Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-20 / 3. szám
új ifjúság 9 Ä BOSSZ Tizennégy éves kórban kerülnek el a szülői háztől. KI szakközépiskolába, ki szak- tanintézetbe. Nagy hányaduk második otthona az lnternátus lesz, és csak hétvégeken látogatják meg családjukat. Nincs az a pedagógus, aki képes e tiatalok valamennyi lépését szemmel tartani, ezért sok múlik azon, milyen nevelést hoztak magukkal otthonról. Az alábbi eset a Ceská Lípa-i járás egyik szaktanlntézetének diákotthonában játszódott le. de előfordulhatott volna máshol is, okulni pedig mindenképpen lehet belőle. Amikor Martin VavaFovsk? tanítás után az internátusi szobájába lépett, ágyára csapta a táskáját, majd, bár egyedül volt, hangos szitkozódásba kezdett. Dühösen gesztikulált, egy-egy bútordarab mellett el- haladvda öklével belecsapott. — Hát szükségem van nekem erre?! — kérdezte maga magától. — Az a tanárnő úgy rám telepedett, hogy ha meggebedek, se teszek a kedvére. Legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. Aznap ugyanis negyedszer rótta őt meg az irodalomtanárnő ama buzgalmában, hogy valamicskét tanítványa fejébe verjen az irodalomból. A középfokú szakmunkásképző diákját pedig ez módfelett felbőszítette. Lehet, talán éppen azért, mert Kaneáová tanárnőnek lélekben igazat kellett adnia. Egészen eddig egy képzelt társaság bandafőnöke volt. Ez a csoportosulás, amely létrejött az osztályban, majd feloszlott, döntött arról, mit fognak mások csinálni, s olykor a gyengébbeknek és a fiatalabbaknak is ártottak. Martin tudatosította, hogy az, amit a tanárnő az osztály előtt mondott, mindenképpen megtépázza a tekintélyét Elhatwrozta, hogy a bosszút nem halasztja e'.. Lefutott a széles folyosón, és amikor a szolgálatos nevelő az elsősökkel beszélgetve háttal állt neki, kisurrant mögötte az épületből. Egy darabig még futott, hátha valaki mégis észrevette volna. Néhány száz méter után klszusszantotta magát, majd lomha léptekkel mérte az utcákat. Zsebre dugott kézzel bámulta a kirakatokat, egy-egy érdekesebb árut az üzletbe betérve közelről Is szemügyre vett, de nem vásárolt semmit. Így ődöngött, míg a Mariánkához címzett városszéli vendéglőhöz nem ért. Amikor a kocsma pincére, akit a vendégek Franéknak szólítottak, megkérdezte, mit őhajt, a rendelést hallva majdnem csuklani kezdett. Méghogy limonádét!... — Ez kocsma, uram, nem kisdedóvó. Ha tej kell, eltévesztetted a címet — majd még egyszeT végigmérte a fura vendéget, és megkérdezte: — Sört nem akarsz? A tizenhat éves Martin egy pillanatig se tétovázott, utóvégre most fordult vele először elő, hogy vendéglőben alkohollal kínálták. — Igaza van, főnök, sört kérek, már csak azért is, nehogy elveszítse a kenyerét. A pincér távozása után Martin óvatosan körül'kémlelt a helyiségben, nincs-e véletlenül valaki itt a tanári vagy a nevelői karból. Amikor meggyőződött, hogy tiszta a levegő, dzsekije felső zsebéből gyűrött cigarettásdobozt húzott elő. Épp akkor gyújtott rá, amikor a pincér elé tette a sört. Arra, hogy nem is olyan régen még ^íbmíímms majd felrobbant a méregtől, most már nem is gondolt. Összesen három korsó sört öntött magába, de hogy útközben se fázzék, még egy üveg vörös bort is vett. A kollégium felé menet azonban annyi minden foglalkoztatta, hogy teljesen megfeledkezett a borról. Az épületbe egy nyitott ablakon át jutott. Erre a hátsó „kiskapura“ merő véletlenül bukkant rá néhány héttel ezelőtt. A harmadikosok gondoskodtak piaguknak ily módon a szabad bejárásról. A hideg levegő, úgy látszik, mégiscsak hasznára volt, teljesen megnyugodva, lehiggadva tért vissza a szobájába. Társai örömujjongással fogadták, amikor letette az asztalra az italt. Kezdődhetett a szórakozás ... Valamivel későbbi kép: az asztalon felborult üres borosüveg, a padlón néhány cigarettacsikk. Már csak Martin és legjobb barátja, Karel volt ébren. Martin Vava- fovskyt egyszer csak hatalmába kerítette a világfájdalom, úgy érezte, mindenki osz- szefogott ellene. — Karel, gyere megnézzük az elsősöket I — indítványozta kisvártatva. — Jő, menjünk — egyezett bele Karel, jóllehet fogalma sem volt róla, miben mesterkedik barátja. Kilopódzkodtak a sötét folyosóra, és a fal mentén tapogatózva a szemközti épületszárny felé tartottak. Végre a keresett szoba ajtaja elé értek. Elég ügyetlenül léptek a helyiségbe. A villanyfényre elsőként Vaéek Chaloupka ébredt fel. — Mi az, ml történt? — kérdezte álmosan, majd szemét dörzsölve kikászálódott az ágyból. Válasz helyett akkora pofont kapott, hogy egyensúlyát elveszítve az ágyra esett. A jövevények kárörvendő nevetése kísérte a jelenetet. Amikor a fiú az ujjait végighúzta az arcán, látta, hogy vérzik. De ez csak a kezdete volt annak, amit Martin a szobán művelt. Karel az ajtótól nézte az őrjöngést. Mire Chaloupka eszméletéhez tért, a részeg fiú levizelte őt. Rövidesen egy ■másik ágyról fájdalmas kiáltás hallatszott. Karel Kólái arra ébredt, hogy. talpán valaki eloltotta a cigarettáját. Még további két fiú arcába csapódott Martin ökle, amikor azok felébredve értetlenül nézték a történteket. Csak ezek után higgadt le úgy Martin, hogy szobájába visszatért és aludni ment. A diákok körében legnépszerűbb nevelő másnap délután szerzett tudomást az éjszakai eseményekről. Természetesen ezt a bizalmas Információt ez alkalommal nem tartotta meg magának. A kollégiumban rövidesen megjelentek a közbiztonság emberei Is. Martin VavaFovsk? ellen garázdálkodásért a Btk. 202. paragrafusának első bekezdése értelmében vádat emelt az ügyész. Fél év feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte a járásbíróság, s ezt az időt a fiatalkorúak javító-nevelő intézetében kellett letöltenie. A fiatalkorú bűnözőt sokként érte az ítélet. De hiába fellebbezett, a kerületi bíróság helybenhagyta az alsóbb fokú ítéletet. A Signál nyomán -JAzok. akik már most várják az év slágerlistáját, bizonyára csalódással fogadják a hírt: az 1987-es év legsikeresebb dalainak listáját, az év végi ösz- szegezést a következő, 4 számunkban közöljük. Az e heti sorrend viszont a következőképpen alakult: HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Stromboli: Ö, hory, ó hory 2. Peter Nagy: Podme sa zachránif 3. Citron: Rock, rock, rock rranriamri iji i <i»iiB5.awa'agaamTiwwrTtii'‘i«wwwtM: 4. Marika Gombitová: Nenápadná 5. Michal David: Cesta na mésíc 6. Petr Kotvald: Taneőní 7. Miroslav Zbirka: Katka 8. Beáta Dubasová: My sa nedáme 9. Madam: Nemöíem za to, íe som taká 10. Midi: Űlohy 1. Linda: Szerelmes lány 2. Zoltán Erika: Madonna 3. Első Emelet: Csakazértis szerelem 4. Csepregi Éva: Párizsi lány 5. Step: Lépj 6. Edda: Fohász 7. Neoton: Latin szerenád \ 8. Csepregi — Mándoky: Korea 9. Napóleon BLD: Szállj velem 10. Bikini: Adj helyet magad mellett VILÄGLISTA 1. Sabrina: Fiúk 2. Europe: Carrie 3. Modern Talking: Száz év múlva 4. George Michael: Hit 5. Cliff Richard: Néhány ember 6. George Harrison: Rád erőltetem a gondolataim 7. Depeche Mode: Porcelán a kezeidben 8. Paul McCartney: Egyszer volt, hol nem volt Nem szeretem a eseteket BESZÉLGETÉS MIROSLAV 2BIRKÁVAL — Az egyik dalában elénekli, hogy melyik utcában lakik: „Straka utcai fiú vagyok“. Ez a népszerűségét akarja szolgálni? — Az egyik barátom kérdezte, miért nem változtatom meg a szövegben az utca nevét, mert ez nagyon kockázatos. Próbálj tam Is, de az már nem volt az Igazi. Már magam sem hittem a szövegnek. — És igaza volt a barátjának? — Igen, de azért ez nem vészes. Itt-ott valaki bekopog az ajtóinon, jönnek a gyerekek, és beköszönjenek: „Szia!“ Ki lehet bírni. — Nincs tehát „rajongó-iszonya“? — Hát, vannak pillanatok, amikor zavar a népszerűség. Ha például bemegyek egy csemegeüzletbe, és hallom a hátam mögött a susogást: „Nézd, ő is eszik franciasalátát!“ De ez nem olyan rettenetes. Szóval, nem támadnak minden pillanatban az emberre. És nem hiszek az olyan művészi vallomásokban, hogy szükségtelen a nép-’ szerűség. Ha valaki felmegy a pódiumra, akkor igényli is a népszerűséget. — Állítólag van egy énekes, aki a rajongóktól való félelmében olyan lakásban lakik, amelyet más nevén bérel. — Ez csak amolyan cseles hír lehet... — Véleménye szerint a „cselek“ hozzátartoznak a popzenéhez? — Egy kicsit igen, persze attól függ, kinek miiyen a hozzáállása e „cselekhez“. — Nekem az a véleményem, hogy ön nem szereti a cseleket. — Az én lelkilsmeretem sem egészen tiszta. Nem úgy csináltam mindent, mint ahogy azt valamikor elterveztem. De azért igyekszem követni érzéseimet. No meg aztán az emberek nagy része szinte igényli, hogy ámítsák. Egy művész számára nagyon nehéz tudva ezt, mellőzni a cseleket. Ehhez már jellem is kell. — Tulajdonképpen ön milyen közönségre összpontosít? — Őszintén bevallom, nem tudom. Néha az a benyomásom, hogy csupa gyerek jött el a hangversenyre, néha meg az az érzésem, hogy nálamnál egy korosztállyal öregebb. Ez nyilván azért van, mert dalaim nem egy típusúak. Sok énekes nem szereti a beskatulyázást, s énekelnek rockot, folkot, bluest egyaránt. Nekem nincs kifogásom a skatulyázás ellen, de nem tudnám meghatározni a stílusomat. — Ez azt jelenti, hogy éneklésével, zenélésével nem követ egy stílust? — Ez más lapra tartozik. Tudom, ha egy bizonyos irányba haladnék, nagyobb lenne a sikerem. Egy kis intelligenciával ezt pontosan ki lehet számítani. Elég, ha azt mondom: ahhoz a közönséghez kell szólni, amelyik leginkább látogatja a hangversenyeket. Még a hangulatot is ki lehet számítani. Most például a többes szám első személye a divat. A fiataloknak nyilván szükségük van, hogy valakihez, valamihez tartozzanak. De ez már az említett csel. Vannak, akik ezt őszintén csinálják, nem lehet mindenkit egy zsákba dugni. Nekem ez nem ül. Talán összefügg azzal, hogy ezek a „fogások“ csak az új korszakban jelentek meg, nem tartoznak a rockzene gyökereihez. Csak később kezdték hangsúlyozni az „arculatot“, gyártani a videoklipeket. Ma már az énekesnek nem kell azonosulnia önmagával. Egyszerűen felvesz egy pózt, mondjuk a kemény fiú vagy a lágy romantikus ember pózát, és a közönség így is elfogadja. Ez tulajdonképpen színház, és én nem nagyon tudom magam beleélni a szerepbe. Ha mások szerzeményét éneklem, altkor