Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-27 / 30. szám
Mezőgazdaság vagy melléküzemág — Az elnök elvtárs házon kívül van, de az alelnök mindjárt itt lesz, addig nyugodtan foglalj helyet — invitál be az irodahelyiségbe Balog Gábor mérnök, személyzeti osztályvezető. Csendes magányomban tekintetem végighordozom a falakon, s a rajtuk díszelgő tömérdek oklevelet, elismerő dfszlapot, zászlót és egyéb kitüntetést veszem számba. Az Ipolybalogi (á3a- log nad Iplom) Csehszlovák-Szovjet Barátság Ipoly szövetkezetének krónikájából a következőket olvasom ki: tavaly a szövetkezet az „Építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést kapta, 1985-ben és 87-ben elnyerték a mezőgazdasági minisztérium és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának vándorzászlaját, 84-ben a minisztérium és az említett szövetség vándorzászlaját és egy elismerő oklevelet a gabonaprogram fejlesztésében elért eredményekért, az elmúlt évben meg a szövetségi kormány és a SzFSz KB nekik Ítélte a szovjet kolhozok vándorzászlaját, Bodonyi János mérnöknek, a szövetkezet elnökének négy évvel ezelőtt adományozták állami kitüntetést, a járási mezőgazdasági hivatal vándorzászlajának, mely tudvalevőleg a legeredményesebben gazdálkodó szövetkezetét illeti, szinte már bérelt helye van itt, ugyanis harmadik éve nem mozdul innét a vándorzásziő. Mi tagadás, sok jó szövetkezetben jártam már, mégis első látásra, első olvasásra rácsodálkoztam a Közép-szlovákiai kerület legdélibb csücskében fekvő, Ipolymenti, 880 fős szövetkezet kollektívájának elért eredményeire. Amivel rászolgáltak Az alelnök, Szecsei Sándor mérnök érkezése zavarta meg gondolataimat, melyek már a számítástechnika csodáit feltételezték a szövetkezetben, szerteágazó melléküzemági termelést, a tipikus ágazatok és irányítási rendszerek létét feltételezték. Az alelnök mindezt csak részben Igazolta. — Mi tagadás, jó helyen terül el a 4500 hektáros földalapunk. Az Ipoly mente sík területein gazdálkodunk, s a Kor- ponai hegyvonulatnak csak egy nyúlfarknyi része dombosltja határainkat. A szántóföldnek több mint a felén öntözőberendezést építettünk ki, amely szavatolja a sűrünvetett gabonafélék hat tonnán felüli hektárhozamát. Mindez azonban még kevés lenne a tervteljesítéshez, ahhoz szükséges az eredményes cukorrépatermelés 33 tonnás ektárhozammal valamint a 105 százalékos húsbeadási tervteljesítés és 4457 literes fejési átlag. — És bizonyára egy jól menő melléküzemági termelés! — szinte tukmálom gondolataimat az aletnökre. — Ez nálunk nem jellemző. Mi mezőgazdászoknak valljuk magunkat,' elsősorban ebből akarunk megélni, és ezidáig ez sikerült is. És a jövőtől sem félünk. A tagság elégedett, még azok is, akik a kertészetben és a szőlészetben dolgoznak, holott a természeti csapásokat ott nehezen tudjuk kivédeni. Szakembergárdánkat 14 főiskolai végzettségű ember alkotja, gépparkunk felújítására és modernizálására is futja a nyereségből. Egy szöve'kezet életében fontosak a baráti kapcsolatok is. A kölcsönös problémamegoldás, segítség- nyújtás akkor is jól jön, ha látszólag minden rendben van. mert a mezőgazdaságban is felmerülnek előre nem látható problémák. Évek óta a Daőov Lom-i és du- bovei szövetkezettel kooperálunk aratáskor, ennél Is többet Jelent számunkra a magyarországi Rétsági MGTSZ-hez fűződő