Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-27 / 30. szám
új ifjúság 4 KISTELEPÜLÉSEK - PROBLÉMÁK ÉS PERSPEKTÍVÁK Az 1980-as népszámlálás adatai szerint Csehszlovákiában 21199 település van. Ebből azoknak a száma, amelyeknek lakossága kétszáz, vagy ennél kevesebb lelket számlál 11761. Kétszáz és ötszáz közötti lakosság- számú település 4 599 yan. Ez azt Jelenti, hogy az ország települései 77,2 százalékának ötszáz vagy ennél kevesebb lakója van. Az 1982-ből származó kategorizáció szerint többségük az ún. nem központi, állandó jelentőségű települések csoportjába tartozik. A közelmúltig olyan elképzelések voltak, hogy szükségszerű fejlesztésük fékezése megállítása, lakosai számának fokozatos csökkentése egészen a település megszüntetéséig, és a belterületük mezőgazdasági vagy szántófölddé való változtatása. Ezen kistelepülések fejlődését az elmúlt huszonöt esztendőben; de főleg 1970 után sok negatív hatás érte. Elsősorban a mezőgazdasági termelés és irányításának centralizációja következtében csökkent a gazdasági jelentőségük. Ezt bizonyítják a szocialista mezőgazdasági üzemek számának csökkenéséről valamint a megművelt területek méretének növekedéséről tanúskodó adatok az 1959 és 1986 közti időszakban. 1959-ben Csehszlovákiában összesen 12 560 mezőgazdasági termelő szövetkezet létezett, megművelt földjük átlagos területe 297 hektár volt. Ezzel szemben 1986-ban már csak 1644 termelő szövetkezet üzemelt, ám egy üzemre 2 584 hektár földterület esett. (Az állami gazdaság száma és az általuk megművelt föld területe ebben az időszakban gyakorlatilag nem változott.) Összegezve megállapíthatjűk, hogy az elmúlt három évtizedben majdnem 11000 település agrártermelő Jelentőségé lényegesen csökkent. Némelyikben megmaradt valamilyen szakosított termelés, de többségének termelői funkciója a népgazdaságban megszűnt. A kistelepítéseket emellett sújtotta még a politikai önállóság elvesztése is, amely a nemzeti bizottságok összevonása által keletkezett. Azzal, hogy 1950 és 1986 között a községek száma 14 803-ról 6 896-ra csökkent 7 907 település vesztette el politikai önállóságát. A mezőgazdasági munkalehetőségek koncentrálását, valamint a gazdasági és politikai vezetés centralizációját a polgári alapellátás intézményeinek megszüntetése is kísérte. A kis településeken megszűntek az alapiskolák, vegyesboltok, vendéglátó üzemek. így például az 1950-ben létező alapiskolák épületeit az egyéni üdülés vagy ipari kistermelés céljaira árusítják ki. Sok azonban üresen áll, és az enyészet martalékává válik. A kistelepülések lakói gyermekeikkel együtt közben “élvezik“ a beutazást a túlzsúfolt iskolákba, a központi községekbe. A legkisebb települések még azzal is károsodtak, hogy nemcsak az ú] lakások építését tiltották meg, hanem a meglévő házak lakások korszerűsítését is. Az adminisztratív intézkedés . mellett az is nehezítette a helyzetet, hogy a lakásállomány korszerűsítésére a kistelepüléseken nem létezett szubvenció, vagy anyagi hozzájárulás < az állami költségvetésből. A gazdasági Jelentőség csökkenése, a politikai-igazgatási önállóság' megszűnése nem maradhatott következmények nélkül a népszaporulat, az urbanisztika és a környezet fejlődése terén sem. Az ötszáz lakosig terjedő települések lakóinak száma az 1970— 1980 közti időszakban országos méretben 376 ezerrel csökkent. Romlik a