robbané- konyságával és lendületével. A jelek szerint ez sikerült is. A fiatalok Igye­keztek felnőni az Idősebbek játéktu­dásához, akik viszont nem sztáros- kodtak, hanem szépen alávetették magukat a kollektíva érdekeinek. Há­lás vagyok ezért nekik, de mindenek­előtt az Agroprogres igazgatójának. Mészáros János mérnöknek és a többi támogatónak, akik megvetették a fel­jutás alapját. Nehéz szívvel válók meg a csapattól sikere csúcsán.“ Tóth László mérnök, a DAC kivá­lósága mindössze egy évig erősítette a csapatot, ősztől ő is egy osztrák csapatban folytatja pályafutását: „So­kan kérdezték tőlem, hogyan sike­rült beilleszkednem ebbe a csikócsa- patba. Jól, minden zökkend nélkül! Az I. liga azért csak I. liga, és a DAC-ban Majorossal, de a többiekkel is úgy megértettük egymást, hogy szin­te egymás gondolatát is kitaláltuk. Itt erre nem számíthattam, de a gyerekek vették a lapot, és Igencsak igyekeztek. Mások azt hitték, hogy az egész csapat ránk dolgozik. Nem így volt. Mi, idő­sebbek is igyekeztünk Játékfelfogás­ban hozzájuk viszonyulni. Szóval min­den szépen összejött, és én végtele­nül örülök neki, hogy sikerült feljut­nunk, Sajnálom, hogy el kell men­nem.“ Jozef Capkovií, az egykori tizenhat- szoros csehszlovák válogatott, az 1976. évi Európa-bajnok csapat tagja került edzőnek Elefánt helyére. Milyen , el­képzelésekkel vetet át a csapatot? „Három hete vagyok csak Itt, so­kat nem mondhatok. Azelőtt nem is­mertem ezt a csapatot. Ez alatt az idő alatt megállapítottam, hogy já­téktudásban, felfogásban megállja a helyét. Amin viszont javítani kell, az a taktika, A II. SZNL-ben már takti­káznak a csapatok, és aki ezt nem veszi tudomásul, az elveszett. Ezért most elsősorban azzal foglalkozom, hogy taktikai fegyelemre tanítsam ezt a cslkőcsapatot. Ha a fiúk ma is a taktikai utasításaimhoz tartják ma­gukat (a DAC ellen játszottak a Ju­bileumi tornán), akkor nem kapnak ki. Hogy sikerül-e bent maradnunk? Egészen biztos. De nem lenne jó, ha csak ilyen szerény célokat tűznénk ki magunk elé. Kár, hogy Elefant után Tóth Laci is elment, a tapaszta­latra szükség lett volna még egy da­rabig, s nekem is jó segítőtársam lett volna. Erősítettünk viszont. Hoz­zánk igazolt a Slovan és a Trnavá egykori játékosa, Bechera, Adam a Spoje csapatából, a fiatalok közül a tehetséges Szerencsés József Somor- járól (Samorín) és Roman HrdÜCka Járfaluről (Jarovce). Bízok a Jó csa­patszellemben.* PALÁGY1 LAJOS Ä szerző felvételei Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labdarúgóit, mint dr. Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az 6 meg­látásait jegyezte le sorozatunkban dr. Széher Mátyás, a START című képes hetilap főszerkesztő-helyettese. Medgyes József Talán egyetértenek velem a már kiszolgált katona olvasóink, hogy éppen a katonai szolgálat alatt alakul­nak ki jó baráti kapcsolatok, amelvek csak két fiatal férfi közös érdekeiből fakadnak. így került hozzánk Medgyes |óska Is. Együtt katonáskodtak és rúgták a labdát Bertalan Gabtval, a Rudá hvézda Cheb csapatá­ban. Nem csoda hogy összebarátkoztak: több mint öt­száz kilométerre a szülői háztól két Csallóközt csak megtalálja egymást Bertalan tudta, hogy a mi vezeté­sünk is azon volt, hogy a csapaterősítést környékbeli játékosokkal oldja meg. Jóska komáromi (Komárno) származású, tehát a valóságban hazajött. Az ő jövetelét élénk