Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-03 / 31. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk FÉNYEK ÉS ÁRNYÁK A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Érdekes olvasmány a Szövetségi Statisz­tikai Hivatal Jelentése a népgazdaság fej- lődéséről az 1988-as év első telében. Belő Bosák a statisztikai hivatal alelnöke el­mondotta az újságíróknak, hogy az eredmé­nyek kedvezőbbek a 8. ötéves tervidőszak előző két évében elértnél a mennyiségi és a minőségi mutatók tekintetében egyaránt. Ez a optimista tendencia, sajnos, mit sem változtat azon, hogy gazdaságunkban is túl­súlyban vannak az extenzfv fejlesztési mód­szerek. Az intenzitás és hatékonyság növekedésé­ben ebben a félévben sem történt lényege­sebb változás. Negatív jelenség a termelés­re fordított eszközök növekedése is. A na­gyobb nemzetijövedelmet, sajnos, nem a termelési költségek csökkentésével érték el az üzemek, hanem a tervezettnél nagyobb intenzitású termeléssel. A nemzeti jövedelem azonban így is lehe­tővé tette a beruházások és a lakossági fo­gyasztás növekedését. A jelentés hangsú­lyozza, hogy a lakosság reáljövedelmének növekedése ellenére továbbra is probléma a szükségletek kielégítése a hazai piacon. Számokban kifeiezve a szocialista szektor­ban dolgozók átlagos havi nomlnál bére az efsz-ek nélkül 3092 korona, ami az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 3.2 szá­zalékos növekedést jelent. Az elmúlt félévben teljes volt a foglalkoz­tatottság. A legnagyobb mértékben, 1,9 szá­zalékkal a nem termelő ágazatokban, főleg az oktatásban és az egészségügyben a szo­ciális gondoskodás területén, valamint a kereskedelmi-műszaki szolgáltatásokban nö­vekedett. A földműves-szövetkezetekben át­lagosan 1 százalékkal nőtt a foglalkozta­tottság. Nincs különösebb változás a piaci helyzete ben. Folyamatos volt az élelmiszerekből és iparcikkekből a lakosság ellátása, amit az is bizonyít, hogy a kiskereskedelmi forgalom 6 százalékkal növekedett, míg az állami terv erre az évre nem egész 2 százalékos növekedéssel számolt. Ez a növekedés főleg a nagyobb lakossági jövedelmek és a turis­taforgalom eredménye. Továbbra is hiánycikk néhány ipari ter­mék Bírálnan szól a jelentés arról, hogy nem sikerült kielégíteni a keresletet auto­mata mosógépekből, a színestelevlzióból, mélyhűtőből, sportkerékpárokból és további sporteszközökből. Nem sikerült teljes mér­tékben fedezni a keresletet a textil és ru­haipari termékek, cipők, valamint papíripa­ri cikkek választékában. Bár élelmiszerből az ellátás kielégítő volt. előfordultak fo­gyatékosságok a hús- és tejipari termékek, a halfélék, fagyasztott termékek, valamint a zöldség és gyümölcs választékában. A másik félévben a vállalatoknál a minő­ségi, gazdasági fejlődés javítására kell össz­pontosítani a figyelmet. A termelési költsé­gek további csökkentése mellett el kell érni a termékek minőségének és műszaki szín­vonalának javítását. A fő szempont minden­kor a piaci kereslet és az igényeknek meg­felelően a széles választék. Több örömet szerez a statisztikai jelen­tésnek az a része amely a szociális és a- gészségiigyi gondoskodásról szól. A szociá­lis ellátásra fordított juttatások összege az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 2,1 százalékkal növekedett, amiben szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, ame­lyek