lakosok korosztályának összetétele is. A polgárok 24 százaléka ezeken a településeken már túl van a gazdaságilag aktív életkoron. A nyugdíjasok nagy száma, és az a tény, hogy a település gazdaságilag aktív lakosainak túlnyomó része naponta eltávozik a községből, azt okozza, hogy ezek a települések az év nagy részében üresek, szinte kihaltak. Kivételt csak a hétvégek és a nyári hónapok képeznek, amikor megérkeznek a városi lakosok az itteni kertjeikbe, hétvégi házaikba. Mindez azt igazolja, hogy a kistelepülések megszűnése elkerülhetetlen, sőt, a nemrégiben még uralkodó nézetek szerint hasznos is. mivel ezzel ú] mezőgazdasági földterület szabadulna fel, és a városba települő lakosok civilizációs színvonala emelkedne. Szerencsére az élet már meghaladta ezeket a nézeteket! Nemcsak nálunk, hanem több fejlett szocialista országban is. Elég talán megemlíteni a kistelepülésekhez való elvi hozzáállás megváltozását az NDK-ban, Magyarországon vagy a Szovjetunióban, ahol a vidék életkörülményeinek javítása és a létező település-struktúra kihasználása a földművesipari komplexumok átépítésének egyik jelentős tartozéka. Néhány fejlett kapitalista országban (pl. USA, Nagy Britannia) már néhány éve nagyobb a népszaporulat a kistelepüléseken, mint a városokban. Az EGK országaiban 1984-ben kampányt hirdettek a vidékért. Célja a falu és környezetének rehabilitálása. A “kijózanodás“ után - az egyoldalúan felfogott urba- nizálás mámorából — és olyan helyzetben, amikor szükségessé vált a természeti és kulturális értékekhez való érzékeny hozzáállás, nálunk is változik fokozatosan a viszony a kistelepülésekhez. Újraélesztésük és regenerálásuk lehetőségei és feltételei a lakásállomány és a környező természet polifunkcionális kihasználásában rejlenek. Ezt néhány tény bizonyítja. Annak ellenére, hogy a lakosság száma viszonylag gyors ütemben csökken, a lakások számának csökkenése távolról sem ilyen gyors, sőt, a kis településeken új házak épülnek és a meglévő lakásállományt tömegesen korszerűsítik. Ennek következtében növekszik az egy lakásra eső lakóterület és javul a lakások minősége. Az ötszáz lakosú és annál kisebb településeken ma országos méretben több mint két millió ember lakik. Itt lakik a mezőgazdaságban dolgozóknak a fele, ebből következik, hogy az iparban és a szolgáltatásokban dolgozóknak is Jelentős hányada ,a kistelepüléseken él. A kistelepülések kataszterjeinek területe az állam területének kb. két harmadát teszi ki. E településekben és a közvetlen környékükön helyezkedik el az egyéni üdülés objektumainak (hétvégi házak, kertek) döntő többsége. A racionalizált környezetben az .erdőségek mellett a kistelep- ülések belterületei alkotják a legnagyobb természeti oázist. Már ebből a felsorolásból is nyilvánvaló a kistelepülések óriási gazdasági, szociális, kulturális és ökológiai értéke. Ez még növekedni fog azzal a szükséglettel összefüggésben, hogy megoldásra várnak a társadalom életének olyan problémái, mint a környezet természeti alkotórészeinek megóvása, az értéktelenftettek visszaállítása, az étkezés minőségének Javítása, az e- nergiaellátás és a lakásprobléma megoldása, az üdülés kérdései, az idősebb állampolgárok gondozása stb. A felsoroltakkal ellentétben, ennek a hatalmas lehetőségnek nem szenteltek szinte semmilyen figyelmet egyes irányító szervek — főleg a területi tervezők és