Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-27 / 30. szám

Mezőgazdaság vagy melléküzemág — Az elnök elvtárs házon kívül van, de az alelnök mindjárt itt lesz, addig nyu­godtan foglalj helyet — invitál be az iro­dahelyiségbe Balog Gábor mérnök, sze­mélyzeti osztályvezető. Csendes magányom­ban tekintetem végighordozom a falakon, s a rajtuk díszelgő tömérdek oklevelet, el­ismerő dfszlapot, zászlót és egyéb kitün­tetést veszem számba. Az Ipolybalogi (á3a- log nad Iplom) Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Ipoly szövetkezetének krónikájából a következőket olvasom ki: tavaly a szö­vetkezet az „Építésben szerzett érdeme­kért“ állami kitüntetést kapta, 1985-ben és 87-ben elnyerték a mezőgazdasági minisz­térium és a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége Szlovákiai Bizottságának vándor­zászlaját, 84-ben a minisztérium és az em­lített szövetség vándorzászlaját és egy el­ismerő oklevelet a gabonaprogram fejlesz­tésében elért eredményekért, az elmúlt év­ben meg a szövetségi kormány és a SzFSz KB nekik Ítélte a szovjet kolhozok ván­dorzászlaját, Bodonyi János mérnöknek, a szövetkezet elnökének négy évvel ezelőtt adományozták állami kitüntetést, a járási mezőgazdasági hivatal vándorzászlajának, mely tudvalevőleg a legeredményesebben gazdálkodó szövetkezetét illeti, szinte már bérelt helye van itt, ugyanis harmadik éve nem mozdul innét a vándorzásziő. Mi tagadás, sok jó szövetkezetben jártam már, mégis első látásra, első olvasásra rácso­dálkoztam a Közép-szlovákiai kerület leg­délibb csücskében fekvő, Ipolymenti, 880 fős szövetkezet kollektívájának elért ered­ményeire. Amivel rászolgáltak Az alelnök, Szecsei Sándor mérnök ér­kezése zavarta meg gondolataimat, melyek már a számítástechnika csodáit feltételez­ték a szövetkezetben, szerteágazó mellék­üzemági termelést, a tipikus ágazatok és irányítási rendszerek létét feltételezték. Az alelnök mindezt csak részben Igazolta. — Mi tagadás, jó helyen terül el a 4500 hektáros földalapunk. Az Ipoly men­te sík területein gazdálkodunk, s a Kor- ponai hegyvonulatnak csak egy nyúlfark­nyi része dombosltja határainkat. A szán­tóföldnek több mint a felén öntözőberen­dezést építettünk ki, amely szavatolja a sűrünvetett gabonafélék hat tonnán felüli hektárhozamát. Mindez azonban még ke­vés lenne a tervteljesítéshez, ahhoz szük­séges az eredményes cukorrépatermelés 33 tonnás ektárhozammal valamint a 105 szá­zalékos húsbeadási tervteljesítés és 4457 literes fejési átlag. — És bizonyára egy jól menő mellék­üzemági termelés! — szinte tukmálom gondolataimat az aletnökre. — Ez nálunk nem jellemző. Mi mező­gazdászoknak valljuk magunkat,' elsősor­ban ebből akarunk megélni, és ezidáig ez sikerült is. És a jövőtől sem félünk. A tagság elégedett, még azok is, akik a ker­tészetben és a szőlészetben dolgoznak, holott a természeti csapásokat ott nehe­zen tudjuk kivédeni. Szakembergárdánkat 14 főiskolai végzettségű ember alkotja, gépparkunk felújítására és modernizálásá­ra is futja a nyereségből. Egy szöve'kezet életében fontosak a baráti kapcsolatok is. A kölcsönös problémamegoldás, segítség- nyújtás akkor is jól jön, ha látszólag min­den rendben van. mert a mezőgazdaság­ban is felmerülnek előre nem látható prob­lémák. Évek óta a Daőov Lom-i és du- bovei szövetkezettel kooperálunk aratás­kor, ennél Is többet Jelent számunkra a magyarországi