Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-03 / 31. szám
ei Nyári tippversenyünkben olvasóinknak azt kellett eltalálniuk, ki nyeri meg az Interkupa 5. csoportját. Ä legtöbben — száznyolcan — némi szurkolói elfogultságból a DAC együttesét tették az első helyre, amely végül is a Young Boys Bern csapatának a zsákmánya lett. Ezt hatvanhatan találták el, míg 25 tippelő teljesen melléfogott. A helyesen tippelő hatvanhat olvasónk közül sorsolással a következők nyerték a díjakat: 1. díj: futball-labda a DAC Játékosainak aláírásával! Hakszer Roland, Dunaszerdahely (Dunajská Streda). 2—10. díj: belépőjegyek a DAC első hazai UEFA-ku- pa mérkőzésére: Tréger Iván, Szene (Senec): Fülöpp Tibor, Dunaszerdahely: Bognár János, Pozsonyeperjes (Jahodná); Nagy Mária. Farkasd (Vlőany); Kürti József Komárom (Komárno); Elek Zoltán, Dunaszerdahely; Iván Mária, Nemesócsa (Zemianska Olőa); Jankó Ló- ránd, Boldog, Simonies Richárd, Naszvad (Nesvady). 11—20. díj: DAC-zászló, -poszter, -emlékfüzet. Molnár István, Fülek (Filakovo); Ferkó Zoltán, Safárikovo; Paló Béla, Bátorkeszi (Vojnice); Roskó Péter. Tardoskedd (Tvrdoäovce); Rácz Ilona, Dunaszerdahely; Bíró Zsolt, Vízkelet (Cerny Brod); Szakács István, Kírályhelmec [Král. Chlmec); Bodnár József, Kassa (Kolice); Balogh Árpád, Kolárovo; dr. Csala Mária, Várkony (Vrakúfi). ISMÉT A CSÚCSRA Idén lesz 75 éve annak, hogy V. I. Lenin megmászta a Magas-Tátra 2599 méter magas Rysy csúcsát. Az útjának emlékére rendezett nemzetközi ifjúsági túra már évek óta ifjúsági szövetségünk legnagyobb szabású rendezvényei közé tartozik. Idén — a korábbi évektől eltérően — a Rysy-túra ' egy nappal hosszabb lesz, augusztus 3-a és 7-e között kerül megrendezésre. A fiatalok már szerdán délutántól gyülekeznek, aznap este hét órakor nyitják meg majd ünnepélyesen a rendezvényt. Három nap alatt, tehát csütörtökön, pénteken és szombaton a tervek szerint összesen 4980 fiatal hág fel a csúcsra. Mindezt Ján Kővár, a SZISZ SZKB alelnöke, a XXXII. évfolyamához érkezett nemzetközi Rysy-túra szervező bizottságának elnöke mondta el a minap egy sajtótájékoztatón. Újdonságnak számít az is, hogy idén a SZISZ szorosabban együttműködik majd a lengyel szocialista fiatalok szövetségével, körülbelül 200 lengyel fiatal látogat majd át a rendezvényre. Nem a lengyelek lesznek egyébként az egyedüli külföldiek, a szervezők a világ sok országából várnak fiatalokat. Bár a túra meglehetősen fárasztó, a szervezők bíznak abban, hogy a fiataloknak azért a szórakozásra is marad erejük. Amellett, hogy az egyes kerületek küldöttségei önálló kultúrműsorral készülnek erre az ifjúsági találkozóra, a rendezőség több neves könnyűzenészt, is meghívott ide. így például Beáta Dubasovát a Kamene nevű együttessel, valamint a Poutníci és a Gravis együtteseket. S végül, de nem utolsósorban: a szervezők remélik, hogy az idén végre az időjárás is kegyeibe fogadja a résztvevőket.-kr— H.: =— Elmondom magénak "(neked), de csak akkor, ha nem írja (írod) meg, nem hivatkozik (hivatkozol) rám. Ha a főnökség vállalja, az az ő dolguk, én letagadom még azt is, hogy találkoztunk (még azt is, hogy ismerlek), mert ugyan igaz, amit mondok, de nekem családom van, új házunk, semmi kedvem munkahelyet keresni, lakhelyet változtatni. Nem érdekes, hol hangzott el ez a kinyilatkozás, már csak azért sem, mert nem írom le, mi volt a nagy Igazság-titok, meg, azért sem, mert megígértem, hogy nem adom közre. Mégis leginkább azért nem érdekes, mert apró változtatásokkal az ország bármely részén hallhatja nap nap után a nyílt tájékoztatásra vállalkozó újságíró. Azért sem, mert mindezzel párhuzamosan lépten-nyomon azt kérik számon tőlem, hogy miért nem járunk nyitott szemmel, mert akkor magunk is rájöhetnénk, hol a hiba, nem kellene embereket faggatni, bajba hozni. Es párhuzamosan azt is felróják, hogy úgysem merünk semmit megírni. A téma, ugyebár, sokrétű. Kezdjük azzal, hogy a CSKP KB Elnökségének született egy határozata a nyílt, őszinte és gyors tájékoztatásról, a nyilvánosság informálásáról lenini szellemben. Az újságok e határozattal sokat foglalkoztak, boncolgatták erről-arról az oldalról megközelítve. Még azt is megírták, hogy egy-egy szerkesztőség milyen intézkedéseket tett saját munkahelyi körülményeire feldolgozva a határozatokat. Aztán az első értékelések is megjelentek a határozatok teljesítésének ellenőrzéséről. Az újságok többsége leszögezte, hogy