immár 15 éves kapcsolatunk. A rendszeres tapasztalatcseréken kívül ők vetik számunkra a csúcsterméseket adó cukorrépát, s mivel a gyomirtáshoz Is jobban értenek, ebben is segítenek. Mi fejlett erőgépeinkkel viszonozzuk a segítséget, a mélyszántást és a cukorrépa betakarítását végezzük náluk. Jó kapcsolataink vannak Rados István és Nagy Béla a szécsénkei műhelyben dolgoznak. azonban járáson belül is. Segítünk a Nagy- kürtösi (Velky Krtlä) Állami Gazdaságnak és közvetlen kapcsolataink vannak a Szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magtermesztő Állami Gazdasággal is. Okozati összefüggések A számítástechnika régióiból tehát az emberekhez tértem vissza gondolataimban. Rájöttem ugyanis, hogy egy Ilyen excentrikusán fekvő, már-már elfeledett Kelenye (Klenany), Szécsónke (Seőianky), Ipolyhíd- vég (Ipefské’ Predmostie), Ipolynagyfalu (Velká Vés nad Ipfom), ipolybalog, Ipoly- keszi {Kosihy nad Iplom) és Inám (Dolin- ka) Ipolymenti kisközségekben a virágzó szövetkezet sikerkovácsai csakis az emberek lehetnek. Mennyire elégedettek Itteni sorsukkal, munkakörülményeikkel, szociális helyzetükkel, s hogyan tudnak ritmust váltani, hogyan tudják befogadni és felhasználni a mezőgazdaságra Is jellemző új ismeretek áradatát. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége helyi alapszervezetének vezetőségi tagját, Nagy Lászlót kérdeztem erről. — A szövetkezet és szervezetünk vezetősége is igyekszik mindent megtenni azért, hogy a dolgozók minden téren megtalálják a számításukat. Kezdeném azzal, hogy két óvodát működtetünk, így a fiatal házasok el tudják helyezni gyereküket, ezért lehetőségük van munkavállalásra. Az üdülési lehetőségek is jók, mind a külföldiek, mind a belföldiek. Többek között mi is társultunk abba a közös mezőgazdasági vállalatba, amely Gyűgyön (Dudince) Szecsei Sándor: „Nem félünk a jövőtől.“ gyógyüdülőt létesített. A családtagoknak is szervezünk minden évben közös kirándulást, nem gond a pionírtábor sem. A munkakörülmények javítása terén hellyel- kőzzel még vannak ugyan apróbb tartozások, de ezekről tudunk, javításukon állandóan dolgozunk. Most a szécsénkei telep felújítására kerül sor, amely egyike a legrégebbieknek, aztán Ipolykeszl és Ipolynagyfalu következik. Ami az új ismeretek befogadását, a továbbképzést Illeti: működik nálunk is a szövetkezeti munkaiskola, az előadások mindig új és aktuális téráá- kat taglalnak. Szólnék még a tagság erejét bizonyító tényekről: napjainkban 20 szocialista brigádunk és öt komplex ésszerűsítő brigádunk fejt ki eredményes tevékenységet. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a szocialista munkaversenynek és a kötelezettségvállalásoknak. Tavaly ezt 137 százalékra teljesítettük, ami, azt hiszem, önmagáért beszél az aktivitásról. A fiatalok helyzetét a SZISZ alapszervezet vezetőségének egyik tagja, Balog Szilvia ecsetelte. — Mind a hét faluban meghagytuk az alapszervezeteket, így mi, a központi vezetőség koordinációs szerepet töltünk be. Vannak elvárások velünk szemben, de ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezet vezetősége állítja össze a mi szabadidő-tevékenységünk tervét. Ahol és amikor kell, természetesen segítünk: voltunk már kukoricát kocsolnl, gabonát gyomtalanítani, ha kell, szüretelünk Is, tehát azokat a munkákat végezzük, amelyek nem gépest