Rétsági MGTSZ-hez fűződő immár 15 éves kapcsolatunk. A rendsze­res tapasztalatcseréken kívül ők vetik szá­munkra a csúcsterméseket adó cukorré­pát, s mivel a gyomirtáshoz Is jobban ér­tenek, ebben is segítenek. Mi fejlett erő­gépeinkkel viszonozzuk a segítséget, a mélyszántást és a cukorrépa betakarítását végezzük náluk. Jó kapcsolataink vannak Rados István és Nagy Béla a szécsénkei műhelyben dolgoznak. azonban járáson belül is. Segítünk a Nagy- kürtösi (Velky Krtlä) Állami Gazdaságnak és közvetlen kapcsolataink vannak a Szlo­vákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magter­mesztő Állami Gazdasággal is. Okozati összefüggések A számítástechnika régióiból tehát az emberekhez tértem vissza gondolataimban. Rájöttem ugyanis, hogy egy Ilyen excentri­kusán fekvő, már-már elfeledett Kelenye (Klenany), Szécsónke (Seőianky), Ipolyhíd- vég (Ipefské’ Predmostie), Ipolynagyfalu (Velká Vés nad Ipfom), ipolybalog, Ipoly- keszi {Kosihy nad Iplom) és Inám (Dolin- ka) Ipolymenti kisközségekben a virágzó szövetkezet sikerkovácsai csakis az em­berek lehetnek. Mennyire elégedettek Itte­ni sorsukkal, munkakörülményeikkel, szo­ciális helyzetükkel, s hogyan tudnak rit­must váltani, hogyan tudják befogadni és felhasználni a mezőgazdaságra Is jellem­ző új ismeretek áradatát. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége helyi alapszervezetének vezetőségi tagját, Nagy Lászlót kérdeztem erről. — A szövetkezet és szervezetünk veze­tősége is igyekszik mindent megtenni azért, hogy a dolgozók minden téren megtalál­ják a számításukat. Kezdeném azzal, hogy két óvodát működtetünk, így a fiatal há­zasok el tudják helyezni gyereküket, ezért lehetőségük van munkavállalásra. Az üdü­lési lehetőségek is jók, mind a külföldiek, mind a belföldiek. Többek között mi is társultunk abba a közös mezőgazdasági vállalatba, amely Gyűgyön (Dudince) Szecsei Sándor: „Nem félünk a jövőtől.“ gyógyüdülőt létesített. A családtagoknak is szervezünk minden évben közös kirán­dulást, nem gond a pionírtábor sem. A munkakörülmények javítása terén hellyel- kőzzel még vannak ugyan apróbb tarto­zások, de ezekről tudunk, javításukon ál­landóan dolgozunk. Most a szécsénkei telep felújítására kerül sor, amely egyike a legrégebbieknek, aztán Ipolykeszl és Ipoly­nagyfalu következik. Ami az új ismeretek befogadását, a továbbképzést Illeti: műkö­dik nálunk is a szövetkezeti munkaiskola, az előadások mindig új és aktuális téráá- kat taglalnak. Szólnék még a tagság ere­jét bizonyító tényekről: napjainkban 20 szocialista brigádunk és öt komplex éssze­rűsítő brigádunk fejt ki eredményes tevé­kenységet. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a szocialista munkaversenynek és a kötelezettségvállalásoknak. Tavaly ezt 137 százalékra teljesítettük, ami, azt hi­szem, önmagáért beszél az aktivitásról. A fiatalok helyzetét a SZISZ alapszer­vezet vezetőségének egyik tagja, Balog Szilvia ecsetelte. — Mind a hét faluban meghagytuk az alapszervezeteket, így mi, a központi ve­zetőség koordinációs szerepet töltünk be. Vannak elvárások velünk szemben, de ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezet ve­zetősége állítja össze a mi szabadidő-tevé­kenységünk tervét. Ahol és amikor kell, természetesen segítünk: voltunk már ku­koricát kocsolnl, gabonát gyomtalanítani, ha kell, szüretelünk Is, tehát azokat a munkákat végezzük, amelyek nem