viták előzték meg, ugyanis ok­vetlenül szükséges volt, hogy MiClnec mellé, Tóth Laci utódaként, kell egy befejező játékost szereznünk. Med­gyes hozzánk csatárként érkezett. Jövetelének hírét megelőzte nagy erejű lövéseinek a híre. Ennek ellenére sokáig nem tudott magának biztos helyet találni a csa­társorban. Emlékszem rá, hogy voltait remek alakításai. Egy emlékezetes Sparta elleni mérkőzésen tartalékként alig húsz perc alatt két remek gólt lőtt a bajnokcsapat hálójába. Mint már említettem, sokat melegítette a cse­repadot, annak ellenére, hogy nagyon is akart bizonyí­tani. A hosszú évek során — foglalkozásomból is kifo­lyólag — elég jó emberismerő lettem, és láttam, Jóska tudatosítja, nem tartozik az edző kedvencei közé, Abrahám másodedző távozása után Pecze Károlyhoz a vezetőség Javoreket szerződtette. Justin ismerte Med- gyest még a trnavai Időszakból. Amikor ő ott edzős- ködött, Jóskát többnyire a védelem tengelyébe szokta állítani. Ezt Javasolta Peczének is, amikor Srámek hir­telen eltávozott a prágai Slávlához. Javorek szakma­beli érvelésén túl azt Is felhozta, hogy a környékbeli futballisták nemcsak a pénzszerzési lehetőséget látják, hanem büszkék Is arra, hogy egy csallőköi csapat az élvonalban játszik, és ők a játékukkal ehhez a sikerhez hozzájárulnak. Pecze edző hallgatott rá, Jőska pedig örömmel vál­lalta ezt a szerepkört. Látta, hogy ezen a poszton ha­marább tudja biztosítani állandó helyét a csapatban. Nem tévedett: az egész tavaszi évadot mint kezdőember játszotta végig, és nem is okozott csalódást. Ennek én Is nagyon örültem, mert Jóska nagyon Is érzékeny fiú, ős láttam rajta, hogy bántja őt a mellőzés. Az ő játéka nem olyan szemet gyönyörködtető, leheletfinom techni­kai trükökkel fűszerezett „előadás“. Medgyes a har­cias játék képviselője, az a típus, akt képes „meghal­ni" a pályán, csak hogy győzelemhez segítse csapatát. Intelligens, jől nevelt, kimondottan Jő modorú fiatal­ember, akin látszik, hogy főiskolát végzett, ráadásul doktori címet is szerzett defektológial szakon. Aki a beteg gyermekek tanítását tűzte ki hivatásul, Igáján nem lehet könyörtelen ember. És jőska valóban nem olyan, még ha a játéktéren nemegyszer nagyon is ke­ményen „belemegy" a közelharcba. Ezt viszont minden védőtől elvárják az edzők, a mai futballban a nyülszí- vűek nem játszhatnak az élvonalban. A csapat számára azonban nagyon is hasznos: ő a hangulat csinálőja. Szépen énekel, és ha a hosszú uta­kon az autóbuszban rázendít, az egész társaságot ma­gával ragadja „szereplése“. A banketteken nemegyszer odaáll a mikrofonhoz, és a zenekar közreműködésével szórakoztatja a társait. Véleményem szerint egy Ilyen ember nagyon is kell az együttesnek. Egy találkozásunk alkalmából a vott válogatott edző, Josef Masopust me­sélte, hogy amikor a prágai Duk]a fénykorát élte, nekik is volt egy szőrakoztatőjuk, a nemrég elhunyt Safrá- nek, aki nagyon szépen hegedült. Nem Is Indultak hosz- szabb útra a hegedű nélkül. És még valamit nagyon becsülök Jóskában: azt, hogy megmondja véleményét a társaknak és az edzőknek egyaránt. Vigyázat, ő nem hangoskodik, csak véleményt mond, és ez a ml világunkban, amikor többnyire nyil­vánosan mindenki csak hallgat, de az értekezlet befeje­zése után már tanácsokat osztogatnak, nagyon is be­csülendő erény. i Ax Agroprogres mai kezdőcsapata

Next

/
Thumbnails
Contents