még csak- csak, ha azonban a sajátomat adom elő, nem tudok színészkedni. — Ügy beszél, mintha leginkább a Tolk- irányzathoz csatlakozna. — Én ebben nem ismerem ki magamat. Azt hiszem, a foikzene közönsége nem kapna rajtam. Túlon-túl megmártőztam a popzenében. De nézetem szerint ez is általános tévedés — ez a hit a tiszta személyiségben nagyon szép, de én nem hiszek az ilyen fehér-fekete látásmódban. Ha az ember közelebbről nézi ezt a „szep- lőtlenséget“, nem Ilyen egyértelmű. Az őszinteséget is meg lehet játszani. Én sem vagyok olyan tökéletes ember, hogy elmondhatnám magamról, sosem „léptem félre“. Mindamellett a folkzenében főleg a szövegek nagyon jók, amit nem lehet így általában elmondani a popról. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a hazai popzenében születtek valaha olyan szövegek, amelyeket Jifí SuchJ írt... — Lehet, ez attól van. hogy ma sokkal több jelenik meg a színpadokon. De abban az időben sem csak Suchy volt... — Én ezt nem nosztalgiából mondom, hiszen koromnál fogva ón már nem éltem meg Suchet, de nemrég átnéztem a szövegeit, és meg kellett állapítanom, hogy azok nagyon ültek. Ha majd húsz év múlva valaki megkísérli kiadni a mai szövegeket, csak nagyon nehezen tud valamit kiválasztani ... A Svát v obrazech nyomán —h* 9. Pet Shop Boys: Ez bűn 10. Samantha Fox: Érints meg i ■ > ZSÁKBAMACSKA Madonna-posztert nyert KováCik Andrea érsekűjvári (N. Zámky) olvasónk. Hungária-plakátot küldünk Józsa Zita pelsőci (Plesivec), Sztruhár Mária he- lembai (Chlaba), Főnöd Piroska király- helmeci (Král. Chlmec) és Nagy Éva marcelházi (Marcelová) olvasónknak. POPCSEREBERE Kovács Erika (935 75 Ipelsky Soko- lec 328): Adok Sandra, A-Ha, C. C. Catch, Modern Talking, Europe, Bon Jovi-posztereket, továbbá Bronski Beat, Falco, Freddie Mercury, Prince, Alpha- ville, Sandra, Morten Harket, Banana- rama, Power Station, Nena, John Leven, Joey Tempest, David Bowie, Kim Wilde, Madonna, Duran Duran és mások nagyméretű képét. Kérek Depeche Mode, Pet Shop Boys, Michael Jackson-képe- ket és róluk szóló cikkeket. olvasóink Írják Angyal Péter kassai (Koáice) olvasónk: „Nem tudom, mennyire ismerős a nevem, de a múlt évben többször Is I Írtam a rovatnak, örömömre nem maradtam válasz nélkül. 1987 októberétől tényleges katonai szolgálatomat töltöm ebben a városban, így innen első ízben jelentkezek, de továbbra is rendszeres olvasója vagyok a lapnak. Ez alkalommal a Modern Talking legújabb lemezéről írok. Nemrég jelent meg napjaink egyik legvitatottabb együttesének sorrendben a hatodik nagylemeze. A címe: Vénusz kertjében. Sokan már eltemették az együttest, tagjai viszont ismét bizonyítottak. Thomas Anders önálló koncertkörútja és a Blue System megjelenése nem hozta magával a Modern Talking végét. Ha figyelemmel követjük a különböző slágerlistákat, a tévé, a rádió popzenei műsorait, nem nehéz megállapítani, hogy a nyugatnémet duó népszerűsége még mindig tart. Igaz, el kell ismernünk, hogy ez a siker már nem annyira káprázatos, mint amilyen az első- három nagylemez után volt, de korai lenne még a letűnő sztárok közé sorolni őket. Az Űj Ifjúság slágerlistája is arról tanúskodik, hogy nálunk’ is közkedveltek. Ez a formáció főleg azok körében arat sikereket, akik a könnyed szórakozást igénylik.“ Továbbra is várjuk szavazataitokat, leveleiteket. Címünk: üj Ifjúság, 812 84 Bratislava, Leskova 5.-PP