gépe­st thetők. De ha mi bált, vagy diszkót aka­runk szervezni, akkor a szövetkezet nem mond ellent, sőt, a hagyományos farsangi bált anyagiakkal is támogatja. Számunkra a nyereség nem fontos, csupán az, hogy közmegelégedés legyen, hogy mindenki J6l érezze magát. Soha nincs számlakiegyen­lítés köztünk és a szövetkezet vezetősége között, hanem a kölcsönös bizalom elvén működünk együtt. Most egy ifjúsági talál­kozót szervezünk mind a hót falusi szer­vezet bevonásával Inámban. Ügy tervezzük, hogy később minden évben más helyszínen rendezzük majd meg, de a főszervezők mindig ml, szövetkezeti fiatalok leszünk'. Természetesen a Járási szervezet akcióit sem hanyagoljuk el. Az aratási verseny­től a ZENIT-lg mindenbe bekapcsolódunk. A hnb-nek a választási program teljesíté­sében segítünk a helyi alapiskolában pe­dig többed magammal mint rajvezetők dol­gozunk. Én nemrég fejeztem be a közép­iskolát, így van némi összehasonlítási ala­pom. Nálunk sokkal színesebb, változato­sabb a tevékenység, homogénebb a kol­lektíva, mint ott volt. Persze, nincs min­den rendben, mert sokan még csak tessék- lássék dolgoznak, de azokról sem mondunk le, keressük aktivizálásuk legjobb módsze­reit ... • Helyszínelés aratás előtt Később megérkezett a SZISZ alapszer­vezet elnöke, Lestyánszky Viktor is, aki egyébként energetikusként dolgozik a szö­vetkezetben. Vele indultunk a gazdasági udvarok megtekintésére. Nem hazudtolta meg energetikust mivoltját, mert rögtön a gázolaj problémával kezdte. Kiderült, szin­te literre ki van számítva a szükséges mennyiség, ami csak azokra a munkákra elég, amit az agrotechnikai terminusokban el kell végezni. Ezért vannak kihasználat­lan gépek .és berendezések, pedig még a faluszépítést és -építést Is győzné a gép­park, de ezt lehetetlenné teszi a gázolaj­hiány. A járási székhely pedig — úgy tű­nik — túl messze van ahhoz, hogy ott is érdek legyen a gyors munkavégzés. Aztán a szövetkezet másik nagy gond­ját mondja: Ipolyhídvég határában éven­Nagy László: „Húsz szocialista és öt komplex ésszerűsítő brigádunk van.“ te kétszer, háromszor elönti az Ipoly a szövetkezet 400 hektáros rétjét, ami a t.a- karmányutánpétlás szempontjából cseppet sem kívánatos. Szabályozni kéne a rakon­cátlan folyót, 12 km-es szakaszon védőgá­tat építeni, de ez legjobb esetben is csak az elkövetkező ötéves tervidőszakban ese­dékes. A szécsénkei telepre hajtottunk, mivel í— úgymond — Itt a legkedvezőtlenebb a helyzet. Régi, elavult épületben javítják a függesztett gépeket. A helyszínen több új gépet is felfedeztem, ezért nekem nem tűnt annyira rossznak a helyzet. Csíri Jó­zsef műhelyvezető magyarázta: — A felszerelésünk jő, el tudjuk végez­ni a munkát, de egy ilyen szövetkezethez már másmilyen — korszerűbb — épület illene. Télen például nem tudjuk kiffiteni a helyiségeket. Aztán Rados István és Nagy Béla sze­relővel váltok szót, az aratásról. — Ml elvégeztük a magunk munkáját, mind a szalmafelszedők, mind a pótkocsis szállítók készek — mondja Rados István, de kollégája még hozzáfűzi: az igazi mun­ka majd akkor kezdődik, ha a kombájnok beindulnak és elkezdődik a kenyércsata. Mi mindenesetre nem félünk tőle, de azért várjuk, mert ez egy rangos esemény ná­lunk. Egy másik, tágasabb szerelőcsarnokba is benézünk, ahol az alkatrész-felújítás és a pótalkatrészgyártás folyik. — Ez nagyon fontos tevékenység, mert új alkatrészből