az építkezések irányítói. Ez az oka a kistelepüléseken mutatkozó kaotikus állapotoknak a területfejlesztésben és építkezési folyamatokban. Ennek eredménye az érzéketlen architektonikái és urbaniszti- kus megoldások sorozata, és a tízezrekre menő “fekete építkezések“. (A Népi Ellenőrző Bizottság megítélése szerint csak a Cseh Szocialista Köztársaságban kb. 150 000 “fekete“ építkezés van mezőgazdaságilag hasznosítható területen. Ezeknek túlnyomó részét éppen a kistelepülések közelében építették fel.) Szükséges tehát, hogy a kistelepülésekhez való viszonyukat minél előbb írtértékeljék a vezető szervek, a legfelsőktől kezdve kerületieken és a Járásiakon keresztül egészen a helyi nemzeti bizottságokig. A társadalom nélkülözhetetlen értékeiről van ugyanis szó, s a mai hanyagságok, tévedések ezen a téren a Jövőben helyre nem hozható hibaként jelentkezhetnek. A “VÉDA A 21VOT“ nyomán -hrMit kell még ehhez hozzáfűzni? í. Az egyik kisvállalatunk már évek óta súlyos munkaerőhiánnyal küszködik. A munkafeltételek rosszak. A kétkeziek nem állnak sorban a felvételi iroda előtt. Viszont az adminisztrációs létszám rendesen „feltöltve;. — Az embert, mármint a munkást, itt csak akkor veszik észre, ha égető szükség van rá. Különben átnéznek rajta... Az „égető“ fogalom most telitalálat! Mert az égető szükség általában télen, a csikorgó fagyban jelentkezik. Akkor van igazán szükség fűtőmunkásokra. Az adminisztráció? A „papír-munkások“ — így mondják maguk között a fűtők —, ők télen-nyáron „güriznek“, van is mit le-, fel-, meg-, át-, újra-, ki-, be-, ide-, oda-, és amoda írni, íratni, iktatni, vezetni, stb. Nem is igen kívánkoznak ki az irodaházból. Van is ott tennivaló. Ide egy pecsétet, kérem, oda egy aláírást, ezt pedig megcímezni, eljuttatni, azt elolvasni, megmagyarázni ... Szóval ebben az épületben csak komoly dolgok történnek! Az asztalok körül csakis komoly emberek ülnek. Felelősségteljes munkájukat csakis a téli zimankóban telefonozok hada zavarja — befolyásos emberek és kevésbé befolyásosak, ingerültek és még ingerültebbek játsszák el kisded szerepüket. Ennél a vállalatnál nemigen szívesen látott vendég az újságíró. De furamód, — telente — legalább az utóbbi négy évben — tollnokok zöme keresi fel az irodaházat. Az incselkedő kérdések tucatjaival érkeznek. S aztán azok a megjelent cikkek! ök, a vállalat kompetensei, azonban ezekre illőképpen megválaszolnak. Mondom: ez egy alap-ábra. Az irodaházból a munkások közé nemigen jutnak el ezek a komoly és befolyásos emberek. Csak akkor, ha „égető szükség“, pardon, a fűtőmunkások lezser hozzáállásából valamiféle kellemetlenség történik. Akkor megjelenik a Felelős Beosztású Adminisztratív Dolgozó és így szól: — Én nem ellenezem, ha önök munkaidő alatt megisznak egy vagy két flaska sört, az még hagyján ... De amikor önök a koszos betonpadlóig isszák magukat, az, kérem, az már felháborító ... Mit kell még ehhez hozzáfűzni? 2. Egy nagyüzem egyik részlegén az egyik kollektíva mesteri különprémi- umja havonta 1600 korona volt. Nem nagy összeg. A leleményes mester megtalálta rá a módját, hogy néhány cimboráját beszervezve „ivóalapot“ létesíthessen. Mit kell még ehhez hozzáfűzni? 