a gyermekes családnak nyújtott társa­dalmi segítségre irányultak. Az első félév­ben nyugdíjellátásra 28.4, betegsegélyre 18,1, családi pótlékra 8,1. táppénzre pedig 3,S milliárd koronát folyósítottak. Bár csak mennyiségi mutató, mégis pozi­tív tény. hogy csökkent az egy orvosra eső lakosok száma. Ma egy orvosra 272 lakos jut. Közel 121 ezer gyermeket gondoznak bölcsödében vagyis a három éven aluli gyermekek 18.6 százalékát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bölcsödéi ellátás iránti igény alapján véve ki van elégítve. Problé­mák inkább egyes városi lakótelepeken a- dódnak. A statisztikai jelentés érdekes része a né­pesség alakulása hazánkban. Megtudható belőle hogy a lakosság természetes szapo- 1 rulata az elmúlt év első félévéhez viszonyít­va csekély mértékben csökkent összesen 109 6 ezer gyermek született, vagyis 1.8 e- zerrel kevesebb, mint az elmúlt év azonos :döszakáhan Ugyanakkor 89 ezer személy balt meg ami szintén kevesebb, mint tavaly. Nem javul a he'vzet a házasságkötések és válások arányában sem: 55 ezer házasságra 19 ezer válás esik A lakosság száma 1988. ’átlós 1 lén országunkban 15 millió S07 ezer volt. STRASSER GYÖRGY W MUNKÁSFIATALOK TALÁLKOZÓJA DETVÁBAN T öbb mint kétszáz fiatal találko­zott Detvában a Dolgozó Fiata­lok Szlovákiai Fesztiválján. A SZISZ SZKB először szervezte meg ezt a fesztivált, amely tulajdonképpen a Zenit-versenyek országos fordulója sze­repét töltötte be. A járási és kerületi fordulók győztesei találkoztak és mér­ték össze szakmai tudásukat, de emel­lett egész sor sport- és kulturális meg­mozdulás is tarkította a négynapos ta­lálkozót. Nagy érdeklődésnek örven­dett az a fórumszerű találkozó, ame­lyen a fiatalok kérdéseket tehettek fel társadalmi jelenünk problémáiról, gond­jairól. A kérdésekre Jozef Durica, a SZISZ SZKB elnöke és Peter Dula, a Szlovák Szakszervezeti Tanács osztály- vezetője válaszolt. íme néhány kérdés és válasz! — Elérkczik-e az átépítés a keres­kedelembe is? JOZEF DURICA: - A CSKP KB 9. ülé­se után fokozódik az átépítés tempója. Csehszlovákia kormánya 50 millió de­vizakoronát szabadított fel fogyasztási cikkek vásárlására. Ezek főleg Indiá­ból, Egyiptomból és az ún. harmadik világ országaiból várhatók. Kevesebb luxusminőségű árut exportálunk. így több jut belőlük a hazai piacra. Persze magától a virág sem nyílik ki egyik napról a másikra, nemhogy az üzlet vagy üzem, legyen az bár állami. PETER DULA: — Néhány állami üzem saját kísérleti mintaboltokat nyit, ahoi vevőink exportra szánt árut vásárol­hatnak. — Szó esett a szocialista verseny újszerű szervezéséről, a feltaláló- és újítómozgalomról a megváltozott hely­zetben. Érinti ez majd a Zenit-mozgal­mat és a SZISZ-esek jutalmazását is? JOZEF DURICA: — Minden a gazda­sági eredményektől fog függeni. Az igazgató csak az állami üzem hasznát oszthatja szét. A Zenit-versenyen részt vevők bérét mi térítjük majd. PETER DULA: — Csak a jól gazdál­kodó üzemnek lesznek rá eszközei, hogy teljesítse anyagi kötelességét a feltaláló- és újító mozgalomban, a Ze­nitben, és fizessen akár ezer korona jutalmat is. Ahol az üzemnek nem lesz haszna, ez a „zenites“ borítékban is megmutatkozik. — Jelenleg az a gyakorlat, hogy a fiatalok munkakezdemányczése nem mindig találkozik az Üzem gazdasági vezetőségének megértésével. Lesz-e majd a SZISZ-szervezetnek olyan