thetők. De ha mi bált, vagy diszkót akarunk szervezni, akkor a szövetkezet nem mond ellent, sőt, a hagyományos farsangi bált anyagiakkal is támogatja. Számunkra a nyereség nem fontos, csupán az, hogy közmegelégedés legyen, hogy mindenki J6l érezze magát. Soha nincs számlakiegyenlítés köztünk és a szövetkezet vezetősége között, hanem a kölcsönös bizalom elvén működünk együtt. Most egy ifjúsági találkozót szervezünk mind a hót falusi szervezet bevonásával Inámban. Ügy tervezzük, hogy később minden évben más helyszínen rendezzük majd meg, de a főszervezők mindig ml, szövetkezeti fiatalok leszünk'. Természetesen a Járási szervezet akcióit sem hanyagoljuk el. Az aratási versenytől a ZENIT-lg mindenbe bekapcsolódunk. A hnb-nek a választási program teljesítésében segítünk a helyi alapiskolában pedig többed magammal mint rajvezetők dolgozunk. Én nemrég fejeztem be a középiskolát, így van némi összehasonlítási alapom. Nálunk sokkal színesebb, változatosabb a tevékenység, homogénebb a kollektíva, mint ott volt. Persze, nincs minden rendben, mert sokan még csak tessék- lássék dolgoznak, de azokról sem mondunk le, keressük aktivizálásuk legjobb módszereit ... • Helyszínelés aratás előtt Később megérkezett a SZISZ alapszervezet elnöke, Lestyánszky Viktor is, aki egyébként energetikusként dolgozik a szövetkezetben. Vele indultunk a gazdasági udvarok megtekintésére. Nem hazudtolta meg energetikust mivoltját, mert rögtön a gázolaj problémával kezdte. Kiderült, szinte literre ki van számítva a szükséges mennyiség, ami csak azokra a munkákra elég, amit az agrotechnikai terminusokban el kell végezni. Ezért vannak kihasználatlan gépek .és berendezések, pedig még a faluszépítést és -építést Is győzné a géppark, de ezt lehetetlenné teszi a gázolajhiány. A járási székhely pedig — úgy tűnik — túl messze van ahhoz, hogy ott is érdek legyen a gyors munkavégzés. Aztán a szövetkezet másik nagy gondját mondja: Ipolyhídvég határában évenNagy László: „Húsz szocialista és öt komplex ésszerűsítő brigádunk van.“ te kétszer, háromszor elönti az Ipoly a szövetkezet 400 hektáros rétjét, ami a t.a- karmányutánpétlás szempontjából cseppet sem kívánatos. Szabályozni kéne a rakoncátlan folyót, 12 km-es szakaszon védőgátat építeni, de ez legjobb esetben is csak az elkövetkező ötéves tervidőszakban esedékes. A szécsénkei telepre hajtottunk, mivel í— úgymond — Itt a legkedvezőtlenebb a helyzet. Régi, elavult épületben javítják a függesztett gépeket. A helyszínen több új gépet is felfedeztem, ezért nekem nem tűnt annyira rossznak a helyzet. Csíri József műhelyvezető magyarázta: — A felszerelésünk jő, el tudjuk végezni a munkát, de egy ilyen szövetkezethez már másmilyen — korszerűbb — épület illene. Télen például nem tudjuk kiffiteni a helyiségeket. Aztán Rados István és Nagy Béla szerelővel váltok szót, az aratásról. — Ml elvégeztük a magunk munkáját, mind a szalmafelszedők, mind a pótkocsis szállítók készek — mondja Rados István, de kollégája még hozzáfűzi: az igazi munka majd akkor kezdődik, ha a kombájnok beindulnak és elkezdődik a kenyércsata. Mi mindenesetre nem félünk tőle, de azért várjuk, mert ez egy rangos esemény nálunk. Egy másik, tágasabb szerelőcsarnokba is benézünk, ahol az alkatrész-felújítás és a pótalkatrészgyártás folyik. — Ez nagyon fontos tevékenység, mert új alkatrészből