Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-03 / 31. szám
új ifjúsági 1920 végén dekrétumot adtak ki a Krímnek a dolgozók gyógyítására való hasznosításáról. A Livadia palotát, amely korábban a cári család tulajdona volt, átadták a parasztembereknek. Hamarosan megérkezett az első kétszáz tagű üdülőcsoport. Ma már minden szövetséges köztársaságban, az ország legjobb üdülőkörzeteiben, a legfestőibb vidékeken megtalálhatjuk a parasztoknak épített szanatóriumokat, üdülőket, a gyerekeik számára létesített úttörő- és ifjúsági táborokat. Ezek a kolhozok és szovhozok, mint résztulajdonosok közös pénzén épülnek. Az ilyen üdülőlétesítmények litván egyesülése jelenleg több mint ezer rész- tulajdonost számlál: ezek 33 millió rubelt fizettek be az egyesülés számlájára. Ehhez járul még 23 millió rubel a kolhozparasztok országos társadalombiztosítási a- lapjától. Litvánia parasztüdülőiben évente közel negyvenezer mezőgazdasági dolgozó pihenheti ki fáradalmait. A szanatóriumi beutaló átlagos ára 180—190, az üdülőié 60-70 rubel. A beutalót a kolhozparasztok és a szovhoz- munkások többsége ingyenesen kapja, a többiek is csak az ár legfeljebb 30 százalékát fizetik. A Linas szanatórium Palangá- ban, a Balti-tenger partvidékének népszerű üdülőhelyén található. Kora reggel. Az üdülőfalu most ébredezik. Szeles idő ígérkezik, az emberek vállukra vetett dzsekikkel sietnek a tengerpartra. — Elnézést — állítom meg e- gyiküket. — Nem mondaná meg, hogy jutok el a Linashoz? — A férfi elmosolyodik: a kolhozszanatóriumban fog üdülni? Szerencsés ember! — Aztán útbaigazít: két buszmegálló a part mentén, itt nincsenek távolságok. Valóban tíz perc sem telt bele, máris megpillantottuk a magas épülettömböket, amelyeket fenyves választ el a strand hófehér fövenyétől. A hallban nagy nyüzsgés fogadott a recepció körül: éppen turnusváltás volt. Az imént érkezett Vezis és Kiba traktoros. Mi- kalauskas gépkezelő, Mazelka telepvezető. Az üdülővezető átadta a szobakulcsokat, ismertette a napirendet az újonnan érkezetteket, majd azt ajánlotta, hogy csak nézelődjenek, sétáljanak, de holnap tíztől várják őket az orvosi rendelőben. Gintautas Plausinis vezérigazgató egy csésze kávéra invitált a szanatórium bárjába. — Ezen a vidéken emberemlékezet óta a len az egyik fő mezőgazdasági termék — mondta Plausinis. — így aztán a szanaLinas, a parasztfürdő tóriumot (amely később üdülőhálózattá fejlődött) Linasnak neveztük, amit litvánul lent jelent. A hétszáz férőhelyes bázisszanatóriumon kívül — az egyesüléshez jelenleg több üdülő tartozik a közelben 350 férőhellyel, vala mint egy úttörőtábor, ahol nyaranta 200 gyermek üdülhet. Mindezt a résztulajdonosok pénzeszközeiből építettük fel. 130 kolhoz, 81 szovhoz és 30 más vállalat, intézmény nyújtotta be igényét állandó üdülői férőhelyre. Ezeket természetesen az anyagi hozzájárulással arányosan osztják el közöttük. Az egyik kolhoz például 45 ezer rubellel járult a költségekhez: ennek fejében havonta 3 beutalót biztosítanak számára. A szanatóriumban három osztály van, szív- és érrendszeri, ideg- rendszeri és mozgásszervi megbetegedések gyógykezelésére. Az orvosi rendelőket korszerű gyógyászati és diagnosztikai berendezésekkel szerelték fel. Már több éve bevezették, hogy a kezelésre jelentkező szülőkkel a gyermekeiket is beutalják. A családos beutalók különösen népszerűek. A szanatórium gyermekgyógyászt és nevelőket is alkalmaz. Egy alacsony, őszes asszony kukkantott be a bárba. „Jó napot, Janina, örülök, hogy újra láthatom“ — sietett elé az igazgató, és bemutatta: Janina Szkoraja, az Avizieniai kolhoz fejőnője, már másodszor fordul meg a szanatóriumban. Most az unokáját hozta el egy kis gyógykezelésre. Az asszony masszázsra sietett, de megbeszéltük, hogy később még találkozunk. — Sok mindenről szólhatnék még — mondta búcsúzóul az i- gazgató —, de hát ismeri a mondást: jobb egyszer megnézni... Az ápolt zöld pázsiton túl, a kis mesterséges tónál, ahol a gyerekek éppen kacsákat