3. Egy Icipici kitérő. Kakukktojás, ha úgy tetszik. De a történet igaz. Az említett nagyüzem egy szép napon elveszítette egyik kotrógépét. Az üzem mögötti erdőben felejtették. Szegény kotrógép! Meghibásodott szerkezettel senkinek sem kellett. Egyetlen helyen — nagy pesszimizmusában — egy álló esztendeig várakozott. Akkor valaki leltárt készített, és hát... Volt bagger, nincs bagger, eltűnt, hová lett? Telefonoztak A.-ba, B.-be, Z.-be. De csak nem találták a kotrógépet. Akkor az egyik Befolyásos feltette az egyetlen okos kérdést: — Mondjátok csak, nem kéne feladnunk egy apróhirdetést? Mit kell még ehhez hozzáfűzni? 4. A részleg főnöke sorspróbált, dörzsölt negyvenvalahány éves férfiú. Oj időszámítást vezetett be a dolgozói között. Ennek egyetlen jele volt: az új időszámítástól a munkacsoport minden egyes tagjának megtartják a névnapját. Az ünnepelt vesz, kb. tíz liter bort, két kilogramm szalámit és két kenyeret. Az ünnepelt ennek ellenében kap a kollektívától egy néhányszáz koronás ajándékot. A legjobb, ha a példát a kezdeményező a gyakorlatban is bemutatja. így aztán maga a részleg főnöke hozott a saját terméséből bort, ettől számítva mindig ebből vásárolták az ünnepeltek. Csakhogy egy esztendő múlva romlani kezdett a bor minősége. S a fogas kérdés: vajon szólhatnak-e a főnöknek, vajon nem sértődik-e meg, ha megkérik, ne hozzon már abból a hígított léből, mert ez így nem fair dolog. Mit lehetne ehhez hozzáfűzni? 5. Bocsánat. A történetnek nincs még vége. Tehát a kollektívában hét bátor mindenre elszánt Sándor, József és Benedek volt. Ök összeadva tehetségüket és pénzüket egy jó nevű mulatóba invitálták a Tisztelt Társaságot. Ettek-ittak a legények, zenéltek a zenészek, amíg mindannyian elérték a forrpontot, és ekkor egymásnak estek. Úgy bizony! Tettlegességre került sor: Mit lehetne ehhez hozzáfűzni? 6. Bocsánat. Ä históriának ezután már tényleg vége lesz. Telt-múlt az idő. A főnököt leváltották. A mesterből pedig főnök lett. Aki egy ideig még klasszikus formájában megtartotta a korábbi szokást. Majd pici formaváltásra került sor. A munkások ünnepeljenek külön. Az adminisztráció szintén. Szokás dolga az egész. A munkások gyorsan hozzáidomultak az új határozathoz. Összeültek: ittak egy nagyot, a főnök aki tegnap még mester volt, kortyolt egy pohárkával, és odébbállt. Ha pedig az adminisztráció dúskált, az a kétkezi, aki éppen az irodaépületbe ment, úgyszintén kapott egy pohárkával. Nem volt itt bökkenő. A bökkenő csak annyi volt, hogy az iroda épülete a gyártelepen volt. Az italt a sasszemfl portások tudta nélkül kellett az irodába juttatni. A sztereotípiák itt számításba sem jöhettek. Mert, ha egyszer lefülelik a Tisztelt Ünnepeiteket, akkor nagy baj van. Viszont az sem megoldás, hogy az adminisztráció felcicomázott lovagjai elhagyják a fényes helyiségeket, és valamilyen zugba húzódva iddogálja- nak. Az újsütetű mester felhívta a beosztottját telefonon. Kiadta a parancsot, hogy legalább egy karton Sparta nevezetű cigarettát és annyi italt vigyen az irodába, amennyi egy szerszámos- táskába belefér. Csakhogy a beosztottnak nyúlszíve volt, és nem oroszlán- szíve. A parancsot nem merte teljesíteni. így maga a mester jött ki. A gyártelep boltjában vett két szerszá- mostáskányi italt. A „terhet“ beletette egy talicskába. Kevéske meszet és homokot szórt az üvegekre. Majd a kőművesszerszámokat elhelyezte a legtetején. És kőműveseit apprehendálva átjutott a portán. Van ám ötletgazdagság. Tényleg! Mit kell még ehhez hozzáfűzni? Vajkai Miklós ^ ,, * i