lassan, de biztosan haladnak a kitűzött célok felé. Ügy érzem, ezzel meg is történt az első hibás lépés. Ki kérdezte meg a minisztériumokat, a vezérigazgatóságokat, különböző tudományos,' kereskedelmi intézményeket, szövetkezetek vezetőségét, a felsorolt munkahelyek pártszervezetét, vajon ők milyen mértékben foglalkoztak az említett nyilvánossági követelményrendszert magába foglaló határozattal, intézkedtek-e az ügyben, hogy korlátozzák a mindenkori munkahelyi főnök kizárólagos nyilatkozói-tájékoztatói jogkörét?! Ki értékelte a célhoz vezető megtett úton a kapott információk értékét, főleg a közlésre szánt, táéjkoztatást?! Ki szólt egy korholó szót annak, a vezetőnek, aki rózsaszín szemüveget 'rakott az újságíró szemére? És megszólalt-e valakinek a lelkiismerete akkor, amikor már megjelent a megalapozatlan optimizmussal túltelített nyilatkozata, esetleg akkor,. amikor nyilvánosságra kerültek ténymegállapításai, amelyek nem tartalmazzák a lemaradást, a tervek nem teljesítését és annák okait?! A téma, ugyebár sokrétű. Hallani sokszor, hogy rengeteg jó. előremutató határozatunk született. Ha azokat teljesítettük volna, már előbbre tartanánk. , , , Biztosan igaz, nincs jogom kételkedni, annál is inkább, mert nem ,i^m^rhetem minden munkahely mindén határozatát, sőt a körülményeket sem, amelyek közepette születtek (feltételezem: konkrét tudományos elemzés alapján, a piognosztizálás szándékával is!)'. De sehol nem tudtak még tájékoztatni • arról, hogy a sok nem teljesített Jó határozat miatt ki mindenkit váltottak le, s helyeztek olyan munkakörbe,: amely kisebb .tudást és felelősséget igényel — természetesen kisebb bérért, kisebb jogkörrel és befolyással. Lehet, hogy van ilyen, de a nyilvánosság nem tud róla. És eközben biztos vagyok abban, hogy a jónak nevezett határozatok között voltak túlságosan általánosak, ezáltal ellenőrizhetetlenek is,'voltak tudományosan nem megalapozottak, (ezáltal teljesíthetetlenek is, csak ez nem mondatott ki róluk. És ez nagy hiba, nagyobb, mint az előbb említett. Na de ki mondja ki az igazságot? A téma, ugyebár, sokrétű. Dé jogállamban élünk, a demokráciáról, sőt a demokrácia további szélesítéséről beszélünk. Ez pedig azt jelenti többek között —. hogy minden kérdésben a népnek, az érintett közösségnek kell döntenie. Vigyázat: nem annak nevében döntenil Régi lenini elv ez, élő, még akkor is, ha a történelem folyamán sokféleképpen értelmezték és érvényesítették. Az meg már gorbacsovi elmélet, hogy a nép felnőtt ahhoz, hogy betöltse államirá- nyftő szerepét, hogy a nép müveit, és nem lehet kizárni a politikából. Ebből az következne, hogy az igazságot a népnek kellene kimondania. Mindenkinek ott, ahol dolgozik, él, ahol ismeri a problémákat, és úgy véli, ötlete is van a megoldásra. Ebből a sok apró Igazságból, ötletből születhetnének az apró rendek, amelyekből létrejöhetne az óhajtott nagy tisztaság és őszinteség. A feltételes, mód nem véletlen, mert, ugyebár, a téma sokrétű. Pedig a nyíltságról, az őszinte tájékoztatásról hozott határozat, állítom, . nagyon jó. Talán szakmai ártalom — bár úgy gondolom, néni az —, hogy ügy érzem, kiváló. Mert meggyőződésem szerint az átalakítás csak a legszélesebb demokratizmussal érhető el. A demokrácia pedig nyíltsággal és őszinteséggel valósulhat meg. És nem a tömegtájékoztatási eszközökre gondolok elsősorban, hanem a már említett kisközösségekre, amelyeket munkakollektívák, lakónegyedek, falvak, tömegszervezetek alapegységei képeznek. Ott, ahol a' hiányosságok, a gondok felmerültek. Ott, ahol a felfedezett bajt konkrét és sok jó Ötlettel, közös elhatározással és akarattal orvosolni is tudják. Ott, ahol az igazságot nem a nép nevében mondják ki, hanem a nép hirdeti. Az igazságot, amely sokszor sok embernek fáj. Jelenleg azoknak is, akik kimondják, de sokkal jobban azoknak, akiknek munkájával kapcsolatban elhangzik a bírálat. Pedig olykor nem is elmarasztalásról van szó, csupán az új helyzet hozta új feladatok felismeréséről. De fáj, mert konfliktusokat szül, vitákat, esetleg vereséggel ér véget a szópárbaj, és ilyenkor közbeszól emberi gyakorióságunk. Pedig vállalni kell a vitákat, az esetleges vereségeket is, nyilatkozatainkat, az igazságot. Ha másért nem, azért, hogy bizonyítsuk az újonnan hirdetett eszme igazát: felnőtt a nép a politizáláshoz. NESZMÉRI SÁNDOR ■■HM MR mmmmm a Kisorsoltuk nyári i tippversenyünk nyerteseit