etettek, ösvény vezet a gyógyfürdőhöz. Ez a szanatórium balneológiái bázisa. A Balti-tengernél rövid a fürdési idény, Június közepétől augusztus végéig tart. Ez azonban egybeesik a mezőgazdasági munkák dandárjával. Ezért a kolhoz- szanatóriumban tengervízzel fel- töltött medencéket építettek, és így nyújtották meg a fürdőidényt. A gyógyfürdő felépítése több mint négymillió rubelbe került, de a költségek busásan megtérülnek. Évente sok ezer falusi dolgozót szabadít meg testi nyavalyáitól, erősíti az egészségüket. Két fedett és két nyitott, tengervízzel féltöltött úszómedence, gyógytornatermek, vízi és száraz masszázstermek, nyújtófürdők, különböző inhalálóhelyiségek, gyógy- zuhany, szolárium, szauna áll a beutaltak rendelkezésére. Húszpercenként a medencékben bekapcsolják a hullámkeltő berendezést. A gyógyfürdőben óránként 330 kezelés végezhető. A Linas gyógyfürdő azonban nemcsak az egyesülés tagjait látja el. A „külsőknek“ azonban fizetniük kell. Az egyesülés az őszi-téli hónapokra szerződést köt a közeli városok vállalataival. Munkaidő után autóbuszok szállítják Palangába, a gyógyfürdőbe a dolgozókat. A költségek oroszlánrészét a szakszervezetek fedezik, ők biztosítják a szállítóeszközöket is. A Linas e szolgáltatásból befolyó pénzt a fenntartásra, renoválásra, új berendezések beszerzésére, a szanatórium alkalmazottainak anyagi ösztönzésére fordítja. Az ebédidő közeledtével újra találkoztunk Janina Szkorajával. A télikertre emlékeztető tágas hallban, kényelmes fotelekben üldögéltek a beutaltak, olvastak, kötögettek, beszélgettek. Közben szemmel tarthatták a szomszédos termet is, ahol a gyerekek a játékautomatákat nyaggatták.-l- Szülők klubját is szerveztünk — tréfálkozott Janina. A gyerekek mindenkit összeismertettek. Mit mondjak — tette hozzá komolyra fordítva a szót —, engem a Linas mentett meg. Amikor előző alkalommal itt jártam, csont és bőr voltam, csak sírtam, az ízületeim sajogtak. Előtte már öt hónapig feküdtem kórházban, literszám ittam az orvosságokat, semmi se segített rajtam. Itt vízi tornát rendeltek a számomra, meg masszázst, jódos-bró- mos fürdőt. Eltelt néhány nap, még rosszabbul éreztem magam. Az orvosok, a nővérek nyugtattak, mint egy kisgyereket, legyek türelemmel, meglátom, meggyógyulok. És valóban, egy idő után a fájdalmakat mintha elfújták volna. Amikor hazaengedtek, akár hiszi, akár nem, úgy tornásztam, mint egy tizenöt éves lány. Közben felszedtem kilenc kilót. Az asszony kidolgozott, inas- csomós keze a térdén nyugodott. Hallgatott egy sort, aztán így folytatta: — Belorussziából jöttem, csak nemrég élek Litvániában. Az idősebb lányom jött ide férjhez. A vöm asztalos egy közeli faluban, derék, jólelkű fiú, egy főiskola levelező tagozatán tanul. Ők beszéltek rá, hogy költözzem át hozzájuk a kisebbik lányommal. A férjem rettentően ivott, nem jól éltüiiik. De hát az én koromban már nem olyan könnyű új életet kezdeni. Azért nem bántam meg, nagy örömmel fogadtak, lakást is adtak. Negyven tehenet bíztak rám. Egyelőre győzöm. Havonta megkeresek úgy négyszáz rubelt. Közben házépítésbe vágtunk bele. Tavaly a vezetőség rábeszélt, hogy a kórház után menjek szanatóriumba. Most újra elküldték egy kis utókezelésre, d^ már családos beutalóval. A kis- unokám gyakran megfázik, Remélem, a torna, az úszás, az inhalálás, a tengeri levegő segít rajta. A beszélgetésbe bekapcsolódik Marijonas Jurkuviénius is. Falusi építőmunkás a Svencionys járásból, ő is az unokájával jött. Azt mondja, holnap kirándulás lesz a klaipedai tengerészeti múzeumba, ma pedig lehet, hogy elsétálnak a botanikus kertbe, és megnézik a borostyánmúzeumot is. Megérkezik a kis Ruszlan: „Nagymama, ebédelünk. És képzeld, én nyertem a tengeri csatában.