te­kintélye, hogy e téren javulást érjen el az üzem vezetőségénél? JOZEF DURICA: — A kérdés a fia­talok képviseletére céloz az állami ü- zemek tanácsaiban. Ez attól is függ, milyen tekintélyt tud majd kiharcolni a SZISZ üzemi csúcsszervezete Hiába fogjuk ini bármilyen fórumon követel­ni, hogy az üzemi tanácsban harminc százalék legyen a fiatalok aránya, ha a SZISZ üzemi csúcsszervezete csak papíron létezik, és csak a létszámért veszik számításba. — Változik-e a pályakezdő diplo­mások fizetése? JOZEF DURICA: — A főiskolát vég­zett szakemberek kezdő fizetése ez év július 1-jétől 1950 és 2400 korona kö­zött mozog. Tehát emelkedett. De hang­súlyoznom kell, hogy az üzemeknek nyújtott állami dotáció folyamatosan csökkenni fog, ezért a fizetések ala­kulását a dolgozó- és kutatókollektí­vák eredményei, a kitermelt haszon szabja majd meg. A SZISZ legfelsőbb fórumai hiába állítanak majd követel- mény*eket, ha erre a gazdaság nem ter­meli meg az eszközöket. A beszélgetés után került sor a ver­senyekre az egyes szakmákban. Eldőlt, ki a legjobb fiatal programozó, kőmű­ves, agronómus, erdészeti munkás, tit­kárnő, hegesztő, lakatos, esztergályos és kaszás Szlovákiában. —hr—' JÖ EGYÜTTMŰKÖDÉS a fiatalokkal A Tűzvédelmi Szövetség nagykürtösi (Vefky Krtís) járási alakulatának 29 éves parancsnoka, Pavol Kollár tűzoltó­hadnagy abban a ritka előnyös és sze­rencsés helyzetben van, hogy a sza­badidejét felemésztő kedvtelése szoro­san kapcsolódik mindennapi munkájá­hoz Lakhelyén, Príbelcében a járás legjobb és méltán példamutató tűzoltó­szervezetének 1982-től a parancsnoka. A közel 50 tagú szervezet munkája el­sősorban a tűz megelőzésére és a tűz­oltóversenyek szervezésére irányul. — Egy felnőtt és egy ifjúsági csa­patunk van Ne tűnjék szerénytelenség­nek. ha azt mondom, a nyolcvanas é- vektől számos sikert értünk el a já­rási és kerületi tűzoltóversenyeken és -kupákon. Többször lettünk egymás után járási bajnokok, és így rendsze­resen részt vehettünk a kerületi for­dulókban Ifjúsági csapatunk 1983-ban a Nová Baftában megrendezett kerü­leti fordulóban a második, a férfiak pedig Turanyban a harmadik helyet szerezték meg a kerületi fordulón. Itt a férficsapatunk második lett. A kupa­versenyeken való részvételeinkről ér­dekességként említem meg, hogy Cer- ftanyban (Prievidzai járás) tavaly ötöd­ször rendeztek tűzoltó-kupaversenyt. Eddig mindegyiken ott voltunk. Az el­sőt meg is nyertük, tavaly pedig 30 csapat közül a második helyen vég­zett a miénk. Számomra külön öröm, hogy a SZISZ-tagok Is érdeklődnek a tűzoltószervezet tránt, s így az együtt­működés is jobb — mondta Pavol Kol­lár. — Ogy hallottam, sok Időt töltesz a fiatalokkal. Mit szól hozzá a felesé­ged? — Szerencsémre nagyon megértő, és nem akadályoz abban, hogy hetente akár két-három délutánt is gyakorol­jak a srácokkal, mert a helytállás a versenyeken nem születik magától. A jó kondíció és állóképesség csak rend­szeres edzéssel érhető el. aminek nem­csak a versenyeken vesszük hasznát, hanem a focimeccseken is. A fiúk több­sége az ifi- vagy a felnőttcsapatban játszik. És nem véletlen, hogy bár kis falu vagyunk, a járási bajnokság má­sodik osztályában kergetjük a labdát. — Szavaidból úgy vettem ki, hogy nálatok Ö9szetartók a fiatalok. Máshol meg arról panaszkodnak, hogy nehéz a fiatalokkal kapcsolatot teremteni. Van-e ennek valamilyen titka? — Gyakran hallok hasonló panaszo­kat. Az én tapasztalataim viszont égé­szen másról tanúskodnak. Ki lehet jön­ni a mai fiatalokkal, csak nem szabad sajnálni tőlük az időt. Parancsolgatás­sal, fennhéjázó beszéddel nem sokat lehet elérni velük. Én az edzéseken is velük együtt gyakorolok, és közösen beszéljük meg a teendőket, ök érzik és meghálálják, ha valaki szívből fog­lalkozik velük. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Településfejlesztésünk kérdéseiről Engedtessék meg egy történelmi vlsz- szapillantás: a XIX. század elején a mai Szlovákiában mindössze három város­nak volt tízezernél több lakosa, s még 1940 után is mindössze hat városban élt 25 ezernél több lakos. 1980-ban viszont már hat városban haladta meg a lakosság száma az 50 ezret. S mint tudjuk, Bratislava, Jelenleg mintegy 450 ezer lelket számlál, és Kassának (Ko- Slce) Is több mint százezer lakosa van. Elmondok még egy adatot. 1960 és 1980 között 18 százalékkal csökkent a vidéki lakosság száma. Mindez alátá­masztja annak a fontosságát, hogy a településfejlesztés kérdéseit állandóan szem előtt kell tartani. Növekszik a lakosság száma is; né­hány évvel ezelőtt ünnepeltük, hogy megszületett Szlovákia 5 milliomodik lakosa, de a demográfusok szerint az ezredfordulóra már 6 millióan leszünk. De a hatmilliót etetni Is kell, meg a kornak, az Igényeknek megfelelő la­kás Is kell nekik! A kettőt nehéz kö­zös nevezőre hozni. Egyre több lakás­ra van szükség, de a lakásépítés nem mehet a termőföld rovására. És itt kezdődnek a gondok! A jelenlegi ötéves tervidőszak alatt 53 ezer önerőből készülendő lakás épí­tését tervezzük. Családi házakról van szó, amelyekhez udvar és kert is tar­tozik. Szaporodnak a lakótelepek is. Az egyik megoldás, amelyről egy sajtó- értekezleten hallottunk: sűríteni a ház­tömbök hálózatát a már meglévő lakó­telepeken. Bratislavában lakótömböket kell építeni a város történelmi mag- vában is. A másik megoldás pedig a vidéki lakosság városba településének a korlátozása. Ezt több körülmény is szükségessé teszi. Vidéken munkaerő- hiány van, a falvak elnéptelenednek. A kérdés végleges megoldása még nem született meg, de az Illetékes ágazatok szakértői már dolgoznak rajta. Az u- gyanls nem megoldás, hogy egy-egy családnak két lakása legyen. Az egyik, az állandó a városban, a másik, az átmeneti falun, amelyet évente mind­össze 8—10 százalékban használ ki. A hétvégi házak, a vidéki kúriák vagy bármilyen címen falun vásárolt alig 15—20 éves családi házak éppúgy szol­gálhatnak vidéken élők állandó lak­helyéül is. Felvetődött az a kérdés is: egészsé­ges-e a magán hétvégi házak gomba­mód szaporodása. Ha a termőtalaj vé­delme címen lehet sorházakat építeni — és már falvakon Is építkeznek így —, nem lehetne-e a hétvégi házak építését ilyen vagy hasonló formában megoldani? Számtalan kérdés vár megoldásra, de jó. hogy foglalkoznak velük legmaga­sabb szinten Is. Hogy ez milyen ered­ménnyel jár, azt majd a jövő dönti el. Az azonban biztos, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kistelepülé­sek szolgáltatásainak a fejlesztésére, amivel leginkább elérhetjük, hogy fal- vaink, községeink, ne néptelenedjenek el, hanem éppen fordítva: az évszáza­dok hagyományait követve töltsék be a pótolhatatlan gazdasági, társadalmi és kulturális szerepüket. Papán Valéria T

Next

/
Thumbnails
Contents