elmondhatatlanul kevés van — summáz a műhelyvezető. Inámban már teljesen más kép fogadott. Az udvar bejáratától balra az új gabonaraktárak díszelegnek, melyekkel két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt megoldották a nyári csúcsszezonban az évek óta fennálló gabonaraktározási problémákat, másrészt a téli hónapokban garázsként üzemelnek majd az épületek. Enyhe kaptatón jutunk a vadonatúj javítóműhelybe. A hatalmas csarnokban egy E-516-os kombájnon és egy KS-8-os répaklásón dolgoznak az emberek. Molnár Sándor műhelyvezető szerint az utolsó igazításokat Balog Szilvia: „Mi koordinációs szerepet töltünk be.“ végzik a kenyércsatára készülő masinán. Az idei aratásra 17 gabonakombájnt és öt szalmaprést készítettek fel, a répakiásó pedig már az őszi munkák dandárjára készül. — Mi szeretünk mindent előbb elkezdeni és előbb befejezni, hogy mások mikor készülnek az őszi munkákra, az az ő dolguk. Nekünk a cukorrépa a második legfontosabb terményünk — mondja a műhelyvezető, látva, hogy kicsit értetlenül figyelem a két gépet egymás mellett. . Itt Is ott is fiatal munkaruhás srácokra figyelek fel, majd egy hármas csoportot meg Is szólítok. Jusztin Csaba, Bánszegi Gábor és Csépe Zoltán Is — akárcsak a többiek — a magyarországi Szé- csényi Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola másodikosaiként érkeztek ide cseregyakorlatra, melyet az Ipolysági (Sahy) mezőgazdaságival közösen szerveznek. Rövid összehasonlítást és értékelést kértem tőlük. — Jőlmenő szövetkezetnek tűnik ez, a gépek is jók, és öröm ilyen tágas, jói felszerelt műhelyben javítani. Az E-515-ost mi is ismerjük, hiszen odahaza is van a tanműhelyünkben, viszont ez a répakiásó Ismeretlen volt számunkra. Most éppen a kiásótárcsákat reparáljuk, s hogy nincs minden alkatrész raktáron, az számunkra nem Ismeretlen gond. Viszont tanulságos dolog, hogy itt a javítók és a gépkezelők szorosan együttműködnek. Gyakran bejárnak Ide a gépkezelők és fontos információkat adnak a hibákról, érdeklődnek, tö- "rődnek majdani gépükkel, az anyagbeszerzőiknek pedig jóelőre leadják a szükséges pótalkatrészek jegyzékét — adják egymásnak a szót, akaratlanul is összehasonlítva az itteni és a magyarországi viszonyokat. Távozóban az jár a fejemben, hogy milyen jó az ilyen együttműködés. A diáitok sokat ellesnek, sokat tanulnak a másik ország gyakorlatából, amit bizonyára hasznosítanak majd otthon. Ugyanakkor arra Is godoltam, hogy minden mezőgazdász tanulhatna az ipolymentiektől szakmaszeretet és rátermettséggel párosuló szorgalmat, szerénységet és kitartást. Polgári László (A szerző felvételei) Lestyánszky Viktor: „Nincs elég gázolaj.“ A NYOMDA ÖRDÖGE Lapunk 28. számában sajnálatos nyomdahiba történt, olyan, amilyet a szerkesztőség még nem élt meg. A próbanyomás számait ellenőrizve semmilyen hibát nem találtunk, ezért engedélyeztük a nyomást. Megdöbbenve vettük aztán észre, hogy a piacra, tehát az olvasókhoz olyan számok kerültek, amelyeknek 3. oldalán felcserélődtek a képek. A nyomda dolgozói — mint később kiderült — úgy gondolták, hogy elnéztük a dolgot, ezért átrakták a képet. Szép a kezdeményezés, de mint láthattuk, olykor hibákat szül. Azért van még egy tanulság is: lám, a nyomdát magát tréfálta meg kinyomtatott képanyagunk minősége! Az érintettek és olvasóink szfveg elnézését kérjük!