elmondhatatlanul kevés van — summáz a műhelyvezető. Inámban már teljesen más kép foga­dott. Az udvar bejáratától balra az új ga­bonaraktárak díszelegnek, melyekkel két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt meg­oldották a nyári csúcsszezonban az évek óta fennálló gabonaraktározási problémá­kat, másrészt a téli hónapokban garázs­ként üzemelnek majd az épületek. Enyhe kaptatón jutunk a vadonatúj javítóműhely­be. A hatalmas csarnokban egy E-516-os kombájnon és egy KS-8-os répaklásón dol­goznak az emberek. Molnár Sándor mű­helyvezető szerint az utolsó igazításokat Balog Szilvia: „Mi koordinációs szerepet töltünk be.“ végzik a kenyércsatára készülő masinán. Az idei aratásra 17 gabonakombájnt és öt szalmaprést készítettek fel, a répakiásó pedig már az őszi munkák dandárjára ké­szül. — Mi szeretünk mindent előbb elkezdeni és előbb befejezni, hogy mások mikor ké­szülnek az őszi munkákra, az az ő dol­guk. Nekünk a cukorrépa a második leg­fontosabb terményünk — mondja a mű­helyvezető, látva, hogy kicsit értetlenül figyelem a két gépet egymás mellett. . Itt Is ott is fiatal munkaruhás srácok­ra figyelek fel, majd egy hármas csopor­tot meg Is szólítok. Jusztin Csaba, Bán­szegi Gábor és Csépe Zoltán Is — akár­csak a többiek — a magyarországi Szé- csényi Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola másodikosaiként érkeztek ide cseregyakorlatra, melyet az Ipolysági (Sahy) mezőgazdaságival közösen szervez­nek. Rövid összehasonlítást és értékelést kértem tőlük. — Jőlmenő szövetkezetnek tűnik ez, a gépek is jók, és öröm ilyen tágas, jói fel­szerelt műhelyben javítani. Az E-515-ost mi is ismerjük, hiszen odahaza is van a tanműhelyünkben, viszont ez a répakiásó Ismeretlen volt számunkra. Most éppen a kiásótárcsákat reparáljuk, s hogy nincs minden alkatrész raktáron, az számunkra nem Ismeretlen gond. Viszont tanulságos dolog, hogy itt a javítók és a gépkezelők szorosan együttműködnek. Gyakran bejár­nak Ide a gépkezelők és fontos informá­ciókat adnak a hibákról, érdeklődnek, tö- "rődnek majdani gépükkel, az anyagbeszer­zőiknek pedig jóelőre leadják a szükséges pótalkatrészek jegyzékét — adják egymás­nak a szót, akaratlanul is összehasonlít­va az itteni és a magyarországi viszonyo­kat. Távozóban az jár a fejemben, hogy mi­lyen jó az ilyen együttműködés. A diáitok sokat ellesnek, sokat tanulnak a másik ország gyakorlatából, amit bizonyára hasz­nosítanak majd otthon. Ugyanakkor arra Is godoltam, hogy minden mezőgazdász ta­nulhatna az ipolymentiektől szakmaszere­tet és rátermettséggel párosuló szorgalmat, szerénységet és kitartást. Polgári László (A szerző felvételei) Lestyánszky Viktor: „Nincs elég gázolaj.“ A NYOMDA ÖRDÖGE Lapunk 28. számában sajnálatos nyomda­hiba történt, olyan, amilyet a szerkesztő­ség még nem élt meg. A próbanyomás számait ellenőrizve semmilyen hibát nem találtunk, ezért engedélyeztük a nyomást. Megdöbbenve vettük aztán észre, hogy a piacra, tehát az olvasókhoz olyan számok kerültek, amelyeknek 3. oldalán felcseré­lődtek a képek. A nyomda dolgozói — mint később kiderült — úgy gondolták, hogy elnéztük a dolgot, ezért átrakták a képet. Szép a kezdeményezés, de mint lát­hattuk, olykor hibákat szül. Azért van még egy tanulság is: lám, a nyomdát magát tréfálta meg kinyomtatott képanyagunk minősége! Az érintettek és olvasóink szfveg elnézé­sét kérjük!

Next

/
Thumbnails
Contents