“ Sz. Sztarceva A rákok szigete Az Indiai-óceánban van egy kis sziget. Christmas- (Karácsony-) szigetnek hívják és Ausztráliához tartozik. Ott minden évben csodálatos jelenség szemtanúja lehet a látogató: októbertől decemberig tart a rákok vándorlása. Csaknem 120 millió ollós indul el az erdőkből a tenger felé, hogy ott tegye le petéit. Az egyébként vegetáriánus, falevelekkel táplálkozó rákok útközben bizony a „kannibalizmus“ jeleit mutatják: felfalják a hosszú úton elpusztult társaik „földi maradványait“. A selyem útja A kínai régészek feltárják az ókori Kína fővárosát, Chan-gant Elő-Ázsiával összekötő, Európáig is elvezető híres selyemút újabb szakaszát. Ezen az úton érkezett Kubilaj császár udvarába a hires XIII. századi velencei utazó, Marco Polo. A vastag homokréteg alatt kiválóan konzerválódott a kövezett út. A most feltárt szakasz a nevezetes dunhuangi barlangrajzok helyétől száz kilométerre fekszik. Számos pihenőhelyet azonosítottak, s ott égett fadarabokat, a lovak kikötésére szolgáló kőoszlopokat, kerámiatárgyakat, a Han-dinasztia (1. e. 206 — 1. sz. 220) korából való rézpénzeket találtai^. Épületromok is napvilágra kerültek, amelyekről feltételezik, hogy fogadók lehettek, ugyanis valamennyi egymástól ugyanolyan távolságra fekszik. Kenguruk Noha igencsak elszaporodtak a kenguruk Ausztráliában — számuk a lakosság számát is meghaladja —, noha szárazság idején elözönlik a legelőket és hatalmas károkat okoznak a szarvasmarha-tenyésztőknek, a legtöbb ausztráliai veszélyeztetett állatoknak tartja őket. Gordon Grlgg, a Sydney-i egyetem professzora 15 évi kutatómunkája nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a juhok és a kecskék sokkal ártalmasabbak a szárazság sújtotta vidékek növényzetére, mint a kenguruk, é$ éppen ezért javasolja, hogy azokban az övezetekben fokozatosan térjenek rá a kengurutenyésztésre. Véleménye szerint ez nagyban hozzájárulna a talaj regenerálódásához és a földrész jelképévé vált erszényes állatok megvédelmezéséhez is. Mint ismeretes, sokfelé kedvelik a kenguruhúst — csak Ausztráliában nem ... 5000 éves kultúra Szíria északkeleti részében terül el Hacsanka tartomány, ahol nemrég egy csaknem 5000 évvel ezelőtti kultúra relikviáira bukkantak a régészek. A tárgyak —■ nagy részük temetkezési szertartások kelléke — egy fiatal nő sírjában feküdtek. A felállított leltár többek között gyűrűket, karkötőket, nyakékeket említ, valamennyi kiváló mesterek keze munkája, s ez egyben az akkori idők fejlett kézműiparát is bizonyítja. Optikai vezetékek Bulgária Tudományakadémiája vezetőkkel és félvezetőkkel foglalkozó kutatóintézetének szakemberei egy Szev- lieve helységbeli gyárban olyan optikai vezetékeket állítanak elő, amelyek fényjelek segítségével közvetítik az információkat. Mivel a vezérszál nem rézből vagy alumíniumból készül, hanem kvarckristályból, 100-szor több telefonbeszélgetés közvetíthető így, mint a hagyományos fémvezetékeken keresztül. A kábel súlya 20-szor kisebb: 500 méter optikai vezetők 25 kilogrammot nyom míg az ugyanolyan hosszú koaxiális vezeték fél tonna súlyú. Az előállításhoz szükséges nyersanyag a homok. Ilyen optikai vezetékeket használhatnak majd a számítástechnikában, a mikroprocesszorokhoz, a tévékészülékek gyártásához, valamint a távközlésben. Lengyel orvosi gépek A lengyelországi Zabrzében működik a Temed orvosi gépeket gyártó vállalat. Termékeinek hetven százaléka a külföldi partnerekhez kerül. A Temed gépei számos lengyel és külföldi kórház, mentőállomás és más egészség- ügyi intézmény kellékei — jelenti az Interpress hírügynökség. A Temed ezután a szívműködés-ellenőrzését, az intenzív terápiát, az elektromos szívsti- mulálást szolgáló gépek, valamint a sebészeti beavatkozás nélküli szívdiagnózisok megállapítására használható felszerelések gyártására szakosodik. Pingvinek pusztulása Argentínában igencsak aggódnak a dél-atlanti partokon élő pingvinekért, amelyeket lassan tömeges pusztulás fenyegeti. Abban az övezetben vezetnek ugyanis az olajszállító hajók fő útvonalai. Megállapították, hogy sok hajós- kapitány hanyagsága és az ellenőrzés hiánya miatt a tartályhajókból a tengerbe kerül a süllyesztésként használt víz, amiben rengeteg kőolaj keveredik és ez okozza a pingvinek pusztulását.
